Két fiúnk lassan túl jut a kamasz koron. Én meg ennek a kornak a sok pozitívumán.
Nagyon hálás vagyok értük. Sokat tanultam általuk, tőlük. Nem azt néztem ők okosak, még nem élték meg, hanem azt, hogy nagyon jól érzékelik az igazságot és meg is mondják. Ezt az én szüleim is nagyon, túlzottan tették, én is. A gyermekeim korában érthető ha túlzottan, de tisztelettel mondják szemembe. Volt kinek. Én fogadtam és nem sértődtem meg, ha nem is esett jól.
És eljött az ideje a fokozatos leválásnak nekem róluk, nekik rólam.
Hálásak, de ne legyenek betegesen kötődőek. Nemsoká más veszi át a helyem, ő lesz az első, erre készülök, készített Isten.
Önállóság! Hú, ebben van mit tanulnom, sok mindent megcsináltam amit nekik kellett volna, de hála édesapjuknak minden férfi munkába befogta őket. Tudják is, mi tartozik rájuk.
Most mégis változtatnom kell, férjemmel együtt és a kiterjedt rokonsággal . "Tiszteletben fogadni, szeretetben nevelni, szabadságban elengedni saját útjukra" . A MAGUK útjára kell lépniük, önálló döntéseket meghozva melyek egész életükre kihatnak, mégis az övék, Nem a miénk, tapasztaltam elegük van az okoskodókból...Soha nem bántam ha tudtak nemet mondani. Én is makacs voltam, ezt édesanyám meg is mondta férjemnek eljegyzésünk előtt.
Kamasz fiainkban, gyülekezetünk fiataljaiban- akiket csodáltam- szellemi érzésükben megerősödött az ítélő erő, éles látás, sokszor túl láttak az idősebbek titkolt dolgain. Néha meg is mondták szemtelennek tűnve. Nem tudtam rájuk haragudni ezért. Én is szemtelen , feleselős voltam. Korral és egyéniséggel jár.
Miért is nem képes időben felnőtté válni a mai huszonéves generáció? A köldök zsinór lóg...édesanya és fiai között sok esetben. Felmerült bennem ezt látva a kérdés-biztos sokakban még- Kinek van nagyobb szüksége még mindig a másikra? Miért bánnak gyerekként egy felnőttel??
Az érett személy az akit nem tudnak írányítani, zsarolni, függésben tartani. Kevés , egyre kevesebb az önállóan életét élő felnőtt, fiatal, a felelősséggel dolgát végző. Miért?
Révész Árpádtól és Ildikótól hallottam személyesen, ahhoz hogy valaki felnőtté és házasságra éretté váljon el kell hagynia a gyermekkori biztonságos közegét, le kell győznie a külső és belső hátráltató erőket.
A gyermek aki belesimul családjába nem tud és nem is akar önállóan viszonyulni a külvilághoz.
Egy ideje rá döbbentem nagyon jó, ha már nem az én szavam a mérvadó, legyen saját véleményük és tapasztalatuk .
Az érett szeretet attól, hogy szülei biztosítják egzisztenciális szükségét, testi-lelki jó létét attól még nem fogja kihasználni szüleit. Tanulom, ha szükségük van rám, legyek elérhető, de tudjak már most félre vonulni-szememet rajtuk tartva-szabadságot adva az önálló döntésekre. Szüleim szabadságban neveltek. És mi is férjemmel jó értelemben szabadságban, nem állandó kontrollban tartottul gyermekeinket serdülőkortól főleg...
"Aki mást akar mint a környezete az LÉTEZIK!" Ezt gyerekkorban lehetett segíteni, most már örömmel látom kibontakozásukat ilyen téren. hadd találják meg helyüket kortársaik világában.
Nagy baj az akinek nincs más barátja mint az anyja...ima témám ez. Nem megszólom, itélem de látok rá bőven példát.
Látom milyen sok gyermek haragszik a túlzott kötődés és kontroll miatt. Még én is tapasztaltam lelkipásztor feleségként megfelelni akarásomban., néha: "Hagyjanak békén!" Miért is nem mondtam ki?
Nem szeretném ha gyermekeim, fiaim kész szónoklatokat vennének át. Mérlegeljék csak a véleményem úgy mint bárki másét.
Az első szülött fiúnk imájában anyák napján többek között azért adott hálát tanulhat a szülei hibájából. Ennek örültem legjobban. Legyen is Isten segítségére. És most egy nagyon merész idézetet írok le, lerántja a leplet rólunk szülők, rokonokról:" Aki morog, dühöng serdülő korban, akinek látványosan nincs köze már a család ügyeihez-jó értelemben- az már nem tartozik oda. Ha ebből neheztelés, rossz hangulat származik ANNÁL JOBB, MERT JELZI SZÓ SINCS CSENDES, HARMONIKUS CSALÁDRÓL" Mennyien dicsekedtek nekem: a gyermekem csendes, harmonikus háttérben nőtt fel.
A gyermek meg mást mond akinek mer! Nekem is. Kit akarunk félre vezetni? Miért tartjuk károsnak a vélemény különbséget? A más értékrendet? a miénktől megundorodott eltérő életmódot?
A konfliktusok elkerülhetetlenek szülő-gyermek kapcsolatban is és egészségesek. Inkább mint nyelni befele és függni túlzottan, elfogultan a szülőktől.
Elég baj, hogy sok anya, apa majd belepusztul hogy csökken a befolyása. Meg volt az ideje a gyermekkorban, mint Kovács Géza és Ildikótól halottam. Akkor van ideje a törődésnek, erkölcsi értékeknek, nevelésnek. A kamaszt már nem lehet nevelni csak példával főleg és imával, minél titkosabban zárt ajtó mögött , tudta nélkül.
Jól teszik ha elutasítják a gyermekeink a szülői zsarnokságot, beleszólást, befolyást. Sajnos erre is van példa: tudatosított vagy nem tudatosított zsarnokságról, manipulációkról.
Elhagyni anyát, apát jó értelemben, családot alapítani a feladatuk. Túl sok az idős legény, anyám asszony katonája és idős leány aki apuci féltett egyetlene..
Nem mindenki engedheti meg magának külön éljen. De hasznosabb. Révész testvérék egyik fiúknak azt mondták ha külön garzont fent tudsz tartani, tisztán tartani akkor nősülhetsz...És el is költözött, fizette a rezsit, takarított, mosott, főzött.
De sok szülő nem tudatosítja hogy a szülői irányítás, folyamatos segítség fokozatos megvonása nélkül milyen káros, beteges hatással van gyermekeinkre.
És nem is szólok arról , akik bűntudat keltéssel, a gyermekük feletti hatalomról nem mondanak le.
Menekülnek aztán gyermekeink el hazulról, menekülnének, de nem mindig tudnak. És milyen kényelmes, lusta életmódra, fölöslegesnek, ráutaltnak lenni érzést táplálunk gyermekeinkben, szeretteinkben.
Terhessé és fojtogatóvá tud válni a túlzott szeretet és gondoskodás. Eszük ágában sincs elköltözni,
önállósulni mert máshol nem veszik le róluk a létfenntartás terhét.
Anyagilag, gyakorlati teendők terén is nem tudunk meglenni felnőttként se. Élősködővé tesszük egymást.
Hálás vagyok ezért az időszakért, személyiségünk gazdagodott, a tapasztalat szerzés ideje lehetett.
Életünk kanyarait, buktatóit, majd társuk segítségével, egymásba és Istenbe kapaszkodva élik meg.
Szeretném elengedni őket időben, hogy stabil, érett, teherbíró házastársak legyenek.
Nem veszítjük el őket, van olyan érzelmi kötelék ami ráutaltság nélkül összetartja a gyermeket a szülővel. Éppen a sikeres leválás, az érzelmi kiszolgáltatottság megszűnése elengedhetetlen feltétele
a kölcsönös , érett szeretetkapcsolatnak.
Ebben az időszakban dől el: bízni fognak-e Istenben, Hozzá folyamodnak mindenek előtt? Bízni fognak-e saját képességeikbe, hogy értékesnek és szerethetőnek fogja-e érezni magát gyermekem?
Érdemes a saját érdeklődést nekünk szülőknek arra irányítani Isten milyen más feladatot ad nekünk édesanyáknak? Sokkal több időt fordíthatunk házasságunkra, erősségeink fejlesztésére.
Az életem értelme- ahogy a szüleimé se-
nem a gyermekeim voltak, nem is voltam kisajátító soha,
sokaké voltak és sokan pazarolták rájuk a szeretetüket.
A visszavonult szülő magának és gyermekének is azzal tesz legjobbat ha tartalmas életet él.
A vándorutamnak nincs vége, csak elköltözésemkor. Vannak tetőpontok ahol megállhattam, megpihenhettem, tágasabb lett a kilátás, főleg mert Isten kegyelméből Édesanya lehetek.
Sose késő újra gondolni, értékelni és változtatni kapcsolatainkon.
"Nem vezetnek rövid utak oda ahova érdemes menni."
Néha nem látjuk előre saját szerepünket, milyen jó, hogy van Aki útba igazít, felkészít egy másik időszakára életünknek. És ez Isten! Ő helyét soha senki ne vegye át életünkbe.
Végül egy újabb idézet: "A jól szeretett gyerek könnyen leválik." Legyen ez vigasztalás édesanyáknak akik ezt most élik meg.
A képeken gyülekezetünk fiai akik növekedése és éretté válása sok sok örömöt jelentett nekem.
A mi fiaink első képen még gimnazisták, Jonatán matek-fizika szakos, Efraim humán beállítottsággal általános szakon, a következő Képen Horváth Ádám-9 évesen merítkezett be- Teológiát befejezve ELTÉ-n tanul , Wclife társaság biblia fordító misszionáriusaként hasznos szeretne lenni, az utolsó képen Horváth László, villamos mérnök, Teológia és jelenleg mesteri képzés mellett lelkipásztor Komlón.
A fiúk, férfi vezetővé válásuk, jó döntéseik mindig szívügyem voltak. És még van egy Horváth Dávid is , ő szociológiát tanult, az ő jelleme formálódása, érlelődése lepett meg legjobban. Nagy öröm számomra amikor hazajön Pestről és láthatom, hallhatom imáit, beszélgethetek vele.
