"Abban az időben.."

"Itt van az ősz, itt van újra,
szép mint mindig énnekem.."
A színekben, ízekben és termésben is leggazdagabb évszakot élvezhetem most újra. Szeretem a hűs reggeleket, estéket, a szeptemberben legkékebb eget, az esős időszakokat melyek elmélkedésre, olvasásra, meghitt beszélgetésekre és egymáshoz való bújásra kiválóak.
"Kiülök a dombtetőre, onnan nézek szerteszét
hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét." Ez évben kiülnöm se kell, csodálhatom a földszinti új hálószobánkból a színeiben egyre változó, elmúlásra emlékeztető faleveleket. Nem régen kinevettek gyermekeim amiért azt kértem maradjanak végre csöndben hadd halljam a fák beszédét..tudom, nem jól fejeztem ki magam, de nekem a fákat mozgató szellő is beszél, az őszi avar, a lehulló falevelek. Hallgatom és nézem, gyönyörködöm a fák leveleiben és sok minden másban.
Hosszú folyamat eredményeként sok változás ment végbe bennem. Körülöttem is változtatok radikálisan , mint mindig. Az emeletről földszintre költöztettük hálószobánkat. Emeleten naplementét és az imaházunkat, a magyar alapiskolánkat csodálhattam imádkozó szívvel. Földszinten immár napkeltében gyönyörködhetem és a házunk előtti fákban.
Közeledik házassági évfordulónk is. Erre készülve meg-megálltam, visszatekintve az elmúlt 18 évre melyet itt tölthettem Szlovákiában. Elsősorban Isten hívására indultam hitben, mindent magam mögött hagyva, 25 évesen. Egyedül jöttem, hogy idegenben, messze földön kezdjek házas életet,új életet. Ahogy Révész Anett írja legújabb Family magazinban: "Kívülről ránézni a magam kultúrájára, milyen nagy dolog ez. De lehetek-e én én, ha mindabban ami a múltamban meghatározott nem osztozom senkivel, ha nem tudom megélni?" A számomra oly sokat jelentő szerető családom, anyagyülekezetem és szülővárosom már csak hátterem lett.
Férjem, szülei, rokonai, az itteni gyülekezetek befogadtak, mégis nehéz volt az első év. Naszvadon, magyar faluban, szlovák gyülekezeteket pásztorolva váltunk családdá, ott születtek fiaink.Öt évet tölthettünk a Naszvadi lelkipásztorlakásban  és nosztalgiával tekintek vissza azokra az évekre. Amilyen messze kerültem, olyan Istenre utalttá váltam. Kezdő feleségként és lelkipásztor feleségként Ő volt akihez fordultam bizalommal. Voltak szerető szívek akik meglátogattak, mégis mindig inkább befelé forduló maradtam ott. Nem bántam meg ezt soha.
 Férjem és Isten!Erről szólt az első öt évem Szlovákiába. Megviselt és átformált ez az öt év.
Új kezdetet kaptunk Istentől amikor 2000-ben haza költözhettünk saját házunkba, férjem szülőfalujába, magyar gyülekezetekben folytatva szolgálatunkat. Együtt könyörögtünk Isten vezetéséért a szórványban élő magyar testvérekkel és létrehoztuk együtt merészen az egyetlen önálló magyar baptista körzetet Szentpéteri központi gyülekezettel. Emiatt fizetés megvonás, rosszindulatú rágalom és értetlenségből fakadó kemény bánásmódban részesültünk éppen mikor kislányunk megszületett. Isten és a gyülekezetek testvérisége gondoskodtak az öt tagú családunk szükségeiről. Tizenhárom éve élünk itt. Gazdag, tartalmas éveket tölthettünk melyekben a szórvány ellátása,a két gyülekezet és két házi közösség, a nagy családi élet teljesen lefoglalt. Mivel a magyar misszió újraéledését élhettük meg, sokfelé kellett nyitnunk Isten Lelkének vezetésére. Egész lényünket igénybe vevő volt az első nyolc év. Ekkor férjem hívására és az Úr indítására Bánszky Tibor testvér és kedves családja ide költözött a missziós központunkba és ettől kezdve kiegészített minket, átvett sokat abból amit én végeztem.
Mint újonnan alakult önálló gyülekezet sok fizetnivaló hárult a híveinkre. Anyósom 2002 őszén felkínálta legyek a hivatalos gondozója, így is támogatva minket. Nehezen álltam rá arra, hogy pénzért tegyem ezt, de ő segíteni akart nekünk. A komisszió amely megítélte hogy jogosult a gondozásra idős anyósom igen kedves, jóindulatú volt. Decembertől kezdve meg is kaptam a gondozási lehetőséget . Mennyire örültem, hogy itthon lehetek anyukával, gyermekeimmel, férjemmel, szolgálatra készen, nyitott otthonunkkal bárki felé. Anyukáról már írtam, ritka csendes, szelíd, igazi Mária volt aki élete folyamán a jobbik részt választotta így példává vált a számomra és könnyű volt a felé való szolgálat. Folyamatos gyengülését, elköltözését is végig kísérhettem.
Halála után űr maradt a lelkemben...szerettem volna valakit helyére hozni, valaki időst befogadni.
Anyósom halála után férjem nagynénje és családja kért meg vállaljam el a gondozását özvegy testvérnőnknek. Sokat imádkoztam ezért, hiszen igen megpróbált, magányos testvérnőt körül venni, gondozni nagy feladat. Nem éreztem magam alkalmasnak erre a feladatra. Volt egy másik vidám testvérnő a gyülekezetünkben, inkább őt gondoztam volna. Isten jobban tudta kire van szükségem. Újra szokatlan jóindulatú komisszió megítélte, hogy  a nagynéni jogosult a gondozásra. 2009 márciusától lettem a gondozója. Legmegértőbb, legbölcsebb tanácsadóm lett ez a testvérnő. Sok éves tapasztalata jól jött ahogy alázata is mindabban amiben ő nem jól döntött élete során, arra figyelmeztetett engem. Összeforrt a lelkünk. Könnyű a gondozása mert szabadságot ad arra amit akartam is, hogy első sorban feleség, édesanya lehessek Isten országának terjesztését tekintve szívügyemnek. Ebben támogat is minden téren.
2009 novemberében a mindig vidám, jó kedvű, idős leány testvérnő is megkért legyek a szociális asszisztense. Ezt a testvérnőt is régen a szívembe fogadtam túlzottan is és mostam, vasaltam, néha takarítottam éveken át rá és fiú testvérére. Ő ezért hálás volt és viszont akart szolgálni felénk azzal, hogy felkínálta ezt a lehetőséget a támogatásunkra. Igy viszont kétfelé futkostam..vagyis sokfelé az elmúlt négy évben. Két idős gyengülését, folyamatos leépülését látni rendszeresen, hallani és érezni kísértéseiket, felelősséget érezni elkötelezetten, erőmön felülinek bizonyult. Amikor két éve lelkem mélyén szabadulni szerettem volna egyik gondozásból, Isten szólt hozzám, hogy Rúthoz hasonlóan maradjak szolgáinak nyomában akiket jóindulatúvá tesz irányomban. Maradtam hát és folytatódott megtöretésem minden oldalról. Ebbe kevesen láttak bele és ebben az időszakban egy személy megértésére, szeretetére, közelségére vágytam: az Édesanyáméra, aki sokakat gondozott élete folyamán. Nem adatott meg. Egyedül éreztem magam, lemerülve, belefáradva, kiégve..Szörnyű vádakat éltem meg, hogy nem vagyok jó feleség, édesanya. Ahogy telt az idő egyre tisztult a lelkem, a látásom.
 Valamit nagyon elhibáztam. Sokan vágynak házasságra, családra és nem adatott meg nekik. Az ilyenek felé túlzottan nyitott volt a lelkem, otthonunk, hogy hadd éljék meg köztünk ezt. De én elfelejtettem, hogy gyenge edény vagyok, szükségem van erős férjemre( és nem nekem kell elsősorban erős feleségnek lenni, hanem fordítva..) míg tudatosan háttérbe húzódtam, hogy mások is ölelhessék, becézgethessék gyermekeinket én elmulasztottam élvezni a meghitt családi életet, azt a boldogságot amit a gyermekeimmel töltött zavartalan idő, kényeztetés oda -vissza nyújthat. Nem töltődtem fel a nagy adakozásomban, hévemben az Úr és szeretteim iránt. A döntésekben is családunkat illetően háttérbe kerültem és kezdtem teljesen feleslegesnek érezni magam, hiszen sógornőm teljesen kiszolgálta önzetlenül és szolga lélekkel a családom, engem is, hogy én szabadabban mehessek férjemmel missziózni.
 Eddig ezt az életmódunkat láttam bibliainak, a tévesen értelmezett Krisztus himnuszt követve.
Ez év kezdetén új elhatározások születtek szívemben felépülésemnek és további egészségesebb családi életünk érdekében. Visszavonultam tudatosan abból ami nem rám bizatott, amit más is meg tud tenni a gyülekezetünkben és kezdtem visszavenni a saját feleség és édesanyai területem..Radikálisnak és drasztikusnak tűnt ez azoknak akik azt hitték újra lebetegedtem..Ez is támadásként ért, sebezhető voltam még ezen a területen. Nem voltam felkészülve arra, hogy én legyek a téma annyi év után a széles nagy családban, hogy betegnek legyek tartva, bélyegezve. Tiltakoztam ez ellen egész lényemmel.. a sok vélemény, kéretlen hozzászólások megtépázták még jobban legyengült idegrendszerem.
Jött a nyár és mozgássérült, idős leány testvérnőm kiköltözött hozzánk. Szeretettel fogadtam. Valami furcsa érzés volt bennem, hogy fejezzem ki szeretetem megpuszilva, megsimogatva esténként. Kész lettem volna arra, hogy ha Isten is úgy akarja végleg itt maradjon köztünk(Ezt már rég felkínáltuk neki mivel nincsenek gyermekei, még akkor szó se volt gondozásról) Miközben igyekeztem élvezni is a családommal a vakációt egyre inkább imádkoztam Isten vezetéséért. Ő szólt, vezetett nem várt , kemény formában augusztus végén mely két hétig böjt és könnyekre késztetett, persze titokban. Ezt csak férjemmel osztottam meg és szüleimmel akikhez hazautaztam és együtt imádkoztunk erőért a változásokra. Megerősödtem és intenzív önvizsgálat után arra a döntésre jutottam férjem és családommal, hogy szeptembertől csak a nagynéni gondozója maradok. Ez után a döntésem után rég nem tapasztalt szabadságot, örömöt tapasztalok minden nap.
Ezek után szólt az Úr ismét hozzám(miután meghoztam ezt a nehéz döntést..)

"Abban az időben VÁLASZTOTTA KÜLÖN AZ ÚR a Lévi törzsét, hogy hordozzák az Úr szövetségládáját, hogy az Úr színe előtt álljanak az Ő szolgálatára és hogy áldást mondjanak az Ő nevére.ezért nem kapott Lévi örökséget a testvéreivel együtt. AZ ÚR AZ Ő ÖRÖKSÉGE, AHOGYAN MEGIGÉRTE NEKI ISTENED, AZ ÚR!" 5 Móz.10: 8-10 Ez igék alapján megértettem amit kellett. Isten tovább mutatja a következő lépést és ez elég nekem. A lényeg, hogy Péterhez hasonlóan az ingadozás, bizonytalankodás után kősziklává váljak. Az igei igazságok melyekre nekem kellett rátalálnom azok már az enyéim. Kegyelem az ha törhetem a fejem, ha nekem kell döntenem és nem másoknak helyettem. A szolgaságból- melyet rosszul értelmeztem- kiemelt Jézus. Most már vállalom életem szabadságának minden kockázatát. Nagy árat kell érte fizetni, de megéri, jobb szabadnak lenni Isten számára és csak az Ő akaratára mint biztonságosnak tűnő önállótlanságban szolgálni emberek kénye kedvét, elképzeléseit. Többé nem mondok le a a nagy távlatokról amit Isten ad elém és vállalom a felelősséget amit Ő bízott rám saját életemre nézve, feleség és édesanyaként elsősorban.

"Minket pedig elsősorban a szabadság törvénye ítél meg."Jak.2:12 Egyet keresek, úgy szólni, úgy hallgatni ahogy ezt Jézus tenné. A szabadság kockázata mellé megkaptam a Lélek bátorságát újra. Változni elmém megújulása által, változtatni mindazon amit nem jól tettem(új esélyt kaptam erre ) változtatni férjemmel együtt családi életünkön és változtatni abban amit titkon munkál az Úr mostanában a lelkünkben. Hát ehhez nagyon jól jön az imaháttér. Meg is köszönjük itt is mindazoknak akik figyelemmel és imádkozó szívvel kísérik szolgáló, Krisztust követni akaró életünk. Nincs más Akit érdemes követni, szolgálni. Külön és együtt is ,veletek!

Tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek!

Augusztus közepétől már nagyon vágytam családunkkal szabadságolni. Gyorsan teltek a napok, én mégis egyre türelmetlenebbül vártam azt a napot amikor végre útra kelhetünk( magunk mögött hagyva  kötelezettségek, szolgálatokat)és kikapcsolódhattunk serdülő gyermekeinkkel, férjemmel együtt. Közbejött egy temetés és Győri rokonaink meghívására fiaink vágytak ott tölteni pár napot. Férjemnek is voltak még látogatási szándékai , így egymást kölcsönösen megértve Máriánkkal keltem útra vonattal abban a reményben, hogy pár nap után a családunk másik fele is utánunk jön. 
Élveztük a vonatozást,az olvasást. Isten gondoskodott rólunk és egy szolgálatkész barátunk várt a vonatnál román határ előtt és a szülői házamig vitt. 
Elég volt meglátnom szüleim, kis húgom, mindjárt éreztem:Isten tudta mire van szükségem, adott pár napot nekem, hogy velük tölthessem. Édesanyám szépsége, ápoltsága, csinossága, jó kedve és fiatal lelke felüdített azonnal. Két határon túl nincs idősebb testvérnőm aki így sugározná az életörömet, a szép és ápolt NŐ ragyogását! Mikor megmutatta mit vart magának a közelgő esküvőre és milyen kiegészítőket vett ámultam-bámultam. Az én Édesanyám a legszebb, legcsinosabb, legvonzóbb NŐ 
számomra aki korához illően, méltóságteljesen, tartással készül minden alkalomra, megjelenni bárhol. Követendő példaképem ezen a téren is! Megajándékozott rögtön a legújabb Eszter folyóirattal, abból is "A nőiesség titkáról nőknek" című cikkre hívta fel a figyelmem.Hadd  idézzem azt a részt amit felolvasott nekem-ó, de nagy szükségem volt erre és ő ráérzett- .
     " A teremtés titka benne van DNS-emben. Olyan vagyok,mint mindenki más és mint senki más. Sejtjeimben hordozom nemzetem történetét, őseimnek ,rokonaimnak, szüleimnek vonásait, tehetségét, szokásaikat, és hajlamaikat is, mégis megismételhetetlen csoda vagyok, saját egyéniséggel. Magamra nézek és ámulok..Egyediségem titka csak az enyém- a nőiesség titka közös titok amit akkor tudok átélni és értékelni, ha megértem lényegét. AZ Énekek Éneke sokat leír abból, ami egy nőben szép és olyanokat is említ amik minden nő eszköztárában ott lehetnek:egy pillantás, ami a férfi szívéig hatol, egy egyedi karkötő vagy más kiegészítő , különlegesen illő hajdísz, elragadó mosoly, valami kis apróság ami a nőiességet hangsúlyozza. Ezek a zsigereinkben vannak és a Férfi jelenlétében előjönnek belőlünk. Szépséghibák és kilók..a szépség titka nem a mérlegen és a tükörben rejlik."
Sokat örököltem Édesanyámból, számomra többet jelent mint a szülői örökség melyben részesítettek. Minden szüleimmel való együttlétkor rádöbbenek újra és újra milyen sok kincset kaptam tőlük, általuk. Kincsek ők nekem.DRÁGA KINCSEK! 
Három napot tölthettem szüleimmel. Reggeli meghitt beszélgetéseinkben sok éves tapasztalatuk, élet bölcsességük és istenfélelmük, az Igéhez való ragaszkodásuk csodálattal és tisztelettel töltötte be gyermekszívemet. Szüleimnél senki sem ismer jobban. 25 évet tölthettünk együtt férjhez menésem előtt. Elengedtek szabadságban saját életutamra. Személyiségembe építve magammal hozhattam két határon túlra mindazt amit tőlük, belőlük kaptam. 
Ebben a három napban osztatlan figyelemmel és teljes lényünkkel hallgathattuk egymást, együtt imádkozhattunk minden nap kezdetén Reá bízva életünk , szeretteink. 
Együtt lehettem kis húgommal is. Élvezhettem puha karocskáinak ölelését, ragaszkodását és azt is, hogy még kedvemre bújhattam hozzá , puszilgatva ébreszteni reggelenként. Mint a leányomat..és mégsem. Több annál. TESTVÉREM! Felnőtt, érett nő a maga szépségében, bájos, kecses lényében.
Olyan türelemmel szolgált felém, festegette körmeim apró virágokat varázsolva rá, olyan visszafogott jó ízléssel amilyen szerény csak ő tud lenni a családunkba. 
Önfegyelme megmutatkozott abban is, hogy hagyott aludni, pihenni, kikapcsolódni, beszélni és nem hozakodott elő az ő életének örömei és terheivel. Találtunk időt egy hívő cukrászdában való üdítőre  és arra is, hogy vásároljunk együtt magunknak, egymásnak. 
Kétszer is részt vehettem anya gyülekezetem istentiszteletén. A testvérek nagy része rokonom, mégis  sokkal mélyebb kapcsolatnak örvendhetünk megtérésem óta: -az Úrral és egymással való kapcsolatnak melyben minden alkalommal olyan sokat kapunk. Szoros kapcsolatok azokkal akiket csodálhatok állandó Krisztushoz való igazodásukban. 

Megadatott az öcsém feleségével-gyerekkori barátnőm- és gyerekeivel a hosszú biciklizés élménye, az erdőben való patakcsobogás hallgatása , a tiszta hegyi levegő élvezete, a beszélgetés szűk körben. 
Hozzám hasonlóan Máriánk is igen jól el volt, feltalálta magát a neki megfelelő baráti és rokoni körben. 

Ezek után sikerült férjemet meglepnem mikor megérkezett-mennyire vártam..-egy szállodai kettesben töltött éjszakával. A belényesi strand termál medencéit élvezhettük együtt kettesben késő éjfélig. Jó volt újra megajándékozni egymást szerelmünkkel és magunkkal. Kora reggel jót úszhattam, olvashattam, jegyzetelhettem a szálloda teraszán ahol a nekem megfelelő reggelit is felszolgálták. Ráérősen élvezhettem mindent, hiszen férjem későn kelő velem ellentétben. Vele is jót úszhattam újra reggelijét követően. Délre mentünk a gyerekeinkhez ahol serdülőkori magatartásuk felkészülten talált arra, hogy igen is részt vesznek az ifj. órán és esküvői pantomim előkészítésében ha nincs is kedvük rá! Szuper ifj. órán vehettek részt mi meg közben újra elmentünk jót úszni édesanyámmal és férjemmel. Ezt követően befutottam az imaházba és amit láttam mélyen meghatott. Gyermekeink, a fiatalok és a lelkipásztoruk térdelve imádkoztak...siettem is el, meg ne zavarjam a meghitt légkört. Isten tudta mire van szüksége gyermekeinknek is, hogy Előtte megalázkodjanak, letérdeljenek és elcsendesedve Hozzá fohászkodjanak.

Másnap sikerült még szűkebb körben elvonulni bátyámék csodás tábor helyére, ahol már nem volt térerő és senki, semmi se zavarhatta szabadságunk , az egymással való közösségünk.
 Már rég vágytam tartalmas beszélgetésre gyermekeinkkel és férjemmel. Most eljött ennek is az ideje. A kikapcsolódás és pihenés mellett kedvezett nekünk az esős időjárás is erre. Sokat gondolkodtam hogyan is indítsam a beszélgetést? Mivel velünk voltak öcsém kamasz gyermekei is, magammal vittem a James Dobson :"Segítség! Kamasz lett a gyermekem " című könyvét. Kora reggeli csendes óráimban sikerült első sorban saját épülésemre kiolvasni és tanulmányozni alaposan ezt a szuper könyvet. Kis papír darabkákat készítettem, négy kérdésre kellett választ írnunk mindannyiunknak:
1.Mi a szép bennem? Mik az erősségeim? Mi a jó bennem?
2. Mi a csúnya bennem? Mit nem szeretek magamban? Mik a gyengeségeim? 
3. Mit szeretnél és tudsz megváltoztatni magadban?
4. Mi az amit nem tudsz megváltoztatni benned és el kell fogadnod magadban? 

A válaszokat megosztottuk egymással. Élvezet volt látni , hallani fiaink sajátos válaszait. Jonathán önismerete meglepő volt. Terjedelmes felsorolás minden kérdésre..Efraim versbe szedve adott tömör, lényegre törő , frappáns válaszokat. A lányok nem kívánták megosztani velünk válaszaikat. Láttam, rájuk férne egy kis biztatás, ezért megkértem a fiúkat mondják el mi szép van bennük, mi az ami jó, erősségük? Csak pislogtak zavarukban a leányok a sok szép és jó hallatán. Férjem válaszai is meglepőek voltak számomra. Aztán megkértem gyermekeinket mondják el miben kellene változtatnom saját magamban, velük való kapcsolatomban...Ajajj..nem gondoltam mi következik..alig tudtam jegyzetelni a sok változtatni valót. Mielőtt elutaztam volna, valakinek megígértem,hogy önvizsgálatot fogok tartani.  Isten szavamon fogott.
A 139 Zsoltárból olvastam pár verset és imával zártuk a beszélgetést. Két gyermekünk kirohant a sötét éjszakába ezt megelőzően és hagytuk, látva fájdalmukat..Milyen jó amikor ki tudjuk mondani azt ami fáj. Szükséges ez is a gyermek-szülő kapcsolatban. Volt egy nehéz éjszakám ezt követően..mert voltak időszakok és alkalmak mikor nem a gyermekeim voltak az elsők számomra hanem sokkal megértőbb és kedvesebb, szolgálatkészebb voltam másokkal. Változások szükségességét érzékelem két éve, most megerősített gyermekeim segítsége ebben is. Másnap ünnepi ebédet készítettem, megköszönve mindenki őszinteségét és hagytam egész nap hancúrozni őket, szórakozni. Nem folytattam a lelkizést. Késő éjfélig fent lehettek, társasozhattak édesapjukkal akivel kiválóan tudnak játszani, szórakozni. 
Következő nap reggelén újra ünnepi ebédnek álltam, mire felébredtek meg volt terítve és újra megköszöntem őszinteségük és egyenességük. Az ünnepi ebéd elfogyasztása után elővettem Isten Igéjét és kértem figyelmüket egy rövid időre az Ef.6:1-4 versei alapján. Elmondtam pár területet ahol a családi békés együttélésünk és együtt munkálkodásunk érdekében elvárjuk apjukkal együtt az engedelmességet. Akkor is ha egyre több szabadságot kapnak a döntésre, még azért nem felnőttek...Isten és emberek előtt mi vagyunk felelősek értük! Meghallgattak. Aztán imádkoztunk és elköszöntünk az öcsém gyermekeitől akik haza mentek.
Egy éjszaka erejére maradtunk csak a mi családunk, igaz esküvő következett másnap Váradon.

Gyermekeink kértek nézzünk meg együtt egy jó filmet. Engedtem is a kérésnek. Megérte, hozzám bújtak, többször is elmondva :Szeretlek anyuka! 

Másnap reggel már csomagoltunk és készültünk unokatestvérem Annamária esküvőjére. Elsőnek érhettünk a gyönyörű, korszerű Rogériusz-i imaházba és áhítatos szívvel készülhettünk erre a különleges és egyedi esküvői istentiszteletre. Mikor belépett  a menyasszony , érettsége, egyszerű szépsége könnyekre késztetett. Egész istentisztelet alatt csodáltam értetlenül azt a változást amit Annamárián láttam: Nem ilyennek ismertem. Szemtanúi lehettünk az ifjú pár fogadalom tételének, ezt követően hajnalba nyúlóan élvezhettük a kitűnő vendéglátást, a fiatalok által készített fantasztikus széleskörű szórakoztató és mély üzeneteket hordó pantomimjait, videó felvételeket,
játékokat. Széles családi körben ünnepelhettük a meghallgatott imák eredményét:az ifjú párt! 
Ezzel véget ért ez évi szabadságunk mely minden téren bizonyította számunkra, hogy Isten jól tudja mire van szükségünk. 
Ma már Isten oltalmának köszönhetően új tanévet kezdhettünk.Két fiúnk a Komáromi Gimnáziumban, kislányunk még a szentpéteri magyar alapiskolát folytatja. Férjem a fiúkkal, én a Máriánkkal siettünk tanévnyitóra, érettük és az őket felkészítő tanárokért imádkozva lélekben.