Az elmúlt napokban olvastam és elmélkedtem a Lukács evangéliumának első részén. Gábriel Máriához való üzenetéből a harminchatodik vers ragadott meg:" Ime Erzsébet is fiút fogant öregségére és a hatodik hónapjában van az akit meddőnek mondanak." Annak ellenére, hogy Erzsébet elrejtőzött öt hónapra(24 vers) a mindentudó Isten felfedi ezt a titkot Máriának. Milyen öröm lehetett Máriának a szívében amikor értesült arról, hogy nem csak ő fogan a méhében, hanem Erzsébet is idős kora és meddősége ellenére. A felfedett titok, a tudat, hogy Erzsébet is hasonló állapotban van, Máriát tettekre ösztönzi:"Útra kelt Mária és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába és bement Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet. Ezután Mária Erzsébettel maradt három hónapig. " (18,20 vers) Erzsébet elrejtőzése Mária látogatásáig tartott.Erzsébet nevet kaptam a szüleimtől, bár én mindig Mária szerettem volna lenni. Voltak az én életemben is rejtőzködő időszakok amikor érzékeltem, hogy a csendben, az Istenre való várakozásomban áldás készül. A várakozás hosszú néha. A legnehezebb, legkilátástalanabb, legérthetetlenebb és legmagányosabb élethelyzetekben kaptam Istentől én is egy-egy Máriát, akinek a megértése, szeretete, látogatása kimondhatatlan áldást jelentett számomra. Voltak Máriák akik nyomasztó helyzetemben Istentől ihletve és vezetve ajtót nyitottak rám és jelenlétükből erőt, biztatást, vigaszt, kitartást merítettem. Isten rám gondolásának eszközei voltak ők, azok a névtelen szolgák, akik elfoglaltságuk ellenére is felkerestek és velem időztek. Megtapasztaltam milyen ritka és drága kincs az aki érzékeny és vevő Isten üzenetére, az akit a kinyilatkoztatott titok útra, tettekre késztet, gyakorlatias és áldozatos közösség vállalásra. Azóta megfogant a szívemben a vágy, bárcsak én is ilyen Mária lehetnék! Életutam során, időközönként Isten járatlan utakra vezetett ahol egy egy rejtőzködő, kereső lélek várt megértésre, barátra, valakire aki mellé áll és mellette marad. Az elmúlt hetekben többen is kifejezték köszönetüket azért, hogy melléjük álltam, mellettük maradtam az évek során. Egy különleges ajándékot is kaptam: egy kincses ládikát. A tartalma nagyon meglepett, olyan kincsek voltak benne amire mindannyian vágyunk és sóvárgunk: SZERETET, MEGÉRTÉS, BIZALOM, ŐSZINTESÉG, BARÁTSÁG. Karácsonyra készülve ilyen kincseket szeretnék én is ajándékozni. Ma már olyan sok eszköz áll a rendelkezésemre, hogy útra keljek és felkeressem azokat akiket Isten a szívemre helyez. Szeretnék több időt és több figyelmet szánni az egymással való meghitt közösségre.
Isten áldását kérem az olvasóimra, a szeretteimre, azokra akik ilyen módon is "betértek" hozzám ez évben. Köszönöm, hogy vagytok nekem is, hogy hordoztok imáitokban és szerető szívetekben. Szükségem volt erre. Imáitok folytán megtapasztalhattam a meghallgattatást mindenben amiben az Úrra vártam. Akik megbántottak (meggondolatlanul) bocsánatot kértek, szolgatársunk autót kapott és meghosszabították munkaszerződését. Ez évben bemerítkezett rákos barátunk vérképe jobb lett kissé, így nem került sor a kemoterápiára. Mély depresszióból emelte ki Isten egyik fiatal testvérnőnket. Megalakult az imádkozó fiatalasszonyok közössége. Isten megújította életerőmet. Istendicsőítéssel telt a lelkem, rácsodálkozom újra és újra arra AKI biztos kézzel vezet életutunkon a cél felé. Egy énekkel búcsúzom év végéhez közeledve, ajándékba kaptam elmúlt héten. Csak továbbítom, Áldott Ünnepet kívánva szeretettel.
" Az Isten útja biztos út, csak Őrá bízom éltem.
Szent Igéje a tiszta kút, mely üdít, táplál engem.
Én Istenem, én mindenem, tarts szent kezedben engem.
A Jézus által, Ámen!
Ő tudja szívem óhaját, ő tudja minden léptem.
Ő tudja lelkem gondjait és mindent megad nékem.
Mint jó Atyám, úgy gondol rám,
Az történik csak vélem, mi javamra van nékem. "
