"Menj, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaszkuszba..." 1 Kir.19:15
Megértettem, most kezdődik a formálásom, a pusztában gyakran csak Isten szól, de vágytam is erre mindennél inkább. Túl sok beszéd, befolyás volt életemben. Eszembe jutott az Ige:"Csak Őt hallgassátok!"
Térj vissza a te utadon...hú ezek szerint vannak feldolgozatlan történések életemben , a sok rohanás után, nyilvános szolgálatok után most csalogatott a puszta. Ki voltam rá éhezve. Jelentette ez számomra ketten lenni a Mesterrel, Alkotóm és Formálómmal.
Jó volt kissé előre menni Vele, nem törődni azzal másokat is hív-e vagy csak ketten haladunk lépésről lépésre?
Megértettem világosan már nem azt várja tőlem az Úr amit eddig tettem. Most vár leülni a lábaihoz és hagyni átértékelődni mindent , az eddig megtett utat.
Nem volt könnyű, a hálába mindig vegyült mulasztás, túlkapások amiket rendeznem kellett.
Először önmagamban. Aztán a legközelebbiekkel akiket megbántottam azzal, túl szét osztottam magam és nem nekik jutott a legszebb, legfrissebb, legkedvesebb szó, tett, itt vagyok !
Sok mindenre rá mutatott az Úr! Főleg arra, hogy mekkora KIVÁLTSÁG hogy feleség és édesanya lehetek. Ha itt nem vagyok hű, nem bíznak rám többet.
Én még az erdélyi ébredés mintáját hoztam magammal, első az Úr, aztán az Ő országa, aztán a családom.
Lassan türelmesen dolgozott rajtam az Úr és helyére került a sorrend. Az Úr az első, aztán a férjemmel való teljes összhang munkálása-időigényes-majd a gyerekek és csak utána ha minden a helyén akkor háttér munka.
Nem esett nehezemre leülni, mert Ő üzente nekem személyes csendességembe. De most meg zavartak a sürgő forgó Márták. Én csak lábainál megtanulni a helyem és szívni magamba az egyedülálló lehetőségeket, a Vele való együttlétre vágytam.
Ebben a hosszú időben örömmel láttam fiatalabb nőtestvéreim sokkal jobban végzik a női munkát min tettem én, csak bátorítanom kell és imádkoznom értük. A gyermekeim fejlődése, formáltatása ujjongással töltött el sokszor. Érdekes módon ők is nyugalomra vágytak mint én.
Rádöbbentem a legnagyobb szolgálat ha a sok kapkodás után végre megülök a fenekemen, nem előzve le senkit, imádkozva és várva mit tesz Ő?
És tett, szólt , sok sok üzenete volt mely előítéleteim , megrögzött szokásaim, családi hagyományaink törte meg és engem is.
Sokakhoz voltam kemény, meg kellett bánnom. A beszédem is, mely igen szókimondó. Azokat az alkalmakat is mikor igazságosságom nem tűrte mások leszólását és olyan infókat adtam ki amiket nem szabad lett volna. Mig másokat védtem, egyeseket kibeszéltem. Vétkeztem , rádöbbentem ahogy egyik mentorom mondta: Öntsd ki az Úr előtt szívedet és tégy závárt a szádra. Várd az Urat!
Ezt a legnehezebb nekem szangvinikus és kolerikusnak. De nem lehetetlen.
Peregtek vissza az elmúlt évek, milyen sokszor voltam egyoldalú és elfogult azokkal akiket itt szerettem. Túl elfogult. Túl engedelmes nekik.
Ma vallom :"Minden javamra vált". Megjártam mélységeket, helyre állt önbizalmam Krisztusban, megtanultam a lelki munkásoknak csendre és imára , sok imára van szükségük, hogy minél kevesebbet beszéljenek, hogy beszédük és apró tetteik Krisztus centrikusak legyenek.
Voltak akik leváltak rólam, fájt nagyon. Utólag látom ennek is így kellett lenni, túl szoros kapcsolatok voltak ,egy időre adattak.
Ráismertem magamra, mennyire beleszólok mások életébe jó szándékkal, segítő szándékkal.
Nem várva meg, hogy kérjék segítségemet.
Óvatosabbá váltam, megfontoltabbá és van akinek ez nem tetszik. De ettől az időtől kezdve csak az Ő tetszése és hangja érdekelt. Reá hangolódni első sorban. és hagyni másokat is munkálkodni kit hova helyezett az Úr!
Mint minden területén az életünknek" a kompetencia határok jelölik ki felelősségünk határait. A kompetenciahatárom jelzi azt a kört ahol lehetőségem vagy kötelességem van cselekedni, beavatkozni, segíteni. "Feltettem magamnak a kérdést Háló Gyula sorait olvasva, hol a helyem?
Nem vehetek újra magamra akkora súlyt buzgón amivel szembe tehetetlen vagyok.
Viszont jogosan várom el mások se üssék bele a mi privát ügyeinkbe az orrukat. Vannak titkok a lelki gondozás területén amit senkivel se szabadna megosztani. És érdeklődni is káros mások felől indirekt módon...személyes felelősségünk van, Isten is tiszteletben tartja, akkor miért nyomulunk mi befolyással minden téren? Miért nem vesszük figyelembe egyéni vezetését az Úrnak mindenki fele?
Miért nem hagyjuk Őt szóhoz jutni? Nem bízunk Benne eléggé?
A nagyobbik fiúnk gimit végez ez évben, felmerül a kérdés :merre s hova tovább? Első sorban az ő felelőssége. Imádkozunk érte, hogy bölcsen döntsön, de neki kell dönteni. Nekünk meg tiszteletben tartani.
Jövőre másik fiúnk indul el hazulról....a lányunk meg ősszel kezd beutazni Komáromba gimibe.
Ha valamikor akkor éppen most tapasztalom az Úr szabaddá tett első sorban az értük való imára.
Ott dől el minden. Nem helyettük imádkozom, hanem értük!
"A felelősség mindig az enyém marad, ezért az alapos és széles körű józan tájékozódásra alapozva mindig a lelkiismeretemre, a belső indítékaimra , lelkem igaz szándékaira és a Szentlélek sugallatára kell hallgatnom, ahhoz, hogy azt mondhassam később :azt tettem , ami az én dolgom volt(nem másé)amit csak én tehettem. Másoknak nem lehet az a dolga , hogy megmondják, mi az én dolgom. A jó szándék és együttérzés félre is vezetheti az embert...Józs.9:14" (Háló Gyula-Békehírnök okt.4)
Júniusban munkalehetőséget kaptam, de örültem!Ráadásul adminisztrációs munka ami nem erősségem.Jó érzés volt , hogy tanulékony vagyok még. Rövid ideig szólt. Mindennek rendelt ideje van! Isten úgy látta jónak a négy éve húzódó sok vérzés és görcs , az egészségem fontosabb mint a munka és megélhetés. Minden protekció nélkül hihetetlen gyors időpontot kaptam a műtétre.
Műtét után kiderült amit sejtettem, a jobb petefészkemen levő ciszta csúnya hólyagos volt annyira hogy kivettek mindent, egész méhet, méhszájat is. Ők tudják , akik felnyitottak. Rájuk és az Áldott Orvosra bíztam magam.
Krónikus, kezeletlen petefészek gyulladással éltem négy éven át főleg ...máskor jobban fogok zörgetni az orvosnő ajtaján. Úgy látszik aki elhanyagolja magát és nem érdeklődik részletesen egészségi állapota felől. az ráfázik.
Műtét után gyorsan épültem fel. Rengeteg nő vetélt el, zokogtak fiatalon. Még inkább rádöbbentem milyen keveseknek adatik meg Édesanyának lenni. És feleségnek is. Akit előttem műtöttek bevérzett, kiderült sétáink során árva 20 éves kora óta. Édesanyja meghalt egy epe műtéten. Ennyi...ez távol tartotta Istentől eddig.
Meglepetésemre volt akit miómája miatt műtöttek. Pedig sokak szerint ez semmiség. Na én többet az ilyen hangokra nem hallgatok. Sajnos a két éve végzett kaparás nem volt sikeres. Olyan helyen volt az izomzatban a mióma amit nem tudtak eltávolítani. De a szövettani eredmények jók voltak. Magam, családom miatt , hiszen egy egészséges nő hangulat teremtő, az is aki beteg....komolyan fogom venni egészségi állapotom, teherbírásom. Nem volt semmi félelem bennem a műtét előtt. inkább örültem végre sor kerül rá és végre Isten tett pontot erre a négy évre.
Két nap Magyarországon volt a családom szolgálati úton. Akkor a Poros úton mezítláb könyvet sírtam végig. Szólt hozzám az Úr! Újra!(Sok olvasni valót vittem be magammal..)
És én újra válaszoltam:"A szívemet átadom én, ó nézd leteszek mindent lábad elé...."
Itthon lenni olyan jó, vágyva vágytam a férjem után, gyermekeimmel lenni.
Elmúlt napokban olvastam a következőket, ezzel zárom is soraim, megköszönve a sok sok imát és viszonozva mindenkiért aki csak eszembe jut.
"Aki a tömeg után megy, nem jut messzebbre a tömegnél.
Aki a saját útját járja, gyakran találja magát olyan helyeken
ahol előtte senki sem járt.
Nem könnyű alkotó módon élni,
mivel a többség ellenszenvvel néz a másságra.
Ha pedig nézeteiddel megelőzöd korodat,
szomorúan tapasztalod, hogy miután mindenki rájön, hogy igazad volt,
azt fogják mondani:a dolog mindig is nyilvánvaló volt....
Két lehetőséged van:
Az egyik, hogy feloldódsz a fősodrásba .
A másik, hogy elkülönülsz.
Az elkülönülés azt jelenti, különbözöl.
Különbözni pedig annyit jelent,
hogy igyekszel olyanná válni
aki rajtad kívül senki nem lehet."
A többi hála ok a következőkben...írtam, fogalmaztam magamnak sokat tanulságul.
Kívánom jól értse aki olvassa soraim. Nagyon félre tudjuk érteni egymást. És ennek nyomán nő a távolság. Az alapos körültekintés, mérlegelés, önmagunk tükörbe nézése megóv ettől. A felűletes olvasó felháborodik, beolvas, nem ismer magára. Az ilyenek jobb is ha távolabb kerülnek tőlem legalább is. Mert sajnos őket még nehezen viselem, ahogy engem is mások. De Ő nem! Neki becses és értékes vagyok. Csodálatos oltalmát s tisztítását élveztem a pusztában. Most más időszak jön. Majd erről is őszintén nemsoká!
افضل شركة مكافحة حشرات بسيهات
ReplyDelete