Az én szangvinikus-kolerikus temperamentumomat az ő flegmatikus-melankolikus alaptermészete éppen kiegészíti. Míg engem minden esemény erőteljesen és gyorsan érint meg mozgásba hozva és cselekvésre bírva, addig ő nyugodt szemlélője az eseményeknek. Nekem szükségem volt arra, hogy segítségével fékezzem magam, neki pedig arra, hogy segítségemmel cselekvésre bírja magát. Persze ez nem minden esetben van így, vannak területek - költségvetések, bátor, merész kezdeményezései melyekben szinte fékezem őt, megfontoltabb és körültekintőbb lévén.
Kiderült ez évben, hogy a látszat mennyire csal. Nagyon szeretek én is elvonulni , magammal és csak Istennel zavartalanul időzni. Mivel sok benyomás felé vagyok nyitott, érzelmeim gyakran váltakoznak, ő pedig általában sokkal jobban megőrzi belső egyensúlyát.
Sokszor elfogult vagyok azok iránt akikkel együtt érzek, férjem elfogulatlanabb és igazságosabb, nem tesz kivételt gyermekeink, embertársaink között.
Én közvetlen, fesztelen és nyitott szívű vagyok, véleményem azonnal kinyilvánítom, elevenen és nyomatékosan. Férjem nem beszél sokat, viszont kedélyes és tréfás amiért főleg gyermekeink igen hálásak. Míg én általában a feladatokra, elvégezendő munkákra összpontosítottam túlzottan, ő tudott a gyerekekkel játszani, kikapcsolódni, tréfálkozni. Mellette tanultam meg szívből és jót nevetni, kikapcsolódni. Tudok haragos is lenni, rögtön védelmére kelni annak akit félreértenek, kinéznek vagy kibeszélnek. Őt a mindenkiben jelentkező tökéletlenségek és hibák nem bosszantják annyira. Összeférhető, ritka jóindulatú és ezért igen értékelem és tisztelem.
Én általában mindenki iránt érdeklődő vagyok és túlzottan, kitartóan a lelkemre veszem akiket Isten életutamba hoz. Férjem józanabb ebben is. Ha segítséget kérnek tőle viszont mindig nyitott fülekre találnak nála. Ő tud visszahúzódni is és egy problémát több oldalról megvizsgálni.
Amennyire érdeklődő vagyok, olyan hamar bezárkózom főleg ha valaki nem egyenes, pletykál és hátamnál mond leépítő megjegyzést rám, bárkire. Általában több félreértésben és keményebb bánásmódban részesülök magamnak köszönhetően, ő jobban tud vigyázni magára. Tanulgatom tőle, hogy mindig van lehetőség és hely otthonunkban arra, hogy zavartalanul félrehúzódjak és senki se zavarjon.
Számomra igen fontos a jó kommunikáció melyhez hozzátartozik, hogy megosztom azt is ami zavaró, ami nem esik jól nekem és másnak sem. Ő békeszerető és kényelmesebb lévén kerül általában minden nézeteltérést. És néha sokkal hasznosabb kitérni viták elől, jobb az egyoldalúvá vált kapcsolatokra időt és figyelmet nem szánni.
Domináns természetemnél fogva sok jó indulatú tanácsban, beleszólásban, nem kért bírálatban volt részem életem során mint bátorításban és megerősítő biztatásban. De így tanultam meg, hogy a kemény és határozott fellépés mögött mindenkinek szüksége van önálló döntési lehetőségre, dicséretre és biztatásra mert attól nem fog feltétlenül elszállni...
A látszat ellenére túl készségesen elfogadtam amit mások mondtak. Ma már igyekszem elutasítani a sokak beszédét és hozzászólását magánéletemhez , életünkhöz. Sőt kimondottan védeni azon alapszükségletünket, hogy kell az intimitás is, nem tartozik sok minden mások orrára. Megóvjuk így attól, hogy a Szentírás szerint mások dolgába avatkozókká váljanak. Ezt nagyon megutáltam magamban is saját bőrünkön tapasztalva azt, hogy mennyire látszat szerint lehet megítélni és átvenni a családunk, saját döntésünk jogát. Velem ellentétben férjem sokkal önfejűbb tud lenni bizonyos területeken és nem enged beleszólást abba amibe Istentől látást kapott. Mindig olyan férjre vágytam aki tudja mit akar és határozottan megy előre ha kell tömeg hatás ellenére és az én értetlenségem ellenére is. Fejre, aki vezető!
Hálás vagyok ez évben különösen azért, hogy vele önmagam lehetek, nem kell " elfogadható képet, szerepet" mutatnom magamból és olyan szerepet betöltenem amelyet Istentől kapott egyéni természetemnél fogva nem tudnék. Vele gyengeségeim is elfogadhatóak, mellette tanultam meg hogy Jézus Krisztus Szentlelke által Pártfogónk, Aki mellénk áll mindig ha beismerjük gyarlóságunk. Elmondhatom, hogy férjem Jézushoz hasonlóan türelemmel hordoz fogadalmunk óta - házasságkötésünk óta-.Vele döbbentem rá, hogy megszüntetni saját jellegünket nem kell. Csak azoknak a hiányosságoknak a megváltoztatására törekedjünk amelyek Istennel való kapcsolatunkban szükségeseknek bizonyulnak és saját ártalmunkra vannak.
Különböző temperamentumunk miatt néha félre is értjük egymás szavait, tetteit, félremagyarázzuk mert saját magunkból indulunk ki. Nem látunk egymás lelkébe, fejébe mint ahogy nagyképűen sokszor azt állítjuk.. mivel változunk minden életszakaszban, igen szükséges számunkra a még több önfeltárás házaséletünkbe, a több egymásra szánt idő mely megtérül abban is, hogy így még jobb munkatársakká vállunk és hatékonyabban, bölcsebben szolgálunk. Elmúlt fél évben próbáltam ennek szükségét megértetni- néha nem megfelelő lelkülettel- a legközelebbiekkel, akikkel gondoltam lehet. Nem mindig találtam megértésre mivel túl nyitott életet éltünk és túl sok mindenkire figyeltünk mindketten, egész családunk. Nehéz ilyen téren is változtatni a kialakult és megszokott életmódunkon.
Még egy óriási előnye annak ha házastársunk előtt tárjuk fel magunkat, hogy megosztva önmagunk fedezhetjük fel igazán önmagunk. Az elmúlt 18 évben változtak reakcióink, a nézőpontjaink, új készségeket sajátítottunk el és együtt, egymás által változtunk! Mindezt Neki köszönhetjük, Aki egymásnak ajándékozott és szerzett minket, egy életre, örök életre! Társak lettünk, azok is maradunk, mert így ígértük Isten és emberek színe előtt egymásnak. Mert így döntöttünk szabad elhatározásból, felismerve egymásban, hogy minket egymásnak rendelt az Isten! Ebben a felismerésben az elmúlt években soha nem inogtunk meg, akkor sem mikor éppen különbözőségeink miatt volt meg nem értés, kemény összetűzés és csendes háztartás köztünk, nálunk. Mert az Istentől kapott bizonyosság mindennél erősebb, mindent túl él!
Az igaz SZERETET PEDIG MINDENT ELFEDEZ, MINDENT HISZEN, MINDENT ELTŰR . SOHA EL NEM FOGY!
