Áldott, csendes hétvége a Tátrában.

A Tátrai baptista üdülőben töltöttük a szombat-vasárnapot szeretett testvéreink és munkatársainkkal. Szombaton délelőtt a Család-Szolgálat témában volt az előadás és csoportos beszélgetés, majd egész délutánunk szabad volt a vacsoráig. Ki is használtuk mindannyian alvásra, pihenésre, sétára, házastársunkkal való zavartalan együttlétre. Annyira jó, hogy a szervezők a legtermékenyebb időtöltésre is adtak lehetőséget nekünk. A csendre! Egyedül is lehettem a csodaszép tájjal, gondolataimmal, érzéseimmel. Sétáltam, virágokat szedegettem, patak csobogását hallgattam. Mennyire szükséges ez is . Valóban igaz, hogy "A csend a legbékésebb útitárs." Szombat este különös gyertyafényes vacsorai közösségben is volt részünk. Gyönyörű díszítés, hideg tálak, jó hangulat várt ránk. Sokat nevettünk és a gyertyafényben volt egy megható bizonyságtétel is egyik lelkipásztor feleség részéről. Megosztotta velünk azt a verset ami átsegítette őt ez év legnehezebb időszakán. Milyen jó, hogy vannak akik felvállalják azt is, hogy őszintén adják magukat és tapasztalataikat, átéléseiket. Vasárnap reggel is jót sétálhattam a fenyvest és napfelkeltét csodálva a hegyek közt. Fenséges látvány! Eszembe jutott a jól ismert ének:" A napkeltétől napnyugtáig áldom, dicsérem az Ő nevét!" Közben szívemben forgattam a Mai Igét. Két héttel ezelőtt még nem tudtam, hogy erre a vasárnapra ez az ige lesz:" Filemonnak, a mi szeretett testvérünknek és munkatársunknak." Filemon1:1. Isten arra indította szívemet, hogy ezen a hétvégén(péntek délutántól kezdődött) ne csak ketten élvezzük mindazt amit Isten tartogat a számunkra, hanem próbáljuk meg munkatársainkkal is megosztani mindezt. Sikerült. Mind az öten részt vehettünk a lelkipásztor és missziómunkás házaspárok hétvégéjén. Együtt is élvezhettük a szervezők által és Isten által elkészített áldásokat. A Bresztyák házaspár Istentől kapott képességeit 10 éve ismerhettük meg. Azóta a gyermekmunkában és dicsőítésben, ének szolgálatokban lettek munkatársaink. Bánszky Tibor lelkipásztor pedig 2006-tól vált igaz testvérünkké és szolgatársunkká. Különbözőségeink ellenére igyekeztek megérteni Istentől kapott vezetésünk konkrét lépéseit és néha szavak nélkül is megértették hol, mire van éppen szükség és készek voltak a szolgálatra vagy segítségre. Igy tapasztaltuk meg, hogy hiányosságainkban milyen jól kiegészítjük egymást. Munkatársakká váltunk! Istennek és nekik is hála ezért. Igyekeztem ezt tegnap ki is fejezni miután a Mai Ige hálára és tettekre késztetett..A tegnapi úrvacsorai közösség dicsőítéssel indult, csodás zongora kíséretünk volt az újabbnál újabb és szebbnél szebb énekek közben. Az úrvacsorai közösség után ritkán hallott témában hallhattunk előadást:"Hogyan viszonyuljunk azokhoz akik először vannak a gyülekezetünkben?Akik idegennek és kirekesztettnek érzik magukat? Milyen a hozzáállásunk? Mit tehetünk azért, hogy az új hívők, vagy a máshonnan közénk költözött hívő testvéreink is befogadottnak érezzék magukat?" Sok szép ige van erre vonatkozóan, mert Istennek mindig gondja volt arra, hogy az idegenek is otthonra és törődésre találjanak népe között. Rúth gyönyörű történetéből a 2 rész 8-1o versei könnyeket csaltak a szemembe és mélyen megindítottak..Bóáz pártfogásába vette az idegen Rútot, szolgái nyomába küldve őt kalászt szedegetni. Hallottunk arról, hogy néha igen kis dolgok azok amiket mi megtehetünk másokért , mégis Rút-i hálát és magatartást vált ki abból aki idegennek és kirekesztettnek érezhetné magát közöttünk. 

Kevés olyan testvér, munkatárs van aki felismeri miután szomjazunk, vágyakozunk, mi az az alapvető szomjúságunk melyet még nem nőttünk ki.(Mai Ige szerint is..) Hálás vagyok Istennek Gitáért, aki jóval fiatalabb mint én és sokszor felismerte anélkül, hogy kifejeztem volna szavakban vagy tudatosítottam volna, mi az amire én is szomjazom. Enyhítette szomjamat ez évben különösen. Testvérként állt mellettem Henikével(igaz barátnőmmel) együtt akkor mikor igen elerőtlenedtem és kimerültem. Felkaroltak, átkaroltak amikor elesettnek éreztem magam. Biztattak a gyógyulás és megerősödés ígéretével. Milyen sokat jelent ez!  Hálás vagyok értük most különösen. 

Úgy férjem mint számomra is Isten biztosított igaz "TESTVÉRT" . Mindketten elmondhatjuk Pál apostollal :"Pál és Timóteus, a TESTVÉR." Szívem forró vágya , hogy én is igaz Testvérré váljak azok számára akiknek Isten azzá rendel.

Különleges vasárnap margójára.

Elmúlt vasárnap különleges volt számunkra. Egyszerű vasárnapnak indult, melyen hálát adtunk már az imaórán a megtartásért. Súlyos betegeink is köztünk voltak. Mekkora öröm. Igaz, gyengélkednek, mások leépülnek folyamatosan, de még együtt voltunk, mert eljöttek betegen is. Különösen rákos testvérünk hatott meg ahogy családjával érkezett. Újra imádkoztunk értük! "Csak szólj egy szót Uram!", imádkozott lelkipásztorunk és énekeltük énekben is:"Érints hát kezeddel ó Uram, tégy most velem csodát, életem lankadó húrjain teremts te szent harmóniát." Mikor megszólalt imában testvérünk és annyit mondott:"Köszönöm, hogy itt lehetek, köszönöm  a nyugalmat, áldott legyen szent neved!" eleredtek a könnyeim és megszégyenültem. Van aki súlyos betegen, leépülőben is nyugalmat él meg, áldja Isten szent nevét? Igen, van. Általa! Aztán hálát adtunk azért a legnagyobb csodáért amit átélhettek hárman is ez évben, az újjászületés csodájáért. Ők várják bemerítkezésüket október 14-én. Köztük van leányunk és a rákos testvérünk kisebbik fia. Ó bárcsak Isten megtartaná édesapját , hogy láthassa és velünk örüljön.
Mikor vasárnapi iskolásaink bejöttek imaóra végén és elmondták aranymondásuk, az újabb teli találat volt nekem:"Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel.!" Hát ezt szívemben forgatom egész héten.

Utána következett az igehirdetés a délutáni előrejelzett igék szerint. Mivel rendkívüli jó volt számomra és többünk számára, jegyzeteltem. Persze vázlat szerűen, mert férjem mondandóját nem tudtam szóról szóra jegyezni, úgy beindult..volt kinek mondja, figyelmesen hallgattuk mindannyian. Megérintette szívünk, lelkünk, még nagyobb hálát szítva lelkünkből. Hogy miért? Megörökítem most pár gondolat erejéig. Amit lejegyzek az nagyobb százalékban marad meg bennem és könnyebben tudom tovább is adni. Ap.Csel.13:1-3 volt az igei alapja a prédikációnak. Pál első missziói útja-ez volt a főgondolat az Áhítatban, de nem számunkra. Mindjárt azzal kezdte férjem, hogy "Honnan is indult Pál? Az antiokhiai gyülekezetből. Ez volt az első buzgó gyülekezet mely megnyílt a görögök felé, hirdették az Igét nekik is, nem csak maguk (zsidók) között. Barnabás meglátta az Isten kegyelmét mely működött ebben a gyülekezetben és nem tért vissza Jeruzsálembe hanem erősítette az Antiokhiai gyülekezetet ezentúl, Saulust is ebbe a gyülekezetbe hozva. Itt nevezték először a hitetlenek keresztyéneknek a hívőket, mert látták "ezek olyanok mint Krisztus." A gyülekezet fejlődött. A Szentlélek munkálkodott. Ima és böjt közben megszólalt , mondanivalója volt. Ma sem szólóban való hívőkhöz szól elsősorban az Úr. A gyülekezetekhez. A gyülekezetnek ad ajándékot, hogy erősítse a gyülekezetet, a Krisztus testét. Milyen volt ez a gyülekezet?
1.Volt prófétai szó. A hallgatók ennek nyomán megértették :ez nekem szól. A próféta nem mondhat mást mint amit Isten üzen. Nem saját látását, véleményét képviseli. Szóvivője Istennek: azt mondja amit az Úr szól.
2. Volt tanítás."Tanítva őket mindarra amit én parancsoltam nektek."
3.Volt szolgálat: ima és böjt. A test jogos igényeit megtagadták és nyomatékot helyeztek így az imára. Voltak imaharcok, ima tusák. Isten áldása követte ezt.
4. Meleg és befogadó volt ez a gyülekezet. Simeon niger volt, egyik szolgája a gyülekezetnek. (Köztünk is volt ezen a vasárnapon egy néger testvér) Manaént is befogadta ez a gyülekezet annak ellenére , hogy Heródes fejedelemmel nevelkedett. Ő is a hívők közösségét választotta inkább mint az előkelő társaságot akik között nevelkedett.
5. Tudtak lépésről lépésre haladni, lépni. Volt látásuk. Ha nincs látás nem tudunk előre lépni.(lehet oldalra lépni, hátra ha vakok vagyunk.., de nem előre) Ha nincs iránytű a tengeren, nem tudják merre. A Szentlélek vezette őket, azonnal léptek, cselekedtek ennek nyomán és engedelmeskedtek. Sokan mondták mikor mi is önálló magyar körzetet hoztunk létre:Minek ez a sietség?(évtizedek teltek el a kitelepítést követően egy helyben topogással, lásd gyülekezetünk történetét a weboldalunkon: www.szbgy.herobo.com ) Sajnos időhöz vagyunk kötve e földi létben. Múló az életünk. Amit ma megtehetünk, nem biztos , hogy holnap megtehetjük. Ne odázzuk el mi se amit Isten szól nekünk gyülekezetileg.
6. Ott volt a misszió, a küldetés. "Menjetek el, tegyetek tanítványokká minden népeket.."
Ez nem Pál első missziói útja volt, hanem egy gyülekezeté mely felvállalta ezt a missziót és támogatta imában, anyagiakban is. Legyünk mi is ilyen gyülekezet!"

Megemlékeztünk arról is, hogy négy éve, mikor az Úr férjem szívére helyezte a Csallóközi missziót, ő megosztotta kis gyülekezetünkkel és egy emberként álltak mögöttünk imában és vállalták ennek a 75 km-re levő nagy városnak a rendszeres evangélizációját, az anyagi terhét. Isten megáldotta a szentpéteri gyülekezet misszió útját, ma már egy jegyespár várja esküvőjét és kész megnyitni otthonát rendszeres alkalmainkra. Nem volt könnyű az elmúlt négy év, minden héten menni , néha Csemadok termében, máskor étteremben(kínaiban) beszélgetni az egy szem fiatalemberrel aki követi az Urat. Ritkán eljöttek barátai is, barátnői. Menyasszonya elfogadta az Urat a Reménység Fesztiválon és várja bemerítését. Esküvőjük e hónap utolsó szombatján lesz itt Szentpéteren és jönnek a rokonok akik soha nem vettek részt baptista szertartáson, istentiszteleten, egy busszal: Utaznak oda vissza három órát, hogy betekintést nyerjenek abba a gyülekezetbe mely felkarolta és támogatja szeretteiket. Hát előre imádkozunk, készülünk. Nagy kihívás ez számunkra. Hála az Úrnak Szlovákiában a polgári esküvő is imaházban , lelkipásztor által történhet. Bánszky testvér és férjem együtt fogják ezt végezni, ahogy a missziót is együtt, felváltva végezték. Hálás vagyok nagyon ezért a gyülekezetünkért! Olyan befogadó, hogy volt mit tanulnom az elmúlt években . Persze vizsgázhattam is párszor befogadás terén..mert a megtanultakat leellenőrizte velem is a Tanító! És sokat tisztult, változott a látásom is. Ezekben a napokban annyi mindenre vissza emlékeztem. Kezembe kerültek az elmúlt 12 év fényképei, hiszen lassan feltöltjük a gyülekezeti weboldalunkra. Első bemerítkezettek között volt a most Teológiát befejező Horváth Ádámunk 8-9 évesen. Azt a gyereket sose felejthetem. Akkor még voltak bennem előítéletek mint ma sokakban, hogy nem korai-e? Hát nem volt korai, testvérei akik missziótársaink, ők is 11 és 12 évesen vállalták a gyülekezeti tagsággal való felelősséget. Nem csalódtunk bennük mi sem, az Úr sem. Sőt, megtartattak velünk együtt és örömmel vállalták a koruknak korai megbízatásokat. Igaz, mint írtam, nem volt egy sem ebben a gyülekezetben aki megkérdőjelezte vagy hátráltatta volna fejlődésükben őket törvénykezéseikkel.(esetleg én, aki olyan háttérből jöttem). Férjem vezettetése néha furcsa volt számomra, érthetetlen..egész más gyülekezeti háttréből vagyunk, neveltetésünk is más..így egészítjük ki egymást. És így tisztulunk és formálódunk. Hálás vagyok azért a feltétel nélküli engedelmességért amit férjem iránt tanúsított a szentpéteri gyülekezet. Példák a számomra abban ahogy követték néha egy emberként való döntéseit és látásait. Hú, mikor még a mellékhelyiségek az udvarunk végében voltak( esőbe, hóba behordtuk a sarat, havat..) és férjem felhozta, hogy építkezni fogunk..és nem szavaztatta le, sőt neki állt bátran, azt hittem a gyülekezet elküldi őt. Nem így lett. Azt utólag elmondták, ha megkérdezte és szavazásra bocsájtotta volna, akkor ellene lett volna kishitűség miatt a legtöbb. Nem ellenkeztek(nem is volt kivel, ment előre mint a buldózer a férjem.., jó értelemben) sőt nem ásták alá tekintélyét sem. Támogatták annak ellenére, hogy féltek és aggódtak, én is. Ma pedig lassan de gyors léptekkel minden felújítva, nem neki , nekünk köszönhetően, hanem annak a maroknyi embernek aki szerette az Urat és hitt a pásztor Istentől való látásában és vezettetésében. Hasonlóan volt a házi közösségekben. Emlékszem mikor Perbetén hirdettük meg hosszú évtizedek után a Kultúrházi evangélizációt..A helyi drága vezető testvér azt mondta: minek? kinek? Nem jön el senki úgyse. Nem sokan jöttek, ketten. És kevesen tudtak elkísérni minket erre az útra, de támogattak imában, főleg az idős testvérek. Aztán a Kultúrház kis termében lettek rendszeres foglalkozások, az egyik résztvevő kitartóan jött hívő feleségével és egy közönséges estén azt mondta a végén:" Ne menjünk haza, el akarom az Urat fogadni." Feleségének is elég volt elhinni a csodát mely végbement a Szentlélek titkos munkája folytán és elmaradt a pia, a kártya parti..és nemsoká az ő házuk nyílt meg házi istentiszteletekre. Ma már 6 tagú kis közösség, leánygyülekezetünk van ott. Kezdődött azzal , hogy pásztorunk úgy hallotta(lelkében) :"Nekem még sok népem van ebben a városban.." (faluban) Isten csodás, titokzatos módon vezette népét, férjemet és ma bűnbánatot is tartok hiszen nem mindig tudtam teljes szívemből támogatni őt, látását. Igaz féltettem őt is, a gyülekezetünket is. De akkor se támogattam ahogy kellett volna. Ebből is vizsgáztam. De javítok, mert lehet. Isten áldását kérem most szeretett példa értékű gyülekezetünkre! Legyen fejlődő és engedelmes továbbra is. Kérlek emlékezzetek meg rólunk imáitokban. Örömteli és missziós lehetőségek elé nézünk e hónapban, jövő hónapban. Terjedjen az Evangélium! És még egy személyes kérés. Leányunk vágya, álma az volt, hogy bátyám leányával merítkezzen be egyszerre. Az Erdélyi alapszabály a gyermekek bemerítését korainak és éretlennek tartja.(nem tudom pontosan idézni..) Istennél nincs lehetetlen! Én hiszem és kérem, hogy Máriánk vágya, álma teljesüljön. Mert ahogy férjem életmottója hangzik:"Vállalkozzatok nagy dolgokra Istenért és várjatok nagy dolgokat Istentől!"Wiilliam Carey

Szent nyugalom, magány!

A Békehírnökben olvastam az elmúlt héten a következő gondolatokat. "Magányod szent. Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt arra, hogy mindennap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod szent. Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között akikhez nincs sok közünk. Sajnos egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról-nem is tudja mi az, hogy "belül". Igy aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod te magad vagy és ezért -figyeld meg!- szüntelenül menekülőben vagy. Ha valaki először leül elmélkedni, mindene viszketni kezd és azonnal száz és ezer fontosabb jó dolga akad, de tudd:a jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit. Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával is rendben van. Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud. A magányod:szent."(M.P.) Érdemes bemenni Isten nyugalmába nem az életünk végén, hanem minden nap egy rövid időre!

"Másodikat Efraimnak nevezte el."

Bibliai nevet kapott második fiúnk is, akinek foganására már az elsőszülött születése után vágytam. Jonathán születése által Józsefhez hasonlóan elfeledtette velem Isten atyámnak házát(jó értelemben). Ó, de örültünk, hogy gyorsan meghallgatta vágyunkat Istenünk és megfogant a második gyermek, a testvér az első számára. Vajon mi lesz? Szerettem volna ha kislány lenne, ha már első nem az lett. Sose felejtem el azt a pillanatot amikor ultrahangos kivizsgálás után biztos lett, hogy fiú van útban újra. Örültem, lelkem mélyén azért még hittem abban, hogy emberek tévedhetnek és kislányunk születik. Amikor férjemmel közöltem a jó hírt, ő majd kiugrott bőréből örömében. Két fiú édesapja lehet Isten kegyelméből. Efraim hordozása egészen más volt. Igaz, legnehezebb időszakban hordtam őt szolgálatunk szempontjából..sokat imádkoztam azért, hogy ez ne hasson ki rá. Eleven, sokat rugdalózó volt már a méhemben is. A szülése is gyors volt. Sietett napvilágot látni. Alig szenvedtem vele az első szüléshez képest. Amikor felsírt, tudtam, hogy  fiúnk született. Efraim lett a neve, mert Józsefhez hasonlóan átéltem én is, hogy :"Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén." 1Móz.1:52. Mély hangon, legmélyebb hangon az újszülött osztályon sírt, ordított...hasfájós volt,  állandóan a mellemen volt. Igen kimerítő időszak volt ez számomra lelkipásztor feleségként Naszvadon. Két kisgyerekes édesanyaként minden éjjel szoptattam állandóan..csak így hallgatott , szendergett Efraimunk. Hogy lelkileg is bírjam, elkezdtem Zsoltárt tanulni éjjelente. Aludni úgy se bírtam, itt ott szundítottam el pár perc erejéig. Akkor tanultam a legszebb 32 Zsoltárt. "Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van..." Azért imádkoztam abban az időszakban, hogy ez a síró gyermek felnőve Isten dicsőítő legyen! Másfél éves volt mikor Szentpéterre költöztünk. Ahogy nőtt, egyre aranyosabb, kedvesebb, szeretetét és ragaszkodását nagyon jól kifejező gyermekké vált. Érzékeny lelkű, bátortalanabb fiú..de Isten gondoskodott róla, hogy biztonság érzetét megerősítse. Anyósom, sógornőm, sógorom(férjem bátyja akinek nem adatott fiú gyermek) és szinte mindenki kedvencévé vált. Pörgős , nyughatatlan gyermek volt, le kellett vele feküdnöm, hosszan ott lenni mellette , hogy a számára oly szükséges délutáni alvást biztosíthassam. Nyugtalansága fogékony természetéből fakad. Környezetével szemben erőteljes befogadó képessége van, a külső benyomások könnyen utat találnak szívéhez mely olyan nagy, befogadó. Mivel sok benyomás éri, érzései is gyorsan változnak. Különös kedvességével , huncut mosolyával(gödröcskéivel)  belopakodott mindenki szívébe. Miután hazaköltöztünk, segítséget kaptam anyósom és főleg sógornőm által, így hamar felüdültem és alig vártuk férjemmel az újabb gyermek áldását. Két éves múlt Efraim mikor Máriánk megszületett és Istennek különös gondja volt arra, hogy középsőként ne legyen mellőzve.  Férjem  Mária születésétől kezdve átvette a fiúk esti foglalkoztatását. Egyik gyermek Biblia a másik után került elolvasásra. Efraim úgy tűnt mintha felét se jegyezné meg állandó mozgás igénye miatt, de később kiderült pontosan vissza tudja adni az elhangzottakat. Férjem sokat játszott velük, rajzfilmeket néztek..Oviba is ő hordta őket, én meg haza szoktam őket hozni Máriánkkal. Sokszor vártuk Zsuzsikát a buszmegállóba és ugrott a két fiú az ölébe, nyakába. Minden jóval és sok sok szeretettel elhalmozta őket.Béla bácsi , a harmonista idős legény is sokat foglalkozott a fiúkkal és minden drága játékot , később könyvet megvett nekik. A férjem bátyja minden nap bejött és két lábára ültetve őket, mesélt nekik..hú, de élvezték. Az imaházban csintalanok voltak, de itt lehetett..mindenki szerette, kedvelte őket és annyira tudtak örülni nekik. Máriánk nagyon jó baba volt( majd róla külön írok˝) ezért a reggeli áhítatokat én tartottam a fiúknak. Mivel igen értelmesek voltak ( annyi ember törődése és befektetése nyomán) a Példabeszédek könyvét kezdtem el olvasni és magyarázni nekik. Hú, mikor megkérdezte nagy fiúnk mit jelent a parázna nő? bajban voltam. Már nem emlékszem mit feleltem, csak arra emlékeztetnek ők, hogy 4-5 évesen már jó és istenfélő feleségért kellett imádkozniuk és azért is, hogy a parázna nőt elkerüljék majd. Talán időben volt..hiszen életük második legnagyobb döntése ez. Nem?Efraim előnyös helyzetben volt, ovi és iskolában is Jonathán volt az úttörő. Mikor oviba, iskolába került, Jonathán ott volt, mint pártfogója és vigyázója. Akkoriban még idegenek felé zárkózott és szótlanabb volt. Efraim alapos, következetes, mégis játékosan, könnyedén tanító nénit kapott. Két év után kezdett Efraim feloldódni az iskolában. Soha nem felejtem el mikor szülőértekezleten Efraim tanító nénije azt mondta, hogy olyan mint egy gyémánt amit minél többet csiszolnak annál jobban ragyog. Háttérben húzódása inkább szerénységéből és bölcsességéből fakad. Nem sokat beszél, de az ismerősökkel tud közvetlen is lenni. Beszéde élénk, tele van melegséggel ami érzékeny, figyelmes, együtt érző, Istentől kapott természetéből fakad. Őszinte melegséggel tudott már gyermekkorban is szólni az emberhez. Tudott együtt örülni és sírni is másokkal. Ő mai napig többet ad mint szavakat. Ő a szívével ragadja meg amit mások meg sem értenek. Mindig felkarolta a gyengébbeket. Még csak másodikos vagy harmadikos volt amikor azzal jött haza iskolából, hogy egyik rossz jegyet kapott osztálytársát elkísérte hazafele és elmondta, hogy neki csak azért vannak jó jegyei, mert van egy nagy segítsége. Emlékszem, hogy rákérdeztem főzés közben(elgondolkodva) hogy milyen segítségre gondolt, ő meg meglepődve válaszolta, hogy az Úr Jézus. Isten jelenlétét és szeretetét, oltalmát kis korától átélte és ezt természetes módon meg tudta osztani a bajba jutottakkal. Elsőnek válaszolt a gyermekeink közül Isten örömüzenetére egy evangéizáción, sírva a bűnei felett. Hittel fogadta el Jézus helyettesítő áldozatát.A két fiú ugyanazon az estén  hozott döntést, hogy Jézus Krisztust akarják követni és együtt merítkeztek be, két éve. Azóta Efraim növekedése és folyamatos érlelődése is látható. Igen pontos, precíz, felelősségteljes , előre készül alaposan mindenre. Kitartó mindenben amit elkezd. Negyedik osztály elején beírattuk zeneiskolába. Én hamarabb is szerettem volna, hiszen rendkívül jó hallása mindjárt feltűnt ..de benne csak ekkora érlelődött meg. Olyan szorgalmas ebben is, hogy ez évben befejezi  a zeneművészeti alapiskolát. Nem kell noszogatni, naponta gyakorol, önként és hosszú ideig. Nagyon szeretek vele hegedülni, Gyönyörű aláfestést biztosít az én kezdő hegedű játékomhoz. Bármire megkérem, megteszi, főleg ha zenéről van szó. És nálunk bizony sokat zenélünk, énekelünk. Főleg férjemnek köszönhetően, aki nagyon szeret énekelni bárhol, bármikor. Idős harmonista testvérünk méltó utódja lesz Efraim hiszem. Isten meghallgatta kérésem, a síró gyermek Istent dicsőítő zenész lett. Lesz még inkább.. kérem. A tanulásban főleg Jonathán példája ösztönözte őt. Bár lassúbb és alaposabb a tanulásban( a mozgásban meg fordítva) de ösztönzésünkre részt vett versenyeken és szép eredményeket ért el. Még ovis korában két napot töltöttünk a Fekete -Tenger parton , ott édesapja vett egy sakk táblát és megtanította Efit sakkozni. Az alapiskolában az igazgató bácsi sakk kört is indított, Efraim oda is jelentkezett és ebben is jó eredményeket ért el. Nagyon örültem, hogy a matematikát is az igazgató úr tanítja Efinek. Könnyen érthetően adja át nekik, így ebben is jó eredményei vannak és különösebb segítség nélkül( bátyjára mindig számíthat..) boldogul. A versmondó versenyeken is kitűnt, bár nem igazán szónoki képessége hanem gazdag érzelem világa az ami hat a hallgatókra. Őt is ugyanaz a kiváló magyar szakos tanárnő képezte, készítette aki Jonathán osztályfőnöke volt. Rengeteget gyakoroltak ebben is, sokszor késő estig iskolában maradva. Ennek eredménye látható és kamatoztatják a gyülekezeteinkben is. A feladatot amit elvállalnak, lelkiismeretesen és alaposan végzik, teljesítik. Efraim különösen megbízható. Igéreteit és kötelezettségeit nem felejti el. Igazi csapatjátékos. Sok barátja van, fent áll a veszély, hogy rossz felé is sodorják, de azt kérjük Istentől és abban segítségére sietünk Efinek, hogy fordítva történjen, ő sodorja jóra a haverjait. Elmúlt hónapban töltötte 14. életévét. Nehéz év elé néz, a felkészülés éve. Merre? Hova tovább? Nem tudjuk, csak sejtjük..Hiszünk annak a képességnek és ajándéknak az erejében amelyet Istentől kapott. Most még készül arra a pillanatra amikor eljön az idő, hogy kész legyen arra amire Isten akarja. Ma már tucatnyi szórakoztató zenecsatornán nyomatják az igénytelen zenét, szöveget..dalokat a hazugságról, szerelemről..szünet nélkül, gondolatok nélkül. Ilyenkor még inkább úgy érzem nagy szükségünk van a jövő generációban is olyanokra akik Isten ölelését, szeretetét, az Ő gondolatait továbbítják, énekelik nem csak a fülünkbe hanem a lelkünkbe mennyei harmóniával, szép egyszerűséggel szabadítva fel megterhelt agyunkat és lelkünket.

Az öreg Jákób megáldotta József fiait különös áldással. "Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tegyen mint Efraimot és Manassét." Én is ezt kérem Istentől! Áldja meg Efraimunkat, tegye őt igazi Efraimmá!