Igazi barátság

Az elmúlt időszakban, legutóbbi bejegyzésem óta a barátságról elmélkedtem. Kezembe került Gyökössy Endre barátságról szóló írása. Többször is elolvastam és most pár gondolatot szeretnék közölni belőle. "Jézus előbb elhívta tanítványait: "Gyere és kövess engem"- azután tanítgatta őket, és így tanítványai lettek. Mielőtt meghal, így szól hozzájuk:" Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak." Ján.15:15 Hozzá is teszi, hogy nincs hűbb barát mint aki életét adja barátaiért. Tudjuk, hogy ez így van, Ő ezt meg is cselekedte. Jézus barátként állandó szolgálatban van felénk. A " barát" nem is magyar szó, hanem német, a Bereischaftból származik, ami azt jelenti: készenlétben lenni. A barátság kitart, megtart mert ott vagyunk a másik számára készenlétben még arra is, hogy lefogjuk egymás szemét, ha kell.

Két testvér áll egymással szemben, az egyik nagyon sokra vitte, nagy háza, vagyona, tisztsége, mindene van, kapart, gyűjtött. A másik szegény maradt. A jómódú báty szemére veti az öccsének, hogy nem vitte semmire, semmije sincs. A másik lehajtotta fejét és csöndesen, szelíden mondja: "Van két barátom." -Bátyjának ugyanis mindene volt, de egyetlen barátja sem, hajbókolói , tisztelői igen, akik a pénzéért vették körül-de barátja nem. Akinek van barátja becsülje meg, köszönje meg Istennek! És legyen készenlétben a barátjáért."

Hálás vagyok az igaz barátaimért, minden időszakban volt  legalább egy kiváló barát akit Istentől kaptam. Készenlétben álltunk kölcsönösen egymásért. A távolság ellenére a régi barátokkal való kapcsolatom is megmaradt és még kaptam az új hazába testvéreimül született igaz barátokat. Hálás vagyok értük nagyon! Utóbbi időben a gyász folytán mely barátnőmet igen fiatalon érte(40 évesen) tanulom azt (és férjem támogat ebben is), hogy készenlétben legyek minden nap...a nap bármelyik percében éppen arra amire szükség van. Ugyanakkor érdekes módon érzékelek egy új elhívást éppen legyengülésem és kimerülésem folytán mellyel ez év elején szembe kellett néznem.  Lelkipásztor feleségeként sok sok koporsó után ballagtunk már férjemmel együtt, de még fájdalmasabb mikor élő halottak miatti szenvedést kell látnunk, hordoznunk...és bizony fáj az ember lelke hetek, hónapok múlva is iszonyatosan.Mennyi a lelki beteg, az idegzetében sérült, magányos embertársunk..Ezeket a betegeket inkább elkerülik mint felkeresik. Ilyen betegeknél nem elég mielőbbi jobbulást kívánni és pár perces látogatás se jelent enyhülést. Ott a jelenlétünkkel , a mindig készenlétünkkel tudunk csak hasznos szolgálatot végezni, a keze-lésünkkel, azzal, hogy a kezét fogjuk, meg azzal, hogy ott vagyunk vele és hallgatjuk..Az ilyen betegeknek az igazi gyógyszere a másik ember. Igen, átélem utóbbi időben, hogy nem szabad megfeledkeznünk azokról sem akik a magány betegei, az élet hajó töröttei, a magukba és nem betegágyba süppedők. Hozzájuk is küld Jézus. Őket is megszólítani akarja és elhívni tanítványságra , hogy a Vele való közeli kapcsolatban az Ő barátságát átélhessék és a miénket is. Bármennyire is szeretnék nem tudok mindenki barátja lenni. Főleg a legközelebbiekkel való meghitt barátságra igyekszem. Példa ebben Jézus is akinek a tizenkét tanítvány között volt három akik egészen bizalmas barátai voltak: Péter, Jakab és János.  Nekik mondta a gyötrelmes éjszakán :"Maradjatok és virrasszatok velem." Milyen jó, hogy vannak mindig készenlétben levő barátaink, akik velünk vannak és maradnak küzdelmeink és vajúdásaink idején. Minden vágyam az, hogy férjemmel egymás legjobb barátai legyünk, hogy gyermekeimnek is legyen barátjuk, sőt gyülekezetünkben is mindenkinek legyen legalább egy barátja. Igaz barátja! Ezért imádkozom kitartóan. Ezt kívánom mindenkinek: Jézus barátságát és legalább egy ember igaz barátságát.