Szokatlanul őszintén, alaposan mérlegelve jó ideje ...

"De az Úr mellém állt, megerősített engem..azután megszabadultam az oroszlán torkából."2Tim.4:17
Az elmúlt két évben meg kellett élnem milyen elhagyatottnak, félreértettnek, apró részletekbe történő pletykaságba, rágalmazásba lenni azoktól akiket önzetlenül szolgáltam sok éven át.
Istennek gondja volt rám, gyöngéden hajolt le hozzám egy egy Titusz által.
A megtérést követően egy olyan útszakasz áll a hívő ember előtt amelynek nincs vége. A megszentelődés. Erről nem mondható el, hogy befejeztem.
Megdöbbentő Isten Igéjének őszintesége ahogy feltárja az emberi kapcsolatokat és az Úrral való kapcsolatát az embereknek, nem leplezve, tagadva azokat a hiányosságokat amelyek sokszor beárnyékolják. Mindig nem felhőtlenek a kapcsolatok.  Pál őszintén szólt  a problémákról.Vádolták azzal, hogy kétszínű, nem egyenes személyiségében. Nem a személyiségét érte a támadás végső fokon, nem bíztak az Evangéliumban amit hirdetett.
Őszinte és szókimondó voltam mindig, Nincs rejtegetni valóm. Azonban megválogatom csalódások folytán kinek is nyílok meg ezek után? A rejtegetni valót ki kell szakítani a szívünkből. Önvizsgálatra késztettek most is régen megírott soraim. Milyen indítékból teszem? A hátsó gondolatokat, a feltételezéseket(jelentései a mozdulatainknak, szavainknak, arcmimikánknak) mind ellenőrzés alá kéne vonni..
Előfordult velem is, hogy mások iránti kíméletből nem mentem oda ahová ígértem. Megszomorító céllal nem szerettem volna menni, mert elkerülhetetlen lett volna és magamat se magyarázni , védeni,nem akartam, ezt azt hiszem a legközelebbinek kellett volna. Sok vád alaptalan és rossz szándékú volt. Ilyenkor tudtam nem tudják mit cselekesznek, nem voltak hasonló helyzetben.
Viszont idő kellett a bizalom felépítéséhez. Sokat imádkoztam:"Uram, ne keményedjen meg a szívem, maradjon érző és ne legyek bosszú álló ha alkalom adódik erre." Olyan nehezen mondjuk ki:"te nem tévedtél, de én igen...megcsalt a Sátán!" és  nem rendezzük kapcsolatainkat. De jó lenne a magunk igazának felülbírása, visszavonása és mások gyakorlatát, gondolatait elfogadni, különbnek tartani.
Az evangélium tisztasága , hitelessége (nem a sajátom) érdekében alkalmazom most két év távlatából mindazt amit eddig szűrtem és fontolgattam, nem panaszként , tanulságként és hálaként mert javamra volt.
Néha mélységesen kell hallgatnunk a velünk történt , igazi eseményekről. Máskor mindent le kell tenni az asztalra amiről hallgattunk. Mert a tiszta Evangéliumhoz tiszta eszközök kellenek.
Semmit se írok amiben nem vagyok biztos. Vannak olyan benyomások, érzékelések, kinyilatkoztatások amiket egy egy Titusszal közöltem csak..igen kevés ilyen van, de Istennek hála vannak.
Három évvel ezelőtt tapasztaltam magamon a kiégést, az érdektelenséget, főleg érzelmileg.
Ennek ellenére kerestem minden közösségi alkalmunkat hátha Isten aki egyedüli Áldott Orvos felráz, megerősít, megszólít. Elkezdtek terjedni az okosabbnál okosabb hozzászólások ...azt sem tudtam melyiknek dőljek be, higgyjek? Volt  egy nem régen megtért rokonom aki merte megmondani :Képmutató vagyok, mindig mosolygok, szerinte nincs magánéletünk...na tőle eltudtam fogadni. Éveken át szem előtt tartottam és változtattam. Javamra s családom javára akiknek igen megterhelő volt az életmódunk. Túl sokra vállalkoztunk, főleg én...
Mivel már elegem lett a sok össze vissza beszédből, elmentem egy jó szakemberhez aki nem gyógyszerrel elsősorban hanem beszélgetéssel ajánlotta állítsak fel határokat életemben. Férjemmel szoktam járni, sok mindenre rá tapintott mindkettőnk reagálását látva, figyelve.
Már tudtam mihez tartani magam. Megvettem a Határok című könyvet, háromszor átolvastam....
Gyermekeimet is azóta eszerint tanácsolom. Az idegosztályra is befeküdtem mert sokszori migrén, gyötrő nyakcsigolya és gerinc ferdülés kínzott. Az erős hormon kezelésnek meg volt a mellékhatása, de örültem nincs daganat, csak migrén amit már régen tudtam. Életmód változást javasolt a főorvosnő is.
Mikor erős hasfájásra, görcsökre panaszkodtam azt írta elbocsátó leletben. hogy  pszihoszomatikus tünet.
Haza jöttem és erős vérzéssel szembesültem. Nem rohantam azonnal. De nem múltak az iszonyatos görcsök. A nőorvosom onkológushoz küldött a petefészkemen levő egyre nagyobbodó ciszta miatt.
Ott kiderült sok az alvadt vér a méhen belül, kaparásra mielőbb feküdjek be, egyben feltáró kivizsgálás is lesz. Engedelmeskedtem, nehezen éltem meg , hogy ahol Isten élettel ajándékozott meg háromszor most más céllal mennem kell ugyanoda. Isten megadta nekem , hogy altatásban a gyönyörű Kárpátokat láttam.
Egy újabb értékes Nővel gazdagodtam aki szoba társamként megosztotta szívét, lelkét. Azóta is tartom a kapcsolatot. A beavatkozás után gyorsan haza engedtek. Az onkoógus orvosom engedélyzte másnap mehetek Bécsbe férjemmel énekelni a legszebb karácsonyi énekeket. Nagy ajándék volt ez nekem, szeretteim, barátainkkal részt vehettünk a Bécsi magyar testvéreink istentiszteletén.
Közeledett Édesanyám szülinapja és útra keltem haza szüleimhez pihenni, ünnepelni.
Egy igen szorult helyzetben voltam tanácstalan, együtt imádkoztak és böjtöltek értem, szüleim, bátyám, sógornőm aki több éve testvéreként állt mellém támogatva egész lényével.
Megérlelődött bennem a döntés, főleg felépülésem miatt: felmondani a gondozott férjem nagynénjének akinek van három gyermeke közelben, akik utasítgattak telefonon de nem látogatták édesanyjukat. A másik szempont az volt támogassák és segítsék sógornőim akik erősségükkel dicsekedtek hozzám képest. Hadd tudják meg mit jelent tartósan gondozni...vagy alkalmilag legalább, ezt tiszta szívből és nem bosszúból döntöttem. Az otthon töltött négy napon ismét elöntött a vér, iszonyatos görcseim voltak, édesapám, bátyám őrködtek imába.. itthonról egy telefon se jött, pedig egy percig se bánom, minden döntésem otthon tudtam megharcolni mert volt kivel imádkozni, böjtölni...
Egy ének volt mely görcseimben erőt adott:" Mondd még egyszer, Jézus vére bűnöm lemosta,
Ne legyen ki szóljon keservesen ezt nékem nem mondta még senki sem."
Amikor hazaértem, kemény fogadtatásban részesültem a szeretett gyülekezetben mert a látszat szerint ítéltek. A látszat pedig legtöbbször csal. A szívembe nem láttak csak gyermekeim, akik felszabadultak és örültek érkezésemnek.
Eszembe jutott a jól ismert Ige:"Ennyi ideje veletek vagyok, még sem ismertetek meg engem? Húsz év kevés volt erre....A nagyobbik fiamat úgy kellett visszatartanom mert ki akart állni a gyülekezet elé és kitálalni.
Szövettani eredményeim negatívak voltak, viszont hormonzavarok miatt kezelés kellett volna de harmadik szülés utáni lágyék trombozisom miatt semmilyen hormon készítményt nem kaphatok.
A nőorvosi ultrahang után közölte az orvosnő sok miómám van a méhfalba fúródva..Ezt is megcáfolták akik okosabbak, bár nem voltak ott. Az Áldott Orvos jött és megvigasztalt miközben a gyülekezetben szépen elterjedt: szimulálok...Közben az idegosztályon végzett alapos kivizsgálások eredménye is megjött, kiderült helikobakter és herpesz is van véremben, drasztikus három hónapos kezelés kellene. Körzeti orvosom látva lefogytam nagyon( a lelki sebeim miatt) nem ajánlotta, tanácsát elfogadtam és zöldség gyümölcs kúrát, csilapító kúpokat használtam.
Csak az Ő szívén, sebeiben van gyógyulás. A miómákra hat hónapos kezelést kaptam, hormon nélkülit. A ciszta zsugorítására inekcíókat szúrtak, de az se zsugorított.  A mellembe is találtak mammográfián az idén 3 cm-es cisztát, negyedévenként járhatok ellenőrzésekre. Ennyit a szimulálásról.
A hormonzavarok miatt hol égek, hol fázok. A többit nem írom. Édesapám tavaly adott egy jó tanácsot:"Lányom haladj előre, majd idővel igazolódik  az Ő igazsága" Nagyon igaz...
A legnehezebb számomra még se ezek voltak hanem, hogy akiért messze jöttem, mindent magam mögött hagyva, mikor rágalmaztak, pszihátriai esetnek mondtak hallgatott.Tudom nagy erőssége a békeszeretet, de ha testvéreiről volt szó ott mindig szólt, én meg felesége vagyok. És lám ebből is származott jó, fiaink megtanulták: mindig ki fognak állni feleségük mellett és nem fognak bele szólást engedni. Most már könnyű erről írnom, elmúlt, megbocsájtottam. A két fiú és unokaöcséim védelmeztek. de mindhiába...
Sokan, legtöbben, bölcstelenül viselkedtek, legszívesebben itt hagytam volna csapot , papot. Hagytam is két hétre, elmentem barátnőm és lelki gondozómhoz Váradra.Nem rokonokhoz akik elfogultak velem. Ne vágytam csak csendre átgondolni dolgaim, életem.
Erre elterjedt a hír amit soha még gondolatban se engedtem meg magamnak, hogy elváljak...
de senki nem kérdezte miért is mentem el? És hova? Szülőföldemre, ahhoz aki majdnem születésemtől fogva ismer, látogat minden évben ahogyan én is.
Azóta sokkal több csend,  nyugalom van személyes és családi életünkben. Jóval többet beszélgetünk ,utólag látom milyen megterhelő volt gyermekeimnek is amikor fél évig alkoholista itt volt reggeltől estig, amikor többszörösen öngyilkos testvérnő három hónapig itt volt reggeltől estig..csak intézetbe ne kerüljön. Nem bánjuk, de mértékkel kellett volna. Szabadságon se voltunk csak 10 éves házassági évfordulón, két éve meg családilag a bátyám táborába Senkit nem okolok, magamat , én nem gondoltam kell a kikapcsolódás.
Tanulok nemet mondani, bár nagyon nehéz. Általában háttér munkákat vállalok legszívesebben.Mindig is ott szerettem lenni. Most meg különösen. Mert mindenekelőtt Isten alázott meg, hogy megóvjon az elbizakodástól.
Egy ideje kész vagyok alázattal elszenvedni a nekem okozott bántást és kárt. Ez volt az egyik lecke ebben az időszakban. A második ami javamra vált, hogy én sem akarok már bántást okozni. Ami nekem fájt, igyekszem figyeljek jobban szavaimra, hozzá állásomra. Fájlaltam teljes szívemből mikor én szomorítottam , bántottam meg másokat konkrét helyzetekben. De ezt már rendeztem az Úrral és szeretteimmel.
Harmadjára letettem arról, hogy a megfelelő alkalommal visszaadjam ..
Negyedjére várni a rendezéssel, míg Isten Lelke kimunkálja azt a másik szívben is. Fegyelmezettséget és önmegtartóztatást jelent mert én mindig mindent tisztázni szerettem..de nincs kivel sokszor . Ki kell várni az Istentől erre való időt. A bántalmazást szóban és tettben nem elintézni hanem eltűrni kell. Tűrtem is én, sokszor megértve a kifakadókat rokonaim közül mert túl terheltek voltak. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy olyan apró de egymást megbántó dologra mutatott rá amit nagy missziós buzgóságunkban nem is tudatosítottunk. És azt is, hogy emelkedett hangnemet nem lett volna szabad megtűrnöm a saját lakásunkban s megalázó beszédet, magatartást se. Most már megérett bennem és gyakorlom is ajtót mutatok azoknak akik nálunk töltik ki fáradtságuk okozta-de tagadott, kiabálást, beleszólást.
Netten is sok szűk látókörömet tágító hitmélyítő tanítást találok. Ápolom végre az iskolatársaimmal, rági barátnőimmel való kapcsolatot. Igaz, ezért is kaptam megjegyzéseket, hogy netten lógok.
Elviselem.
Közben munka után is nézek lassan. Azt hiszem a gondozás ideje lejárt. Barátnőm mondta:" 
gondozottnak nem az igényeit hanem a szükségeit kell betölteni."Most már tudom...
A másik tanulság: Sok sok éven át fizetést nem várva, szeretettel végeztem amit csak tudtam...
Attól kezdve hogy megkaptam a hivatalos gondozást elvárták, járt minden a pénzért. Jó ideig nem tudtam volna pénzért , lehet soha nem fogok ilyen szolgálatot végezni juttatás ellenében.
Ebben az időszakban az Úr rendelt bölcs, Lélektől vezetett kívül álló misszionárus házaspárt, akik olyan alázattal, szelidséggel, szeretettel karoltak fel, naponta jöttek imádkozni. Isten neve legyen áldott ezért is. Azokért is akik képmutatóként tagadják minden család, házaspár, egyén átmegy egy egy krízisen ha nem többször is.
Isten irgalmazzon a képmutató sokaságnak gyermekei közül Tudatosítsa bennünk a rosszra való hajlamot, a kiállhatatlanságot, a bogarasságot, a megszokásokat amik mind akadályai a jó testvéri kapcsolatoknak. Na és a feltételezéseket! Ami a kapcsolatok halálhoz vezet!
Bocsásson meg, irgalmazzon azoknak akik illetéktelenül bele avatkoztak, mellé álltak  aminket rágalmazóknak, toleránsak láván más nép egyházak vezetőik paráznaságához és bűneihez.
Hála Istennek fele se volt igaz amit híreszteltek, megtértünk belőle. A híresztelők, pletykák, mások dolgába avatkozók még mindig küszködnek. Sajnos! Mi ebben nem akarunk szenvedni, elhatároztuk soha nem avatkozunk házaséletbe, családi életbe ha nem hívnak segítségül. De akkor sem egyoldalúan! Sok mindent megtanultunk saját bőrünkön.