Michael Card - Immanuel

Remenyseg ferfikorus - Fenn a napon tul

Pintér Béla - Megszabadítottál

Égő gyertya

 "Negyvenhárom éve volt a kezdet,
Mikor szívem verni kezdett.
Drága apám járt előttem.
Az ő nyomdokába léptem.
Jézust megláttam keresztjén,
Akkor lettem én keresztyén,
Mert mikor a Hegyre néztem,
Hirtelen kigyulladt mécsem.
Csöpp, gyertyányi volt a fénye...
Mögöttem a "rémek réme "-
Csapkodott, hogy hitem lángja
Kialudjék. Mert meglátta:
Ez lesz az én hivatásom.
Úr Jézus lett a Barátom.
Szíve táján mintha volna
Egy mély döfés régi foltja.
"Érted halt!"-Apám kiáltja.
Árnya rám borult vigyázva.
Mécsem már kis kézi lámpa...
S elindulok a világba.
Tudom, hiszem, látom, érzem:
Mentés lesz a küldetésem.
Örök ösztön:Menni kéne!
S növekszik a lámpa fénye.
Nincs megállás. Hív a holnap.
Bátorító hangok szólnak.
Azóta csak futva járok...
A hangok közt van egy "álnok".
Lasszót dob rám. Visszahúzna,
Árnyával utánam kúszva.
Ám a Kereszt győzedelmes,
Véd egy nagy kéz. Erős, selymes.
Lángom óvja, fényem szítja.
Nem fordulhatok már vissza.
Hegyen, völgyön átvezérelt.
Néha fedett, máskor kérlelt.
Haladj, fiam, és világíts.
Kötelesség semmi más nincs.
Az égiek parancsolják..
S vár az örök Világosság!"
    Gerzsenyi Sándor (20013.07.02.)

Friderika -Te vagy a gyöngy

Friderika: Ha fúj a szél!!

Hiszek uram...sorsom rád bízom(hit gyülekezete)

Egy kéz ... ''Grace'' ("Kegyelem") magyarul

"Abban az időben.."

"Itt van az ősz, itt van újra,
szép mint mindig énnekem.."
A színekben, ízekben és termésben is leggazdagabb évszakot élvezhetem most újra. Szeretem a hűs reggeleket, estéket, a szeptemberben legkékebb eget, az esős időszakokat melyek elmélkedésre, olvasásra, meghitt beszélgetésekre és egymáshoz való bújásra kiválóak.
"Kiülök a dombtetőre, onnan nézek szerteszét
hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét." Ez évben kiülnöm se kell, csodálhatom a földszinti új hálószobánkból a színeiben egyre változó, elmúlásra emlékeztető faleveleket. Nem régen kinevettek gyermekeim amiért azt kértem maradjanak végre csöndben hadd halljam a fák beszédét..tudom, nem jól fejeztem ki magam, de nekem a fákat mozgató szellő is beszél, az őszi avar, a lehulló falevelek. Hallgatom és nézem, gyönyörködöm a fák leveleiben és sok minden másban.
Hosszú folyamat eredményeként sok változás ment végbe bennem. Körülöttem is változtatok radikálisan , mint mindig. Az emeletről földszintre költöztettük hálószobánkat. Emeleten naplementét és az imaházunkat, a magyar alapiskolánkat csodálhattam imádkozó szívvel. Földszinten immár napkeltében gyönyörködhetem és a házunk előtti fákban.
Közeledik házassági évfordulónk is. Erre készülve meg-megálltam, visszatekintve az elmúlt 18 évre melyet itt tölthettem Szlovákiában. Elsősorban Isten hívására indultam hitben, mindent magam mögött hagyva, 25 évesen. Egyedül jöttem, hogy idegenben, messze földön kezdjek házas életet,új életet. Ahogy Révész Anett írja legújabb Family magazinban: "Kívülről ránézni a magam kultúrájára, milyen nagy dolog ez. De lehetek-e én én, ha mindabban ami a múltamban meghatározott nem osztozom senkivel, ha nem tudom megélni?" A számomra oly sokat jelentő szerető családom, anyagyülekezetem és szülővárosom már csak hátterem lett.
Férjem, szülei, rokonai, az itteni gyülekezetek befogadtak, mégis nehéz volt az első év. Naszvadon, magyar faluban, szlovák gyülekezeteket pásztorolva váltunk családdá, ott születtek fiaink.Öt évet tölthettünk a Naszvadi lelkipásztorlakásban  és nosztalgiával tekintek vissza azokra az évekre. Amilyen messze kerültem, olyan Istenre utalttá váltam. Kezdő feleségként és lelkipásztor feleségként Ő volt akihez fordultam bizalommal. Voltak szerető szívek akik meglátogattak, mégis mindig inkább befelé forduló maradtam ott. Nem bántam meg ezt soha.
 Férjem és Isten!Erről szólt az első öt évem Szlovákiába. Megviselt és átformált ez az öt év.
Új kezdetet kaptunk Istentől amikor 2000-ben haza költözhettünk saját házunkba, férjem szülőfalujába, magyar gyülekezetekben folytatva szolgálatunkat. Együtt könyörögtünk Isten vezetéséért a szórványban élő magyar testvérekkel és létrehoztuk együtt merészen az egyetlen önálló magyar baptista körzetet Szentpéteri központi gyülekezettel. Emiatt fizetés megvonás, rosszindulatú rágalom és értetlenségből fakadó kemény bánásmódban részesültünk éppen mikor kislányunk megszületett. Isten és a gyülekezetek testvérisége gondoskodtak az öt tagú családunk szükségeiről. Tizenhárom éve élünk itt. Gazdag, tartalmas éveket tölthettünk melyekben a szórvány ellátása,a két gyülekezet és két házi közösség, a nagy családi élet teljesen lefoglalt. Mivel a magyar misszió újraéledését élhettük meg, sokfelé kellett nyitnunk Isten Lelkének vezetésére. Egész lényünket igénybe vevő volt az első nyolc év. Ekkor férjem hívására és az Úr indítására Bánszky Tibor testvér és kedves családja ide költözött a missziós központunkba és ettől kezdve kiegészített minket, átvett sokat abból amit én végeztem.
Mint újonnan alakult önálló gyülekezet sok fizetnivaló hárult a híveinkre. Anyósom 2002 őszén felkínálta legyek a hivatalos gondozója, így is támogatva minket. Nehezen álltam rá arra, hogy pénzért tegyem ezt, de ő segíteni akart nekünk. A komisszió amely megítélte hogy jogosult a gondozásra idős anyósom igen kedves, jóindulatú volt. Decembertől kezdve meg is kaptam a gondozási lehetőséget . Mennyire örültem, hogy itthon lehetek anyukával, gyermekeimmel, férjemmel, szolgálatra készen, nyitott otthonunkkal bárki felé. Anyukáról már írtam, ritka csendes, szelíd, igazi Mária volt aki élete folyamán a jobbik részt választotta így példává vált a számomra és könnyű volt a felé való szolgálat. Folyamatos gyengülését, elköltözését is végig kísérhettem.
Halála után űr maradt a lelkemben...szerettem volna valakit helyére hozni, valaki időst befogadni.
Anyósom halála után férjem nagynénje és családja kért meg vállaljam el a gondozását özvegy testvérnőnknek. Sokat imádkoztam ezért, hiszen igen megpróbált, magányos testvérnőt körül venni, gondozni nagy feladat. Nem éreztem magam alkalmasnak erre a feladatra. Volt egy másik vidám testvérnő a gyülekezetünkben, inkább őt gondoztam volna. Isten jobban tudta kire van szükségem. Újra szokatlan jóindulatú komisszió megítélte, hogy  a nagynéni jogosult a gondozásra. 2009 márciusától lettem a gondozója. Legmegértőbb, legbölcsebb tanácsadóm lett ez a testvérnő. Sok éves tapasztalata jól jött ahogy alázata is mindabban amiben ő nem jól döntött élete során, arra figyelmeztetett engem. Összeforrt a lelkünk. Könnyű a gondozása mert szabadságot ad arra amit akartam is, hogy első sorban feleség, édesanya lehessek Isten országának terjesztését tekintve szívügyemnek. Ebben támogat is minden téren.
2009 novemberében a mindig vidám, jó kedvű, idős leány testvérnő is megkért legyek a szociális asszisztense. Ezt a testvérnőt is régen a szívembe fogadtam túlzottan is és mostam, vasaltam, néha takarítottam éveken át rá és fiú testvérére. Ő ezért hálás volt és viszont akart szolgálni felénk azzal, hogy felkínálta ezt a lehetőséget a támogatásunkra. Igy viszont kétfelé futkostam..vagyis sokfelé az elmúlt négy évben. Két idős gyengülését, folyamatos leépülését látni rendszeresen, hallani és érezni kísértéseiket, felelősséget érezni elkötelezetten, erőmön felülinek bizonyult. Amikor két éve lelkem mélyén szabadulni szerettem volna egyik gondozásból, Isten szólt hozzám, hogy Rúthoz hasonlóan maradjak szolgáinak nyomában akiket jóindulatúvá tesz irányomban. Maradtam hát és folytatódott megtöretésem minden oldalról. Ebbe kevesen láttak bele és ebben az időszakban egy személy megértésére, szeretetére, közelségére vágytam: az Édesanyáméra, aki sokakat gondozott élete folyamán. Nem adatott meg. Egyedül éreztem magam, lemerülve, belefáradva, kiégve..Szörnyű vádakat éltem meg, hogy nem vagyok jó feleség, édesanya. Ahogy telt az idő egyre tisztult a lelkem, a látásom.
 Valamit nagyon elhibáztam. Sokan vágynak házasságra, családra és nem adatott meg nekik. Az ilyenek felé túlzottan nyitott volt a lelkem, otthonunk, hogy hadd éljék meg köztünk ezt. De én elfelejtettem, hogy gyenge edény vagyok, szükségem van erős férjemre( és nem nekem kell elsősorban erős feleségnek lenni, hanem fordítva..) míg tudatosan háttérbe húzódtam, hogy mások is ölelhessék, becézgethessék gyermekeinket én elmulasztottam élvezni a meghitt családi életet, azt a boldogságot amit a gyermekeimmel töltött zavartalan idő, kényeztetés oda -vissza nyújthat. Nem töltődtem fel a nagy adakozásomban, hévemben az Úr és szeretteim iránt. A döntésekben is családunkat illetően háttérbe kerültem és kezdtem teljesen feleslegesnek érezni magam, hiszen sógornőm teljesen kiszolgálta önzetlenül és szolga lélekkel a családom, engem is, hogy én szabadabban mehessek férjemmel missziózni.
 Eddig ezt az életmódunkat láttam bibliainak, a tévesen értelmezett Krisztus himnuszt követve.
Ez év kezdetén új elhatározások születtek szívemben felépülésemnek és további egészségesebb családi életünk érdekében. Visszavonultam tudatosan abból ami nem rám bizatott, amit más is meg tud tenni a gyülekezetünkben és kezdtem visszavenni a saját feleség és édesanyai területem..Radikálisnak és drasztikusnak tűnt ez azoknak akik azt hitték újra lebetegedtem..Ez is támadásként ért, sebezhető voltam még ezen a területen. Nem voltam felkészülve arra, hogy én legyek a téma annyi év után a széles nagy családban, hogy betegnek legyek tartva, bélyegezve. Tiltakoztam ez ellen egész lényemmel.. a sok vélemény, kéretlen hozzászólások megtépázták még jobban legyengült idegrendszerem.
Jött a nyár és mozgássérült, idős leány testvérnőm kiköltözött hozzánk. Szeretettel fogadtam. Valami furcsa érzés volt bennem, hogy fejezzem ki szeretetem megpuszilva, megsimogatva esténként. Kész lettem volna arra, hogy ha Isten is úgy akarja végleg itt maradjon köztünk(Ezt már rég felkínáltuk neki mivel nincsenek gyermekei, még akkor szó se volt gondozásról) Miközben igyekeztem élvezni is a családommal a vakációt egyre inkább imádkoztam Isten vezetéséért. Ő szólt, vezetett nem várt , kemény formában augusztus végén mely két hétig böjt és könnyekre késztetett, persze titokban. Ezt csak férjemmel osztottam meg és szüleimmel akikhez hazautaztam és együtt imádkoztunk erőért a változásokra. Megerősödtem és intenzív önvizsgálat után arra a döntésre jutottam férjem és családommal, hogy szeptembertől csak a nagynéni gondozója maradok. Ez után a döntésem után rég nem tapasztalt szabadságot, örömöt tapasztalok minden nap.
Ezek után szólt az Úr ismét hozzám(miután meghoztam ezt a nehéz döntést..)

"Abban az időben VÁLASZTOTTA KÜLÖN AZ ÚR a Lévi törzsét, hogy hordozzák az Úr szövetségládáját, hogy az Úr színe előtt álljanak az Ő szolgálatára és hogy áldást mondjanak az Ő nevére.ezért nem kapott Lévi örökséget a testvéreivel együtt. AZ ÚR AZ Ő ÖRÖKSÉGE, AHOGYAN MEGIGÉRTE NEKI ISTENED, AZ ÚR!" 5 Móz.10: 8-10 Ez igék alapján megértettem amit kellett. Isten tovább mutatja a következő lépést és ez elég nekem. A lényeg, hogy Péterhez hasonlóan az ingadozás, bizonytalankodás után kősziklává váljak. Az igei igazságok melyekre nekem kellett rátalálnom azok már az enyéim. Kegyelem az ha törhetem a fejem, ha nekem kell döntenem és nem másoknak helyettem. A szolgaságból- melyet rosszul értelmeztem- kiemelt Jézus. Most már vállalom életem szabadságának minden kockázatát. Nagy árat kell érte fizetni, de megéri, jobb szabadnak lenni Isten számára és csak az Ő akaratára mint biztonságosnak tűnő önállótlanságban szolgálni emberek kénye kedvét, elképzeléseit. Többé nem mondok le a a nagy távlatokról amit Isten ad elém és vállalom a felelősséget amit Ő bízott rám saját életemre nézve, feleség és édesanyaként elsősorban.

"Minket pedig elsősorban a szabadság törvénye ítél meg."Jak.2:12 Egyet keresek, úgy szólni, úgy hallgatni ahogy ezt Jézus tenné. A szabadság kockázata mellé megkaptam a Lélek bátorságát újra. Változni elmém megújulása által, változtatni mindazon amit nem jól tettem(új esélyt kaptam erre ) változtatni férjemmel együtt családi életünkön és változtatni abban amit titkon munkál az Úr mostanában a lelkünkben. Hát ehhez nagyon jól jön az imaháttér. Meg is köszönjük itt is mindazoknak akik figyelemmel és imádkozó szívvel kísérik szolgáló, Krisztust követni akaró életünk. Nincs más Akit érdemes követni, szolgálni. Külön és együtt is ,veletek!

Tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek!

Augusztus közepétől már nagyon vágytam családunkkal szabadságolni. Gyorsan teltek a napok, én mégis egyre türelmetlenebbül vártam azt a napot amikor végre útra kelhetünk( magunk mögött hagyva  kötelezettségek, szolgálatokat)és kikapcsolódhattunk serdülő gyermekeinkkel, férjemmel együtt. Közbejött egy temetés és Győri rokonaink meghívására fiaink vágytak ott tölteni pár napot. Férjemnek is voltak még látogatási szándékai , így egymást kölcsönösen megértve Máriánkkal keltem útra vonattal abban a reményben, hogy pár nap után a családunk másik fele is utánunk jön. 
Élveztük a vonatozást,az olvasást. Isten gondoskodott rólunk és egy szolgálatkész barátunk várt a vonatnál román határ előtt és a szülői házamig vitt. 
Elég volt meglátnom szüleim, kis húgom, mindjárt éreztem:Isten tudta mire van szükségem, adott pár napot nekem, hogy velük tölthessem. Édesanyám szépsége, ápoltsága, csinossága, jó kedve és fiatal lelke felüdített azonnal. Két határon túl nincs idősebb testvérnőm aki így sugározná az életörömet, a szép és ápolt NŐ ragyogását! Mikor megmutatta mit vart magának a közelgő esküvőre és milyen kiegészítőket vett ámultam-bámultam. Az én Édesanyám a legszebb, legcsinosabb, legvonzóbb NŐ 
számomra aki korához illően, méltóságteljesen, tartással készül minden alkalomra, megjelenni bárhol. Követendő példaképem ezen a téren is! Megajándékozott rögtön a legújabb Eszter folyóirattal, abból is "A nőiesség titkáról nőknek" című cikkre hívta fel a figyelmem.Hadd  idézzem azt a részt amit felolvasott nekem-ó, de nagy szükségem volt erre és ő ráérzett- .
     " A teremtés titka benne van DNS-emben. Olyan vagyok,mint mindenki más és mint senki más. Sejtjeimben hordozom nemzetem történetét, őseimnek ,rokonaimnak, szüleimnek vonásait, tehetségét, szokásaikat, és hajlamaikat is, mégis megismételhetetlen csoda vagyok, saját egyéniséggel. Magamra nézek és ámulok..Egyediségem titka csak az enyém- a nőiesség titka közös titok amit akkor tudok átélni és értékelni, ha megértem lényegét. AZ Énekek Éneke sokat leír abból, ami egy nőben szép és olyanokat is említ amik minden nő eszköztárában ott lehetnek:egy pillantás, ami a férfi szívéig hatol, egy egyedi karkötő vagy más kiegészítő , különlegesen illő hajdísz, elragadó mosoly, valami kis apróság ami a nőiességet hangsúlyozza. Ezek a zsigereinkben vannak és a Férfi jelenlétében előjönnek belőlünk. Szépséghibák és kilók..a szépség titka nem a mérlegen és a tükörben rejlik."
Sokat örököltem Édesanyámból, számomra többet jelent mint a szülői örökség melyben részesítettek. Minden szüleimmel való együttlétkor rádöbbenek újra és újra milyen sok kincset kaptam tőlük, általuk. Kincsek ők nekem.DRÁGA KINCSEK! 
Három napot tölthettem szüleimmel. Reggeli meghitt beszélgetéseinkben sok éves tapasztalatuk, élet bölcsességük és istenfélelmük, az Igéhez való ragaszkodásuk csodálattal és tisztelettel töltötte be gyermekszívemet. Szüleimnél senki sem ismer jobban. 25 évet tölthettünk együtt férjhez menésem előtt. Elengedtek szabadságban saját életutamra. Személyiségembe építve magammal hozhattam két határon túlra mindazt amit tőlük, belőlük kaptam. 
Ebben a három napban osztatlan figyelemmel és teljes lényünkkel hallgathattuk egymást, együtt imádkozhattunk minden nap kezdetén Reá bízva életünk , szeretteink. 
Együtt lehettem kis húgommal is. Élvezhettem puha karocskáinak ölelését, ragaszkodását és azt is, hogy még kedvemre bújhattam hozzá , puszilgatva ébreszteni reggelenként. Mint a leányomat..és mégsem. Több annál. TESTVÉREM! Felnőtt, érett nő a maga szépségében, bájos, kecses lényében.
Olyan türelemmel szolgált felém, festegette körmeim apró virágokat varázsolva rá, olyan visszafogott jó ízléssel amilyen szerény csak ő tud lenni a családunkba. 
Önfegyelme megmutatkozott abban is, hogy hagyott aludni, pihenni, kikapcsolódni, beszélni és nem hozakodott elő az ő életének örömei és terheivel. Találtunk időt egy hívő cukrászdában való üdítőre  és arra is, hogy vásároljunk együtt magunknak, egymásnak. 
Kétszer is részt vehettem anya gyülekezetem istentiszteletén. A testvérek nagy része rokonom, mégis  sokkal mélyebb kapcsolatnak örvendhetünk megtérésem óta: -az Úrral és egymással való kapcsolatnak melyben minden alkalommal olyan sokat kapunk. Szoros kapcsolatok azokkal akiket csodálhatok állandó Krisztushoz való igazodásukban. 

Megadatott az öcsém feleségével-gyerekkori barátnőm- és gyerekeivel a hosszú biciklizés élménye, az erdőben való patakcsobogás hallgatása , a tiszta hegyi levegő élvezete, a beszélgetés szűk körben. 
Hozzám hasonlóan Máriánk is igen jól el volt, feltalálta magát a neki megfelelő baráti és rokoni körben. 

Ezek után sikerült férjemet meglepnem mikor megérkezett-mennyire vártam..-egy szállodai kettesben töltött éjszakával. A belényesi strand termál medencéit élvezhettük együtt kettesben késő éjfélig. Jó volt újra megajándékozni egymást szerelmünkkel és magunkkal. Kora reggel jót úszhattam, olvashattam, jegyzetelhettem a szálloda teraszán ahol a nekem megfelelő reggelit is felszolgálták. Ráérősen élvezhettem mindent, hiszen férjem későn kelő velem ellentétben. Vele is jót úszhattam újra reggelijét követően. Délre mentünk a gyerekeinkhez ahol serdülőkori magatartásuk felkészülten talált arra, hogy igen is részt vesznek az ifj. órán és esküvői pantomim előkészítésében ha nincs is kedvük rá! Szuper ifj. órán vehettek részt mi meg közben újra elmentünk jót úszni édesanyámmal és férjemmel. Ezt követően befutottam az imaházba és amit láttam mélyen meghatott. Gyermekeink, a fiatalok és a lelkipásztoruk térdelve imádkoztak...siettem is el, meg ne zavarjam a meghitt légkört. Isten tudta mire van szüksége gyermekeinknek is, hogy Előtte megalázkodjanak, letérdeljenek és elcsendesedve Hozzá fohászkodjanak.

Másnap sikerült még szűkebb körben elvonulni bátyámék csodás tábor helyére, ahol már nem volt térerő és senki, semmi se zavarhatta szabadságunk , az egymással való közösségünk.
 Már rég vágytam tartalmas beszélgetésre gyermekeinkkel és férjemmel. Most eljött ennek is az ideje. A kikapcsolódás és pihenés mellett kedvezett nekünk az esős időjárás is erre. Sokat gondolkodtam hogyan is indítsam a beszélgetést? Mivel velünk voltak öcsém kamasz gyermekei is, magammal vittem a James Dobson :"Segítség! Kamasz lett a gyermekem " című könyvét. Kora reggeli csendes óráimban sikerült első sorban saját épülésemre kiolvasni és tanulmányozni alaposan ezt a szuper könyvet. Kis papír darabkákat készítettem, négy kérdésre kellett választ írnunk mindannyiunknak:
1.Mi a szép bennem? Mik az erősségeim? Mi a jó bennem?
2. Mi a csúnya bennem? Mit nem szeretek magamban? Mik a gyengeségeim? 
3. Mit szeretnél és tudsz megváltoztatni magadban?
4. Mi az amit nem tudsz megváltoztatni benned és el kell fogadnod magadban? 

A válaszokat megosztottuk egymással. Élvezet volt látni , hallani fiaink sajátos válaszait. Jonathán önismerete meglepő volt. Terjedelmes felsorolás minden kérdésre..Efraim versbe szedve adott tömör, lényegre törő , frappáns válaszokat. A lányok nem kívánták megosztani velünk válaszaikat. Láttam, rájuk férne egy kis biztatás, ezért megkértem a fiúkat mondják el mi szép van bennük, mi az ami jó, erősségük? Csak pislogtak zavarukban a leányok a sok szép és jó hallatán. Férjem válaszai is meglepőek voltak számomra. Aztán megkértem gyermekeinket mondják el miben kellene változtatnom saját magamban, velük való kapcsolatomban...Ajajj..nem gondoltam mi következik..alig tudtam jegyzetelni a sok változtatni valót. Mielőtt elutaztam volna, valakinek megígértem,hogy önvizsgálatot fogok tartani.  Isten szavamon fogott.
A 139 Zsoltárból olvastam pár verset és imával zártuk a beszélgetést. Két gyermekünk kirohant a sötét éjszakába ezt megelőzően és hagytuk, látva fájdalmukat..Milyen jó amikor ki tudjuk mondani azt ami fáj. Szükséges ez is a gyermek-szülő kapcsolatban. Volt egy nehéz éjszakám ezt követően..mert voltak időszakok és alkalmak mikor nem a gyermekeim voltak az elsők számomra hanem sokkal megértőbb és kedvesebb, szolgálatkészebb voltam másokkal. Változások szükségességét érzékelem két éve, most megerősített gyermekeim segítsége ebben is. Másnap ünnepi ebédet készítettem, megköszönve mindenki őszinteségét és hagytam egész nap hancúrozni őket, szórakozni. Nem folytattam a lelkizést. Késő éjfélig fent lehettek, társasozhattak édesapjukkal akivel kiválóan tudnak játszani, szórakozni. 
Következő nap reggelén újra ünnepi ebédnek álltam, mire felébredtek meg volt terítve és újra megköszöntem őszinteségük és egyenességük. Az ünnepi ebéd elfogyasztása után elővettem Isten Igéjét és kértem figyelmüket egy rövid időre az Ef.6:1-4 versei alapján. Elmondtam pár területet ahol a családi békés együttélésünk és együtt munkálkodásunk érdekében elvárjuk apjukkal együtt az engedelmességet. Akkor is ha egyre több szabadságot kapnak a döntésre, még azért nem felnőttek...Isten és emberek előtt mi vagyunk felelősek értük! Meghallgattak. Aztán imádkoztunk és elköszöntünk az öcsém gyermekeitől akik haza mentek.
Egy éjszaka erejére maradtunk csak a mi családunk, igaz esküvő következett másnap Váradon.

Gyermekeink kértek nézzünk meg együtt egy jó filmet. Engedtem is a kérésnek. Megérte, hozzám bújtak, többször is elmondva :Szeretlek anyuka! 

Másnap reggel már csomagoltunk és készültünk unokatestvérem Annamária esküvőjére. Elsőnek érhettünk a gyönyörű, korszerű Rogériusz-i imaházba és áhítatos szívvel készülhettünk erre a különleges és egyedi esküvői istentiszteletre. Mikor belépett  a menyasszony , érettsége, egyszerű szépsége könnyekre késztetett. Egész istentisztelet alatt csodáltam értetlenül azt a változást amit Annamárián láttam: Nem ilyennek ismertem. Szemtanúi lehettünk az ifjú pár fogadalom tételének, ezt követően hajnalba nyúlóan élvezhettük a kitűnő vendéglátást, a fiatalok által készített fantasztikus széleskörű szórakoztató és mély üzeneteket hordó pantomimjait, videó felvételeket,
játékokat. Széles családi körben ünnepelhettük a meghallgatott imák eredményét:az ifjú párt! 
Ezzel véget ért ez évi szabadságunk mely minden téren bizonyította számunkra, hogy Isten jól tudja mire van szükségünk. 
Ma már Isten oltalmának köszönhetően új tanévet kezdhettünk.Két fiúnk a Komáromi Gimnáziumban, kislányunk még a szentpéteri magyar alapiskolát folytatja. Férjem a fiúkkal, én a Máriánkkal siettünk tanévnyitóra, érettük és az őket felkészítő tanárokért imádkozva lélekben.

"Szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt! "

Akiért különösen hálás vagyok ez évben, az a férjem. Tizennyolc év távlatából még inkább rácsodálkozom

arra Aki leginkább ismer és szerzett nékem segítőtársat, hozzám illőt.
Az én szangvinikus-kolerikus temperamentumomat az ő flegmatikus-melankolikus alaptermészete éppen kiegészíti. Míg engem minden esemény erőteljesen és gyorsan érint meg mozgásba hozva és cselekvésre bírva, addig ő nyugodt szemlélője az eseményeknek. Nekem szükségem volt arra, hogy segítségével fékezzem magam, neki pedig arra, hogy segítségemmel cselekvésre bírja magát. Persze ez nem minden esetben van így, vannak területek - költségvetések, bátor, merész kezdeményezései melyekben  szinte fékezem őt, megfontoltabb és körültekintőbb lévén.
Kiderült ez évben, hogy a látszat mennyire csal. Nagyon szeretek én is elvonulni , magammal és csak Istennel zavartalanul időzni. Mivel sok benyomás felé vagyok nyitott, érzelmeim gyakran váltakoznak, ő pedig általában sokkal jobban megőrzi belső egyensúlyát.
Sokszor elfogult vagyok azok iránt akikkel együtt érzek, férjem elfogulatlanabb és igazságosabb, nem tesz kivételt gyermekeink, embertársaink között.
Én közvetlen, fesztelen és nyitott szívű vagyok, véleményem azonnal kinyilvánítom, elevenen és nyomatékosan. Férjem nem beszél sokat, viszont kedélyes és tréfás amiért főleg gyermekeink igen hálásak. Míg én általában a feladatokra, elvégezendő munkákra összpontosítottam túlzottan, ő tudott a gyerekekkel játszani, kikapcsolódni, tréfálkozni. Mellette tanultam meg szívből és jót nevetni, kikapcsolódni. Tudok haragos is lenni, rögtön védelmére kelni annak akit félreértenek, kinéznek vagy kibeszélnek. Őt a mindenkiben jelentkező tökéletlenségek és hibák nem bosszantják annyira. Összeférhető, ritka jóindulatú és ezért igen értékelem és tisztelem.
Én általában mindenki iránt érdeklődő vagyok és túlzottan, kitartóan a lelkemre veszem akiket Isten életutamba hoz. Férjem józanabb ebben is. Ha segítséget kérnek tőle viszont mindig nyitott fülekre találnak nála. Ő tud visszahúzódni is és egy problémát több oldalról megvizsgálni.
Amennyire érdeklődő vagyok, olyan hamar bezárkózom  főleg ha valaki nem egyenes, pletykál és hátamnál mond leépítő megjegyzést rám, bárkire. Általában több félreértésben és keményebb bánásmódban részesülök magamnak köszönhetően, ő jobban tud vigyázni magára. Tanulgatom tőle, hogy mindig van lehetőség és hely otthonunkban arra, hogy zavartalanul félrehúzódjak és senki se zavarjon.
Számomra igen fontos a jó kommunikáció melyhez hozzátartozik, hogy megosztom azt is ami zavaró, ami nem esik jól nekem és másnak sem. Ő békeszerető és kényelmesebb lévén kerül általában minden nézeteltérést. És néha sokkal hasznosabb kitérni viták elől, jobb az egyoldalúvá vált kapcsolatokra időt és figyelmet nem szánni.
Domináns természetemnél fogva sok jó indulatú tanácsban, beleszólásban, nem kért bírálatban volt részem életem során mint bátorításban és megerősítő biztatásban. De így tanultam meg, hogy a kemény és határozott fellépés mögött mindenkinek szüksége van önálló döntési lehetőségre, dicséretre és biztatásra mert attól nem fog feltétlenül elszállni...

A látszat ellenére túl készségesen elfogadtam amit mások mondtak. Ma már igyekszem elutasítani a sokak beszédét és hozzászólását magánéletemhez , életünkhöz. Sőt kimondottan védeni azon alapszükségletünket, hogy kell az intimitás is, nem tartozik sok minden mások orrára. Megóvjuk így attól, hogy a Szentírás szerint mások dolgába avatkozókká váljanak. Ezt nagyon megutáltam magamban is saját bőrünkön tapasztalva azt, hogy mennyire látszat szerint lehet megítélni és átvenni a családunk, saját döntésünk jogát. Velem ellentétben férjem sokkal önfejűbb tud lenni bizonyos területeken és nem enged beleszólást abba amibe Istentől látást kapott. Mindig olyan férjre vágytam aki tudja mit akar és határozottan megy előre ha kell tömeg hatás ellenére és az én értetlenségem ellenére is. Fejre, aki vezető! 

Hálás vagyok ez évben különösen azért, hogy vele önmagam lehetek, nem kell " elfogadható képet, szerepet" mutatnom magamból és olyan szerepet betöltenem amelyet Istentől kapott egyéni természetemnél fogva nem tudnék. Vele gyengeségeim is elfogadhatóak, mellette tanultam meg hogy Jézus Krisztus Szentlelke által Pártfogónk, Aki mellénk áll mindig ha beismerjük gyarlóságunk. Elmondhatom, hogy férjem Jézushoz hasonlóan türelemmel hordoz fogadalmunk óta - házasságkötésünk óta-.
Vele döbbentem rá, hogy megszüntetni saját jellegünket nem kell. Csak azoknak a hiányosságoknak a megváltoztatására törekedjünk amelyek Istennel való kapcsolatunkban szükségeseknek bizonyulnak és saját ártalmunkra vannak.
Különböző temperamentumunk miatt néha félre is értjük egymás szavait, tetteit, félremagyarázzuk mert saját magunkból indulunk ki. Nem látunk egymás lelkébe, fejébe mint ahogy nagyképűen sokszor azt állítjuk.. mivel változunk minden életszakaszban, igen szükséges számunkra a még több önfeltárás házaséletünkbe, a több egymásra szánt idő mely megtérül abban is, hogy így még jobb munkatársakká vállunk és hatékonyabban, bölcsebben szolgálunk. Elmúlt fél évben próbáltam ennek szükségét megértetni- néha nem megfelelő lelkülettel- a legközelebbiekkel, akikkel gondoltam lehet. Nem mindig találtam megértésre mivel túl nyitott életet éltünk és túl sok mindenkire figyeltünk mindketten, egész családunk. Nehéz ilyen téren is változtatni a kialakult és megszokott életmódunkon.
Még egy óriási előnye annak ha házastársunk előtt tárjuk fel magunkat, hogy megosztva önmagunk fedezhetjük fel igazán önmagunk. Az elmúlt 18 évben változtak reakcióink, a nézőpontjaink, új készségeket sajátítottunk el és együtt, egymás által változtunk! Mindezt Neki köszönhetjük, Aki egymásnak ajándékozott és szerzett minket, egy életre, örök életre! Társak lettünk, azok is maradunk, mert így ígértük Isten és emberek színe előtt egymásnak. Mert így döntöttünk szabad elhatározásból, felismerve egymásban, hogy minket egymásnak rendelt az Isten! Ebben a felismerésben az elmúlt években soha nem inogtunk meg, akkor sem mikor éppen különbözőségeink miatt volt meg nem értés, kemény összetűzés és csendes háztartás köztünk, nálunk. Mert az Istentől kapott bizonyosság mindennél erősebb, mindent túl él!

Az igaz SZERETET PEDIG MINDENT ELFEDEZ, MINDENT HISZEN, MINDENT ELTŰR . SOHA EL NEM FOGY!

"Fölkelek azért és megkeresem, akit lelkemből szeretek!"

A házasság hete alkalmából olvastam újra az Énekek Énekét. Aktuális üzenetet kaptam..rádöbbentem arra, hogy a tartós, áldott, mély házasság állandó keresés és egymásra találás. Miért is? Gyarlóságaink miatt..néha nem vagyunk meg egymásnak. Nélkülözzük a közelség érzését, az ölelés melegségét és bár szívünk ugyanazzal a szerelemmel, szeretettel teljes de kapcsolatunkból hiányzik az öröm, a biztonság, jólét. Megbántjuk egymást akaratlanul is..A szeretetünk, tiszteletünk, megbecsülésünk nem mindig helyénvalón nyilvánul meg. Elfordulhatunk attól aki nem törődöm éppen és nem hallja hangunk, kérésünk.. Lehet beletörődni ebbe, lehet megszokni, lehet úgy tenni mintha minden rendben lenne, lekicsinyelni azt ami az eltávolodásunk oka, lehet megfutamodni, belemerülni tévézésbe, számítógépezésbe, munkába, az "Úr szolgálatába" ahol jobban értékelnek, becsülnek, vagy éppen rátapadni gyermekeinkre és tőlük várni amit a társunk nyújthat csak egyedül.
De lehet fölkelni és megkeresni akit lelkünkből szeretünk,  félretenni kényelmünket, érzékenységünket, elvárásainkat. A keresés erőfeszítés és áldozattal jár.Fel kell kelni !
Van-e keresés, sóvárgás a házasságunkban? Merjük-e őszintén felvállalni az adott problémát ami éppen elidegenít, közömbössé tesz az iránt akit egy életre való legnagyobb ajándékként kaptunk?

 "Nem az a gond, hogy vannak problémák, hanem az, hogy úgy gondoltad nem lesznek és az a baj, hogy vannak."Milyen igaz. 

A kapcsolatbeli problémák megzavarják pihenésünket, elrabolják mély alvásunk. " Aludtam, de ébren volt a szívem.."(5:3) Mindannyian ismerjük ezt az átmeneti állapotot. Csak éberen lehet meghallani a másik kopogását. Mert aki szeret az tud kopogni is, zörgetni és újra bebocsátást kérni. Tanulhatunk saját balgaságunkból, kérhetünk bocsánatot. Át lehet élni, hogy szívünk újra szerelmünkhöz tér.
"Jöjj hát, menjünk ki a mezőre...ott ajándékozlak meg szerelmemmel. " Egymás iránti vágyódásunk, igényünk és szükségünk jó ha találékonnyá tesz minket. Van megoldás! Mindig, minden házaspárnak. Isten leleményessé tesz minket ha bölcsességére várunk. Menjünk ki..milyen szükséges ez is, főleg egy elfoglalt házastárs esetében..kimenni és megajándékozni egymást újra.
"Ki ez a lány aki a pusztából jön szerelmesére támaszkodva?"(8:5)
A pusztában zarándok és idegennek érezzük magunkat egyedül. Milyen jó is megélni hogy gyengeségeinkben és hiányosságainkban van kire támaszkodni.. Megéri a  fáradozást, mert minden ilyen egymásra találás után egymással térhetünk vissza. Azzal a bizonyossággal, hogy "én szerelmesemé vagyok s szerelmem az enyém."
Kölcsönös szerelmünk bizonyosodjon be újra, legyen nyilvánvaló és egyértelmű elsősorban egymás részére de gyermekeink és mindenki számára.

Újévi kérés.

"Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte. Jézus pedig szólt a tanítványainak, hogy legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. Mert sok embert meggyógyított úgy, hogy akinek valami baja volt megrohanta őt, hogy megérinthesse." Márk 4:7, 9,10.

Elmúlt hetekben a magyarországi testvéreink által kiadott Áhítatot követve tanulmányoztuk intenzíven Márk evangéliumát. Igen sok üzenetet és áldást jelentett számomra az induktív egyéni és közösségi tanulmányozása ennek az evangéliumnak és a magyarországi lelkipásztor testvéreink magyarázata is. 

Többször találkoztam azzal ebben az evangéliumban, hogy Jézus visszavonul a tömeg elől...pedig ő Isten Fia volt, állandó készenlétben Atyja akaratának betöltésében. Ebben az igerészben is visszavonul a Galileai tenger mellé. Tanítványaitól kér egy csónakot, hogy beljebb mehessen a parttól és elkerülhesse a gyógyulni akarók lökdösődését. Tanulgatom Jézustól újra, hogy a szükség még nem eredményez hívást. Mindenütt van szükség...megrázó és egész lényemet felkavaró, égető, sürgős szükségek melyek az én Istentől kapott egyéniségemet azonnal cselekvésre és mozgásba hoznák. Az elmúlt években voltak olyan krízis helyzetek melyek ellátásában, segítségében még enni, megpihenni sem tudtam. Például öngyilkosságot többszörösen elkövető ismerős több hónapon át való nappali felügyelete otthonunkban... vagy alkoholista lelki gondozása és támogatása szintén hosszú időn keresztül úgy, hogy minden nap reggeltől késő délutánig itt volt köztünk, velünk étkezve, imádkozva, beszélgetve, dolgozva... voltak magányos idős legény és leányok akik minden hétvégén és ünnepeken családunk tagjaiként vettek részt életünkben. Voltak Isten-keresők akik bizalommal fordultak hozzánk és töltöttek több hétvégét köztünk, velünk.. és átélhettük milyen nagy csoda mikor újjászületnek és először imádkoznak, fordulnak az Úrhoz. Közben befogadtunk két idős testvérnőt is otthonunkba, egyikőjük már az Úrhoz költözött, másik mozgássérültként tölti a nyarakat nálunk, élvezve a falusi csendet, friss levegőt és napsütést. Hála az Úrnak nagyon összetartó családba kerültem férjem révén, testvérei szinte otthon érezték itt magukat és így sok áldást élhetünk meg együtt. Osztoztak velünk örömeinkben, szükségeinkben, segítségre és szolgálatra készen irányunkban mindig. Az elmúlt években annyi aktivitás és gyülekezeti vendéglátást, ünnepélyt szerveztünk, hogy szinte egyik érte a másikat és lemerültünk a folyamatos ünneplésben. Ez évben tudatosult bennem, bennünk, mennyire szükség van az egyensúlyra családi életünk és az Úrtól kapott szolgálatunk között. Szükségem, szükségünk van arra, hogy az intenzív, fárasztó érzelmi és pszihikai túlterhelésektől, az állandó aktivitásból visszavonuljunk. Újra meg kell találnunk az időt és módot a magányra-mely néha igen áldásos és hasznos- az elmélyedésre, az önvizsgálatra, hogy Isten Igéjének fényében vizsgáljuk meg tetteink, motivációink. Nagyon fontos minden nyilvános szolgálatunk előtt a felkészülési idő. Felerősödve visszatértem a kora reggeli csendes, meghitt közösségre Megváltómmal. A számomra legáhítottabb időszakja minden napomnak a hajnali csendesség, amikor a házunk népe még alszik és egyedül élvezhetem a zavartalan Bibliázást és imádkozást. Jézus és mindenkori követői életében is láthattam ezt, hogy felkeltek jóval napkelte előtt és elmentek egy helyre ahol zavartalanul imádkozhattak. Örülök, hogy annyi év után a saját otthonunkban találhattam meg azt a helyet ahol senki sem zavarhat. Szükségem van erre nekem és családunk minden tagjának, hogy megkaphassuk Isten minden napra való vezetését.                                                                                                                             

Nem kényelemre, könnyebbségre vágyom, vágyunk, nem fényűző vakációra hanem az Úrral való bensőséges visszavonulásra, Reá hangolódásra és akaratának intenzív keresésére ez Új Évben.

Hadd fejezzem be ezt a bejegyzésem Hegyi András lelkipásztor testvér Szolgatársban megfogalmazott tömör mondanivalójával: "Az egészséges életnek ritmusa sőt arányai vannak. Munka-pihenés, hit-cselekedet, kezdeményező készség-igazodás, egyéniség-közösség, szabadság-kötöttség, állhatatos stabilitás- rugalmasság, felhalmozott tudás-kérdező kedv, őszinte érdeklődés-irányítás, tanácsadás-szabad döntés tiszteletben tartása, csend, nyugalom, visszavonultság-közösségi aktivitás. Ha ezeknek az egymással összefüggésben levő dolgoknak az arányai megváltoznak, kibillenünk az egyensúlyból. "

"Legyen nékem a Te beszéded szerint."

Kislányunk, Máriánk foganása nagy örömmel töltött el. Vágyva vágytam legalább egy kislányra is a fiaink születése után. Annyira ujjongtam mikor ultrahangos kivizsgáláson azt hallottam, láttam, hogy végre kislányt hordok a szívem alatt. Mikor hírül adtuk, hogy kislányt, újabb gyermekáldást várunk, voltak akik furcsálták és egyenesen kioktattak amiért felelőtlenül vállaljuk az újabb gyermekáldást. "Fel is kell ám nevelni!"-figyelmeztettek. Olyan boldog voltam, hogy mit se törődtem a túl józan és megfontolt szeretetből fakadó kemény beszéddel. Büszkén, méltósággal hordtam a legdrágább kincset: az Istentől kapott új életet. Erős gerincfájások, kidudorodott lágyéki erek és sok álmatlansággal járt Máriánk kihordása. Szülés előtti kivizsgáláson a főorvos indokoltnak tartotta a császármetszéssel való szülés szükségességét és terminust is kaptam a szülésre. Ettől kezdve már csak azért imádkoztam, hogy ne az emberek által kijelölt időpontban szülessen kislányunk, hanem az Istentől rendelt születésnapon. Igy is lett. Isten meghallgatott ebben is. December 19-én reggel gyorsan törtek rám az erős szülési fájdalmak, délre már megszületett a gyönyörű kislányunk aki a számomra legszebb női bibliai nevet kapta . Bár nagyanyám édesapám felől, anyósom, húgom és sógornőm is Mária, mégis ezt a nevet választottuk férjemmel kislányunknak. Szívem forró imája és vágya már akkor az volt, hogy Isten akaratának engedelmes Mária legyen!
Csodálatos Karácsonyról gondoskodott Isten a számomra a Komáromi kórházban. A műtét utáni szoba ahol három napig voltam gyönyörűen fel volt díszítve, nagyon tiszta és szép, hangulatos és csendes volt. A karácsonyi énekek halkan szóltak egymás után. A nővérek, a személyzet mindenkihez kedves, szívélyes és segítőkész volt. Annyira hálás voltam Isten csodálatos időzítéséért, sokat aludva, pihenve, csendben tölthettem a Karácsonyt. Örültem teljes szívemből, hogy kimaradhattam az ünnepek előtti sok előkészületből, a nagy vendégsereg ellátásából ami nálunk zajlott..Mikor telefonon beszéltem gyermekeimmel akkora zsivaj volt , hogy nem is értettük egymást. Ünnepek után, a kötelező szülés utáni öt napot követően készültem haza férjem, gyermekeimhez. Váratlanul azonban begyulladtak a lágyéki erek, maradnom kellett volna, de a saját felelősségemre hazajöttem. Itthon kaptam a hosszú ideig tartó kezelést ami miatt nem szoptathattam Máriánkat, de Isten ebben is megvigasztalt.
Máriánk nagyon jó és mélyen alvó, nyugodt baba volt. A fiúk és anyósom is nagyon örültek neki. Rajongó , figyelmes szeretettel vették őt körül, vigyázva rá. Ahogy nőtt egyre jobban igényelte a becézést, simogatást, cirógatást, etetgetést. Rengeteg türelem és egészen más nevelésre volt szüksége mint a fiainknak. Szépen nőtt és fejlődött, a fiúk nagyon értelmesen foglalkoztatták. Sose felejtem el, hogy sírt egyik szülinapján amiért ő babát kapott és nem pisztolyt. A fiúk közt nőve nem is babázott, semmi kislányos játékkal nem játszott. Óvodába még félénk, érzékeny lelkű kislány volt, de alapiskola negyedik osztályának a  végére harcias, pörgő, igen barátkozóvá, versenyekre is vállalkozóvá vált. Rá se ismertünk a mi egyre cseperedő, változó kislányunkra. Isten gondoskodott arról is, hogy egy aranyos, tiszta lelkű barát megtanítsa babázni és kislányosabban játszani. Míg a fiúknak sok- sok gyermekbibliát olvastunk, felfigyeltem arra, hogy ő inkább imádkozó lelkű. A bibilai történetek részletei nem érdekelték, őt mindjárt a lényeg érdekelte, imáiban viszont senkiről se feledkezett meg. A világ minden táján élő szeretteinkért minden nap imádkozott név szerint. Esténként kettesben szoktunk imádkozni és közbenjárni másokért. Mindig vágytam egy imádkozó, közbenjáró társra de nem gondoltam volna, hogy már gyermekkorban lányom lesz az imatársam. Legszebb  együtt töltött percek, órák azok amiket Isten színe előtt imában tölthettünk ketten.
Simuló, érzékeny, szeretetre és ölelésre vágyó természete előcsalogatta belőlem is a szeretet kifejezését ilyen nyelven ahogy ő azt igényelte. Meleg és érzelmes természete azonnal forrponton van. Nyílt szívű és jó szándékú. Egyre közlékenyebb, remek agitátor lett. Könnyedén feltalálja magát minden helyzetben. Könnyen köt barátságokat, ismeretségeket. Mesterkéletlen, spontán, vidám természete nagyon élvezetes számunkra. Meg tudja melegíteni az ember lelkét, szívét. Szabad és fesztelen a beszédben és magatartásban is. Szavai gyorsan és könnyen áradnak. 12 évesen is van saját, határozott véleménye és azt azonnal kinyilvánítja elevenen és nyomatékosan. Érzékeny természeténél fogva amilyen nyitott, meleg szívű, olyan hamar bezárkózik újra ha bántó beszéd vagy jogtalan kritika éri. Nehezen tudtam elfogadni, hogy ellentétben velem ő a változatosságot szereti és szüksége van a megszokottól eltérő élményre és új megtapasztalásokra. Nagyon szeret jönni-menni, jó értelemben szórakozni, nevetni és viccelődni, vásárolni. Mássága miatt nem mindig tudtam megfelelően viszonyulni hozzá. Ilyenkor nagyobbik fiúnk érzékelte, hogy szenved és nem hagyta magára, türelmesen meghallgatta és tanácsolta higgadtan. Mindig mélyen meghat, hogy milyen jó testvérek, hogy megosszák egymással érzéseiket és élményeiket. Jonathán nyugodt természetéből eredő higgadt beszédét elfogadja és átgondolja.
Ez évben többször is felfigyeltem arra, hogy mennyire önzetlen és segítőkész. Ha szükségről hall megindul érzékeny lelke és azonnal leleményesen, gyorsan cselekszik. Múltkoriban összes megtakarított zsebpénzét egy székre terített zakó zsebébe csúsztatta észrevétlenül és láthatatlanul. Tette ezt örömmel..mélyen meghatódtam mikor ezt utólag megtudtam. Iskolai ünnepek előtti teadélutánjukra is annyi ajándékot és figyelmességet készített, hogy csak lestem. Karácsony előtt is összes szülinapjára kapott zsebpénzét felajánlotta nekem, hogy valakinek ajándékot vehessünk...Idősebb szeretteinktől ünnepekre is kapott pénzt, nagyon meglepődtem mikor megkérdezte tőlem Szentestén mennyibe is kerül egy repülőjegy Angliába húgomékhoz? Elmondta, hogy neki legnagyobb karácsonyi ajándék az lenne, ha elmehetne velem együtt a februári szünetben húgomékhoz. Ki gondolta volna , hogy az itt élő nagy kiterjedt rokonság között is eszébe jut a messze élő húgom és családja? Hogy vágyik hozzájuk és ezért minden megtakarított zsebpénzét kész repülőjegyre szánni?
Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy eljött az  az idő is életemben mikor Isten felszabadított arra, hogy gyermekeimmel, Máriánkkal is több időt tölthessek.A sokak felé való szolgálat évei után, most a saját és szűk családi körünk épülésére és erősítésére szánom energiám és erőm javát. Mindennek rendelt ideje van! így igaz...Szíven ütött nagyon elmúlt napokban egy idézet mely egy elsődleges célként ragyog ez új évben felém. Lehet más is tud azonosulni velem ebben a célban, hogy ne veszítsem szem elől bármi is próbálna eltéríteni (a próba minden elhatározás után megjön..)
"Hallatlan lehetőségünk van a teljes munkaidőnket betöltő keresztyén szolgálatra azzal ha családunkat neveljük. Ne szalasszuk el ezt a lehetőséget. Ne is becsüljük le. Ne vesztegessük el az ehhez szükséges időt."

Isten megszólította és bűnbánatra indította nagyon korán kislányunk szívét is. Ő is elfogadta Jézus Krisztus helyettesítő áldozatát és elmúlt évben meg is pecsételte döntését hitvalló bemerítéssel. Gyülekezetünk legfiatalabb tagja lett. Ő is komoly imatémám születésétől kezdve, hogy Isten mutassa meg neki is tervét az életére nézve, vezesse a megfelelő irányba , hogy helyét megtalálva be is tölthesse azt, áldott, engedelmes Máriaként. Nem régen töltötte be 12 életévét. Mi mást is kívánhatnék neki, mint hogy a 12 Zsoltár szerint oltalmazza meg őt ígéreteit megtartó Istenünk a bűnösöktől és alávaló emberektől mindenkor?
Drága leányom! Felbecsülhetetlen érték, kincs vagy a számomra, számunkra. Légy továbbra is olyan mint egy friss lélegzetvétel: szívélyes, őszinte, nyílt és kezdeményezésre mindig kész!

                                                                                                    Szeretettel, édesanyád.