"Maradj életben!"

Ezékiel 16 részében van egy elhagyott, kitett gyermekről szóló, szívbemarkolóan gyönyörű példabeszéd. Ez a történet jutott eszembe Rebekánkra gondolva elmúlt héten, hiszen Isten kegyelméből 20 életévét tölthette. 1992 december 8-án született Calina néven. 13 hónaposan édesanyja a kórházban "felejtette", hagyta, éppen azon az első napon mikor a kórházban hagyott eldobott gyerekek között kezdtem a munkát. Egy keresztény alapítvány kért meg, hogy nevelői munkát végezzek ezek közt a gyerekek között, tanítsam járni és beszélni őket addig míg bölcsődébe kerülnek. A sok gyermek között volt Calina, aki tizenhárom hónaposan is csecsemőnek súlyával feküdt mozdulatlanul kiságyába és szívta kis ujját szinte véresre. Legelesettebbnek, legcsendesebbnek mutatkozott és megtudva, hogy édesanyja éppen azon a napon hagyta magára, különös kötődés alakult ki köztem és közte azonnal. Megsimogattam kékes homlokát, simogatásomra összerezzent ez a kis csöppség..Egy drága, ártatlan kis élet! Leány szívem minden addig nem ismert anyai gyöngédsége felbuzogott lelkemben, egész lényemben és hirtelen ráébredtem felelős vagyok érte, az életben maradásáért, fejlődéséért. Leánykorom legszebb és legfelelősségteljesebb időszakát éltem meg ettől kezdve, minden energiám, gondolatom, szeretetem, akkori tudásom főleg Calinára szántam. Lopva hordtam be narancs, répa levet, cumis üvegből itattam sokáig a 4 kg-os kis csöppséget, minden nap várva hátha pár dekát gyarapodik súlya. Ó, de boldog voltam mikor először kimondta románul az Édesanya szót: Mama! Láthattam ahogy első lépéseit megtette, elkezdett járni. Minden nap kihordtuk koleganőimmel a gyerekeket a fűbe, levegőre. Ott hemperegtem önfeledten velük a fűbe, leginkább Calinával. Az igazgatónő engedélyét kértem arra, hogy néha hazavihessem, olyan boldogan szorítottam kabátom alá és futottam vele a mostoha kórházból haza, mutogattam szüleimnek, testvéreimnek milyen drága gyermek. Addig hordtam haza , míg édesanyám is nagyon megszerette. Én voltam a legboldogabb mikor reggelente bemehettem vele lenni és iszonyúan szenvedtem mikor lejárt a munkaidő és haza kellett mennem, Calina meg sikított:Mama, mamma..Nem tudtam mást mint az Élet adójához kiáltani, legalább ezt az egy gyermeket adja nekem, hadd mentsem meg mostoha sorsától. Látták a nővérek és ápolók mennyire kivételesen ragaszkodtam ehhez a kislányhoz és áthelyezték másik kórterembe, ahol hivő leányok dolgoztak ugyan, de én maradtam a számomra kijelölt osztályon..ó, mennyit sírtam. Ez lett a következménye annak, hogy nem álltam meg szó nélkül azt, hogy hideg vízben fürösztötték, csap alá tartva a cigány gyerekeket és közben gúnyolódtak az ápolók, de ők a kórházi meleg vízet saját hajuk mosására és zuhanyozásra használták..ó, mennyire fájt mikor láttam, hogy a szűkösen kimért adagot is meglopják az ápolók és saját gyermekeiknek hordják haza a kis kekszet, édességet. Fiatal voltam nagyon, de szót emeltem a szerencsétlen gyermekek mellett és mindazok ellen akik mások nyomorúságát még inkább kihasználták..hát elválasztottak a drága Calinamtól. Február elején kezdtem a munkát és júniusban értesített az igazgatónő, hogy több gyermeket is elvisznek végre a Nagyváradi csecsemő otthonba..Ezután még többet sírtam Isten színe előtt, nem volt se nappalom, sem éjszakám..Édesanyám anyja kórházba került és nekem el kellett mennem vele és mellette lenni..előtte ott térdeltem és esedeztem Calina kiságya mellett Istenhez és készültem a tőle való elválásra. Míg kórházban nagyanyám mellett voltam mostani sógornőm aki velem együtt dolgozott, felöltöztette gyönyörűen Calinat, készített róla egy fényképet és elvitte imaházba, hogy imádkozzon a gyülekezet a kislány sorsáért. Mire hazakerültem a drága gyermek már a bölcsődébe került. Születésnapomra megkaptam öcsém feleségétől a fényképet és zokogtam odahaza sokat..szüleim gyönyörű arany nyakláncot vettek, bátyám akkor került haza Amerikából, sok pénzt tett egy borítékba és átnyújtotta, de én csak zokogtam, hogy nekem semmi se kell, csak az a drága kis élet! Édesapám megígérte akkor, hogy miután bátyám megnősül elindítja a folyamatot, hogy magunkhoz vehessük és tartotta is a szavát. Október végén elment intézkedni hivatalokba és kiderült nekem saját házam kéne legyen, hogy én fogadjam örökbe..de édesapám elindította a folyamatot. Közben édesanyámmal látogattuk a bölcsődében, de úgy vissza fejlődött, hogy még jobban zokogtam hazafele minden alkalommal. Meg se ismert, nem tudott járni, beszélni..Sok papír munka után, decemberben Karácsony előtt mehettünk érte. , hogy szorongattam és milyen örömmel hoztam kifele az iszonyú nagy bölcsődéből...egyet , egyet a sok közül kimenthettünk..hazaérve, kiköveteltem szüleimtől, hogy az én kis szobámba alhasson, gyönyörködtem benne és takargattam, vigyáztam álmait. Hívő árvaházba hívtak nevelőnőnek és valahányszor elmentem dolgozni édesanyámmal maradt aki hozzám hasonló szeretettel vette körül és vigyázta őt. Mindig futott elém kis lábikóival mikor megjöttem munkából..ó, de boldog napok voltak. Bibliaiskolát is akkor végeztem, misszióról tanultunk, de nekem eszem ágába se volt, hogy másfele menjek missziózni, örültem, hogy ott van a kis Calina nekem és a sok árva gyermek. Férjhez menni se vágytam,persze azért álmaimban néha előfordult, hogy megjelent egy férfi..de ki venne el gyermekkel, egy kislánnyal? Aztán hirtelen képbe jött a szlovákiai fiatalember akinek gyönyörű szemei megigéztek és Isten szépen, lassan készített az elmenetelre még akkor is, ha tudtam Rebekát ki nem szakíthatom a megszokott környezetéből..Bálint elmondta aztán, hogy a kislányt is magához fogadja, nevére veszi, de én tudtam és mondtam is neki, ezt értem nem lehet tenni, csak akkor ha Isten kéri erre egyszer. Rövid udvarlása alatt egyre világosabban megértettem a kislány nélkül kell Uramat követnem és Bálintot két határon túlra.  Októberben férjhez is mentem.. igen kevés ideig volt enyém az a kislány akit Isten utamba hozott. Rövid ideig gondoskodhattam róla és őrizhettem álmait, örvendhettem fejlődésének, az ölelő puha karocskáinak, a puszijainak. Fiatal felségként csak a Calina hiánya árnyékolta be boldogságom. Férjem mindennel elkényeztetett, de itt ott sírva talált, mert a kislány akit megszerettem, akit Istentől kaptam annyira hiányzott. Mindenkinél jobban akit magam mögött hagytam. De Isten begyógyította fájó lelkem és megajándékozott gyermekáldással másfél év várakozás után. Áldott állapotban sem változott édesanyai érzésem Calina iránt, gyermek üzletekben járva azért mindent neki szerettem volna megvenni..Saját gyermekeim előtt az ő Édesanyja lehettem. Nem igazi, csupán pótédesanyja akit Isten rendelt és biztosított számára. Közben szüleim örökbe fogadták , nevükre vették és Rebeka nevet adtak neki. Hogy örültem húgom minden beszámoló levelének , képeinek amelyeket hűségesen küldözgetett. Imádkoztam tovább és annyira örültem, hogy helyettem ott maradt húgom neki, édesanyámról nem is beszélve...Az a kislány aki legcsúnyább, legfejletlenebb volt és szinte életben maradásáért küzdöttem, gyönyörű serdülő leánnyá cseperedett és meghozta életre szóló döntését, hogy Jézus Krisztust szívébe , életébe fogadja személyes Megváltójául. Meg is pecsételte döntését bemerítésben is Jézus Krisztus példáját követve ebben is. A bemerítése napján döbbentem rá, eltelt 15 év mióta el kellett hagynom őt hitben...végig zokogtam azt az ünnepélyt, hiszen annyi butaságot összehordtak akkor mikor szüleim örökbe fogadták Rebekát, hogy meg fogjuk bánni..stb..ehelyett Isten megérintette gyermek lelkét és láthattam engedelmességét , döntését, lelkiekben való érlelődését és fejlődését minden téren. Azóta sem halványult lelkemben a Tőle kapott szeretet és felelősség..de örültem mikor főiskolára került és egyre önállóbb lett. Istentől kapott egyénisége kezd kibontakozni, bár még mindig félszeg őzikéhez hasonlóan össze rezzen érzékeny lelke és lénye, a mi erős egyéniségünk mellett..vigyáznunk kell rá messziről is. De milyen vigasztaló, biztató, hogy van Valaki aki mindannyiunknál jobban vigyáz rá. Ma hálát adok azért, hogy énelőttem Ő ment el mellette és elmondta hatalmának Igéjét:"Maradj életben." Szuverén szeretetében és jóságában részesülhetett a  magára hagyott gyermek. Megmosta vízzel, megkente olajjal(Szent Lelkével) és Ővé lett elsősorban. Felöltöztette Isten igazságába , bűntől megmosott fehér ruhába, megszépítette és felékesítette Lelkének gyümölcseivel." Mindez KEGYELEM ELEJÉTŐL VÉGIG, AZ ÉLET ADOMÁNYÁZÁSÁTÓL KEZDVE AZ ÚJJÁSZÜLETÉSÉIG, A DICSŐSÉGBEN VALÓ MEGKORONÁZÁSÁIG."

Drága Rebekám, fogadd szeretettel ezt e bejegyzésem huszadik születésnapod alkalmából és mi mással fejezhetném be mint Ezékiel 16:8-11 versei és a 14 vers. "Szövetségre léptem veled-így szól az én Uram, az Úr-és az enyém lettél...Igen megszépültél..szépségednek híre ment." Vigyázz az Istentől kapott életedre, tisztaságodra és szépségedre. Puszillak forró szeretettel, Erzsikéd.

Ajándéktippek Karácsonyra

"Az Ünnep közeledik, lassú, finom léptekkel, mint óvatos, figyelmes vendég, aki hagy időt a készülésre: mert az Ünnepre készülni kell: átgondolni, megérteni, várni és fogadni kell. Készülés nélkül az Ünnep érkezése terhek, feladatok, megoldandó problémák sokasága csupán.
 Az Ünnep közeledik, egy kiábrándult és csalódott világ giccsesen megterített asztalához kíván telepedni, hogy valami elfelejtett, valami felkavaróan őszintét hozzon ajándékba. Olyan meglepetést, amelytől tátva marad a száj, amibe belesajdul a szív, valami olyat, amitől nevetségessé válik mindaz, amivel próbálkozunk.Amitől lecsillapodik bennünk az a kényszerítő erő, hogy mások által kitalált és legyártott, színes, zajos, édes, trendi holmik sokaságával árasszuk el egymást.
Az Ünnep közeledik, úgy látom, mint "aki" félrecsapott sapkájában hanyagul zsebre vágott kézzel, fütyörészve érkezik, mint egy vidám, gondtalan és magabiztos alak, akin nem fog az idő. Nincs semmije, de ebben van a gazdagsága. Ajándéka az, hogy idejön, hogy hozzánk jön mint lehetőség. Békessége, mosolya nem hamis. Csak rejtett.
Az Ünnep közeledik, megszólít, és azt kérdi: te mit akarsz adni? Jól adni, jót adni ugyanis nem tudás, hanem akarás kérdése. Meg bátorságé: mered-e azt adni, akarod-e azt adni, amit adnod kell? Nem feltétlenül amit a másik kér, hanem amit kérnie kellene? Nem azt , amit ordítva követel a reklám, hanem ami egy csendes sóhaj talán valakiben..Ki is mondhatná éppen, csak lehet, hogy ő is félszeg, gyáva, vagy éppen csalódott. Amikor ajándékot adsz,a másik lelkét kell megérintened. A szemében fog tükröződni, hogy sikerült-e megértened és megtalálnod.
Az Ünnep közeledik, zsebedben csörgetve markolászod egyre értéktelenebb forintjaid, hogy átváltsd türelemre, időre, szeretetre. Keresed a boltját, de régóta tudod:ilyen nincs, így marad a "jól bevált" gyapjúzokni, egy feltörekvő "kiscsillag" CD-je, egy jó könyv, vagy akciós "okostelefon"..hadd ne soroljam tovább, annyira megalázó, mert magamra ismerek. Pedig ha MERNÉL ADNI, TUDNÁL IS ADNI: BIZALMAT VALAKINEK, aki százszor eljátszotta nálad, de most újra arra vágyik, hogy "csak még egyszer az életben.." EGY KÉZFOGÁST VALAKI MÁSNAK, aki öntudatlanul, de taszít, mert annyira más, mint te vagy..NÉHÁNY KÜLÖNÓRÁT AZOKNAK, akiket egy éven át megloptál, mondván: értük hajtasz, fáradsz..KIMONDANI EGY SZÓT: "MEGBOCSÁJTOK!" és elengedni minden terhes neheztelést, ami leginkább már téged tett beteggé..EGY ŐSZINTE, MELEG ODASIMULÁST ahhoz aki valamikor szép volt, kedves, akihez forró szerelemmel kapcsoltad az életed, csak mára egy kicsit összetörte és megviselte az évtizedek harca, de csak fényét vesztette, ÉRTÉKÉT NEM! VAGY ADHATNÁL JÓ PÉLDÁT:annak, aki jobb híján csak improvizál az életben, mert nincs példa, minta, tanács. ADHATNÁL REMÉNYT, MOSOLYT, VIDÁMSÁGOT, BIZTONSÁGOT, ELVEHETNÉL EGY CSOMÓ SÖTÉT FÉLELMET, FELOLDHATNÁD A BIZONYTALANSÁGOT, KIBIRHATNÁD KRITIKA ÉS ELMARASZTALÁS NÉLKÜL, MEGDICSÉRHETNÉL EGY RUHÁT, TÉPHETNÉL EGY KÓKADT VIRÁGOT ÉS ÁTADHATNÁD MÓKÁSAN, TÉRDEN ÁLLVA ...ÉS MINDEZ SEMMIBE SE KERÜL, DE ÉRTÉKESEBB LEHET MINDENNÉL. Lehet , hogy a legnagyobb ajándékod az lenne, HA MEGTANULNÁL FIGYELMESEN, TÜRELMESEN ÉLNI. Szeretni magad, hogy igaz legyen végre:úgy szeress mást mint magad!
Az Ünnep közeledik, néhány hét, és már búcsút is vesz tőlünk. Meg sem bírjuk szokni a társaságát, máris veszi a kalapját, köszön, és kilép az otthonunkból. NYOMÁBAN MI MARAD? Egy halom ronggyá tépett színes papír, amely az ajándék értékét lett volna hívatott emelni, egy szomorú, sárgán haldokló fenyő, amely nőni szeretett volna, zúgva, de rendületlenül állni viharok támadását, derűs , reménykedő lenni, otthont adni, biztonságot...
Mint egy emberi sors: MINT A TIÉD, AMELY SZINTÉN ERRE HIVATOTT.

"Karácsonyi rege ha valóra válna..." (Békehírnök-Beke László)

"Meghallotta kiáltásomat!"

Az elmúlt napokban átolvastam imanaplómat. Hihetetlenül nagy számú áldásra emlékeztet, számos konkrét imameghallgattatásban volt részem ez évben." Várván vártam az Urat és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat." Isten felelt imáimra, körülményeket és kapcsolatokat, emberi szíveket változtatva meg. "Csodálatos mennyi a véletlen egybeesés amikor valaki elkezd imádkozni. Amikor imádkozunk Isten teszi a dolgát, amikor dolgozunk mi tesszük a dolgunkat"-mondta egy angol érsek.
Számomra a legnagyobb imameghallgattatás az mikor konkrétan látom, hogy férjem és gyermekeink isteni hatás alatt nevelődnek, változnak.(Magamban nem érzékelem olyan gyorsan a változást mint másokban.. nekem is jól jön mikor mások elismerik és kifejezik, hogy nevelődtem, változtam)
Sorrendben írom le saját magamnak főleg a konkrét imameghallgattatásokat. Remélem építő lesz olvasóimnak is és biztatás arra nézve, hogy megéri kitartóan imádkozni mindenért, bármiért.
Januárban Jonathán fiúnk először tartott imaórai buzdítást gyülekezetünkben. Tiszta lelkű, nagyra nőtt gyermek aki annyira keresi az Urat és akaratát életére nézve. Láttam és imádkozó szívvel kísértem komoly előkészületét. Öröm volt látni és hallgatni, számomra leginkább.
Január végén férjem bátyja egy kivizsgálást követően megtudta, hogy nagy agydaganata van melyet sürgősen el kell távolítani. Hosszú ideig feküdt a kórházban a műtét után, lassan, nagyon lassan épült fel és gyógyul még mindig a seb a fején. Most már nagyon jól érzi magát minden téren. Isten megtartotta őt nekünk és meggyógyította.
Február végén édesanyám és kis húgom látogatott meg. Annyira kimerült voltam, hogy pihenve délután behunyt szemmel beszélgettem édesanyámmal. Egy régi éneket idéztem neki, sóhajom fő lényege volt ez legyengült állapotomban:"Az Úr sok jót tett énvelem , én mindig fogom szeretni.."
Márciusban megértettem, hogy érzelmi kimerülésem és lelki fáradtságom abból adódott főleg, hogy mások szükségeinek terhét viseltem tartósan és nem szakítottam elegendő, szükséges időt az Úr jelenlétében való feltöltődésre. Vágytam megerősödésre, feltöltődésre. Március végén hazautaztam szüleim és testvéreimmel időzni, pihenni, gyógyulni. Hívő orvos testvérünk aki fogadott szintén imameghallgattatás volt számomra.
Április végén evangélizációs hétvégénk volt Szentpéteren. Révész Árpád testvér és felesége is imameghallgattatás volt részemre. Árpád testvér azonnal rálátott és rávilágított a segítő-i hivatás kísértéseire és buktatóira, felesége pedig biztatott és tanácsolt Igével és imádkozva értem. Istennek hála Értük. A megfelelő időben jött a tanács, eligazítás és megerősítés általuk.
Április, májusban mindhárom gyermekünk nagyon jó eredményeket ért el országos versenyeken , megmérettetéseken . Kiváló eredményeik is sok sok éven át való kitartó imáink meghallgattatása.

Május végén, június elején részt vettünk a Reménység fesztiválon. Isten meghallgatta másokért való könyörgésünk és láthattuk barátainkat előre menni, kifejezve, hogy készek Jézus Krisztust elfogadni és életük Urává tenni.

Június végén nagy fiúnk elballagott a helyi alapiskolából. Két gimnáziumba is felvették eredményei alapján, ő a legerősebb gimit választotta.Beiratkozott és vártuk imádkozó szívvel, hogy melyik osztályba kerül, kik lesznek az osztálytársai? Július végén tudtuk meg, hogy matek-fizika osztályba került. Szerettem volna ha humán szakon folytatja tanulmányait, de hálát adtam annak Aki sokkal jobban ismeri és egyengeti Jonathán életútját mint én..

Július végén unokahúgunk ment férjhez. Hálát adtunk ezért az örömünnepért is, azért is, hogy édesapját felépítette az Úr és bevezethette és átadhatta leányát a jövendő vejének.

Augusztus közepén 10 napot tölthettünk családunkkal Erdélyben, bátyámék táborában. 17 év alatt nem volt még ilyen, hogy csak a  mi családunk elvonuljon és együtt pihenjünk, legyünk. Most megadatott bátyámék jóindulata és segítőkészsége által is. Itt osztotta meg velünk nagy fiúnk az elhívását. Ó, de jó volt hallgatni őszinte feltárulkozását és együtt imádkozni vele. 

Augusztus 12-én szüleim 50 házassági évfordulóján vettünk részt, hálát adva, hogy az Úr megtartotta őket hosszú éveken át erőben, egészségben. 

Augusztus 18-án ifjabb Horváth László teológusunk esküvőjén gyönyörködhettünk abban Aki hozzá illő társat szerzett neki, meghallgatva érte mondott imáinkat. 

Szeptember első napjaiban férjem és nagy fiúnk részt vehettek az Egyéni Evangélizációs képzésen Budapesten. Nagyon vágytak ilyen képzésre , Isten megadta ezt is.

A tanévnyitón tudtuk meg, hogy nagy fiúnk padtársa a szentpéteri alapiskola legjobb diákja, az akivel eddig egymás számára konkurenciák voltak..Továbbra is egy osztályba lehetnek és együtt utazhatnak, beszélgethetnek, egymást segíthetik. 

A zeneiskolában maradt számomra és Máriánk számára ugyanaz a kiváló hegedű művész tanár akit igen kivételes módon kaptunk Istentől. Efraimnak is maradt a kiváló és precíz zongora tanárnő, ez iskolaévben fejezi be Efi a művészeti alapiskolát is.

Szeptember végén Isten meghallgatta kívánságom és megadta legközelebbi munkatársainkkal való együttlétet a Tátrai Baptista üdülőnkben. Baptista egyházunk jócskán hozzájárult alkalmazottainak a kikapcsolódásához anyagi támogatással is. 

Szeptember 29-én sok sok munka után befejeződtek az ez évre eltervezett felújítási munkálatok Szentpéteri imaházunkban és első örömünnepünk a Dunaszerdahelyi misszió első gyümölcseinek esküvője volt. Zsúfolásig megtelt az imaházunk látogatókkal . Ennél szebb megnyitót nem álmodhattunk volna. 

Október 5-én délután Molnár Tibor testvérünk és barátunk három és fél  éves rákkal folytatott küzdelme után, békésen távozott az élők sorából. Imameghallgattatás volt ez is, mert nyugalma és jajgatás, panasz, zúgolódás nélküli szörnyű szenvedése példa és hiteles bizonyítéka volt annak számunkra, hogy a mindenható Isten megváltoztatta és elkészítette teljesen a Hozzá való költözésre. 

Október 7-én volt 17 házassági évfordulónk. Emlékeztünk a hitben kimondott gyönyörű mottónkra melyet közös utunkra választottunk:"Örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett , biztosított MINDENT. MINDEN ÖRÖMEM, MINDEN JAVAM BELŐLE FAKAD." Mindent biztosított számunkra az Úr! Dicsőség Neki ezért is!

Október 10-én kedvenc unokatestvérem kezét megkérték. Hú, mennyi ima és várakozás után..37 évesen megtalálta azt aki eddig rá várt. Mekkora imameghallgattatás, számomra is.

Október 14-én három lélek, köztük a leányunk is megpecsételte döntését hitvalló bemerítéssel. Áldott, örömteljes ünnepünkben sokan osztoztak. Erdélyi , Magyarországi és itteni szeretteink is. 

November 23-27 között Máriánkkal hazautaztam szüleimhez, testvéreimhez és anyagyülekezetembe. Áldott és tartalmas napok voltak. Túlcsorduló örömmel tértem haza, hiszen mindenkit aki szívemen volt, akiért ez évben imádkoztam meglátogathattam....

Ezen a hétvégén is van imameghallgattatásban részem távolról is egyelőre, hiszen ha az Úr éltet vasárnap öcsém leánya akiért szintén sokat imádkoztam , bemerítkezik Belényesbe. 

Elhunyt barátunk kisebbik fiáért is sokat imádkoztunk családommal, Karácsony másodnapján bemerítkezik, pedig a temetést követően nem könnyű küzdelmen ment át Istennel való kapcsolatában. De Isten győzött a lelkében és megerősítette hitét annak ellenére, hogy nem kérésünk szerint hallgatta meg látszólag az édesapjáért mondott könyörgéseink. 

Sokan küszködnek nyomasztó bajokkal és komoly problémákkal amelyek tönkre teszik az életüket, mégsem kérik Isten segítségét, mert valahol a lelkük mélyén a hitük és bizalmuk felszíne alatt nem tudják elfogadni, hogy Isten hatalmas lenne bármit és mindent megtenni a megoldás érdekében. Pedig Isten arra vár, hogy elismerjük és megvalljuk tetteinkben is hatalmát és a segítségét kérjük konkrét dolgokban. Érdemes eléje járulni bizalommal, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk amikor segítségre van szükségünk.Zsid.4:16 E gyönyörű advent első napjaiban tovább imádkozom hittel mindazokért és mindazért amit Isten szívemre helyezett. Csatlakozz hozzám kedves olvasóm. Áldott adventi készülődést, sok sok imameghallgattatást kívánok még ez évben! Szeretettel, E.

Igazi barátság

Az elmúlt időszakban, legutóbbi bejegyzésem óta a barátságról elmélkedtem. Kezembe került Gyökössy Endre barátságról szóló írása. Többször is elolvastam és most pár gondolatot szeretnék közölni belőle. "Jézus előbb elhívta tanítványait: "Gyere és kövess engem"- azután tanítgatta őket, és így tanítványai lettek. Mielőtt meghal, így szól hozzájuk:" Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak." Ján.15:15 Hozzá is teszi, hogy nincs hűbb barát mint aki életét adja barátaiért. Tudjuk, hogy ez így van, Ő ezt meg is cselekedte. Jézus barátként állandó szolgálatban van felénk. A " barát" nem is magyar szó, hanem német, a Bereischaftból származik, ami azt jelenti: készenlétben lenni. A barátság kitart, megtart mert ott vagyunk a másik számára készenlétben még arra is, hogy lefogjuk egymás szemét, ha kell.

Két testvér áll egymással szemben, az egyik nagyon sokra vitte, nagy háza, vagyona, tisztsége, mindene van, kapart, gyűjtött. A másik szegény maradt. A jómódú báty szemére veti az öccsének, hogy nem vitte semmire, semmije sincs. A másik lehajtotta fejét és csöndesen, szelíden mondja: "Van két barátom." -Bátyjának ugyanis mindene volt, de egyetlen barátja sem, hajbókolói , tisztelői igen, akik a pénzéért vették körül-de barátja nem. Akinek van barátja becsülje meg, köszönje meg Istennek! És legyen készenlétben a barátjáért."

Hálás vagyok az igaz barátaimért, minden időszakban volt  legalább egy kiváló barát akit Istentől kaptam. Készenlétben álltunk kölcsönösen egymásért. A távolság ellenére a régi barátokkal való kapcsolatom is megmaradt és még kaptam az új hazába testvéreimül született igaz barátokat. Hálás vagyok értük nagyon! Utóbbi időben a gyász folytán mely barátnőmet igen fiatalon érte(40 évesen) tanulom azt (és férjem támogat ebben is), hogy készenlétben legyek minden nap...a nap bármelyik percében éppen arra amire szükség van. Ugyanakkor érdekes módon érzékelek egy új elhívást éppen legyengülésem és kimerülésem folytán mellyel ez év elején szembe kellett néznem.  Lelkipásztor feleségeként sok sok koporsó után ballagtunk már férjemmel együtt, de még fájdalmasabb mikor élő halottak miatti szenvedést kell látnunk, hordoznunk...és bizony fáj az ember lelke hetek, hónapok múlva is iszonyatosan.Mennyi a lelki beteg, az idegzetében sérült, magányos embertársunk..Ezeket a betegeket inkább elkerülik mint felkeresik. Ilyen betegeknél nem elég mielőbbi jobbulást kívánni és pár perces látogatás se jelent enyhülést. Ott a jelenlétünkkel , a mindig készenlétünkkel tudunk csak hasznos szolgálatot végezni, a keze-lésünkkel, azzal, hogy a kezét fogjuk, meg azzal, hogy ott vagyunk vele és hallgatjuk..Az ilyen betegeknek az igazi gyógyszere a másik ember. Igen, átélem utóbbi időben, hogy nem szabad megfeledkeznünk azokról sem akik a magány betegei, az élet hajó töröttei, a magukba és nem betegágyba süppedők. Hozzájuk is küld Jézus. Őket is megszólítani akarja és elhívni tanítványságra , hogy a Vele való közeli kapcsolatban az Ő barátságát átélhessék és a miénket is. Bármennyire is szeretnék nem tudok mindenki barátja lenni. Főleg a legközelebbiekkel való meghitt barátságra igyekszem. Példa ebben Jézus is akinek a tizenkét tanítvány között volt három akik egészen bizalmas barátai voltak: Péter, Jakab és János.  Nekik mondta a gyötrelmes éjszakán :"Maradjatok és virrasszatok velem." Milyen jó, hogy vannak mindig készenlétben levő barátaink, akik velünk vannak és maradnak küzdelmeink és vajúdásaink idején. Minden vágyam az, hogy férjemmel egymás legjobb barátai legyünk, hogy gyermekeimnek is legyen barátjuk, sőt gyülekezetünkben is mindenkinek legyen legalább egy barátja. Igaz barátja! Ezért imádkozom kitartóan. Ezt kívánom mindenkinek: Jézus barátságát és legalább egy ember igaz barátságát.  

Legdrágább kincs.

"Lehet bőven arany és gyöngy, de legdrágább kincs az okosan beszélő száj."  Péld:20:15
"Ismeret nélkül az igyekezet se jó." Péld.19:2

Az imaórai igék hálaadó és egyben bűnbánó bizonyságtételre indítottak vasárnap. Sok minden történt velem de sokkal fontosabb mi történt bennem? Isten Lelkének munkája folytán összetöretés és változás történt bennem. A változás folytán hálaadás, az összetöretés folytán pedig pedig bűnbánat és bocsánatkérés töltötte be szívemet. Visszatekintve ez évre nagyon hálás vagyok azokért az okosan beszélő szájakért akik a megfelelő időben a megfelelő szót és igét tudták szólni, hűséges követként átadni az Úrtól.
Volt valaki aki felejthetetlen sms-t küldött nekem. A 13 Zsoltár 4-6 verseit:" Tartsd meg szemem ragyogását! Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz." Azt is írta, hogy egész családdal imádkoznak értem. Azóta az én kérésem is ez:"Tartsd meg szemem ragyogását."
Volt valaki aki minden nap eljött, meglátogatott pár percre és segítségét kínálta fel mindenben. Biztatott, erősített és rám bízta azt is, hogy mikor jöhet, hogy ne zavarjon. Figyelmes, tapintatos szeretete, készsége mindennél többet ért nekem.
Volt valaki aki esténként ágyam végébe ült nyitott Bibliával a kezébe és őrizte az álmaim. Mikor felébredtem, még mindig ott volt.Milyen sokat jelent a szerető és imádkozó szív csendes jelenléte a gyengének, betegnek.

Volt egy szolgatársnőm aki az És.54:6-8,11-17 verseit hozta el nekem. "Mint fájó lelkű asszonyt megszólít téged az Úr. Ime  ÉN drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat. Rubinból készítem el falaid párkányát és kapuidat briliánskövekből építem összes határaidat meg gyémántokból..."

Volt egy drága lélek aki meghallotta, hogy gyengélkedem, az Úr elé állt és megkérdezte sírva mi az ami velem, velünk történik? Mikor utólag elmondta nekünk, elámultam bölcsességén, hogy nem engem és szeretteimet zaklatta kérdéseivel, nem arra figyelt mit mondanak a testvérek, emberek..Az Úrhoz fordult és megnyugodott teljesen az Úr válaszán az 1Krón.20:12-15 versei által.
Voltak akik utólag okoskodtak, hogy mit kellett volna másképp?miért jutottam ide? És voltak akik igyekeztek érdekemben cselekedni ahogyan ők gondolták, hogy jó. Azóta tudom, hogy "ismeret nélkül az igyekezet sem jó." A sokféle beszéd megzavart. Az imaórai igék hallatán olyan konkrét esetek jutottak eszembe mikor szentpéteri szolgálatunk elején én voltam erős, kemény, okos, bántó és taszító. Azóta is előfordult ez. Ezen igék fényében és saját bőrömön tapasztalva milyen is az ilyen magatartás, mély bűnbánat szállt lelkemre és örülök, hogy meghitt, családias légkörben vasárnap bocsánatot kérhettem azoktól akikkel kemény és nyers voltam. Jó volt tapasztalni, hogy őszinte vallomásom és megbánásom elérte testvéreim szívét és biztosítottak afelől , hogy szeretnek. Kell ennél több?

Hálás vagyok azért is, hogy Isten felépített. Miután megjártam a mögöttem való utat, most együttérzéssel virraszthattam a súlyos betegünk mellett, halála előtt. Kedves feleségével minden este ketten őrködhettünk és csendes énekeket hallgatva enyhíthettük nehéz szenvedését. Hol vért hányt, hol véres vizeletet vittünk ki..közben egyetlen panasz, jaj..se hagyta el a száját. Isten ajándéka volt, hogy a morfium hatása ellenére utolsó percéig megismert és mindent értett, tudott. Amikor halála előtti imaórán férjem felolvasta a Jób 16:18-17:1 verseit, mindjárt éreztem és mondtam is, hogy valaki ezt az Igét vigye el Tibornak. Imádkoztunk mindannyian érte, de senki se indult hozzá, nem is csatlakozott hozzám, így haza futottam , tudtul adni, hogy elmegyek és elviszem az Igét. Soha nem felejtem el azokat a perceket, órákat. Éppen ült mikor megérkeztem, átadtam testvéreink üdvözletét és mondtam, hogy hozom az elhangzott igét. Felolvastam síri csendben, közben éreztem, hogy felesége is furcsálja amiért ilyen igét hozok..Elmondtam barátunknak, hogy Jób úgy gondolta akkor, hogy elmegy az úton és nem tér vissza többé..de nem így lett, Isten meggyógyította. "-Nem tudjuk Isten kiről hogyan dönt, de ha el kéne menni, kész vagy-e?"- kérdeztem Tibortól. Érthetően mondta:"- Kész vagyok." Megkérdeztem van-e valami amin aggódik? Azt mondta semmin se aggódik. Imádkoztam , ő is és utána még ott voltam éjjelbe nyúlóan. Férjem reggel szokott menni, hogy a hosszú, kimerítő betegápolásban elcsigázott fiatal feleség kicsit aludni tudjon. Ilyenkor Tibor is mélyen aludt. Éjjeleik nehezek voltak. Ott a haldokló, súlyos betegágy mellett láthattam azt a házastársi szeretetet amely éppen azokban a napokban volt kijelölve a Mai Igében. Megadatott Tibornak , hogy felesége arcát látva, kezét fogva, szemeibe tekintve meggyőződjön  újra és újra hogy milyen sokat jelent neki, milyen drága, egyetlen, pótolhatatlan. Felesége és nagy fia kezét fogva léphetett át az örökkévalóságba. Isten meghallgatta kéréseink abban is, hogy nem éjjel történt ez, hanem péntek délután miután a kisebbik fiú is haza jött és újra láthatta Édesapját. Férjemmel, sógornőmmel tudtunk azonnal intézkedni, mindent el tudtunk rendezni péntek este. Ott , velük és mellettük döbbentem rá újra arra, hogy mennyire sürgős és halaszthatatlan tudtul adni újra és újra szeretteinknek mennyire sokat jelentenek nekünk, mennyire értékeljük őket. A gyászistentisztelet a barátnőm kívánságára egész más volt mint az eddigiek. Kiterjedt a figyelme minden apróságra és nagyon örültünk, hogy a feltámadás bizonyosságában tarthattuk gyászistentiszteletünket sok sok ember előtt. Azóta annyi oktalan és bántó beszéddel találkoztam közvetve , hogy szinte csalódást okozott , hogy az istenfélőnek ismert rokonság hogyan hajt a pénz és örökség körüli dolgokra, mennyire tudnak taposni a legyengült özvegyen, gyerekeken át , hogy elérjék céljukat. Ami még szomorúbb és fájóbb, hogy szeretett testvérünk múltját, megtérése előtti életét is a saját rokonsága hozza elő..ezzel is tiszteletlenül és övön alul támadva Henikét és gyülekezetünket, melynek tagja volt. Hálás vagyok Istennek, hogy Ő igazol a maga idejében minden embert, minden gyermekét és azért is, hogy a három és fél év alatt közeli barátként láthatta családunk azt a változást amit senki sem tudott volna elvégezni Tibor életében. Soli Deo Gloria! Istené legyen a  dicsőség! Köszönöm mindazoknak akik imáikban hordoztak eddig, Isten áldja meg minden kedves olvasómat.

Birtok az Ígéret földjén.

„Amikor meghalt Sára..Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja és elsirassa őt. Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől, és így szólt a hettitákhoz: Idegen és jövevény vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat. A hettiták ezt felelték Ábrahámnak: Hallgass meg bennünket urunk. Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk, hogy az ő sírhelyére temesd el halottadat. Ekkor felkelt Ábrahám, meghajolt a föld tulajdonosai, a hettiták előtt és így szólt hozzájuk:Ha igazán azt akarjátok, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg engem, és bírjátok rá Efrónt, hogy adja nekem a makpélai barlangját, amely a szántóföldje végén van. Teljes értékéért adja el, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek! Efron is ott ült a hettiták között. Így szólt Ábrahámhoz: Nem uram! Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal együtt. Népem fiainak szeme láttára adom azt neked. Temesd el halottadat. Ábrahám meghajolt a föld tulajdonosai előtt és így szólt Efrónhoz a föld tulajdonosainak füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát, fogadd el tőlem, azután oda temetem halottamat. De Efrón így felelt Ábrahámnak: Hallgass rám uram! Négyszáz ezüst sekelt ér ez a föld! Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat. Ábrahám engedett Efrónnak annyi ezüstöt amennyit mondott a hettiták füle hallattára, a kereskedelmi forgalomban használt négyszáz ezüst sekelt. Így ment át Efrón makpélai szántóföldje amely Mamréval szemben van, a szántóföld a barlanggal együtt és minden fa a szántóföld határán körös körül Ábrahám birtokába, a hettitáknak és mindazoknak a szeme láttára , akik a város kapujában összejöttek. Azután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában. Ez ma Hebrón, Kánaán földje. Így került Ábrahám birtokába sírhelyül a hettitáknak ez a szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt.“ 1 Móz.23:2-20

Ezt a sokat mondó és igen aktuáis igeszakaszt, éppen rákos testvérünk halála után hozta nekünk Szilágyi Sándor vendég lelkipásztor testvérünk. Most csak az ő üzenetét szeretném továbbítani főleg a gyászóló özvegynek és gyülekezetünk minden tagjának, magamnak is. Ha másnak is áldásúl szolgál, fogadja Istentől ahogy én is, mi is fogadtuk.

„ Az ősatyák életében a kiválasztás a hit kezdete. Még nemrég szólt Isten Ábrahámhoz: "Jöjj ki földedről.."Egy új kezdet volt ez Ábrahám életében. Mindig izgalmas egy új kezdet, egy új elindulás. Ábrahám életében haláleset történik. Be kellett látnia igen hamar: Idegen vagyok, jövevény köztetek..nem diszítő jelzők ezek hanem szívet szaggatóak. Mégis ott az ígéret :"Utódaidnak adom.."A feszültség határán él Ábrahám. Előre elkér valamit amit Isten neki ígért. Eddig semmije se volt. Felmerül a kérdés: Ki a vendég kinek a földjén? El kezdenek teljesedeni az Isten adta ígéretek kicsiben...egy barlangot szerez Ábrahám, nem nagy területet. Mi a kis terület a több ezer kilóméterhez ami az ígért Kánaán? Elkezdődött egy kis maradékkal. A jövő kezdete a mustármagnyi maradék! A hívő ember jellemzője, hogy a mennyei örökrészt akarja megszerezni. Bizonyosságot szerezni Jézus Krisztus által az örök aktívitás helye felől. Élet felől az örök helyen..Ábrahám teljes bizonyítékú jogot akart szerezni. Ábrahám nem hagyta a bizonytalanra ezeket. Vágyod-e a bizonyosságot:Jöjj Atyámnak áldottja, örököld a mennyei Kánaán részt? A kifolyt vér volt az ára, hogy legyen örök részünk. Adósságban élünk mindannyian. Kegyelemre utaltak vagyunk. Ki tudja megfizteni a vételárat?-kérdezi Jób. Ábrahámnak nem volt csak sátra, nézte a városokat, falakat melyek hettitáké voltak. A hettiták mégis azt mondják neki:Isten áldott embere vagy! Nem idegen szerintük..Van-e ilyen jellemződ? A hit emberét felismerik és tisztelik.

Érdekes , hogy mindig a templomok és temetőket akarják megsemmisíteni.

Ábrahám az Úré volt, az Úré marad. Pedig három csapdát, buktatót állítottak neki a kedves, nyájas hettiták.

1. Amikor meghalt Sára és el kellett temetni azt mondták: „bárhova, válogathatsz..“ Ábrahám nem fogadja el. Ő nem válogat. A Sátán sugalmazza, hogy válogass a szép vallások között,de ne dönts egy biztos mellett. Szép vallások közt lehet sódródni, nem tudva mi is kell? Melyik a tiszta? A Sátán mindig azt akarja ne legyen bizonyosságod. Ábrahám ragaszkodik a barlanghoz.
2. Legyen a tiéd ingyen- mondja Efrón. Fogadd el! Az ingyennek furcsa a sorsa, sokszor nem kell, porosodik, kidobják. Add meg az árát! Áldozz azért amit szeretnél. Ábrahámnak olyan birtok kellett aminek megfizette az árát. Nekem az a bocsánat kell melynek árát Jézus megfizette. A Sátán másképp számon kéri egyszer, hogy nem fizettél. Efrón csekélységnek tűnteti fel az igen magas árat. 400 sekel ezüst, miközben egy szántóföld ára Jer.32,9-ben 17 sekel. Ábrahám ellenkezés és szokásos alkudozás nélkül fizeti ki az árat. Arcátlan, rafinált, ördögi praktika. Ábrahám jár jól, sokkal többet kapott mint amennyit gondolt megvenni. A hettiták azt hitték átverik Ábrahámot, de ő volt a nyertes. Istennel idejében kell szerződni, tudni kell ki fizette ki az árat? A Sátán vádja az, hogy nem fizetted meg.
3. Árukapcsolás.
   Ábrahám nem csupán barlangot(halottak birodalmát) kap hanem szántóföldet is. Kötelességet is kap vele. A gyülekezetben nem csak jogaink vannak hanem kötelességeink is. „Cseppben a tenger!“ Ha egy részt megveszel, minden tiéd. Egyetlen megtűrt bűn is kockára teszi örökséged. A mustármagnyi hit viszont hegyeket mozdít el. Van már részem Kánaánban! Ez bizonyosság. A mennyország öröksége enyém. Senki sem veheti el tőlem. Senki sem ragadhat ki az Ő kezéből. Vele örökölök. Jézus által megvett örökségről szóljon az életed.“

Áldott, csendes hétvége a Tátrában.

A Tátrai baptista üdülőben töltöttük a szombat-vasárnapot szeretett testvéreink és munkatársainkkal. Szombaton délelőtt a Család-Szolgálat témában volt az előadás és csoportos beszélgetés, majd egész délutánunk szabad volt a vacsoráig. Ki is használtuk mindannyian alvásra, pihenésre, sétára, házastársunkkal való zavartalan együttlétre. Annyira jó, hogy a szervezők a legtermékenyebb időtöltésre is adtak lehetőséget nekünk. A csendre! Egyedül is lehettem a csodaszép tájjal, gondolataimmal, érzéseimmel. Sétáltam, virágokat szedegettem, patak csobogását hallgattam. Mennyire szükséges ez is . Valóban igaz, hogy "A csend a legbékésebb útitárs." Szombat este különös gyertyafényes vacsorai közösségben is volt részünk. Gyönyörű díszítés, hideg tálak, jó hangulat várt ránk. Sokat nevettünk és a gyertyafényben volt egy megható bizonyságtétel is egyik lelkipásztor feleség részéről. Megosztotta velünk azt a verset ami átsegítette őt ez év legnehezebb időszakán. Milyen jó, hogy vannak akik felvállalják azt is, hogy őszintén adják magukat és tapasztalataikat, átéléseiket. Vasárnap reggel is jót sétálhattam a fenyvest és napfelkeltét csodálva a hegyek közt. Fenséges látvány! Eszembe jutott a jól ismert ének:" A napkeltétől napnyugtáig áldom, dicsérem az Ő nevét!" Közben szívemben forgattam a Mai Igét. Két héttel ezelőtt még nem tudtam, hogy erre a vasárnapra ez az ige lesz:" Filemonnak, a mi szeretett testvérünknek és munkatársunknak." Filemon1:1. Isten arra indította szívemet, hogy ezen a hétvégén(péntek délutántól kezdődött) ne csak ketten élvezzük mindazt amit Isten tartogat a számunkra, hanem próbáljuk meg munkatársainkkal is megosztani mindezt. Sikerült. Mind az öten részt vehettünk a lelkipásztor és missziómunkás házaspárok hétvégéjén. Együtt is élvezhettük a szervezők által és Isten által elkészített áldásokat. A Bresztyák házaspár Istentől kapott képességeit 10 éve ismerhettük meg. Azóta a gyermekmunkában és dicsőítésben, ének szolgálatokban lettek munkatársaink. Bánszky Tibor lelkipásztor pedig 2006-tól vált igaz testvérünkké és szolgatársunkká. Különbözőségeink ellenére igyekeztek megérteni Istentől kapott vezetésünk konkrét lépéseit és néha szavak nélkül is megértették hol, mire van éppen szükség és készek voltak a szolgálatra vagy segítségre. Igy tapasztaltuk meg, hogy hiányosságainkban milyen jól kiegészítjük egymást. Munkatársakká váltunk! Istennek és nekik is hála ezért. Igyekeztem ezt tegnap ki is fejezni miután a Mai Ige hálára és tettekre késztetett..A tegnapi úrvacsorai közösség dicsőítéssel indult, csodás zongora kíséretünk volt az újabbnál újabb és szebbnél szebb énekek közben. Az úrvacsorai közösség után ritkán hallott témában hallhattunk előadást:"Hogyan viszonyuljunk azokhoz akik először vannak a gyülekezetünkben?Akik idegennek és kirekesztettnek érzik magukat? Milyen a hozzáállásunk? Mit tehetünk azért, hogy az új hívők, vagy a máshonnan közénk költözött hívő testvéreink is befogadottnak érezzék magukat?" Sok szép ige van erre vonatkozóan, mert Istennek mindig gondja volt arra, hogy az idegenek is otthonra és törődésre találjanak népe között. Rúth gyönyörű történetéből a 2 rész 8-1o versei könnyeket csaltak a szemembe és mélyen megindítottak..Bóáz pártfogásába vette az idegen Rútot, szolgái nyomába küldve őt kalászt szedegetni. Hallottunk arról, hogy néha igen kis dolgok azok amiket mi megtehetünk másokért , mégis Rút-i hálát és magatartást vált ki abból aki idegennek és kirekesztettnek érezhetné magát közöttünk. 

Kevés olyan testvér, munkatárs van aki felismeri miután szomjazunk, vágyakozunk, mi az az alapvető szomjúságunk melyet még nem nőttünk ki.(Mai Ige szerint is..) Hálás vagyok Istennek Gitáért, aki jóval fiatalabb mint én és sokszor felismerte anélkül, hogy kifejeztem volna szavakban vagy tudatosítottam volna, mi az amire én is szomjazom. Enyhítette szomjamat ez évben különösen. Testvérként állt mellettem Henikével(igaz barátnőmmel) együtt akkor mikor igen elerőtlenedtem és kimerültem. Felkaroltak, átkaroltak amikor elesettnek éreztem magam. Biztattak a gyógyulás és megerősödés ígéretével. Milyen sokat jelent ez!  Hálás vagyok értük most különösen. 

Úgy férjem mint számomra is Isten biztosított igaz "TESTVÉRT" . Mindketten elmondhatjuk Pál apostollal :"Pál és Timóteus, a TESTVÉR." Szívem forró vágya , hogy én is igaz Testvérré váljak azok számára akiknek Isten azzá rendel.

Különleges vasárnap margójára.

Elmúlt vasárnap különleges volt számunkra. Egyszerű vasárnapnak indult, melyen hálát adtunk már az imaórán a megtartásért. Súlyos betegeink is köztünk voltak. Mekkora öröm. Igaz, gyengélkednek, mások leépülnek folyamatosan, de még együtt voltunk, mert eljöttek betegen is. Különösen rákos testvérünk hatott meg ahogy családjával érkezett. Újra imádkoztunk értük! "Csak szólj egy szót Uram!", imádkozott lelkipásztorunk és énekeltük énekben is:"Érints hát kezeddel ó Uram, tégy most velem csodát, életem lankadó húrjain teremts te szent harmóniát." Mikor megszólalt imában testvérünk és annyit mondott:"Köszönöm, hogy itt lehetek, köszönöm  a nyugalmat, áldott legyen szent neved!" eleredtek a könnyeim és megszégyenültem. Van aki súlyos betegen, leépülőben is nyugalmat él meg, áldja Isten szent nevét? Igen, van. Általa! Aztán hálát adtunk azért a legnagyobb csodáért amit átélhettek hárman is ez évben, az újjászületés csodájáért. Ők várják bemerítkezésüket október 14-én. Köztük van leányunk és a rákos testvérünk kisebbik fia. Ó bárcsak Isten megtartaná édesapját , hogy láthassa és velünk örüljön.
Mikor vasárnapi iskolásaink bejöttek imaóra végén és elmondták aranymondásuk, az újabb teli találat volt nekem:"Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel.!" Hát ezt szívemben forgatom egész héten.

Utána következett az igehirdetés a délutáni előrejelzett igék szerint. Mivel rendkívüli jó volt számomra és többünk számára, jegyzeteltem. Persze vázlat szerűen, mert férjem mondandóját nem tudtam szóról szóra jegyezni, úgy beindult..volt kinek mondja, figyelmesen hallgattuk mindannyian. Megérintette szívünk, lelkünk, még nagyobb hálát szítva lelkünkből. Hogy miért? Megörökítem most pár gondolat erejéig. Amit lejegyzek az nagyobb százalékban marad meg bennem és könnyebben tudom tovább is adni. Ap.Csel.13:1-3 volt az igei alapja a prédikációnak. Pál első missziói útja-ez volt a főgondolat az Áhítatban, de nem számunkra. Mindjárt azzal kezdte férjem, hogy "Honnan is indult Pál? Az antiokhiai gyülekezetből. Ez volt az első buzgó gyülekezet mely megnyílt a görögök felé, hirdették az Igét nekik is, nem csak maguk (zsidók) között. Barnabás meglátta az Isten kegyelmét mely működött ebben a gyülekezetben és nem tért vissza Jeruzsálembe hanem erősítette az Antiokhiai gyülekezetet ezentúl, Saulust is ebbe a gyülekezetbe hozva. Itt nevezték először a hitetlenek keresztyéneknek a hívőket, mert látták "ezek olyanok mint Krisztus." A gyülekezet fejlődött. A Szentlélek munkálkodott. Ima és böjt közben megszólalt , mondanivalója volt. Ma sem szólóban való hívőkhöz szól elsősorban az Úr. A gyülekezetekhez. A gyülekezetnek ad ajándékot, hogy erősítse a gyülekezetet, a Krisztus testét. Milyen volt ez a gyülekezet?
1.Volt prófétai szó. A hallgatók ennek nyomán megértették :ez nekem szól. A próféta nem mondhat mást mint amit Isten üzen. Nem saját látását, véleményét képviseli. Szóvivője Istennek: azt mondja amit az Úr szól.
2. Volt tanítás."Tanítva őket mindarra amit én parancsoltam nektek."
3.Volt szolgálat: ima és böjt. A test jogos igényeit megtagadták és nyomatékot helyeztek így az imára. Voltak imaharcok, ima tusák. Isten áldása követte ezt.
4. Meleg és befogadó volt ez a gyülekezet. Simeon niger volt, egyik szolgája a gyülekezetnek. (Köztünk is volt ezen a vasárnapon egy néger testvér) Manaént is befogadta ez a gyülekezet annak ellenére , hogy Heródes fejedelemmel nevelkedett. Ő is a hívők közösségét választotta inkább mint az előkelő társaságot akik között nevelkedett.
5. Tudtak lépésről lépésre haladni, lépni. Volt látásuk. Ha nincs látás nem tudunk előre lépni.(lehet oldalra lépni, hátra ha vakok vagyunk.., de nem előre) Ha nincs iránytű a tengeren, nem tudják merre. A Szentlélek vezette őket, azonnal léptek, cselekedtek ennek nyomán és engedelmeskedtek. Sokan mondták mikor mi is önálló magyar körzetet hoztunk létre:Minek ez a sietség?(évtizedek teltek el a kitelepítést követően egy helyben topogással, lásd gyülekezetünk történetét a weboldalunkon: www.szbgy.herobo.com ) Sajnos időhöz vagyunk kötve e földi létben. Múló az életünk. Amit ma megtehetünk, nem biztos , hogy holnap megtehetjük. Ne odázzuk el mi se amit Isten szól nekünk gyülekezetileg.
6. Ott volt a misszió, a küldetés. "Menjetek el, tegyetek tanítványokká minden népeket.."
Ez nem Pál első missziói útja volt, hanem egy gyülekezeté mely felvállalta ezt a missziót és támogatta imában, anyagiakban is. Legyünk mi is ilyen gyülekezet!"

Megemlékeztünk arról is, hogy négy éve, mikor az Úr férjem szívére helyezte a Csallóközi missziót, ő megosztotta kis gyülekezetünkkel és egy emberként álltak mögöttünk imában és vállalták ennek a 75 km-re levő nagy városnak a rendszeres evangélizációját, az anyagi terhét. Isten megáldotta a szentpéteri gyülekezet misszió útját, ma már egy jegyespár várja esküvőjét és kész megnyitni otthonát rendszeres alkalmainkra. Nem volt könnyű az elmúlt négy év, minden héten menni , néha Csemadok termében, máskor étteremben(kínaiban) beszélgetni az egy szem fiatalemberrel aki követi az Urat. Ritkán eljöttek barátai is, barátnői. Menyasszonya elfogadta az Urat a Reménység Fesztiválon és várja bemerítését. Esküvőjük e hónap utolsó szombatján lesz itt Szentpéteren és jönnek a rokonok akik soha nem vettek részt baptista szertartáson, istentiszteleten, egy busszal: Utaznak oda vissza három órát, hogy betekintést nyerjenek abba a gyülekezetbe mely felkarolta és támogatja szeretteiket. Hát előre imádkozunk, készülünk. Nagy kihívás ez számunkra. Hála az Úrnak Szlovákiában a polgári esküvő is imaházban , lelkipásztor által történhet. Bánszky testvér és férjem együtt fogják ezt végezni, ahogy a missziót is együtt, felváltva végezték. Hálás vagyok nagyon ezért a gyülekezetünkért! Olyan befogadó, hogy volt mit tanulnom az elmúlt években . Persze vizsgázhattam is párszor befogadás terén..mert a megtanultakat leellenőrizte velem is a Tanító! És sokat tisztult, változott a látásom is. Ezekben a napokban annyi mindenre vissza emlékeztem. Kezembe kerültek az elmúlt 12 év fényképei, hiszen lassan feltöltjük a gyülekezeti weboldalunkra. Első bemerítkezettek között volt a most Teológiát befejező Horváth Ádámunk 8-9 évesen. Azt a gyereket sose felejthetem. Akkor még voltak bennem előítéletek mint ma sokakban, hogy nem korai-e? Hát nem volt korai, testvérei akik missziótársaink, ők is 11 és 12 évesen vállalták a gyülekezeti tagsággal való felelősséget. Nem csalódtunk bennük mi sem, az Úr sem. Sőt, megtartattak velünk együtt és örömmel vállalták a koruknak korai megbízatásokat. Igaz, mint írtam, nem volt egy sem ebben a gyülekezetben aki megkérdőjelezte vagy hátráltatta volna fejlődésükben őket törvénykezéseikkel.(esetleg én, aki olyan háttérből jöttem). Férjem vezettetése néha furcsa volt számomra, érthetetlen..egész más gyülekezeti háttréből vagyunk, neveltetésünk is más..így egészítjük ki egymást. És így tisztulunk és formálódunk. Hálás vagyok azért a feltétel nélküli engedelmességért amit férjem iránt tanúsított a szentpéteri gyülekezet. Példák a számomra abban ahogy követték néha egy emberként való döntéseit és látásait. Hú, mikor még a mellékhelyiségek az udvarunk végében voltak( esőbe, hóba behordtuk a sarat, havat..) és férjem felhozta, hogy építkezni fogunk..és nem szavaztatta le, sőt neki állt bátran, azt hittem a gyülekezet elküldi őt. Nem így lett. Azt utólag elmondták, ha megkérdezte és szavazásra bocsájtotta volna, akkor ellene lett volna kishitűség miatt a legtöbb. Nem ellenkeztek(nem is volt kivel, ment előre mint a buldózer a férjem.., jó értelemben) sőt nem ásták alá tekintélyét sem. Támogatták annak ellenére, hogy féltek és aggódtak, én is. Ma pedig lassan de gyors léptekkel minden felújítva, nem neki , nekünk köszönhetően, hanem annak a maroknyi embernek aki szerette az Urat és hitt a pásztor Istentől való látásában és vezettetésében. Hasonlóan volt a házi közösségekben. Emlékszem mikor Perbetén hirdettük meg hosszú évtizedek után a Kultúrházi evangélizációt..A helyi drága vezető testvér azt mondta: minek? kinek? Nem jön el senki úgyse. Nem sokan jöttek, ketten. És kevesen tudtak elkísérni minket erre az útra, de támogattak imában, főleg az idős testvérek. Aztán a Kultúrház kis termében lettek rendszeres foglalkozások, az egyik résztvevő kitartóan jött hívő feleségével és egy közönséges estén azt mondta a végén:" Ne menjünk haza, el akarom az Urat fogadni." Feleségének is elég volt elhinni a csodát mely végbement a Szentlélek titkos munkája folytán és elmaradt a pia, a kártya parti..és nemsoká az ő házuk nyílt meg házi istentiszteletekre. Ma már 6 tagú kis közösség, leánygyülekezetünk van ott. Kezdődött azzal , hogy pásztorunk úgy hallotta(lelkében) :"Nekem még sok népem van ebben a városban.." (faluban) Isten csodás, titokzatos módon vezette népét, férjemet és ma bűnbánatot is tartok hiszen nem mindig tudtam teljes szívemből támogatni őt, látását. Igaz féltettem őt is, a gyülekezetünket is. De akkor se támogattam ahogy kellett volna. Ebből is vizsgáztam. De javítok, mert lehet. Isten áldását kérem most szeretett példa értékű gyülekezetünkre! Legyen fejlődő és engedelmes továbbra is. Kérlek emlékezzetek meg rólunk imáitokban. Örömteli és missziós lehetőségek elé nézünk e hónapban, jövő hónapban. Terjedjen az Evangélium! És még egy személyes kérés. Leányunk vágya, álma az volt, hogy bátyám leányával merítkezzen be egyszerre. Az Erdélyi alapszabály a gyermekek bemerítését korainak és éretlennek tartja.(nem tudom pontosan idézni..) Istennél nincs lehetetlen! Én hiszem és kérem, hogy Máriánk vágya, álma teljesüljön. Mert ahogy férjem életmottója hangzik:"Vállalkozzatok nagy dolgokra Istenért és várjatok nagy dolgokat Istentől!"Wiilliam Carey

Szent nyugalom, magány!

A Békehírnökben olvastam az elmúlt héten a következő gondolatokat. "Magányod szent. Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt arra, hogy mindennap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod szent. Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között akikhez nincs sok közünk. Sajnos egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról-nem is tudja mi az, hogy "belül". Igy aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod te magad vagy és ezért -figyeld meg!- szüntelenül menekülőben vagy. Ha valaki először leül elmélkedni, mindene viszketni kezd és azonnal száz és ezer fontosabb jó dolga akad, de tudd:a jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit. Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával is rendben van. Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud. A magányod:szent."(M.P.) Érdemes bemenni Isten nyugalmába nem az életünk végén, hanem minden nap egy rövid időre!

"Másodikat Efraimnak nevezte el."

Bibliai nevet kapott második fiúnk is, akinek foganására már az elsőszülött születése után vágytam. Jonathán születése által Józsefhez hasonlóan elfeledtette velem Isten atyámnak házát(jó értelemben). Ó, de örültünk, hogy gyorsan meghallgatta vágyunkat Istenünk és megfogant a második gyermek, a testvér az első számára. Vajon mi lesz? Szerettem volna ha kislány lenne, ha már első nem az lett. Sose felejtem el azt a pillanatot amikor ultrahangos kivizsgálás után biztos lett, hogy fiú van útban újra. Örültem, lelkem mélyén azért még hittem abban, hogy emberek tévedhetnek és kislányunk születik. Amikor férjemmel közöltem a jó hírt, ő majd kiugrott bőréből örömében. Két fiú édesapja lehet Isten kegyelméből. Efraim hordozása egészen más volt. Igaz, legnehezebb időszakban hordtam őt szolgálatunk szempontjából..sokat imádkoztam azért, hogy ez ne hasson ki rá. Eleven, sokat rugdalózó volt már a méhemben is. A szülése is gyors volt. Sietett napvilágot látni. Alig szenvedtem vele az első szüléshez képest. Amikor felsírt, tudtam, hogy  fiúnk született. Efraim lett a neve, mert Józsefhez hasonlóan átéltem én is, hogy :"Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén." 1Móz.1:52. Mély hangon, legmélyebb hangon az újszülött osztályon sírt, ordított...hasfájós volt,  állandóan a mellemen volt. Igen kimerítő időszak volt ez számomra lelkipásztor feleségként Naszvadon. Két kisgyerekes édesanyaként minden éjjel szoptattam állandóan..csak így hallgatott , szendergett Efraimunk. Hogy lelkileg is bírjam, elkezdtem Zsoltárt tanulni éjjelente. Aludni úgy se bírtam, itt ott szundítottam el pár perc erejéig. Akkor tanultam a legszebb 32 Zsoltárt. "Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van..." Azért imádkoztam abban az időszakban, hogy ez a síró gyermek felnőve Isten dicsőítő legyen! Másfél éves volt mikor Szentpéterre költöztünk. Ahogy nőtt, egyre aranyosabb, kedvesebb, szeretetét és ragaszkodását nagyon jól kifejező gyermekké vált. Érzékeny lelkű, bátortalanabb fiú..de Isten gondoskodott róla, hogy biztonság érzetét megerősítse. Anyósom, sógornőm, sógorom(férjem bátyja akinek nem adatott fiú gyermek) és szinte mindenki kedvencévé vált. Pörgős , nyughatatlan gyermek volt, le kellett vele feküdnöm, hosszan ott lenni mellette , hogy a számára oly szükséges délutáni alvást biztosíthassam. Nyugtalansága fogékony természetéből fakad. Környezetével szemben erőteljes befogadó képessége van, a külső benyomások könnyen utat találnak szívéhez mely olyan nagy, befogadó. Mivel sok benyomás éri, érzései is gyorsan változnak. Különös kedvességével , huncut mosolyával(gödröcskéivel)  belopakodott mindenki szívébe. Miután hazaköltöztünk, segítséget kaptam anyósom és főleg sógornőm által, így hamar felüdültem és alig vártuk férjemmel az újabb gyermek áldását. Két éves múlt Efraim mikor Máriánk megszületett és Istennek különös gondja volt arra, hogy középsőként ne legyen mellőzve.  Férjem  Mária születésétől kezdve átvette a fiúk esti foglalkoztatását. Egyik gyermek Biblia a másik után került elolvasásra. Efraim úgy tűnt mintha felét se jegyezné meg állandó mozgás igénye miatt, de később kiderült pontosan vissza tudja adni az elhangzottakat. Férjem sokat játszott velük, rajzfilmeket néztek..Oviba is ő hordta őket, én meg haza szoktam őket hozni Máriánkkal. Sokszor vártuk Zsuzsikát a buszmegállóba és ugrott a két fiú az ölébe, nyakába. Minden jóval és sok sok szeretettel elhalmozta őket.Béla bácsi , a harmonista idős legény is sokat foglalkozott a fiúkkal és minden drága játékot , később könyvet megvett nekik. A férjem bátyja minden nap bejött és két lábára ültetve őket, mesélt nekik..hú, de élvezték. Az imaházban csintalanok voltak, de itt lehetett..mindenki szerette, kedvelte őket és annyira tudtak örülni nekik. Máriánk nagyon jó baba volt( majd róla külön írok˝) ezért a reggeli áhítatokat én tartottam a fiúknak. Mivel igen értelmesek voltak ( annyi ember törődése és befektetése nyomán) a Példabeszédek könyvét kezdtem el olvasni és magyarázni nekik. Hú, mikor megkérdezte nagy fiúnk mit jelent a parázna nő? bajban voltam. Már nem emlékszem mit feleltem, csak arra emlékeztetnek ők, hogy 4-5 évesen már jó és istenfélő feleségért kellett imádkozniuk és azért is, hogy a parázna nőt elkerüljék majd. Talán időben volt..hiszen életük második legnagyobb döntése ez. Nem?Efraim előnyös helyzetben volt, ovi és iskolában is Jonathán volt az úttörő. Mikor oviba, iskolába került, Jonathán ott volt, mint pártfogója és vigyázója. Akkoriban még idegenek felé zárkózott és szótlanabb volt. Efraim alapos, következetes, mégis játékosan, könnyedén tanító nénit kapott. Két év után kezdett Efraim feloldódni az iskolában. Soha nem felejtem el mikor szülőértekezleten Efraim tanító nénije azt mondta, hogy olyan mint egy gyémánt amit minél többet csiszolnak annál jobban ragyog. Háttérben húzódása inkább szerénységéből és bölcsességéből fakad. Nem sokat beszél, de az ismerősökkel tud közvetlen is lenni. Beszéde élénk, tele van melegséggel ami érzékeny, figyelmes, együtt érző, Istentől kapott természetéből fakad. Őszinte melegséggel tudott már gyermekkorban is szólni az emberhez. Tudott együtt örülni és sírni is másokkal. Ő mai napig többet ad mint szavakat. Ő a szívével ragadja meg amit mások meg sem értenek. Mindig felkarolta a gyengébbeket. Még csak másodikos vagy harmadikos volt amikor azzal jött haza iskolából, hogy egyik rossz jegyet kapott osztálytársát elkísérte hazafele és elmondta, hogy neki csak azért vannak jó jegyei, mert van egy nagy segítsége. Emlékszem, hogy rákérdeztem főzés közben(elgondolkodva) hogy milyen segítségre gondolt, ő meg meglepődve válaszolta, hogy az Úr Jézus. Isten jelenlétét és szeretetét, oltalmát kis korától átélte és ezt természetes módon meg tudta osztani a bajba jutottakkal. Elsőnek válaszolt a gyermekeink közül Isten örömüzenetére egy evangéizáción, sírva a bűnei felett. Hittel fogadta el Jézus helyettesítő áldozatát.A két fiú ugyanazon az estén  hozott döntést, hogy Jézus Krisztust akarják követni és együtt merítkeztek be, két éve. Azóta Efraim növekedése és folyamatos érlelődése is látható. Igen pontos, precíz, felelősségteljes , előre készül alaposan mindenre. Kitartó mindenben amit elkezd. Negyedik osztály elején beírattuk zeneiskolába. Én hamarabb is szerettem volna, hiszen rendkívül jó hallása mindjárt feltűnt ..de benne csak ekkora érlelődött meg. Olyan szorgalmas ebben is, hogy ez évben befejezi  a zeneművészeti alapiskolát. Nem kell noszogatni, naponta gyakorol, önként és hosszú ideig. Nagyon szeretek vele hegedülni, Gyönyörű aláfestést biztosít az én kezdő hegedű játékomhoz. Bármire megkérem, megteszi, főleg ha zenéről van szó. És nálunk bizony sokat zenélünk, énekelünk. Főleg férjemnek köszönhetően, aki nagyon szeret énekelni bárhol, bármikor. Idős harmonista testvérünk méltó utódja lesz Efraim hiszem. Isten meghallgatta kérésem, a síró gyermek Istent dicsőítő zenész lett. Lesz még inkább.. kérem. A tanulásban főleg Jonathán példája ösztönözte őt. Bár lassúbb és alaposabb a tanulásban( a mozgásban meg fordítva) de ösztönzésünkre részt vett versenyeken és szép eredményeket ért el. Még ovis korában két napot töltöttünk a Fekete -Tenger parton , ott édesapja vett egy sakk táblát és megtanította Efit sakkozni. Az alapiskolában az igazgató bácsi sakk kört is indított, Efraim oda is jelentkezett és ebben is jó eredményeket ért el. Nagyon örültem, hogy a matematikát is az igazgató úr tanítja Efinek. Könnyen érthetően adja át nekik, így ebben is jó eredményei vannak és különösebb segítség nélkül( bátyjára mindig számíthat..) boldogul. A versmondó versenyeken is kitűnt, bár nem igazán szónoki képessége hanem gazdag érzelem világa az ami hat a hallgatókra. Őt is ugyanaz a kiváló magyar szakos tanárnő képezte, készítette aki Jonathán osztályfőnöke volt. Rengeteget gyakoroltak ebben is, sokszor késő estig iskolában maradva. Ennek eredménye látható és kamatoztatják a gyülekezeteinkben is. A feladatot amit elvállalnak, lelkiismeretesen és alaposan végzik, teljesítik. Efraim különösen megbízható. Igéreteit és kötelezettségeit nem felejti el. Igazi csapatjátékos. Sok barátja van, fent áll a veszély, hogy rossz felé is sodorják, de azt kérjük Istentől és abban segítségére sietünk Efinek, hogy fordítva történjen, ő sodorja jóra a haverjait. Elmúlt hónapban töltötte 14. életévét. Nehéz év elé néz, a felkészülés éve. Merre? Hova tovább? Nem tudjuk, csak sejtjük..Hiszünk annak a képességnek és ajándéknak az erejében amelyet Istentől kapott. Most még készül arra a pillanatra amikor eljön az idő, hogy kész legyen arra amire Isten akarja. Ma már tucatnyi szórakoztató zenecsatornán nyomatják az igénytelen zenét, szöveget..dalokat a hazugságról, szerelemről..szünet nélkül, gondolatok nélkül. Ilyenkor még inkább úgy érzem nagy szükségünk van a jövő generációban is olyanokra akik Isten ölelését, szeretetét, az Ő gondolatait továbbítják, énekelik nem csak a fülünkbe hanem a lelkünkbe mennyei harmóniával, szép egyszerűséggel szabadítva fel megterhelt agyunkat és lelkünket.

Az öreg Jákób megáldotta József fiait különös áldással. "Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tegyen mint Efraimot és Manassét." Én is ezt kérem Istentől! Áldja meg Efraimunkat, tegye őt igazi Efraimmá!

Szolgálat, tartozás.

Semmi sincs ami bárkit arra bátorítana, hogy felsőbbségi komplexusa legyen. A tegnapi imaórai ige késztet írásra, megírására annak amivel tartozom.  Róm.15:27 "Ha a pogányok részesültek az ő lelki javaikban, TARTOZNAK NEKIK VISZONT SZOLGÁLNI  a testiekben." Alázatosságra int ez a vers, úgy a lelki  mint az anyagi javakkal szolgálókat. Sokszor túlzott elképzeléseink vannak saját fontosságunkról mely egy egy feszült helyzetben lepleződik le. Mintha egyik vagy másik lelki ajándék értékesebb lenne. Pedig kölcsönösen egymásra utaltak vagyunk éppen különbözőségünk ellenére. Isten az aki ajándékot, képességet és a szükséges erőt is megadja, hogy használhassuk ajándékainkat a Test épülésére.
Családi hátteremből adódóan a gyakorlati hívő , szolgáló élet volt túl hangsúlyos az életemben. Szüleim, testvéreim többsége szolgáló szívet kaptak, a szolgálat ajándékát főleg. Éltek is a fizikai szükségek betöltésének lehetőségeivel és ezek az alkalmak kitörölhetetlenül vésődtek a lelkembe követendő példaként. Fiatal leányként én is arra vágytam, hogy férjem majd az Urat szerető és szolgáló legyen. Isten meghallgatott! Másképp mint gondoltam. Isten szolgájával ajándékozott meg, egy lelkipásztorral. A jobbján helyesebben kezdtem megérteni: mi is a szolgálat? Isten úgy látta jónak, hogy az én sürgő-forgó Márta életem csendesebb mederbe terelje és főleg az "egy szükséges dolog"-gal való törődésre késztessen minden nap. Arra, hogy a lelki javakban részesíteni a ránk bízottakat is szolgálat, a szó legszorosabb értelmében. Az elmúlt egy évben nehéz időszakot éltem meg éppen túlpörgő, gyakorlati szolgáló alkatomnak is köszönhetően. Nem vettem figyelembe határaimat és megbetegedtem. Nem tudtam aludni, kiüresedett, kiégettnek, holt fáradtnak éreztem magam. Koncentrációs zavarokkal küszködve féltem..étvágytalanságomnak köszönhetően sokat fogytam. Beteges bűntudatomat segítették azon kevesek akik hajtogatták, megengedte az Isten, hogy elgondolkozz magadon...Igaz! Érzelmi kiszáradás vett uralmat rajtam, azt hittem minden ihletésem az írásra elvesztettem, beszédességem is magamba roskadássá vált. Szeretteim gondoskodására szorultam. Mivel ilyet nem éltek meg, nem igazán tudták, hogy is segítsenek. Minden áron fizikai pihenéstől várták a jobbulásom. Erősítő inekciókra jártam, gyógynövényes álmosító drága gyógyszereket kaptam..mind hiába. Nem értettem mi ez? Édesanyám kérésére férjem és nagy fiúnk hazavitt ez év tavaszán, hosszú kínlódás után. Húgom közbenjárására , intézkedéseinek köszönhetően eljutottam Buzle Péter hívő orvos testvérhez aki csendes, meghitt beszélgetésünket követően gyógyszeres kezelés szükségét állapította meg. A szülői házban töltöttem hosszú két hetet(nem éreztem otthon magam) . Haza vágytam, férjem jobbjára. Szüleim minden szükségessel elláttak, bátyám a gyors gyógyulás ígéretével biztatott az Igéből , sógornőm,( bátyám felesége) minden nap sétált velem, bevont a sütésbe..új receptet is kaptam tőle. Hihetetlen együttérzése és megértése, megnyitotta ajkam és feltört belőlem mindaz ami fájt, ami leblokkolt és rakódott egymásra szép lassan. Ami kiforgatott magamból, más Erzsikévé téve mint amivé Isten alkotott és formált. Felszínre tört mindaz amit elfojtottam magamban, amiről csak rózsaszínben akartam látni...Kislányuk minden nap mellém ült iskolából hazaérve és csicsergett nekem, mintha mi se történt volna velem. De jól esett. Gyógyultam és okultam, hogy ilyen esetben hogyan is kell, lehet viszonyulni helyesen? Bár fásultnak éreztem magam és üresnek lelkileg, nem hagytam ki a gyülekezeti alkalmakat. Bármennyire is szerettem volna, érzésvilágomra semmi se hatott az igékből, imákból..  Testvéreim őszinte érdeklődésére őszintén elmondtam, hogy vagyok. Mindenütt biztosítottak imáik és szeretetük felől. De igazából biztatni és segíteni az tudott csendes lélekkel, nem sok beszéddel és utólagos tanácsokkal..aki ezen átment. Aztán hazaérve Révész Árpád testvér evangélizált közöttünk és rövid beszélgetésünk folytán említette a segítő hivatással együtt járó önfeladást, segítő szindrómát. Feleségével együtt Igével, gyönyörű ígérettel és imával segítettek és jó tanáccsal is, hogy a jövőre nézve vegyem figyelembe korlátaimat és állítsam fel a szükséges határokat. Főleg az elmúlt fél évben döbbentem rá milyen nagyon szükségesek a lelki javak. Az Ige, az Istentől jövő üzenet, egyedüli helyes tükör, amibe érdemes belenézni naponta, hogy helyesen ismerjük és lássuk magunkat. Ami deformálásaimat reformálja. Az Ige amit szolgáin keresztül küldött, a lelki munkásokon keresztül! A lelki javakért olyan hálás vagyok, látogatásukkor reményt, békességet, szeretetet hoztak. Három hónapja lesz , hogy gyógyszeres kezelésemet megszakíthattam és lassan újra éledtem. Vissza kaptam életörömem, életcélom és újra végzem a rám bízott látogatásokat főleg és a háttér ima szolgálatot. Azóta sokan nyíltak meg felém, hasonló állapottal küszködve. Felmerült bennem a kérdés, miért titkoljuk, rejtegetjük gondjaink? betegségeink? állapotunk? Sajnálom, hogy a kiégésről, depresszióról lelki munkások között nem hallottam. Pedig milyen szükséges lenne megelőzésre. Most az imaóránk alatt mindazok eszembe jutottak akik első sorban a lelki javakban részesítettek az elmúlt egy évben. Isten áldja meg őket. Tartozom nekik az ige szerint, hogy anyagiakkal szolgáljak feléjük viszonzásul. Hálás vagyok mindazokért akik anyagi javakkal hálálták meg valamikori látogatásunkat, azt hogy a Tőle kapott lelki javakat megosztottuk. Örömmel és önként járultak hozzá többen is a gyógyulásom anyagi részéhez, ahhoz is, hogy gyógyulva végezhessük a ránk bízott szolgálatot, híveink pásztorlását, a nyáj Igével való táplálását. Vannak akik szemében ez nem szolgálat, csak duma, szöveg. A haldokló,a  súlyos betegnek azonban nincs más ami lelkét megnyugtatja, építi romlandó teste ellenére mint az Ige, Ima és Szeretetközösség. Erről a tegnapi nap folyamán is meggyőződtem újra. Még a nem hívő hozzátartozókat is eltalálja  az Ige és munkálja. A gyakorlati segítségnyújtás mellett milyen szükséges és fontos, lényeges a lelki segítségnyújtás is. És mi más tart meg minket mint az Isten Igéje, a napi üzenet Tőle? Ez az ige arra is késztetett, hogy nagyon hálás legyek teológusainkért, támogassam őket anyagiakban is. Hogy legyenek örömhírt terjesztők, vivők, Igével szolgálók , mert ez is szolgálat. Nem hivatal, hivatás! Imádkozom ma azért, hogy Krisztus testében különbözőségünk(anyagi helyzetünk, alkatunk és elhívásunk) egymásra utalttá, eggyé tegyen minket!

A hívő szentsége.

A hívő szentségéről hallhattunk ma délelőtt igen kiváló tanítást. Ilyen röviden, tömören, érthetően nem hallottam még e témában előadást. Ezért is jegyzeteltem buzgón. Azért itt, ott saját szavaimmal egészítettem ki azt ami a gyors írásom ellenére is nem jutott eszembe. Sikerült majdnem szóról szóra ifjú testvérem szavait jegyeznem. Elsősorban számomra áldás, ha papírra vetem, sokkal több marad meg belőle..

Nehéz igék alapján beszélt erről a témáról.

2Kor.6:7-7.1 "Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek és én magamhoz fogadlak titeket. Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr. MIVEL TEHÁT ILYEN ÍGÉRETEINK VANNAK, SZERETTEIM, TISZTÍTSÁTOK MEG MAGUNKAT MINDEN TESTI ÉS LELKI TISZTÁTALANSÁGTÓL, ÉS ISTEN FÉLELMÉBEN TEGYÜK TELJESSÉ A MI MEGSZENTELŐDÉSÜNKET. "

A hívő megszentelődése múltbeli, jelenbeli, jövőbeli.

Múltbeli, birtokló megszentelődésünk annak alapján van, hogy Isten megkegyelmezett mivel elfogadtuk Jézus áldozatát. Ettől kezdve az Úr számára elkülönítettek vagyunk. Szentek.

A jelenbeli megszentelődésre szólít Pál: "Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket." Parancsoló mód a megszentelődés. Mivel vannak ígéreteink, haladjunk a megszentelődés útján. 1 Péter1.14 szerint: "ne igazodjunk korábbi vágyainkhoz." Legyen látható a megszentelődés, a változás. Nekünk is van részünk a megszentelődésben. Ef.2:10 szerint járjunk jó tettekben amelyeket előre elkészített. Van cselekvő tétlenség, Máriáé, aki azt feleli: "Legyen nékem a Te beszéded szerint. " Nem ő végezte el, hogy Jézus megfoganjon benne, ő "csak" átadta magát Isten akaratának beteljesedésére. Zsidók 12:14 szerint törekedjünk a szent életre! Ef.5:26 szerint, az Ige által megtisztítva lehetünk szentek .

 Álljunk arra az életútra amire Isten állítani akar.  Tökéletesnek kell lennem? Nem. Jézus állít majd maga elé tökéletességben, fedhetetlenségben. Majd az új ég és új földben leszünk Vele. Ez a jövő.

Múltbeli megszentelődésünk alapja, hogy Ő önmagát adta értünk.

A jelenben Igéje és Szentlelke által tisztulunk, igyekszünk a változásra amit Ő végez bennünk.

Míg várjuk a reménységünk beteljesülését, királyi papság, szent nemzetként hirdessük annak tetteit aki a sötétségből a világosságra hozott ki minket.

Nagy öröm volt számunkra Isten üzenetét hallgatni ifjú teológiát végzett Horváth Ádámunktól. A nyáron a diploma osztója után sokat segített nekünk szentpéterieknek és aktívan volt jelen amikor csak lehetett. Csodáltam ifjú kora ellenére komolyságát és Istentől kapott tehetségét a tanításban. Az ősztől kezdve az ELTE-n kezdi alkalmazott nyelvészeti tanulmányait, hogy aztán ha Isten akaratával megegyezik segítségére legyen a Biblia fordítóknak ki tudja hol a nagy világban...ott ahol lennie kell, hogy tegye amit tennie kell és történjen aminek történnie kell. Ki gondolta volna, hogy testvérével együtt mindketten a Budapesti Baptista Teológia felé veszik irányukat? Testvére Laci a mesterit végzi, utolsó éves. Közben, újabb döntések érlelődnek gyermekeinkben. Míg a hegyekben töltöttük szabadságunkat, meghitt családi körben nagyobbik fiúk megosztotta velünk elhívását a misszióra. Az egész átélését mely hosszú folyamat volt, a mentegetőzését Isten felé, hogy igen fiatal (15 éves) a válaszokat amiket Istennel való csendességében kapott. Mikor megkérdeztem hova érez elhívást? nagy nagy örömömre azt válaszolta:" az utcánkban élő szomszédaink felé!"

Már a hogyan? foglalkoztatja, hiszen közbenjárástól kérges térdei bizonyítják, hogy szívén hordoz minden ismerőst és az imáiban. Isten ezt is tudja és a legmegfelelőbb képzést biztosította számára a jövő heti Révész Árpád testvér által szervezett Egyéni Evangélizáció intenzív budapesti képzésben. Édesapjával csütörtökön Budapestre szeretnének utazni és részt venni ezen a kurzuson. Addig mi dicsőítjük az Urat a kisebbekkel akikről rövidesen írni fogok. Főleg a középső fiúnkról, aki betöltötte e hónapban 14 életévét és áldott eszköz a dicsőítésben. Soli deo gloria! A fiatalokért, a jövő nemzedékért, generációért! Foglaljuk imáinkba őket!

Rövidesen fényképet is töltök fel(mások segítségével) Ádámról. Isten áldja meg őt, őket!

Ami a szívben van!

Az elmúlt napokban teljesült a szívem vágya. Félrevonulhattunk szűk családi körben lakatlan

területre, erdők-hegyek közzé, patak csörgedezését hallgatni, forrás vízét inni, pihenni, élvezni

az Úrral, férjemmel és gyermekeinkkel való közösséget. Zavartalanul időzhettünk Isten jelenlétében.

 A Mai Igét olvasva, üzenetet kaptam a János 12:1-7 versei alapján.

„Jézus elment Betániába...Vacsorát készítettek ott neki. Márta szolgált fel, Lázár pedig a Jézussal

együtt ülők között volt. Ekkor Mária elővett egy font drága, valódi nárduskenetet, megkente Jé-

zus lábait és hajával törölte meg, a ház pedig megtelt a kenet illatával...Jézus erre így szólt: „Hagyd hiszen temetésem napjára szánta, mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem

mindig leszek veletek.“

A körülmények leleplezik szívünk, lelkünk állapotát. Felszínre tőr ami a szívünkben lakik. Ahogy

Jézus idejében, úgy ma is különböző érzések töltik be az Őt szerető, követő tanítványait Szeretetünket Megváltónk iránt, legközelebbjeink iránt különbözőképpen fejezzük ki. Néha Mártákként felszolgálunk, máskor Lázárhoz hasonlóan együtt ülünk, időzünk Megváltónkal és szeretteinkkel. Számomra Mária példája üzent leginkább. Máriáé aki az Úrral való szeretetkapcsolatban megsejtette ki az aki nem lesz mindig vele, ki az akiért érdemes elővenni a tartogatott valódi, drága nárduskenetet. Mária szeretete lenyűgőzött engem is. Az a szeretet amely nem mérlegel, nem számolgat, az a szív amely szeretettől, hálától túlfűtve minden másról megfeledkezik. Nincs miért?minek csinálom? Mária szeretete, hálája testet öltött. Elővette és adta amije volt, amit tartogatott..és az valódi, drága nárduskenet volt. Szüleim ötvenedik házassági évfordulójához közeledve az én gyermeki szívemből is feltört a hála és a szeretet. Kifejezést keresett a múló időtől sürgetve. Lepergett szemeim előtt az elmúlt 42 év. Mintha most lett volna..merengtem el a sok sok feltörő , megelevenedő emléken. A csendben újra rácsodálkoztam arra a művészre Aki szüleim különálló életéből egy különleges , egyedi, közös életet hozott létre. Soli deo gloria! A művészt, Alkotót illeti a dicséret. Visszatekintve lelepleződtek lelkemben, nem drága érzések is. Sérelmek, keserű érzések melyek gátolni akartak az ünneplésben, a szeretet kifejezésében. Jézus lábainál ezeket is nevén lehet nevezni-hasznosabb mint szeretteink kárára megvallani-és meg lehet gyógyulni. Az én lelkemnek is el kellett a gyógyulás. Ezt követően élhettem át újra kedves énekünket:“Áldott légy mert megváltottál, áldott légy mert meggyógyitál. Áldott légy a bocsánatért, gazdag és örök új életért.“ Mária Jézus lábaihoz ült , magát nagyon megalázva. Nem könnyű önként szeretteink lábaihoz ülni. Tanulgatom. Csak ott, első sorban Jézus, majd egymás lábainál vagyunk a megfelelő helyen ahogy Jézus erre példát adott nekünk. Jézus elfogadta Mária szeretetét, jól esett neki. Az én kifejező szeretetem is elfogadja. Tapasztaltam sokszor milyen jól eső érzés a kifejezett, valódi szeretet. Olyan sok módja van a szeretet kifejezésének. Milyen szomorú mikor gyermekszívünk hálája, szeretete későn jut kifejezésre. Talán az a pazarlás és megbotránkoztató igazán, mikor szeretteink sírjánál döbbenünk rá, hogy elmulasztottuk kifejezni a drága , jól eső, valódi szeretetet. Vagy amikor ott, későn kérnénk bocsánatot attól akinek fájdalmat okoztunk, a legközelebbieknek. Néha ott döbbenünk rá arra, hogy mindenki más fontosabb és előbbre való volt számunkra mint Jézus és a legközelebbiek akikkel megajándékozott minket Istenünk. Sokan túl gyülekezet és misszió centrikusak vagyunk legközelebbiek
  rovására. Milyen sok gyermekszív várt sóvárogva arra, hogy mikor kerül sorra az árvák és missziómunkások után? Mennyi férj, feleség hiányolta a drága és valódi szeretet kifejeződését? Istentől való bölcsességet csak a Vele való szoros szeretetközösségben lehet kapni. „Akinek nincs bölcsessége kérje Istentől!“bíztat Jakab minket. Kérem én is e sorokat írva, hogy időben megsejtsem: ki az aki nem lesz mindig velem? Ki az aki iránt ma vissza nem térő lehetőségként fejezhetem ki a hálámat és szeretetemet , elkötelezettségemet. Kedves olvasóm, jöjj velem újra Isten jelenlétébe , hogy meggyógyuljon a lelked és kifejezésre találjon a valódi és drága isteni szeretet. Teljen meg a házunk a kifejezett, logikátlan szeretet illatával!

"Azért jöttem, hogy életük legyen!"

Nehéz napok után, sok imádságos előkészület után Isten ma különös módon szólt ismét hozzánk szentpéteriekhez. Ez évben sok betegség , súlyosabbaknál súlyosabbak ütötték fel a fejüket gyülekezetünk tagjai között és rákos beteg testvérünk három évi kezelés után egyre jobban kezdett megfáradni családjával együtt. Kimerülni..az elmúlt héten pedig közölték vele, hogy két három hete van max. hátra. Hála Istennek aki engem megújított és talpra állított, kezdeményezhettem a látogatásukat és folytonos imaláncot érte és családjáért. Különleges áldott, meghitt estét töltöttünk testvéreink otthonában péntek este. Hétfőn még 49 életévét töltötte és egész családunk köszönteni ment őt, akkor is Isten igéjével és mindannyiunk imájával töltöttük az estét. Most újra együtt lehettünk abban a szörnyű tudatban, hogy halálra van ítélve. Bele borzongtunk , minden biztatásunk ellenére azért érzékeltük, most gecsemáné-i kemény harc vár rájuk. Mégis áldott perceket, órákat tölthettünk együtt a késő esti órákban. Az orvosi vélemények porig sújtják az embert, megingatják mindenki hitét, legalábbis megpróbálják keményen. Imában vártuk a vasárnapot, az Úr népével való együttlétet, főleg , hogy drága misszionárius macedon testvérünk vendégszolgálatát vártuk. Sógorom is ez évben ment át súlyos agydaganat műtéten. Másik testvérnőnk agyinfarktust élt meg, de Isten megtartotta és felépítette őket. Ilyen közegben annyira összeforrtunk és osztoztunk testvéreink örömében, szükségeikben, bánatukban. Mai rendhagyó istentiszteletünket azzal kezdtük, hogy rákos beteg testvérünk és családjáért imádkoztunk, főleg lelkipásztorunk és misszionárus testvérünk. Szinte a falak is megrendültek, ezt az alkalmat és az átélt isteni hatalmat sose fogom elfelejteni. Utána következett a dicsőítést követő igei üzenet. Jegyzeteltem buzgón, hiszen éreztem erre az üzenetre még nagy szükségünk lesz, újra és újra elő vesszük, forgathatjuk szívünkben és megoszthatjuk is ha Isten alkalmassá tesz erre azokkal akik nem lehettek velünk köztünk. Az igehirdetés alapja Isten Igéje , János 10:10 volt. Nagy betűkkel volt kivetítve, olvashattuk újra és újra igehirdetés közben. "A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson, ÉN AZÉRT JÖTTEM, HOGY ÉLETÜK LEGYEN, SŐT BŐSÉGBEN ÉLJENEK."

"Kétszer fordul elő a felolvasott igében az AZÉRT szócska. Nagy jelentősége van. A tolvaj azért jön, hogy lopjon..Jézus azért, hogy életet és bőséget adjon. Óriási a különbség. Jézus látta , hogy nincs igazi életük a földön élő embereknek, látta, hogy nincs jövőnk. A földi élet rövid és nehéz. Jézus az élet minőségéről és hosszúságáról beszél-örök életről-. Jézus ezért jött a e földre. Ő neki bővölködő élete volt, ő nem élt stresszben, félelemben, teljes volt remény, örömben. Sokan megkívánták ezt az életet. Mi ilyen életet nem tudunk élni. Jézus nélkül lehetetlen, a bűn miatt. Jött az ellenség, a Sátán és ellopta tőlünk az életet, pusztított és ezért élünk sokan olyan életet amiért  nem érdemes élni. Látta ezt, az ÉLETÉT ADTA, HOGY MEGOLDJA EZT. Mit jelent a BŐVÖLKÖDŐ ÉLET? 1. BÉKESSÉGET! A világ nem adja ezt a békességet. Csak ha megbékülünk Istennel kapjuk meg békességét. Első gyümölcse az Istennel való kapcsolatunknak a Békesség! 2. Megelégedettség. Pál apostol tudott szűkölködni, bővölködni. Mi zúgolódni tudunk csak Isten nélkül. Örülni, megelégedettnek lenni csak Istennel lehet. 3. BÖLCSESSÉG.

Ő nyújt bölcsességet, hogy életünk során bölcs döntéseket tudjunk hozni. Nagy ára van a bölcsesség hiányának. Olyan sok kudarc, fájdalom adódik abból, hogy nincs bölcsességünk. 4.SZABADSÁG . Ez azt jelenti, hogy van hatalmam azt tenni amit akarok. Nem vagyok rabja semminek és senkinek. Azt tehetem ami Istennek kedves. 5.VÉDELEM. Isten kezében vagy! Tudod hova tartasz. Nem félsz attól aki a testet megöli, inkább attól aki a lelket pusztítja. Isten a legnagyobb, Ő védelmez. 6. BIZTONSÁG. Isten kezében lenni ó mily üdvös és jó. Első és utolsó szó is az Ővé életedben. Ahogy Jób életében is. Mennyit fizetünk biztosítóknak. És megéri? Amid Krisztusban van, azt senki se veheti el tőled. 7.ÖRÖM. Nagyobb mint a boldogság. A boldogságnak feltételei vannak, függ sok mindentől, az öröm, amit Isten ad, semmitől sem függ.A Sátán remeg amikor a leggyengébb hívő imádkozik. Akármilyen gyenge légy, imádkozz . Isten örömmel tölt be újra és újra körülményeidtől függetlenül. 8. REMÉNYSÉG, JÖVŐ. Van jövő. Amit remélünk nem látjuk, de hisszük, mert ígéretünk van rá. Amit szem nem látott, fül nem hallott olyat készített Isten nekünk. Ma azt üzeni neked:-NE félj gyermekem, ha a halállal is kell szembenézned, Életből Életbe mész! Az életünk semmi az Örökkévalósághoz képest. Van ilyen Életed? A Golgota keresztjénél Jézus mindent visszaadott amit a gonosz elvett, ellopott tőlünk. Jöjj a Golgotához, Hozzá, amint vagy, most! "

Lelket, testet megerősítő üzenetet kaptunk mielőtt megújíthattuk a Vele és egymással való szövetséget. Felejthetetlen percek amikor egymás kezét fogva hittel énekeltük:"Ha testben válni kell, az mélyen fáj nekünk. De egyesít minket a Hit és menny felé megyünk." Aztán már tudtunk újra örülni, ünnepelni otthonainkban és örülni Neki aki Életet és bőséget hozott nekünk, ezen a vasárnapon. Nagyon kérem minden kedves olvasóm imatámogatását a rákos betegünk és családjáért. Értünk is, ha Isten éltet és akaratával megegyezik elutazunk kedden Romániába szüleim, testvéreimmel való együttlétre. Szüleim 50 éves házassági évfordulójukat ünneplik jövő vasárnap, aztán 18-án Békésen újra öröm ünnepet élhetünk meg ifjú teológus testvérünk nősül és férjem fogja hirdetni az Igét. 19-én már Tahiban szeretnénk találkozni a magyar baptista testvéreinkkel. Reméljük, főleg én, hogy lesz pár nap-legalább kettő- a bátyámék Bondoraszó-i táborában az elvonulásra, imádságra és dicsőitésben való elmélyülésre, mert a hegedűm is viszem-ott nem hallják nyikorgásom mások, Isten kedvesen fogadja-. És a természet csendjében megpihenve új erőre és új üzenetre lelünk. És egymásra is szűk családommal. Lesz időm több a közbenjárásra is. Igérem, rólatok is megemlékezem. Kérlek tegyétek ezt ti is. És ne felejtsük a betegeket, a halál árnyékában járókat.

Az Istennek semmi se lehetetlen!

Mérföldkőhöz értünk: elsőszülött fiúnk, Jonathán elballagott az alapiskolából. Februárban 15 évesen megkapta személyi igazolványát. Lélekben, gondolatban visszatekintettem az elmúlt napokban az ő eddigi életútjára. Igen vártuk férjemmel foganását, születését. Gyönyörű kislányos, mosolygós arccal érkezett közénk egy februári napon. Kora reggel jelzett, hogy szeretne napvilágot látni, de első gyermek lévén hosszúra sikeredett a vajúdás. Testvéreim imái és a bizonyosság, hogy Isten kezében van minden, segített az éjfél előtt pár perccel való nehéz szülésben. Ugyanis elakadt a nagy feje és úgy kellett őt kiszívni belőlem. Holtfáradtan is annyira örültem neki. Bájos angyalkaként jól aludt, semmi gondot nem okozott. Nagyon sokat gyönyörködtem benne és imádkoztam érte a kórházban. Édesapja igen büszke volt az első szülött Bálint Jonathán fiára. Besárgulása miatt többet maradtunk kicsit a kórházban, de hazaérkezésünk után is kis angyalként viselkedett. Igy hamar tudtam fogadni a babalátogatókat, mindazokat akik velünk együtt örültek érkezésének. Aztán a naszvadi lelkész lakásban érkeztek a vendégek és ő igen türelmesen kivárta míg mindenkit kiszolgálok és ő is sorra kerülhet. Sok sok játékot kapott, kirakosgattam minden reggel kiságyába, a szobánkba számára kialakított sarokba,de ő nem sokat törődött velük. Ült fegyelmezetten és elmélkedett. Járni hamar megtanult és kedvenc időtöltése az volt, hogy a vitrinhez odament és a legszebb kávés készletemet rakosgatta kecses és finom kacsóival. Férjem emiatt sokszor haragudott rám és próbálta őt ebben megakadályozni, kezére ütve. De ő akaratos gyerekként újra és újra odanyúlt. Kitartó volt és szívós, édesapja keményebb fegyelmezése ellenére. Én láttam, nyugodtan hagyhatom szórakozni mert nem fog összetörni semmit.Játékait esetleg szétszedi kíváncsian, de a kávés készletem olyan finoman és kecsesen fogja, hogy nem is tört el egy darabot se belőle. Későn kezdett el beszélni, de aztán egyre választékosabban és egyre többet. Születése után már eldőlt bennem, hogy a legnagyobb ajándékot kérem Istentől Jonathánnak: egy TESTVÉRT! Hamar meg is érkezett a válasz, a sírós és teljes lényemet igénybe vevő Efraimunk. Másfél évesen is mennyire örült neki, sokszor bölcsője fölé hajolt és puszilgatta kis testvérét. Állandó éjjeli sírása miatt kénytelenek voltunk Jonathán és férjem számára külön szobát biztosítani az alvásra. Soha se fogom elfelejteni az első estét, ahogy nyitott ajtón át vágyakozva nézte, hogy szoptatom üvöltő testvérét. Emiatt sokáig bűntudatom is volt, teljesen lefoglalt és kimerített Efraimunk. Édesapja sokat foglalkozott vele, hozta , vitte magával, sokat mesélt neki és egyre több könyvet is kapott. Na ez már érdekelte , teljesen lekötötte.
Boldog gyermekként ugrálgatott önfeledten mikor kivittem sétálni a naszvadi katolikus templom körüli parkban. Rá csodálkoztak az arra járó emberek, apácák és én is. Teltek az évek és egyre okosabb, okoskodóbb lett. Sose felejtem el, mikor óvodába vitte férjem és tartotta magát, egy könnyet se hullatott, még csak nem is nézett távozó édesapjára, aki azért néha ott maradt bemelegíteni, puzzle-t kirakni nagy fiával.
Nyugodt és fegyelmezett gyermekként nőtt fel az örök izgó, mozgó Efraim mellett, aki miatt sokszor ő is megkapta adagját esténként, hiszen nemsokára megszületett Máriánk és estére nagyon elfáradtam és elővettem a fakanalat. Vasárnapi iskola tanítójuk egyszer megkérdezte miért imádkozik Jonathán úgy , hogy:" Istenem add hogy ma ne legyen fakanál?" Kicsit szégyelltem magam, de a két fiú együtt esténként kihozott pörgésével a sodromból és csend, lenyugvás csak akkor állt elő, ha előkerült a fakanál..néha elég volt elővenni, máskor sikerült szét is törnöm vaskos combjukon. A fegyelmezés híve voltam, annak is, hogy ovis korban van leginkább az ideje. Efraimnak szükséges volt a délutáni alvás, Jonathánnak is feküdnie kellett.. kitartóan , mozdulatlan bámulta az órát, hogy mikor telik le a pihenés ideje. Fegyelmezett volt ebben is. De a beszédében nem. Egyre keményebb fickóként beszélt és megtörte lelkemet, anyai szívemet sokszor. Mindent tudó, okoskodó előadásaival is..de végig ott élt bennem a bizonyosság, van Valaki aki ezt a gyereket meg tudja változtatni és ez meg fog történni. Többen is figyelmeztettek, hogy sok gondom lesz ezzel a gyerekkel, büszkesége, fölényessége és tudásának fitogtatása miatt...nem esett jól. Alaptermészetemre emlékeztetett amelyet Megváltóm kézbe vett zsenge gyermekkorban, tizenévesen is.
Térdeimre kényszerített nagy fiúnk viselkedése és nem volt hiábavaló. Sőt a legjobb , leghatásosabb eszköz a gyermeknevelésben. Isten hamar meghallgatta fohászom és korán megérintette gyermeklelkét. Azóta olyan változásnak vagyunk szemtanúi ami csak azt bizonyítja :"Istennek semmi se lehetetlen!"
Születésük előtt már azt kértem Istentől, hogy gyermekeink fogékonyak legyenek minden bölcsességre, taníthatók az ismeretekre, értsék meg a tudományt , hogy majd kiváló eszközei legyenek Istennek ott ahol éppen lesznek. Ne sodródjanak a tömeggel, ne elégedjenek meg középszerűséggel. Semmi félelmem, bizonytalanságom nem volt amikor óvodába, majd iskolába kerültek. Sőt, nevelésük célja számomra az volt, hogy hiteles keresztyén gyermekek legyenek a többiek között és meg voltam győződve arról, hogy Isten azt is tökéletesen és egyénre szabottan elrendezte és biztosítja, hogy melyik gyermeknek melyik óvónéni, tanítónéni passzol az alkatához és érdeklődéséhez. Igy is volt, ámulva fedeztem fel, mennyire gondja van ilyen téren is gyermekeinkre Istennek. Nagy fiúnk meleg szívű, anyáskodó óvónénit és tanítónénit kapott kemény fickóként..Majd jött a negyedik osztály és kapott egy kedves , de igen sokat követelő tanító bácsit. Aztán egy fantasztikus magyar szakos , kiváló történész osztályfőnököt. Precizitásával, kiválóságával és következetes kemény munkájával elérte az országos versenyeken való részvételét és kiváló eredményeit Jonathánnak. Igaz, Jonathánnak az olvasás volt a szórakozása. Nem bambult órákon keresztül a képernyőre. Ő falta a könyveket. Rendkívüli , jó memóriájával néha megszégyenítette a tanárokat történelmi évszámokban és földrajzi ismeretekben, amiket főleg édesapjának köszönhet. Osztályfőnöke kemény munkájának köszönhetően kezdett rádöbbenni mennyi hiányossága is van szép magyar beszédben, a délutáni , sokszor késő estig való foglalkozásokon egyre élvezetesebben, csiszoltabban beszélt, írt, fogalmazott. Igaz minden előadói, jó szónoki, fogalmazói tehetség Isten ajándéka, de az alapiskolában tehetségéhez rátanult keményen. Amiért viszont leghálásabbak vagyunk az becsületessége, hitelessége, tisztességes hozzáállása mindenhez. Előfordult, hogy visszaadta kijavított és kitűnő jeggyel értékelt dolgozatát, mert ő talált még benne hibát.  Nagyon örültünk, hogy nem a jegy a fontos a számára elsősorban, hanem valós tudása és ismerete.Utolsó két évben naponta órák hosszat bibliázott. Valahányszor benyitottam váratlanul a szobájába mindig térdein találtam. Mikor rákérdeztem miért imádkozik ilyen sokszor, sokat, azt válaszolta : "Szerzetes szeretnék lenni!" Ajajj..helyben vagyunk..én is apáca akartam lenni. Isten gondolatai másak remélem vele kapcsolatosan is. Aztán kezdett egyre sűrűbben félrevonulni a ház legcsendesebb szobájába több  fordítású Bibliával, énekes könyvvel, magyarázatos könyvekkel...Nahát, ebből is teológus lesz, ismertem fel. Akkor tudatosult bennem , hogy mennyire lelkipásztor ellenes vagyok még mindig, nem örülnék ha lelkész lenne fiunkból, mert a legtöbb ellaposodik az évek során és igen kevés aki jó papként holtáig tanul(szerintem). Kiüresedett lelkű, kegyes szónokokból pedig mindig van éppen elég...Mint elsőszülött, mindig védte, segítette kisebb testvéreit mindenben. Mai napig türelmesen és igen érthetően magyarázza el amit nem értenek. Az a fickó aki olyan keményen fogalmazott másokat illetően ma annyi elismerő, kincset érő szót, dicséretet mond másoknak.  A gyülekezetünk legkisebbjeihez is olyan türelemmel viszonyul, ezért is szeretném ha tanító vagy tanárképzőt is végezne, hiszen lelkipásztorként is nagy hasznát venné. De  ebbe már befolyásom, ösztönző szerepem lassan lejár, a döntő az:Isten mit akar vele? Mi a terve életére nézve?
Hamar megnőtt a nagy fiúnk, igaz a kisebbik sem marad el. Mindketten 46-os cipőt hordanak, a legnagyobb nadrág méret hossza sem elég...ahogy nőttek egyre jobban értékelték mindazt amit értük tettünk, a nagy fiú még a vizet is megköszönte a télen amit ihat...Igen érzékeny , önfeláldozó, pásztor szívűvé formálta őt Isten az elmúlt években. A téli időszakban a nagy hideg és hó miatt kevesebben vettünk részt a hétköznapi bibliaórákon. Elevenen él a lelkemben ahogy Jonathán az utcán nézelődik és várja az érkezőket. Sokszor mondtam neki:"-Fiam, nem az számít hányan vagyunk, gyere be, akik vagyunk, megkezdjük.."Ő ott toporgott a hóban, várt és várt. Mindig utolsónak ért haza . Egyszer megkérdeztem hol járt ? hiszen annyi tanulnivaló vár rá. Erre elmondta hogy felkereste azokat akik nem jöttek el, mert aggódott értük és megkérdezte miért nem jöttek el, nincs-e valami baj, szükség? Egyértelművé vált a számomra, hogy ez a nagyra nőtt gyermek már Isten pásztor szívű eszköze. És kezdtem elfogadni, hogy rövidesen teológus lesz ő is. Jgy már inkább az egyházi gimnázium felé terelgettem volna, de ő minkét Komáromi gimibe kérte felvételét. Mindkettőbe felvették, felvételi nélkül eredményei alapján. De elsőnek a legerősebb gimibe, így azt kezdi nemsoká. Köszönet érte a felkészítő tanároknak akik rengeteg "meg nem fizetett" túlórát vállaltak érte, értük. Május végére már kezdett a sokféle versenyre való felkészítés és részvétel miatt lefáradni, kimerülni...és aggódtam érte. Istennek gondja volt rá ilyen téren is. A Révész Árpád testvér evangélizációja közöttünk megújította és a Reménység Fesztivál minden alkalmán részt vett öccsével és édesapjával, barátaikkal együtt. Vannak körülöttünk fontoskodó, mindig mindenhez hozzá szóló egyének(igaz kevesen), akiket egyre nehezebben viselek ahogy öregszem, pedig én is hasonló voltam, de egyre többet vonulok vissza..igen szükséges ez. Néha , vagy mindig szóvá teszem,( tesszük) mennyire megterhelő az ilyeneket elszenvedni. Jonathán ártatlan lelke mindig pártfogolja az ilyeneket is, megértve és beleérezve sorsukba. Tapintatos, figyelmes, lehajló, pártfogó lett ez a nagy gyerek.És ez nem a mi nevelésünk eredménye, sem modell életünk gyümölcse....ajajj!!!Annak az EGYETLENNEK A MUNKÁJA AKINÉL SEMMI VÁLTOZÁS SEM LEHETETLEN. A napokban jó volt rácsodálkozni arra akivé Isten formálta, csiszolta és érlelte az elmúlt 15 év alatt!
Drága NAGY FIAM! munkatársunkká váltál az elmúlt években! Felelősségteljesen végzed mindazt amire kérünk. Megbízható vagy minden téren. A kihívások ezentúl jönnek, a legnagyobbak! Rick Waren mondta:
" Ha Isten nélkül is meg tudsz valamit csinálni, akkor az nem elég nagy!" Álmodj nagyot és Istennel valósítsd meg! Mi támogatunk imában és amiben csak tudunk.Biztosan és céltudatosan , szilárdan és hűségesen kövesd meggyőződésed. Képviseld szennyes világunkban a tisztaságot és szentséget, a bibliai igazságokat és értékeket. Kívánom és kérem Istentől, hogy légy kortársaid között HITELES PÉLDAKÉP! édesanyád.