Elmúlt hetekben a magyarországi testvéreink által kiadott Áhítatot követve tanulmányoztuk intenzíven Márk evangéliumát. Igen sok üzenetet és áldást jelentett számomra az induktív egyéni és közösségi tanulmányozása ennek az evangéliumnak és a magyarországi lelkipásztor testvéreink magyarázata is.
Többször találkoztam azzal ebben az evangéliumban, hogy Jézus visszavonul a tömeg elől...pedig ő Isten Fia volt, állandó készenlétben Atyja akaratának betöltésében. Ebben az igerészben is visszavonul a Galileai tenger mellé. Tanítványaitól kér egy csónakot, hogy beljebb mehessen a parttól és elkerülhesse a gyógyulni akarók lökdösődését. Tanulgatom Jézustól újra, hogy a szükség még nem eredményez hívást. Mindenütt van szükség...megrázó és egész lényemet felkavaró, égető, sürgős szükségek melyek az én Istentől kapott egyéniségemet azonnal cselekvésre és mozgásba hoznák. Az elmúlt években voltak olyan krízis helyzetek melyek ellátásában, segítségében még enni, megpihenni sem tudtam. Például öngyilkosságot többszörösen elkövető ismerős több hónapon át való nappali felügyelete otthonunkban... vagy alkoholista lelki gondozása és támogatása szintén hosszú időn keresztül úgy, hogy minden nap reggeltől késő délutánig itt volt köztünk, velünk étkezve, imádkozva, beszélgetve, dolgozva... voltak magányos idős legény és leányok akik minden hétvégén és ünnepeken családunk tagjaiként vettek részt életünkben. Voltak Isten-keresők akik bizalommal fordultak hozzánk és töltöttek több hétvégét köztünk, velünk.. és átélhettük milyen nagy csoda mikor újjászületnek és először imádkoznak, fordulnak az Úrhoz. Közben befogadtunk két idős testvérnőt is otthonunkba, egyikőjük már az Úrhoz költözött, másik mozgássérültként tölti a nyarakat nálunk, élvezve a falusi csendet, friss levegőt és napsütést. Hála az Úrnak nagyon összetartó családba kerültem férjem révén, testvérei szinte otthon érezték itt magukat és így sok áldást élhetünk meg együtt. Osztoztak velünk örömeinkben, szükségeinkben, segítségre és szolgálatra készen irányunkban mindig. Az elmúlt években annyi aktivitás és gyülekezeti vendéglátást, ünnepélyt szerveztünk, hogy szinte egyik érte a másikat és lemerültünk a folyamatos ünneplésben. Ez évben tudatosult bennem, bennünk, mennyire szükség van az egyensúlyra családi életünk és az Úrtól kapott szolgálatunk között. Szükségem, szükségünk van arra, hogy az intenzív, fárasztó érzelmi és pszihikai túlterhelésektől, az állandó aktivitásból visszavonuljunk. Újra meg kell találnunk az időt és módot a magányra-mely néha igen áldásos és hasznos- az elmélyedésre, az önvizsgálatra, hogy Isten Igéjének fényében vizsgáljuk meg tetteink, motivációink. Nagyon fontos minden nyilvános szolgálatunk előtt a felkészülési idő. Felerősödve visszatértem a kora reggeli csendes, meghitt közösségre Megváltómmal. A számomra legáhítottabb időszakja minden napomnak a hajnali csendesség, amikor a házunk népe még alszik és egyedül élvezhetem a zavartalan Bibliázást és imádkozást. Jézus és mindenkori követői életében is láthattam ezt, hogy felkeltek jóval napkelte előtt és elmentek egy helyre ahol zavartalanul imádkozhattak. Örülök, hogy annyi év után a saját otthonunkban találhattam meg azt a helyet ahol senki sem zavarhat. Szükségem van erre nekem és családunk minden tagjának, hogy megkaphassuk Isten minden napra való vezetését.
Nem kényelemre, könnyebbségre vágyom, vágyunk, nem fényűző vakációra hanem az Úrral való bensőséges visszavonulásra, Reá hangolódásra és akaratának intenzív keresésére ez Új Évben.
Hadd fejezzem be ezt a bejegyzésem Hegyi András lelkipásztor testvér Szolgatársban megfogalmazott tömör mondanivalójával: "Az egészséges életnek ritmusa sőt arányai vannak. Munka-pihenés, hit-cselekedet, kezdeményező készség-igazodás, egyéniség-közösség, szabadság-kötöttség, állhatatos stabilitás- rugalmasság, felhalmozott tudás-kérdező kedv, őszinte érdeklődés-irányítás, tanácsadás-szabad döntés tiszteletben tartása, csend, nyugalom, visszavonultság-közösségi aktivitás. Ha ezeknek az egymással összefüggésben levő dolgoknak az arányai megváltoznak, kibillenünk az egyensúlyból. "
De jól megfogalmaztad! Na, ezt lenne jó megtanulni, hogy egyik végletbe se essünk bele...
ReplyDelete