A zarándokok vágya tölti be az én lelkem is jó ideje. Megtisztulni!
Az ünnepi készülődésnek első felvonása a nagytakarítás. A magam háza táján, a szapulást kezdve a saját személyemen. A derék asszony vállalja a nagytakarítást. Szembenézni önmagával úgy igazán. Bele túrni a szennyes zsákba, szívünkbe, hogy mi az oka a kellemetlen illatnak ami nehézzé teszi a levegőt időközönként? Ehhez alaposság kell , idő és türelem, világosság, Fentről való!
Okos háziasszony nem fordítja fel egyszerre az egész házat, hanem csak olyan szakaszokban, hogy amit reggel elmozdított, azt este helyre tehesse. Hetek óta így haladok én is, lépésről lépésre.
Sok bevallani valót találtam. Párat megemlítek hátha van aki felfedezi, azonosul vele és együtt tisztulhatunk...Hála az Úrnak, családilag is tesszük ezt ezekben a napokban. Megvalljuk magunknak amit letagadtunk, s aztán egymásnak amit elhallgattunk. Előtte aki hű és igaz, megtisztít minket minden megvallott hamisságtól:
-a dirigáló, kritizáló hangunktól
-a gőgös, magabiztos fejünktől
-attól, hogy szakadatlan zengjük múltunk dicséretét
-acélkönyökeinktől melyekkel hátralöktünk és letapostunk másokat
-látszatok utáni ítéletünk és nézőpontunktól
-önzésünk és önimádatunktól negyed-hetedíziglen
-jogokat követelő, makrancos,távolságtartó magatartásunktól
-nagy szavaink, hatásos szónoklatainktól
-imaéletünk szép, kerek mondataitól, fennkölt gondolataiból
-a belebeszéléstől mindenki életébe, mások döntésébe
-a duzzogva végzett szolgálatoktól
-a keserű szívvel hozott áldozatoktól
-a felhánytorgatott jó cselekedetektől
-a múlt elveitől, megüresedett tradícióktól, értelmetlen szokásoktól
-a kormánypálcától mellyel dirigáljuk szeretteink életét, azok életét akiknek segítséget nyújtunk
-a rossz akarattól, agresszivitástól, fölénytől amellyel " halálra "tudjuk kínozni egymást
-a hiábavaló csámcsogástól
-a gonoszkodástól
-képmutatástól, hamis látszatok fenntartására való kényszeres görcsösségtől
-állandó izgés-mozgástól, rohanástól, sebtében odavetett bántó szavaktól
-lustaságtól, kényelmességtől
-kéretlen tanácsosztogatástól
-kicsi bosszúságainktól melyek haraggá nőnek
Ezek mind nem is tudatosulnak bennem sokszor, lelepleződök és hálás vagyok őszinte gyermekeimért, férjemért akik ezt tudtomra hozzák. Általában utólag, mert a leleplezés, feddés, nevelés kinek esik jól mindjárt? Ilyen testvér és barát kevés van. De van ..hányszor emlékeztetett már megint kéne söpörni az emlékeim sarkaiban, leragadtam, ott ragadtam és észre se veszem..felmosni a szégyenfoltjaim, kivasalni az idegeim görcseit, rányitni az ablakot a rejtegetett szenvedélyeimre. Igent mondtam és mondok a szennyes ládáim felnyitogatására mert orfacsaró bűz árad belőle mely távolt tart sokakat az Élet illatától!
Valaki épp tegnap kérdezett rá:- "nálatok ilyen nagy puccos ...vannak még?"-"Hát még nagyobbak is." feleltem..és gondolkodtam sokat de meg kéne szabadulni a puccoktól..
Ma egy szemernyi jóakaratot kérek amely megértő, irgalmas, egy kis odafigyelést Istenre és szeretteimre, aztán szomszédaimra és így tovább...Egy kis odafigyelés, egy jó szó ami feltámasztja az életkedvet, a nevetést amitől oldódnak a görcsök, szárnyra kap a bizalom, helyet kap a friss gondolat, bátor elszántság, újrakezdés.
"Mi csak szó nélkül beszélhetünk ebben a nekünk idegen világban!" olvastam a napokban...tanít erre Mesterem. A legnehezebb lecke, önfegyelem,önmegtagadás, megfeszített energia. Gyümölcsözőbb mint tanácsokat osztogatni az ifjú nemzedéknek! Apró, hűséges, csendes életre vágyom melynek türelme hiteles!
Milyen lesz a húsvétom? Egyedül rajtam múlik...
Rá tekintek, fel tekintek ismét arra , Akinek szándéka az volt, hogy meghal a bűneimért!
A szabadságomért! A tisztaságomért!
-
