Boldog gyermekként ugrálgatott önfeledten mikor kivittem sétálni a naszvadi katolikus templom körüli parkban. Rá csodálkoztak az arra járó emberek, apácák és én is. Teltek az évek és egyre okosabb, okoskodóbb lett. Sose felejtem el, mikor óvodába vitte férjem és tartotta magát, egy könnyet se hullatott, még csak nem is nézett távozó édesapjára, aki azért néha ott maradt bemelegíteni, puzzle-t kirakni nagy fiával.
Nyugodt és fegyelmezett gyermekként nőtt fel az örök izgó, mozgó Efraim mellett, aki miatt sokszor ő is megkapta adagját esténként, hiszen nemsokára megszületett Máriánk és estére nagyon elfáradtam és elővettem a fakanalat. Vasárnapi iskola tanítójuk egyszer megkérdezte miért imádkozik Jonathán úgy , hogy:" Istenem add hogy ma ne legyen fakanál?" Kicsit szégyelltem magam, de a két fiú együtt esténként kihozott pörgésével a sodromból és csend, lenyugvás csak akkor állt elő, ha előkerült a fakanál..néha elég volt elővenni, máskor sikerült szét is törnöm vaskos combjukon. A fegyelmezés híve voltam, annak is, hogy ovis korban van leginkább az ideje. Efraimnak szükséges volt a délutáni alvás, Jonathánnak is feküdnie kellett.. kitartóan , mozdulatlan bámulta az órát, hogy mikor telik le a pihenés ideje. Fegyelmezett volt ebben is. De a beszédében nem. Egyre keményebb fickóként beszélt és megtörte lelkemet, anyai szívemet sokszor. Mindent tudó, okoskodó előadásaival is..de végig ott élt bennem a bizonyosság, van Valaki aki ezt a gyereket meg tudja változtatni és ez meg fog történni. Többen is figyelmeztettek, hogy sok gondom lesz ezzel a gyerekkel, büszkesége, fölényessége és tudásának fitogtatása miatt...nem esett jól. Alaptermészetemre emlékeztetett amelyet Megváltóm kézbe vett zsenge gyermekkorban, tizenévesen is.
Térdeimre kényszerített nagy fiúnk viselkedése és nem volt hiábavaló. Sőt a legjobb , leghatásosabb eszköz a gyermeknevelésben. Isten hamar meghallgatta fohászom és korán megérintette gyermeklelkét. Azóta olyan változásnak vagyunk szemtanúi ami csak azt bizonyítja :"Istennek semmi se lehetetlen!"
Születésük előtt már azt kértem Istentől, hogy gyermekeink fogékonyak legyenek minden bölcsességre, taníthatók az ismeretekre, értsék meg a tudományt , hogy majd kiváló eszközei legyenek Istennek ott ahol éppen lesznek. Ne sodródjanak a tömeggel, ne elégedjenek meg középszerűséggel. Semmi félelmem, bizonytalanságom nem volt amikor óvodába, majd iskolába kerültek. Sőt, nevelésük célja számomra az volt, hogy hiteles keresztyén gyermekek legyenek a többiek között és meg voltam győződve arról, hogy Isten azt is tökéletesen és egyénre szabottan elrendezte és biztosítja, hogy melyik gyermeknek melyik óvónéni, tanítónéni passzol az alkatához és érdeklődéséhez. Igy is volt, ámulva fedeztem fel, mennyire gondja van ilyen téren is gyermekeinkre Istennek. Nagy fiúnk meleg szívű, anyáskodó óvónénit és tanítónénit kapott kemény fickóként..Majd jött a negyedik osztály és kapott egy kedves , de igen sokat követelő tanító bácsit. Aztán egy fantasztikus magyar szakos , kiváló történész osztályfőnököt. Precizitásával, kiválóságával és következetes kemény munkájával elérte az országos versenyeken való részvételét és kiváló eredményeit Jonathánnak. Igaz, Jonathánnak az olvasás volt a szórakozása. Nem bambult órákon keresztül a képernyőre. Ő falta a könyveket. Rendkívüli , jó memóriájával néha megszégyenítette a tanárokat történelmi évszámokban és földrajzi ismeretekben, amiket főleg édesapjának köszönhet. Osztályfőnöke kemény munkájának köszönhetően kezdett rádöbbenni mennyi hiányossága is van szép magyar beszédben, a délutáni , sokszor késő estig való foglalkozásokon egyre élvezetesebben, csiszoltabban beszélt, írt, fogalmazott. Igaz minden előadói, jó szónoki, fogalmazói tehetség Isten ajándéka, de az alapiskolában tehetségéhez rátanult keményen. Amiért viszont leghálásabbak vagyunk az becsületessége, hitelessége, tisztességes hozzáállása mindenhez. Előfordult, hogy visszaadta kijavított és kitűnő jeggyel értékelt dolgozatát, mert ő talált még benne hibát. Nagyon örültünk, hogy nem a jegy a fontos a számára elsősorban, hanem valós tudása és ismerete.Utolsó két évben naponta órák hosszat bibliázott. Valahányszor benyitottam váratlanul a szobájába mindig térdein találtam. Mikor rákérdeztem miért imádkozik ilyen sokszor, sokat, azt válaszolta : "Szerzetes szeretnék lenni!" Ajajj..helyben vagyunk..én is apáca akartam lenni. Isten gondolatai másak remélem vele kapcsolatosan is. Aztán kezdett egyre sűrűbben félrevonulni a ház legcsendesebb szobájába több fordítású Bibliával, énekes könyvvel, magyarázatos könyvekkel...Nahát, ebből is teológus lesz, ismertem fel. Akkor tudatosult bennem , hogy mennyire lelkipásztor ellenes vagyok még mindig, nem örülnék ha lelkész lenne fiunkból, mert a legtöbb ellaposodik az évek során és igen kevés aki jó papként holtáig tanul(szerintem). Kiüresedett lelkű, kegyes szónokokból pedig mindig van éppen elég...Mint elsőszülött, mindig védte, segítette kisebb testvéreit mindenben. Mai napig türelmesen és igen érthetően magyarázza el amit nem értenek. Az a fickó aki olyan keményen fogalmazott másokat illetően ma annyi elismerő, kincset érő szót, dicséretet mond másoknak. A gyülekezetünk legkisebbjeihez is olyan türelemmel viszonyul, ezért is szeretném ha tanító vagy tanárképzőt is végezne, hiszen lelkipásztorként is nagy hasznát venné. De ebbe már befolyásom, ösztönző szerepem lassan lejár, a döntő az:Isten mit akar vele? Mi a terve életére nézve?
Hamar megnőtt a nagy fiúnk, igaz a kisebbik sem marad el. Mindketten 46-os cipőt hordanak, a legnagyobb nadrág méret hossza sem elég...ahogy nőttek egyre jobban értékelték mindazt amit értük tettünk, a nagy fiú még a vizet is megköszönte a télen amit ihat...Igen érzékeny , önfeláldozó, pásztor szívűvé formálta őt Isten az elmúlt években. A téli időszakban a nagy hideg és hó miatt kevesebben vettünk részt a hétköznapi bibliaórákon. Elevenen él a lelkemben ahogy Jonathán az utcán nézelődik és várja az érkezőket. Sokszor mondtam neki:"-Fiam, nem az számít hányan vagyunk, gyere be, akik vagyunk, megkezdjük.."Ő ott toporgott a hóban, várt és várt. Mindig utolsónak ért haza . Egyszer megkérdeztem hol járt ? hiszen annyi tanulnivaló vár rá. Erre elmondta hogy felkereste azokat akik nem jöttek el, mert aggódott értük és megkérdezte miért nem jöttek el, nincs-e valami baj, szükség? Egyértelművé vált a számomra, hogy ez a nagyra nőtt gyermek már Isten pásztor szívű eszköze. És kezdtem elfogadni, hogy rövidesen teológus lesz ő is. Jgy már inkább az egyházi gimnázium felé terelgettem volna, de ő minkét Komáromi gimibe kérte felvételét. Mindkettőbe felvették, felvételi nélkül eredményei alapján. De elsőnek a legerősebb gimibe, így azt kezdi nemsoká. Köszönet érte a felkészítő tanároknak akik rengeteg "meg nem fizetett" túlórát vállaltak érte, értük. Május végére már kezdett a sokféle versenyre való felkészítés és részvétel miatt lefáradni, kimerülni...és aggódtam érte. Istennek gondja volt rá ilyen téren is. A Révész Árpád testvér evangélizációja közöttünk megújította és a Reménység Fesztivál minden alkalmán részt vett öccsével és édesapjával, barátaikkal együtt. Vannak körülöttünk fontoskodó, mindig mindenhez hozzá szóló egyének(igaz kevesen), akiket egyre nehezebben viselek ahogy öregszem, pedig én is hasonló voltam, de egyre többet vonulok vissza..igen szükséges ez. Néha , vagy mindig szóvá teszem,( tesszük) mennyire megterhelő az ilyeneket elszenvedni. Jonathán ártatlan lelke mindig pártfogolja az ilyeneket is, megértve és beleérezve sorsukba. Tapintatos, figyelmes, lehajló, pártfogó lett ez a nagy gyerek.És ez nem a mi nevelésünk eredménye, sem modell életünk gyümölcse....ajajj!!!Annak az EGYETLENNEK A MUNKÁJA AKINÉL SEMMI VÁLTOZÁS SEM LEHETETLEN. A napokban jó volt rácsodálkozni arra akivé Isten formálta, csiszolta és érlelte az elmúlt 15 év alatt!
Drága NAGY FIAM! munkatársunkká váltál az elmúlt években! Felelősségteljesen végzed mindazt amire kérünk. Megbízható vagy minden téren. A kihívások ezentúl jönnek, a legnagyobbak! Rick Waren mondta:
" Ha Isten nélkül is meg tudsz valamit csinálni, akkor az nem elég nagy!" Álmodj nagyot és Istennel valósítsd meg! Mi támogatunk imában és amiben csak tudunk.Biztosan és céltudatosan , szilárdan és hűségesen kövesd meggyőződésed. Képviseld szennyes világunkban a tisztaságot és szentséget, a bibliai igazságokat és értékeket. Kívánom és kérem Istentől, hogy légy kortársaid között HITELES PÉLDAKÉP! édesanyád.
