Ha nem teszek semmit sem - Túrmezei Erzsébet

Ismét egy vers Reményik Sándortól.

Szemben az örökméccsel

Ég,- de azt, aki gyújtotta, nem láttam.
És azt sem, aki szelíd olajával
Táplálja, hogy ki ne hunyjon a lángja,
Szent, személytelen járása-kelése,
Művében dereng alázatossága,-
Hajnalban jár vagy éjnek idején,
Meg nem foghatom s még nem láttam én.

Ó, égnek, égnek ilyen örökmécsek,
Derengenek,-és nem csak a templomokban,
És vannak ilyen szolgáló-leányok,
Suhanók, lengők, tűnők, mint az álmok,
Művökben dereng alázatosságok.

Ilyen lélek szerettem volna lenni,
Láthatatlanul munkálkodva menni
Szürkületkor az élet templomába.
Míg künt ragyognak reklám-fényjelek
S lüktet a világ torkában a láva....


Ma nagyon sokan előttem vannak akik ilyen alázatos munkálkodók. Köztük a két lelkipásztor : Detroitban: Herjeczki Géza és Éva, Alhambrában: Novák József és felesége. Ők különösen közzel kerültek lelkemhez, bölcsességük, hozzáállásuk sok mindenhez, szinte mindenhez, követésre késztet. Ja, és írók..ihletettségük, szerkesztői háttér munkájuk ismert előttem is.
Hiányoztok! De jó volt Hargitán, látni, hallani titeket!
 Nem tudom miért tudnak ők jobban azonosulni velünk szórványban élőkkel? Adatott, valószínű küldetésüknél fogva..Adattak nekünk felvidékieknek. Isten áldjon titeket!
 És még egy házaspár akik végzik küldetésük tőlem is csodált módon : Horváth Ferenc és Ildikó Ausztráliában. Messziről is figyelemmel kísértem életük különböző állomásait, helyt álltak a szenvedésben, az engedelmességben mikor nagy árat kellett fizetni ezért. Így szerdánként különösen imádkozom érettük is. Alig várom újra láthassam őket. Hiszem lesz találkozás és megjutalmazás még itt a földi létben.

Vízválasztó- Reményik Sándor

Vízválasztó

Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked,
Sorsom vagy Istenem,
Hogy e mostani megpróbáltatásom
Vízválasztó legyen,
Amelynek kopár hegytaraján túl
Eztáni életem
Új forrása ered:
Legyen, kérlek, e forrás
Mélyebbről fakadó,
Nem magának való
Tisztultabb szeretet.
Legyen e tiszta nedv
Felbúzgó munkakedv,
Önzetlenebb erő,
Malmot hajtó patak,
Szolgáló akarat,
Sziklából feltörő.

Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked,
Sorsom vagy Istenem,
Hogy e mostani megpróbáltatás
Vízválasztóm legyen,
Amelyen túljutva
Egészen más a táj-:
Hadd mosolyogjak én
Azon is, ami fáj.
Azon is, ami e
Világban vaksötét,
Fáklyavivőd legyek,
Míg tart e furcsa lét.

Legyek összeszedett,
Szelíden is kemény,
S hogy ne ítéltessem,
Mégse ítéljek én,
Nevessek a világ
Játékai felett,
De ez a nevetés
Legyen egy ölelés,
Amellyel mindenkit
Magamhoz ölelek.

Elmúlik a világ
És játékai is,
Még kívánsága is,
Szél szórja szét a színes szavakat.
De sorsom lényegének,
De lelkem Istenének
Beszéde megmarad."