Kicsiny kis fényemmel...

Jól ismert a gyermekénekünk :"Kicsiny kis fényemmel világítani fogok! Sátán sem állíthat meg, világítani fogok! " Az elmúlt napokban testvéreim hűséges életében láthattam meg azt, hogy nincs annyi sötétség az egész világon, hogy akár csak egyetlen kicsi gyertya fényét is kioltsa. Szerdán meglátogattuk házhoz kötött 88 éves testvérünket aki meglepett minket hegedű szólójával. Eddig nem hegedült még nekünk, most megismerhettük őt erről az oldaláról is. A 90 éves hegedű olyan szépen szólt...remélem egyszer az enyém lesz, a miénk, mert a családban senki se tud hegedülni, mi meg Máriánkkal az idén neki vágunk ! Csak hegedűnk nincs, majd lesz biztos ahogy eddig is minden amire szükségünk volt. Biztatásomra volt idős testvérünk öröme, hálája az Úr iránt és az is, hogy énekel és hegedül magának még mindig. Igaz az a mondás is"Aki énekelni akar, mindig talál dalt hozzá! "
Volt egy meghitt beszélgetésünk szolgatársunkkal és megdöbbentünk mikor megosztotta velünk milyen kemény harcai vannak , szinte beteg bele...Ó, akkor döbbentem rá , hogy drága szolgatársunknak is akadtak olyanok akik megzavarták és szavaikkal feldúlták lelkét mélyen.
Aztán az esti imaórán az Ige megint telitalálat volt számomra és nagy felelet az Isten Szava: "Mert a Szentlélek jónak látta és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál ami feltétlenül szükséges. Legyetek egészségben!" Ap.Csel.15:28,29.
Milyen sok múlik azon milyen vezetői vannak egy intézménynek, egy gyülekezetnek, egy felekezetnek...Itt a vezetők arra hangolódtak amit a Szentlélek jónak látott, hogy ne tegyenek többet a teherből, mint ami feltétlenül szükséges. Ó , ennek ellenkezője van leginkább, hogy emberi látások és elvárásokkal felettébb megterheljük a lelkeket, egymást. Mikor szolgatársunk kissé megnyilt szokatlan módon felénk mindjárt éreztem itt tenni kell valamit. Nem lehet felettébb megterhelt állapotban hagyni tartósan senkit sem , nem még szolgatársunkat. Úgy hogy napok óta átélve az ő fájdalmát állok az Úr előtt és keresem a módját, hogyan tudnánk tenni valamit ami kezünk ügyébe esik ezért a testvérért. Kinek, mikor, mit, mennyit?kérdések merültek fel bennem, de tisztul mert hiszem és tapasztalom legyen bár feszült várakozás és kitartó könyörgés az ára, Isten ihletni fog hogy valamit tegyünk szolgatársunk érdekében. Ez előtt állunk..Imádkozzatok értünk, hogy tiszta és alkalmas edények legyünk ebben a célban. ÉS kaptunk egy igen bonyolultan megfogalmazott levelet amire több pontos választ várnak...ó, ez a levél összetörte maradék reményem, hogy azért nem ugyanolyanok mindenütt a vezetők..na ez még nagyobb kihívás és ezt határidőre kérik. Elmerengtem azon, mennyire papir birokrácia lett már minden és ezzel együtt milyen borzasztó mikor fiatalok szembesülnek előítélettel, nem meghallgatással, kikötésekkel és sok mással ..ami mind megterhelő felettébb számukra. Milyen kevés a befogadó szív, gyülekezet, vezetőség...milyen sok a szöveg és milyen érzéketlen sok vezető arra amit éppen megosztanak az érintettek arról, hogy tapasztalják Isten Lelkének munkáját és vezetését.A tavaszon elhangzott a felvidéki baptistákkal kapcsolatban, hogy itt nincs magyar misszió és semmit se csinálnak a magyar lelkipásztorok. Hú, ezen aztán nehéz nagyon felemelkedni, főleg, hogy évek hosszú sora óta nem jártak köztünk, mi alapján lehet ugye ilyen értékelést mondani? Mert hogy nem jöttek megnézni hogy élünk, munkálkodunk az biztos.
Hát ez is töri a szívünket, de ugyanakkor a testvérünk minősítése és a vele való bánásmód késztet arra valamit tenni kell, mielőtt még összeroppanna. Annyira el lehet szúrni ha nem azt tesszük, szóljuk amit a Lélek jónak lát...Ó, mennyi megromlott testvéri kapcsolat van ebből adódóan. Kiteregettük a leveleket, hallottakat Isten előtt és mikor fáj, újra kiterítjük a Pártfogó elé...Közben készültünk intenzíven ma már a Szent István-napi ünnepségre itt Szentpéteri imaházunkban. Sokat imádkoztunk ezért a községünket átfogó rendezvényért, melynek a Baptista imaház lesz a házi gazdája . Meghívott lelkipásztorunk Révész József testvér. Sok harciaskodás és utálkodás osztja meg magyar nemzetünk...és ez ilyen rendezvények előtt előtör a szívből és olyan rossz látni a magyar nép megosztottságát, de elhatároztam: nem adom fel ! Mert valamit tenni lehet és kell...de mindenképp Isten elé vinni és várni ihletésére és vezetésére. Volt ilyen jellegű nehéz beszélgetésünk.. Azért nehéz,mert mindenki csak a magáét akarja fújni...de két hónapja- a gyülekezeteink kivételével -ebben a fájó élményben van részünk, hogy nem érdekel senkit mit miért csinálunk?Meggyőződésünk, de igei vezetésünk se érdekli azokat akik minket és munkánkat értékelik precízen?, nem akárhogyan...Hát ilyen újabb szántó munkálat megy végbe a lelkünkbe minden téren. Isten látogatásai ezek és csakis az Ő értékelése érdekel. Várjuk azt a csodát amelyet meg is fogunk látni ha nem adjuk fel az imát, könyörgést ezért...Férjem tanult egy verset és holnap el fogja mondani. Ajándék volt ahogy többször is elmondta nekem, én is pontosan így élem most ezt a verset és férjem is ahogy Reményik Sándor írta. Most ezzel fejezem be soraim. Ennél szebb mondanivalóm, üzenet teljesebb nekem sincs.
Mindhalálig!
Most mélységekből szakad fel a szó,
S nem csinált virág, nem papírhajó,
De Óceán setétjén égő gálya,
Mit röpít a szív tajtékos dagálya,
A mélybe le s a mélyből újra fel,
Ma szólni nem lehet s ma szólni kell:
Szeretlek, népem, mindhalálig!

Egy érzés szunnyadt bennem hangtalan,
Némán, keményen, mint kőben arany,
Most csákány töri, bontja, fejti föl
Az érzést amely üdvözít és öl
S mártírómságot szenvedtet velem.
Mi ez?Szokás, nyelv, történelem
E szó:Szeretlek mindhalálig!

Tudtam én ezt?Nem tudtam ezt soha
Nem így míg jött a sors ,a mostoha,
ÉS megmutatta, hogy Te én vagyok
S ha te sorvadsz el, én is elhalok.
Mint a levél , ha elszárad a fa,
Mint a gyermek, kit elhágy az anya,
Szeretlek, népem , mindhalálig.

Ha te nem vagy, nincs álom, illat, szín
Az élet babyloni vízein.
Nincs fáklya, mit a szív magasra tartson
És ülünk egyformán a szürke parton:
Alélt lelkek egy alélt földtekén...
ÉS ha te nem vagy, nincs e költemény:
Szeretlek , népem, mindhalálig.

Mi vagy te nékem?Szomjamra ital,
Sebemre ír és bánatomra dal,
Tűzhely , amelyhez térni sose késem,
Márvány , amelybe álmaimat vésem.
Át egen, földön, folyón, tengeren,
Rögön, hanton, koporsófedelen:
SZERETLEK MINDHALÁLIG NEMZETEM!

"Melyik úton kell járnod!"

Aratás ünnepét tartottuk Szentpéteren vasárnap délelőtt. Pengetős zenekarunk is szolgált és az igehirdetés nem várt feleletet hozott számomra azzal kapcsolatban amit sajnos nem írhatok ki..de kavargott a lelkembe rendeltetésemmel kapcsolatban a jelenre nézve amely sokszor kimerítő és erőmön felüli ezen a nyáron. Az aratás ünnepe a Törvény ünnepe volt, amikor megemlékeztek a Sinai hegyen adott törvényről. Annyira hálás vagyok Isten számomra is adott törvényéről, amely által bölccsé tesz és megtanít melyik úton kell járnom. Ifjúságomtól kezdve igyekeztem Isten Igéjére figyelni és mindig tökéletes választ , eligazítást adott számomra! Most vasárnap is..Férjem igeszolgálatából idézek néhány gondolatot most, hátha másnak is üzenet lesz. Az alapige a gyönyörű, egyik legszebb történet a Ruth könyvéből, az első rész 22 verse, a második rész 1-9 versig , majd a 23 verssel befejezve." Számunkra az aratás ünnepe az új kenyér ünnepe. Ma már a kenyérnek nincs értéke. Ha születésnapra torta helyett kenyeret kapnánk ajándékba, hányan lennénk hálásak érte? Jézus belefoglalta a Miatyánkba a mindennapi kenyeret! Számunkra természetes és ma már minden más luxus kacatra vágyunk inkább mint a betevő falat kenyérre.
Gróf Szécsényi Ferenc kivitte fiát Istvánt gyerekkorában a mezőre és azt mondta neki:"Fiam, csókold meg ezt a kezet(a paraszt, földművelő kezét) mert ez adja neked a kenyeret." Talán ez a titka annak, hogy Szécsényi István nép és nemzetközpontú volt, egy arisztokrata, helyes értékrenddel. Az aratás nehéz munka, megelőzi a talaj művelés, vetés és a VÁRAKOZÁS! ISTEN ÁLDÁSÁRA! A munka a miénk embereké, de az áldás Istené!Tőle jön egyedül. A földművelő a VÁRAKOZÓ HIT embere. , TÜRELEMMEL VÁRAKOZIK, MAJD CSAK LESZ TERMÉS, ARATÁS. Nincs gyors megoldás. Míg kulcsra kész házat egy hónap alatt is felépítenek, addig a földművelő hosszú hónapokig vár az aratásra...és ezt nem lehet megrövidíteni, sem megspórolni.
Ki kell várni jó reménységgel. Ha mindent meg is tesz a földművelő előtte, de aratás csak úgy lesz ha Isten is úgy akarja! Ruth könyve és története éhínséggel kezdődik. Elimélek, Naómi és két fiúk elhagyják Betlehemet( a kenyér házát) és Móáb földjére mennek , mert elfogyott türelmük az éhínség idején. Milyen sokan mennek ma is külföldre türelmetlenül a kenyér kérdés miatt, inkább a meggazdagodás reményében, itt hagyva családot, gyermekeket, szülőket, gyülekezetet, szülőföldet..Pedig a Szózat ma is üzenet sokunknak:"Áldjon vagy verjen sors keze, ITT ÉLNED S HALNOD KELL!" Ma már szokássá vált az amit a Zsidók levelének írója így fogalmaz:"el nem hagyván a magunk gyülekezetét, ahogy egyesek SZOKTÁK." Zsid.10:25. Szokássá vált a szóló hívőség! Pogány országba mennek és onnan csak Naómi tér vissza üresen és kifosztottan. Férje, két fia meghal és keserű lélekkel tér vissza az akinek a neve KEDVES-t jelent. Meg is mondja:Ne hívjatok engem Naóminak, inkább Márának(keserű). De soknak nincs ereje visszatérni ahogy Naómi tette..Vissza kéne fordulni onnan ahova saját eszünk, értelmünk vezetett és onnan ahol nem vagyunk otthon. A visszatérőket ÖRÖM fogadja, éppen árpaaratás idejére értek vissza Naómi és Ruth. Milyen nagy kegyelem ha van hova visszatérni, van ahol fogadnak az aratók örömével. Szívünk forró vágya, hogy otthonaink és gyülekezeteink örömteljes befogadó helyek legyenek! Igy legyen! Milyen sok szívből hiányzik a hamisítatlan szívből jövő öröm....Ruth azt mondja anyósának:"Hadd menjek k a mezőre kalászt szedegetni valaki után akinek megnyerem jóindulatát." Rúth menni akar, de nem külföldre, csak a mezőre. Nem meggazdagodni, csak élni és nem akárki után, csak a JÓINDULATÚ gazda után. Nem kévéket akar szedni, csak kalászokat. "NAGY NYERESÉG AZ ISTENFÉLELEM MEGELÉGEDÉSSEL." Nem mindegy kinek dolgozom..ki után megyek, szedegetek..Aki jóindulattal van hozzám és akit Isten ismeretlenül is ad nekem Gazdaként. És az ismeretlen Bóáz, a gazda azt mondja váratlanul, Istentől elkészített tökéletes időzítésben Ruthnak: " NE MENJ TE MÁS MEZŐRE SZEDEGETNI, NE IS MENJ INNEN MÁSHOVÁ, HANEM MARADJ CSAK A SZOLGÁIM NYOMÁBAN. LEGYEN SZEMED A MEZŐN AMELYET ARATNAK, ÉS MENJ UTÁNUK. MEGPARANCSOLTAM A SZOLGÁKNAK, HOGY NE NYÚLJANAK HOZZÁD, ÉS HA MEGSZOMJAZOL, MENJ AZ EDÉNYEKHEZ ÉS IGYÁL ABBÓL, AMIBŐL A SZOLGÁK MERITENEK."
Ruth elnyerte Bóáz jóindulatát és pártfogásába vette őt pogány léte ellenére..idegen volt, de befogadott lett. Isten gondoskodott róla! Mert hallgatott a szóra és követte anyósát idegen földre is. Ott pedig megélni akart csupán, nem meggazdagodni..Isten minden álma felett megáldotta és beteljesítette életét. "
Isten mindannyiunkhoz egyedi módon szól..számomra érthető volt az üzenet. Eddig se volt más vágyam, mint hogy Isten csak annyit adjon, hogy ne fuvalkodjak fel, de ne is kelljen lopásra vetemedjem...ez a legszebb ima az enyém is régóta. Néha megalázó a szolgák nyomában haladni és utánuk menni...várni ki lesz jóindulatú irányomban? És merre kell mennem? mert néha száz felé húzna a szívem , de legalább is több felé. Amikor pedig nehéz a szolgák utáni kalász szedegetés és kimerítő, akkor felmerül bennem a kérdés:"Istenem meddig menjek?hiszen ami Tőled van, abba nem lehet összeropani.." Nem tudom mindenre a választ, nem akarok Isten időzítése és bölcs megoldása elé vágni, de feleletet kaptam, hogy maradjak a szolgák nyomában és továbbra is csak kalászt(nem kévéket)szedegessek..majd Ő mutatja az utat! Olyan megnyugtató a tudat, Isten parancsolt felőlem, ha szomjas vagyok, a szolgák merítenek és abból ihatok...Köszönet és hála van a szívemben Isten szolgái iránt, leginkább Jézus Krisztus iránt aki sok évvel ezelőtt megszólított:"Aki szomjazik jöjjön HOZZÁM!" azóta is szomjamat oltja, azt a szomjat amit emberek nem tudnak oltani. A 63 Zsoltár kedvenc zsoltárom. Hadd fejezzem most ezzel be: "Isten, én Istenem vagy te. Jó reggel kereslek téged. TÉGED sóvárog testem, TÉGED SZOMJAZ A LELKEM e kiaszott és elepedt földön amelynek NINCS VIZE." Több áldott szolga nyomában járhattam vasárnap délután, szórvány gyülekezetbe mentünk férjemmel, majd látogattunk idős, házhoz kötötteket. Egész lényemet felkavaró mindig az mikor férjem az egy embernek(vak vagy süket, vagy súlyos beteg) is készséggel és oly nagy szeretettel viszi az örömüzenetet. És kiváltság, hogy mögötte én is lépkedhetek, mehetek..Vele, de mégis mögötte, engedelmességben. Pár képet is csatolok, hogy kis betekintést nyerjetek abba az életmódba és küldetésbe amelyet Istentől kaptunk. A vasárnap délután általunk meglátogatott 10 éve vakságban élő testvérnőnk imája oltotta szomjamat és magamról őrá és más kiszolgáltatottá vált testvérünkre terelte figyelmem:" Köszönöm Uram szolgáid, akik nem restek(szeretnénk hűnek bizonyulni) és világosságot hoztak sötétségembe....!" Lehet fényt vinni azoknak akikről alig alig emlékeznek meg a kévéket szedők..de csak ha kalászokat szedegetünk szolgák nyomában! Kívánom töltsük be mindannyian Istentől kapott küldetésünk(ha néha nehéz is) és csak arra menjünk amerre Ő vezet! Mutasson utat Isten mindazoknak akik döntés előtt állnak!
Még egy idézet, amit magam küldetésének érzek, de biztos többen vannak ebben a küldetésben, az egy ember felé való szolgálatban..."Teljes lényünkkel odafordulni valakihez, és őszinte érdeklődéssel meghallgatni őt néha nehezebb -de nagyobb tett is- mint ezrek előtt buzdító beszédet mondani. Alázat az ára, gyógyulás és örök élmény a gyümölcse."

A neki megfelelő mód!

"Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon"Péld.22:6
Ó, milyen nagy szükségünk van Istenre a gyermek nevelésben is. Három gyermek édesanyjaként sok minden átértékelődött bennem az elmúlt héten és letisztult és megváltozott egy hosszabb folyamatnak köszönhetően, mely mára lezajlott és megérett bennem arra, hogy itt is közölni tudjam mások épülésére és tisztulására talán..Fogadjátok szeretettel amit Ő végzett el a lelkemben!
Szülőként igyekeztem én is arra, hogy arányosan és bölcsen éreztessem szeretetem a gyermekeimmel és nekik megfelelő módon neveljem őket, viszonyuljak hozzájuk. A legidősebb , elsőszülött fiúnk mindig kivívta a mások elismerését , dicséretét. Mindenben első volt sokak szemében, az enyémben is. Mindig csodáltam azt a vezető egyéniséget mellyel született. Szívós, fegyelmezett, érzelmeit nehezebben kifejező fiút kaptunk Jonatánunkban. Igazságérzete és éleslátása, ráérzése helyzetekre, emberekre hihetetlenül ámulatba ejtő. Az ő uralkodó egyénisége mellett a középső Efraimunk egy érzékeny, segítőkész, irgalmas, háttér "samaritánus". Ő nem olyan jó szónok mint az elsőszülött, ő inkább a szíve, a lelke a családunknak. Kisgyerekkora óta pörgő, pattogó, ugrásra kész gyerek és mindig mások mellé álló. Szerény, gyengéket és elesetteket felkaroló, kedves középső gyermek. És ott a kicsi,a mindenki által kedvelt, édes kislány...akit babusgatni, dédelgetni lehetett és mivel ebben bőven részesült hát a nevelése sok türelmet igényel a részemről. A három gyerek közül talán éppen Máriánk tudja legjobban kifejezni szóban és tettben, figyelmességekben egyaránt az együttérzését és szeretetét, ragaszkodását. Ezzel sokszor megtöri keményebb nevelésemet iránta. Mindkét kisebbre több időt és energiát fordítottam az utóbbi években. Az érett és önálló elsőszülöttre akkor figyeltem főleg, ha szerintem túl nagy elvárásokkal nézett szembe ..olyankor imádkoztam érte, hogy az oly szükséges összetörés és egójának a háttérbe szorítását tudja jól fogadni. Közben a középsőt igyekeztem dicsérni testvérei, barátai és ismerőseink körében. Felfigyeltem rá, hogy igen jó hallása van zeneileg, tehetséges és szorgalmas nagyon. Sokszor példaként állítottam testvérei előtt, megjegyezve, hogy éppen kedvessége és szorgalmának, igyekezetének köszönhetően megelőzni majd a sokkal tehetségesebbeket. Közben nem vettem észre, nem tudatosítottam, hogy a teherbíró nagy fiúnk ezt fájó sérelemként élte meg részemről. Élesen és éberen figyelő elsőszülöttünk látta, hogy éppen a középsőre nézve lett mosolygós a tekintetem. Alkatilag is(középsőként is) inkább a kisebbek, a háttérben szoruló, bujkáló tehetségesekkel tudtam együtt érezni, küldetésemnek érezve a felkarolásukat és biztatásukat, ösztönzésüket. Az elmúlt hónapban Isten elkezdte változtatni a szívem és hozzáállásom az elsőszülöttekhez. Több elsőszülöttet hozott utamba, akik érdekes módon megnyíltak és feltárták ennek általam nem ismert súlyát...aztán az elmúlt hét elején váratlanul elájult a nagy fiúnk és míg vérvételre vittük sok minden lejátszódott és tudatosult bennem. Isten felhívta figyelmem reá és az elsőszülöttekre. A szerda esti imaórai igék mélyen szántották lelkem.."Kiálts..mondd meg népemnek, hogy mi a bűne." Elsősorban szülőként álltam Isten mindent megítélő jelenlétébe , majd középső gyermekként tudatosult bennem sok minden és nem utolsó sorban testvérként imádkoztam az elsőszülöttekért. Hálát adtam az elsőszülöttek gyámkodásáért, védelméért a kisebbek iránt, közben megbocsájtva az uralkodásuk okozta bántó magatartást és kérve Istent áldja meg őket és álljon melléjük rajtam keresztül is.. Most az elsőszülöttek mellé. Nehéz hetem volt, de igen szükséges a tisztulásomra nézve szülőként, gyermekként és testvérként. Ma minden elsőszülött szerettemnek üzenem: - Mellettetek, mögöttetek állok hálás és közbenjáró szívvel!

Láthatatlan vagyok?

Élményekben igen gazdag hetünk volt Isten kegyelméből. Megérkeztek bátyámék kedden, lányaink lelkipásztorgyerekek táborozásán vettek részt, fiaink idehaza örültek az együttlétnek, mi meg tennivalóink közepette azért EGYMÁSNAK! Sokat imádkoztam azért, hogy bátyámék mire megérkeznek a legmegfelelőbb hozzájuk állásban részesüljenek minden téren részünkről..nem ismerve pontosan mi játszódik lelkükbe(ezt csak Isten tudja, mindig!) Tőle való függést jelentett még inkább számunkra. A Mai Ige nagy részben segített és ihletett és változtatta szívünket egész héten, hogy a tegnapi nap folyamán együtt ünnepeljünk úgy igazán. Mert erre is olyan nagy szükség van ..és ünnepeltünk! Isten kegyelméből! Volt valami ami igazán szívemhez szóló volt és most ezekkel a gondolatokkal imádkozom újra kora reggel azokért akiket most Isten szívemre helyezett. "Amikor a korral járó gyengeség vagy más körülmények lehetetlenné teszik egy madár számára, hogy folytassa az útat, veszíteni kezd magasságából, a CSAPAT VIGASZTALÁST, TÁPLÁLÉKOT ÉS VÉDELMET NYÚJT. Két erős lúd lemarad az alakzatból, közreveszi a beteget , KERESNEK EGY BIZTONSÁGOS HELYET, AHOL ELEGENDŐ TÁPLÁLÉK ÉS VIZ VAN, ÉS OTTHONT NYÚJTANAK a szükséget szenvedő madárnak. SZÁMUKRA MINDEN MÁS HÁTTÉRBE SZORUL , ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY A MÁSIK MADÁRRÓL GONDOSKODJANAK!" (Aug.6. Mai Ige)
Sok sok évvel ezelőtt ilyen gondoskodásban és igazi otthonba érkezhettünk mi is előző szolgálati helyünkről. Soha se fogom elfelejteni azt a SZERETETET amellyel fogadott anyósom HAZA, (bár ő ismerte leginkább gyarlóságaink...) ott állt a bejárati ajtóban és "Isten hozott"-al fogadott..és akkor ez eddig nem tapasztalt módon vésődött a lelkembe, hogy majd én is így álljak azokhoz akiknek egyszer életük folyamán OTTHONRA lesz szükségük megerősödésül..Tanultam szeretni az elmúlt években, csendben osztozni testvéreimmel örömben, búban közösen, hiszen EZ KEDVES ŐNEKI! És tanulom ma reggel is és minden vágyam, hogy egész családunk, közösségünk megtanuljuk együtt! A tegnap délelőtt IMAMEGHALLGATTATÁS VOLT SZÁMOMRA, egy az egyben! Újra meggyőződhettem arról, nem jó belekontárkodni Isten munkájában amelyet csak Ő tud véghez vinni mindnyájunk lelkébe..ó, milyen sokszor türelmetlenek vagyunk és belerontunk egymás lelkébe ...érdemes VÁRNI, IMÁDKOZNI!
A délután folyamán együtt néztük meg a gyülekezet kistermébe a "Szelíd szerelem "keresztény film harmadik részét...ó, ez is a befogadó szív és otthonról szólt számomra...majdnem hangosan zokogtam...Kimondhatatlanul hiányzik Édesanyám és Édesapám sorai...levelei, jelzése arról, hogy messze bár, de itt vannak velem néha legalább gondolatban és imában és imádkoznak Értem, családomért. Persze tudom, teszik ezt...a film alatt tudatosult bennem, hogy erre mekkora szükségünk van időközönként, újra és újra.Pedig tegnap reggel is fogtam a telefont, kiültem a hintába kora reggel és felhívtam az Édesanyám! És néhány sort is
írtam neki..Este a film után barátnőm, testvérnőm megajándékozott egy régi Lydiával és felhívta figyelmem egy cikkre , ó, akkora üzenet ez most egész hétre, hogy leírom ide, átmásolom. Időben jött üzenet volt, mert utóbbi időben sok minden azért nem teljesült , hogy LÁTHATATLAN MARADJAK! (ezt férjem által értettem meg) Hogy elsősorban az Ő és férjem befedező szárnyai alatt maradjak..pedig én nagyon futkostam volna , mint a kiscsibe a tyúkudvarban...Egy életre szóló leckét kaptam ott a biztonságot és rejtettséget nyújtó szerető szárnyak védelmében. Köszönet érte Istennek és gyöngéd, megértő, bölcs férjemnek! Majd egyszer lehet beszélek róla, írok róla tanulságul a következő nemzedéknek. De addig hadd idézzek az említett cikkből bátorításul minden Édesanyának! Feleségnek! Szeretettel...

"Sokszor nem is vagyok egész ember, csak két kéz. Vagy éppen óra, amelyik a pontos időről tájékoztat. Egy este néhány barátunk társaságában vacsorával ünnepeltük, hogy egyik barátnőnk hazaérkezett Angliából. Csodás utazáson vett részt. Egyfolytában a hotelről áradozott ahol megszálltak. én meg csak ültem ott és néztem a többieket, akik ápoltan és divatosan néztek ki. Akaratlanul is összehasonlítottam magam velük és elfogott az önsajnálat, mikor divatjamúlt ruhámra pillantottam- az egyetlen normális darabra, amit éppen a szekrényben találtam. Ekkor-nyomorúságos gondolataim közepette- ez a barátnő egy gyönyörűen becsomagolt ajándékot nyújtott felém és ezt mondta: "Tessék, ezt neked vettem." Európa legjelentősebb katedrálisairól szóló könyv volt! Először nem értettem, miért pont nekem szánta, de aztán elolvastam benne az ajánlást:"Barátnőmnek: csodálatomat kifejezve mindazért, amit TE ÉPITESZ, bár senki se látja." A következő napokban elolvastam a könyvet. Négy az életszemléletemet gyökeresen megváltoztató igazságot fedeztem fel az olvasása közben:
1. Senki sem tudja pontosan, kik építették fel ezeket a nagyszerű katedrálisokat-senki sem ismeri a nevüket.
2.Az építők az életüket olyan munkára áldozták, amelynek eredményét közülük sokan sohasem látják meg befejezve.
3. Sok nélkülözést szenvedtek és semmilyen elismerést nem kaptak munkájukért.
4. Munkájukban tanúsított odaszánásukat az a hit táplálta, hogy Isten szeme mindent lát.

A könyvben olvasható egy legenda egy gazdag emberről aki az építkezés alatt meglátogatta a katedrálist. Észrevett ott egy embert , aki épp egy kicsi madarat mintázott egy támgerendába. Nagyon elcsodálkozott és megkérdezte tőle:"Miért töltesz annyi időt egy kis madár gerendába metszésével? A tető úgy is elfedi, senki sem fogja majd látni." A munkás így válaszolt: "mert Isten látja." Azzal az érzéssel tettem le a könyvet, hogy megtaláltam a kirakodósom hiányzó darabkáját. Olyan volt, mintha Isten súgta volna :" Én látlak. Látom az áldozatot amit naponta meghozol, akkor is, ha ezt körülötted senki más nem veszi észre. A barátságos közeledés , egy felvarrott gomb, egy sütemény amit készítettél-egyik sem túl kicsi ahhoz, hogy ne venném észre és ne mosolyodnék el miatta boldogan. TE IS JELENTŐS KATEDRÁLIST ÉPITESZ, DE MÉG NEM LÁTOD MILYEN LESZ MIKOR ELKÉSZÜL."
IDŐNKÉNT NYOMYORULTUL ÉRZEM MAGAM A LÁTHATATLANSÁGOM MIATT.DE EZ NEM HALÁLOS BETEGSÉG AMI KIOLTHATNÁ ÉLETEMET, ÉPP ELLENKEZŐLEG. GYÓGYIR AZ ÉNKÖZPONTÚSÁGOMRA. ELLENMÉREG AZ ÉN ERŐS, AKARATOS BÜSZKESÉGEMRE. AKKOR NÉZEM MEGFELELŐ SZEMSZÖGBŐL A VILÁGOT, HA JELENTŐS ÉPITŐMUNKÁSNAK LÁTOM MAGAM. EGYNEK A SOK EMBER KÖZÜL, AKI OLYAN MUNKÁT VÉGEZ, AMIT TELJESEN KÉSZ ÁLLAPOTBAN SOHA SEM FOG LÁTNI.
OLYANNAK, AKI DOLGOZIK VALAMIN, DE AZ Ő NEVÉT SOHA SEM FOGJÁK MEGEMLITENI. A MI IDŐNKBEN NEM LEHETNE KATEDRÁLISOKAT ÉPITENI, MERT TÚL KEVÉS EMBER AKADNA, AKI KÉPES LENNE EKKORA ÁLDOZATOT HOZNI.
Ha mélyebben belegondolok, egyáltalán nem szeretném, hogy a fiam így hívja meg hozzánk egyik barátját:"Anyukám hajnali 4-kor kel, takarít, aztán három órán át főz és kivasalja az összes abroszt..."ez azt jelentené, hogy én magamnak halotti emlékművet építek. CSAK ANNYIT SZERETNÉK(én is..) HOGY A FIAM SZIVESEN JÖJJÖN HAZA. ÉS HA MONDANI AKAR VALAMIT A BARÁTJÁNAK, REMÉLEM, IGY HANGZIK "JÓL FOGOD MAGAD ÉREZNI NÁLUNK."
Anyaként jelentős katedrálisok építőmunkásai vagyunk. HA JÓL VÉGEZZÜK A DOLGUNKAT, NEM IS LÁTSZUNK. DE AZ IS MEGTÖRTÉNHET, HOGY EGY NAP RÁCSODÁLKOZNAK MAJD AZ ÉPITMÉNYÜNKRE- ARRA A SZÉPSÉGRE AMELLYEL SOK-SOK "LÁTHATATLAN ASSZONY" ÁLDOZATA GAZDAGITJA A VILÁGOT." Nicole Johnson , kivonat "A láthatatlan asszony " című, 2oo5-ben megjelent könyvéből.

Fájdalom az Isten ekéje!

Isten ekéje.

Fájdalom az Isten ekéje,
mellyel szívemben szántogat,
új barázdát hasítva, tépve,
hol új életté nő a mag.
Láttam gazdát, ki földet szántott,
mélyre eresztve az ekét,
nyomán a talaj más színt váltott:
kicserélte felületét.

Isten ekéje, szántsd a szívem,
porhanyítsd megkövült kérgét,
hátha akad lent, a mélyiben
életerő, igazi érték.
Nagyra nőtt benne a gaz, a gyom
virágja tövissé válik,
Uram, ne hagyj engem parlagon
itt van a szívem, szántsál itt!

S ha felzokognék ekéd alatt,
s könnyem hull a barázdára
csak a régi, rossz gyökér szakad:
haladj tovább, meg nem állva!
Hisz tudom, hogy könnyűm patakja
harmattá lesz egy reggelen,
áldott esőként hull a magra,
s új életet ád Istenem.

A szívem, a lelkem hadd legyen
Uram, a te szántófölded,
művelj csodát rajtam és bennem
hogy jóból teremjek többet.
Áldó kezed legyen az ekén,
mely a szívemben szántogat,
szántóvető Gazdám, szeretlek én,
MERT MUNKÁD BOLDOGSÁGOT AD!

Nem emlékszem ki is az írója , költője ennek a versnek, szolgatársunk mondta el egyszer és akkor elkértem tőle..azóta sokszor eszembe jutott, most is mikor megláttam egy idézetet valakinek az oldalán és meg is ígértem , hogy ezt a verset elküldöm neki. De itt közzé téve, lehet többeknek is áldásul szolgál. A Mai Ige szerint (múlt pénteken volt)" ki kell önteni fájdalmunk Istennek és magunknak is meg kell engednünk, hogy elfojtás és tagadás helyett átérezzük ls átéljük azt amin most éppen Isten átvezetni akar. Ehhez bátorság kell, főleg akkor, mikor szeretnél bátornak látszani. John Ortberg írta" -annyira rosszul esett a kudarc fájdalma, hogy megfutamodtam és nem akartam azt átélni vagy tanulni belőle.. Igy nem tudtam meggyógyulni és továbblépni. Szerettem volna olyan mélyen eltemetni , hogy soha senki ne is sejtse , hogy ott van- még én se." Ismerősen hangzik? ( Ó, mennyi ilyen temetést látok magam körül ...és gyógyulatlan lelkek sokaságát..akik nem tudtak tovább lépni.De igaz és valós ez !) A Biblia nem azt mondja, hogy ne éljük át a gyász folyamatát, csak arra figyelmeztet, hogy ne ragadjunk le benne.....Lehet, hogy este szállást vesz a sírás, de reggelre eljön az ujjongás." Zsolt.30:6.
Csak úgy érjük el az ujjongás reggelét, ha végig szenvedjük a sírás éjszakáját. F.B.Meyer írja:
"Vannak néhányan , akik megróják azt , aki sír, mondván, hogy a sírás nem férfias, nem engedelmes, nem keresztyén dolog. Az ilyenek hidegen vigasztalnak és azt ajánlják, hogy vegyünk fel merev és könnytelen arcot. Feltehetnénk azonban a kérdést: VAJON EGY FÉRFI (VAGY NŐ IS..) AKI NEM TUD SíRNI , TUD-E EGYÁLTALÁN SZERETNI? A fájdalom csupán GYÁSZOLÓ SZERETET és LEGTERMÉSZETESEBB KIFEJEZÉSE A KÖNNYEK. " Jézus sírt. Az efézusi hívek Pál apostol vállára borulva sírtak, amikor tudták, hogy többé nem fognak vele találkozni. Rajta, ÖNTSD KI HÁT BÁTRAN SZIVED ISTENNEK!EZ ÉLETBEVÁGÓAN FONTOS LÉPÉS A GYÓGYULÁSHOZ."
Ezzel az idézettel be is fejezem soraim. Jó kiönteni a szívünk Istennek, gyógyulás és gyümölcstermés a fájdalom ekéjével való szántás után csak így következik. Áldott legyen Ő , aki mindig tudja mire van szükségünk és tanít verseken, idézeteken keresztül is.

AZ ÚR AKARJA A TE HÁZADAT ÉPITENI!

Még igen frissen él bennem a vasárnap délután elhangzott Ige..Kisújfalun voltunk a pengetős zenekarral gyakorolni és egyben szolgálni is a délutáni házi istentiszteleten. Férjem szolgatársa hirdette az Igét és azokban a délutáni órákban különös feleletet kaptam az Úrtól és azt hiszem életem hátralevő részét meghatározó üzenetet. Elsősorban magam részére kaptam, de hátha másnak is áldásul , Tőle való üzenetül szolgálhat így blogon keresztül is, leírom. Nagyjából testvérünk szavait idézem, ahol nem sikerült szó szerint lejegyeznem, ott saját szavaimmal egészítettem ki utólag. Az igei üzenet alapja a 2 Sám.7:1-17
" Dávid nagyon szerette az Urat, Isten dolgain gondolkodott éjjel és nappal...valamit akart tenni szeretett Istenéért. A hívő ember nem a rossz és jó , hanem a jó és legjobb közt akar választani.
Dávid a legjobbat szerette volna az Úrnak! Szívének hálájából és áldozatkészségéből akar Istennek templomot építeni. Elmondja ezt Isten emberének, Nátán prófétának, aki először azt mondja:"Tedd meg mindazt ami szándékodban van, mert veled van az Úr! " ám azon az éjszakán Isten szól Nátánhoz és rajta keresztül üzen Dávidnak. Üzenete négy pontban: 1. Isten jelenléte nincs helyhez kötve. Isten jelen van életünkben, ott van ahol vagyok! Őt nem lehet csak imaház falai közzé szorítani bizonyos időre, hogy onnan kijőve nélküle éljünk..Ő ott volt , Ő hozott el a legelőről , veled volt mindenütt, Ő szerzett nevet neked, Ő készített helyet népének is és Ő ültette el a maga helyére. 2. Isten a VEZETŐ, nélküle rossz az irány! "Mondtam-e egy szóval is: miért nem építettetek nékem cédrusházat? " Ha nem Isten az Ihlető tetteinkben, akkor előbb -utóbb leállít, megakadályoz a véghezvitelben. Milyen fontos, hogy Ő legyen a VEZETŐ! 3. Nem megfelelő az idő! Még nem jött el az idő a templomépítésre , bár igen jó és nagyszerű a gondolat.
"Ha majd letelik az időd és pihenni térsz őseidhez...! "4. Dávid nem a megfelelő ember a templomépítésre. Bár Isten szíve szerint való ember és sok mindenre ő volt a megfelelő eszköz, de erre a tervre nem! "Fölemelem majd utódodat és szilárddá teszem királyságát! Ő épít házat nevem tiszteletére." A 2 Krón.28:3 versében Dávid megosztja népével miért nem építhette meg szándéka szerint ő az Úr házát: " ..mert háborúskodó ember vagy és sok vért ontottál."
Az utód nem a harc embere hanem a békesség embere, majd ő ...
Ezután következik a lényeg, amivel nem mélybe akarja Isten rántani az Ő szíve szerinti emberét, (velünk ellentétben) hanem megossza Dáviddal :" AZ ÚR AKARJA A TE HÁZADAT ÉPITENI"
Ez érthetetlen..ahogy Isten maradandó királysága is és hűsége és ígéretei is Dávid felé! Isten útjai nem a mi utaink...Dávid ezt hallva nem tétlenségbe vagy önsajnálatba merül, hanem előkészítette az építést, mindent ahhoz , hogy Isten ígérete szerint utódja megépíthesse a templomot. Lehet másnak a felemelésén kell fáradoznod, előkészítve az utód felemeltetését, munkáját. Fogadd el Istentől kijelölt helyed! Emlékezz :ISTEN VELED VAN! "Mondott egy történetet is testvérünk egy nőről aki nagyon szerette az Urat és érezte is Isten hívását a külmisszióba...de élete során nem jutott el külmisszióba, hanem testvérének árván maradt négy gyermekét vette magához és őket nevelte fel..hosszú idő után mind a négy gyermek misszionárius lett külmisszióban...mert elfogadta helyét és a számára is érthetetlen hívást és úgy végezte feladatát hívásra felelve mint egy misszionárius.
Hát bűnbánat szállta meg a lelkem a sok harc, háborúskodásért ami már gyerekkorban úgy megtudott botránkoztatni..pedig bennem is előtör sokszor , rádöbbentem alkalmatlanná tesz a szolgálatra. Isten bocsánaátért könyörögtem, közben hálát adva azért, hogy ott volt, van és lesz ígéretéhez híven az életemben, megáldott utódokkal és ezen a délutánon megadással fogadtam én is azt, hogy előkészítőnek rendelt az Úr és azt is, hogy megáldja utódaim és használja majd őket az Ő időzítésében , az Ő nagy tervében!És Isten segítségét kértem ahhoz, hogy az utódokba tudjam befektetni mindazt amit kell..tudjam megosztani velük a bukások és kudarcok okát is, hogy ők kikerülhessék és okuljanak belőle. Isten áldását kértem az utódokra! Érthetetlen és felfoghatatlan , hogy Ő AKARJA A HÁZAMAT ÉPITENI . Ó, de nagy szükségünk van Rá, az ő építésére , vezetésére.
És eszembe jutott az esküvőnkön elhangzott igei üzenet, éppen ennek az igerésznek a folytatása...(bátyám tolmácsolásában) Leírom ezt is, ezzel zárva ezt az igei üzenetet.
"Ekkor bement Dávid király az Úr színe elé , leült és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, Uram?
És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? sőt ezt is kevesellted ó Uram és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgáld házának, ezzel is az embert tanítva. Most azért, Uram Isten, tartsd meg örökké azt az ígéretet amelyet szolgádnak és háza népének tettél és tégy úgy ahogyan ígérted. Akkor NAGY LESZ A TE NEVED ÖRÖKKÉ....Te ígérted szolgádnak ezt a jót. ÁLLD MEG AZÉRT KEGYELEMESEN SZOLGÁD HÁZÁT, HOGY ÖRÖKKÉ SZINED ELŐTT LEGYEN. MERT A TE ÁLDÁSODDAL SZOLGÁDNAK HÁZA ÖRÖKKÉ ÁLDOTT LESZ! "