Thursday 30 July 2015

A segítésről a Biblia fényében.

A gyámolítás, segítés is kegyelmi ajándék. A kegyelmes Isten ajándéka amikor valaki a segítés szolgálatát önzetlenül, odaadóan, bölcsen, áldozatkészen végzi.
Az elmúlt évek ezen a téren is tükröt tartottak elém. Sok mindenre rá döbbentem, sokat olvastam is e téma körben, Igét leginkább. Saját magamnak fogalmaztam meg elkövetett hibáim, hogy szem előtt tartva újra bele ne essek.
Amikor látjuk, hogy valaki érzelmet fejez ki , mi is érzelemmel reagálunk. Reakcióink, általában annyira berögződtek, hogy nem is tudatosítjuk. Például mások fájdalmának csökkentésére való törekvéseim során sokszor utólag döbbentem rá, hogy akadályozták az illetőt érzései kifejezésére juttatásában. Azóta igyekszem visszafogni magam, szangvinikus, heves vérmérsékletem.
Előfordult, hogy azzal követtem el a legnagyobb hibát, hogy azonnal enyhíteni próbáltam a bánatot. Ez sovány vigasz.  Tartós változások elérésében, egyesíteni kell erőinket a másokat aggasztó problémák legyőzésében. Ebben a harcban meg kell élni amitől mi szeretnénk megőrízni szeretteinket: a mély érzelmeket.
A segítségnyújtás szolgálat. Istentől kapott ajándék, melyet fejleszteni kell.
Érdemes volt időt szánnom a következő kérdésekre:
A segítséget kérők kérése mit vált ki belőlem? Miért? Haragot, szégyent a segítségkérő megvallott dolgai? Törődést vagy szeretetet?A beszélgetés során csak a saját mondandómra tudok összpontosítani? Tudom-e testvérem, barátom arckifejezéseit követni, lemondani a bújócskázásról?
A legtöbb ember ügyesen palástolja érzelmeit. Érzelmeink kifejezésekor sebezhetővé vállunk, ehhez pedig bátorság kell. Ne álcázzuk érzelmeink a segítség nyújtó előtt. Ne tiltsuk meg magunknak egy egy érzelem kifejezését, megélését. Nem érdemes, vissza köszönnek ránk a szőnyeg alá söpört dolgaink.
Ritkán halljuk a talán leghatásosabbat:"Sírj csak, nyugodtan még pár percig. Sírd ki magad. Aztán felejtsd el az egészet."
A saját érzelmeim, reakcióim, gondolkodásom és viselkedésem felismerése által jobb segítség nyújtó lehetek.
Pár mondatban leírom a rosszul időzített üzeneteket melyek eltávolítottak azoktól akik felületesen próbáltak vigasztalni vagy mások véleményére alapozva egyoldalúan osztottak ki. Rettentő sok ostoba megközelítéssel találkoztam amiért ma hálás vagyok. Remélem ez vissza fog tartani, erőt fog adni a másokhoz való viszonyulásaimban.
1.Volt barát aki arra akart rávenni gondoljam át a problémát mielőtt ő maga megértett volna.
2.A kész megoldású tervek, javaslása megfoszt attól, hogy önállóan keressem Istent és az ő egyedi megoldását. Az Ő időzítése tökéletes, nem sürget, legyünk már túl rajta.
3.A túl sok konkrét kérdés annak részéről aki segíteni szeretne vallatásként élhető meg legtöbbször. Az előfeltételezések, előítéleteink ha nem tudjuk félre tenni mérgezőbbek a passzivitásnál.
Miért nem működik a vallató. értelmező, balga módszer? Kis szerepet játszik abban, hogy a problémát barátunk szemszögéből értsük meg. Igen fontos, hogy barátunk, a segítség kérő úgy beszéljen problémájáról ahogyan ő éli meg.
Észre se vesszük, hogy míg segíteni akarunk, sokszor az irányítás a mi kezünkben van és befolyást akarunk gyakorolni. Jó tudatosítani, előre készülni és utólag is Isten kezébe hagyni az irányítást!
Nagy baj az, ha mások beszéde, véleménye, konklúziói irányítanak minket.
Csak azokban nagyobbul a kölcsönös megbecsülés és együtt működés akik időt szánnak rendszeresen és kölcsönösen egymás gondolatainak meghallgatására.
A viselkedésünk okaira való feltételezések és ezek terjesztése az elzárkózást, a kapcsolat felbontását is eredményezheti. Nem lehet kommunikálni azzal aki elfogult, aki nem képes megérteni a másik helyzetét. Ha nincs empátia fölösleges minden szó..
4."Ezt nevezed te problémának? "
Az ilyen hozzá állás egocentrizmust , nagyképűséget, mások küzdelmeinek lekicsinylését eredményezi.
5. "Igen, nekünk is ugyanez volt a problémánk..."
Minden ember megismételhetetlen egyedi, egyéni módon tapasztalja meg az őt körül vevő világot.
Törekedjünk megérteni egyedi mivoltját annak akinek segíteni szeretnénk.
6.SOHA, DE SOHA NE ADJUNK TANÁCSOT! FŐLEG HA NEM IS KÉRIK....
Sokan szórják tele világunkat tanácsaikkal mielőtt a segítségkérő szemszögéből is megértették vlna a problémát.
"A segítségkérő valószínű sokkal több időt töltött azzal, hogy problémáján gondolkodott Isten jelenlétében, mint a segíteni akaró. VÁRJUNK TEHÁT. BIZZUK RÁ A DÖNTÉST!
7. A leereszkedő kioktatás megalázó másrészt vitát idéz elő.
A heves érvelés sokszor felismertem magamban, hogy kéretlen kioktatás vagy segítség , tanács eredménye.
8. A problémák mielőbbi megoldása érdekében gyorsan, azonnal cselekszünk. Ahelyett, hogy imádkoznánk, akik ismerjük az Ima hatalmát és erejét. Intézkedéseink, ostobaságaink helyett jó lenne rádöbbenni megint emberektől várjuk a segítséget, nem Attól akit vallunk egyedüli megoldásnak.
Tökéletesnek!
A segítség nyújtás nem CSELEKEDET! Először magunkon segítsünk, dolgozzunk.
9. Amint mások motivációin töprengünk megmérgezzük velük való kapcsolatunk.
Az értelmezések-fogadni mernék tudom mi áll a dolgok mögött-ellenséges érzéseket és ellenállást váltanak ki. Ha úgy viselkedünk mint akik mindenre tudjuk a választ, ne csodálkozzunk, hogy messze kerül előbb-utóbb mindenki aki alaposabban megismer.
10. "Na ez az amiben tévedsz!"
A kritika kritikát és haragot szül, becsapják az orrunk előtt a kommunikáció ajtaját.

A segítség nyújtás hibáit ki lehet küszöbölni. De ehhez magunkon kell dolgozni tisztességesen.
Aztán azokkal akiket sikerült megsebeznünk, elidegenítenünk oktalan, ostoba, rosszul időzített , türelmetlen segíteni akarásunkkal, bizalmatlanságunkkal és Istenbe való hitetlenségünkkel.
Sokszor mondtam magamban az elmúlt évben:" Te teremtettél, erősségeim és gyengeségeimmel. Átadom őket Neked. Tegyél olyanná mindazáltal amiken átmentem amilyenné szántál. Reád és erősségeimre figyelek ezentúl, arra amire Te hívtál el! "

Elkezdtem olyan dolgokba fektetni energiám ami betölt, amit szeretek csinálni.
Felvállalom magam! Legyen bármi az ára...
Bátran állok ki azért amit helyesnek tartok. Miért? Mert ami volt hosszú folyamat eredményeként Vére alá került. Szeretnék családommal együtt agyag és nem viasz lenni Kezében!
A legfontosabb számomra már: Férjemet, minden gyermekemet tisztelettel és a neki kijáró méltósággal kezeljek. Ha otthon ez hiányos, hogy bízhatna rám többet Ő?
Makacsul igyekszem építeni minden gyermekem önbizalmát és önbecsülését. Nem próbálok helyettük dönteni, inkább velük már.
Jobban tisztelni fogom , szem előtt tartani szükségeiket, igényeiket, érzéseiket mint eddig.
Isten minden embernek szabad akaratot adott és nem veszi vissza tőlünk. Jogunk van az önálló, egészséges életre.
A visszavonulás, hagyni, hogy másik önállóan döntsön, bízni abban, hogy a tőle telhető legjobb döntést fogja meghozni mutatja meg igazán mennyire vagyunk bölcsek, bizakodóak, a dolgokat kiengedni tudók, rugalmasak vagy ostobák, hitetlenek, megrögzöttek, uralkodóak kapcsolatainkban?
" A vissza vonult szülő magának és gyermekének is azzal tesz jót ha képes tartalmas életet élni!"