Monday 18 February 2013

"Fölkelek azért és megkeresem, akit lelkemből szeretek!"

A házasság hete alkalmából olvastam újra az Énekek Énekét. Aktuális üzenetet kaptam..rádöbbentem arra, hogy a tartós, áldott, mély házasság állandó keresés és egymásra találás. Miért is? Gyarlóságaink miatt..néha nem vagyunk meg egymásnak. Nélkülözzük a közelség érzését, az ölelés melegségét és bár szívünk ugyanazzal a szerelemmel, szeretettel teljes de kapcsolatunkból hiányzik az öröm, a biztonság, jólét. Megbántjuk egymást akaratlanul is..A szeretetünk, tiszteletünk, megbecsülésünk nem mindig helyénvalón nyilvánul meg. Elfordulhatunk attól aki nem törődöm éppen és nem hallja hangunk, kérésünk.. Lehet beletörődni ebbe, lehet megszokni, lehet úgy tenni mintha minden rendben lenne, lekicsinyelni azt ami az eltávolodásunk oka, lehet megfutamodni, belemerülni tévézésbe, számítógépezésbe, munkába, az "Úr szolgálatába" ahol jobban értékelnek, becsülnek, vagy éppen rátapadni gyermekeinkre és tőlük várni amit a társunk nyújthat csak egyedül.
De lehet fölkelni és megkeresni akit lelkünkből szeretünk,  félretenni kényelmünket, érzékenységünket, elvárásainkat. A keresés erőfeszítés és áldozattal jár.Fel kell kelni !
Van-e keresés, sóvárgás a házasságunkban? Merjük-e őszintén felvállalni az adott problémát ami éppen elidegenít, közömbössé tesz az iránt akit egy életre való legnagyobb ajándékként kaptunk?
 "Nem az a gond, hogy vannak problémák, hanem az, hogy úgy gondoltad nem lesznek és az a baj, hogy vannak."Milyen igaz. 
A kapcsolatbeli problémák megzavarják pihenésünket, elrabolják mély alvásunk. " Aludtam, de ébren volt a szívem.."(5:3) Mindannyian ismerjük ezt az átmeneti állapotot. Csak éberen lehet meghallani a másik kopogását. Mert aki szeret az tud kopogni is, zörgetni és újra bebocsátást kérni. Tanulhatunk saját balgaságunkból, kérhetünk bocsánatot. Át lehet élni, hogy szívünk újra szerelmünkhöz tér.
"Jöjj hát, menjünk ki a mezőre...ott ajándékozlak meg szerelmemmel. " Egymás iránti vágyódásunk, igényünk és szükségünk jó ha találékonnyá tesz minket. Van megoldás! Mindig, minden házaspárnak. Isten leleményessé tesz minket ha bölcsességére várunk. Menjünk ki..milyen szükséges ez is, főleg egy elfoglalt házastárs esetében..kimenni és megajándékozni egymást újra.
"Ki ez a lány aki a pusztából jön szerelmesére támaszkodva?"(8:5)
A pusztában zarándok és idegennek érezzük magunkat egyedül. Milyen jó is megélni hogy gyengeségeinkben és hiányosságainkban van kire támaszkodni.. Megéri a  fáradozást, mert minden ilyen egymásra találás után egymással térhetünk vissza. Azzal a bizonyossággal, hogy "én szerelmesemé vagyok s szerelmem az enyém."
Kölcsönös szerelmünk bizonyosodjon be újra, legyen nyilvánvaló és egyértelmű elsősorban egymás részére de gyermekeink és mindenki számára.