A házasság szentsége

Nem régen ünnepeltük huszadik házassági évfordulónkat.
Elgondolkodtam még a kórházban fekve,  mi is volt igazán fontos nekem annak idején a leendő férjemben?
Egyedüli hő vágyam akkor és ma is : Teljes szívvel szeresse az Urat és szolgálja Őt szenvedélyesen!
Amikor Igent mondtam tudatosan vállaltam: ezentúl együtt megyünk bárhová vezet az Úr.
Azóta sok év eltelt. Nem bántam meg döntésemet eddig.
Azonban voltak dolgok amiket másképp csinálnék.
Most csak egy dolgot említek azt is idézem ez évi Áhítatból, február 14 Bálint napi elmélkedéséből Szommer Hajnalkának. Azóta forgatom szívemben az igéket és hozzá fűzött magyarázatát egy olyan testvérnőnek aki nem is házas még. Mennyivel inkább tudnunk kell nekünk akiknek megadatott hogy házasságban éljünk.

" Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt és a házasélet legyen tiszta! " Zsid.13,4
"A házasság halála, ha gazdasági társulássá válik. Ha mindkét fél célja az anyagi jólét, a földi kényelem megszerzése, az nagyon össze tudja kovácsolni a két embert, csak éppen a megelégedettség légköre válik köddé (vagy ki se alakul), ami életbevágóbb a léleknek, mint a testnek a kényelem.
A házasság halála, ha különböző rejtett vagy nyílt kapukon idegeneket enged be magába. Nagyon jól ismerteket (gyerek, szülő, rokon, barát) vagy ismeretleneket (testeket, divatokat, eszméket, munkát, elvárásokat, álomképeket).
Legyen nyilvánvaló mindenki előtt (szülő, gyerek, főnök, munkatárs, utca embere, internet): mi ketten ÖSSZETARTOZUNK, elköteleztük magunkat egymás mellett, Isten áldásával indultunk útnak, KÖZÉNK BEÉKELŐDNI SENKINEK JOGA NINCS, helyet számára kettőnk között nem biztosítunk, legyen a legszeretettebb, legféltettebb, legtöbb törődést igénylő, legerőszakosabb ember, tárgy vagy fogalom.
Csak az a házasság marad élő( nem csupán túlélő) amelyben a két fél építően van jelen, védőn és tevékenyen gondozza házasságát, hogy egyik félnek se kelljen a tehetetlenségi súrlódásokkal együtt vonszolnia magával társát, mint valami élettelen koloncot."

Örvendezzünk, ujjongjunk az Úr előtt!

Ha vissza tekintek erre a gyermekeink  és szerintem is fantasztikus nyárra akkor öröm, ujjongás tölti be lelkem és házunk. Kicsordul !
Talán életünk legszebb nyarát élhettük meg Isten kegyelméből, vezetéséből, gondviselése által.
Június 4-től kezdhettem a tőlünk csak 6 km-re levő cégnél brigád munkát , adminisztratív jellegűt. Reggel 5,45-re ott kellett lennem( de jó, mindig is korán kelő voltam) délután legalább 16 óráig, de legtöbbször 17 óráig. Hála tölti be szívemet, hogy újat is tanulhattam, nőtt az önbizalmam, hogy Vele még ilyen túlórás műszakra is képes vagyok.
 Azonban voltak a nyárra betervezett konferenciák, gyermektáboroztatás, vendégfogadás, ifi táboroztatás amire úgy kértem az Urat azokon a  napokon hadd ne legyen sok a munka, ne hívjanak be előző nap sms-n keresztül.
Pontosan úgy is történt,
Június 7-én Párkányban (ahol csak két baptista család él ) tarthattunk Területi Konferenciát, délelőtt szlovák nyelven, délután Meláth Attila és fiatal férfi ének- csoport szolgálatával. Egész napos rendezvényünkön különös áldás, kenet volt. Egész körzetünk vállalta és ki is vette részét a munkálatokból, előkészületekből.
Július 14-én meghallgattatott szívem régi vágya, sok sok imánk, hogy Mike József és családját vendégül láthassuk egy hétre legalább s minden nap valami  gyerek-foglalkozást tudjunk együtt velük tartani a községünk és gyülekezetünk gyermekeinek.
Egy hetet tölthettünk velük együtt, az Úr és egymással való közösségben, nagyon megszerettük őket, egész családot, gyermekeink is, gyülekezetünk is. Hosszú hónapokon át érlelődött bennem ez a gondolat, mely most megvalósult mivel  ének szerető gyülekezet a mienk, de a gyerek, ifi éneklésben igen hiányosak vagyunk. Édesanyámon keresztül olyan sok jót halottam róluk, szerény életmódjukról, hit általi Jézus követésükről, hogy nagyon nagyon megörültem mikor József , a jövő nemzedék igényes ének szolgálója, zenésze és Adina az élen járó női munkás és gyermek munkás végre otthonunkba érkeztek gyönyörű, tehetséges gyermekeikkel.
Az a hét csodálatosan el volt készítve Istentől. Kezdődött Észak-Komáromi városnézéssel, séta, fagyizás, beszélgetéssel.
Kedden már gyerekfoglalkozást tarthattunk imaházunk sátra alatt . Meglepett ahogy sok szülő ott maradt miután elhozta gyermekét, még egy férfi testvér is gyülekezetünkből úgy beült gyerekfoglalkozásra és úgy figyelt ,olyan szomjúsággal amely mélyen meghatott.  Sok sok gyerek ének , Adina nagyon jól előadott, tömör, célra törő története az elveszett bárányról elhintődött újra a lelkünkbe, Az estét sütögetéssel folytattuk, minden finomságot hoztak a részt vevők.
Unokaöcsém is itt volt , íjászatra tanítva az erre is érdeklődőket a szép teli hold fényénél.
Későig volt kikkel beszélgetnünk, Ábelt körül rajongták a zenesulis lányok, így aztán szólt a harmóneum ...
A szerda esti meghirdetett Koncertre alaposan készült a Mike család..Gyönyörű esténk volt, Isten szépsége és tisztasága, alázata tükröződött egész családon ahogy együtt énekeltek, bizonyságot tettek.
Voltak szép számban barátkozók, a környékbeli gyülekezetekből olyanok akikre nem is számítottunk, míg akiket nagyon el akartunk érni, többszöri hívás által sorba telefonáltak, hogy nem tudnak eljönni.
Megint rádöbbentem, a gonosz is támad főleg ilyenkor, ezt már tudjuk, akadályokat gördít, de Isten egészen más gondolatai viszont megvalósultak. Azok lehettünk ott akiknek ott volt a helyünk.
Az istentisztelet végén még hajlandó volt József kérésünkre  két énekkel szolgálni a régebbiekből, kedvenceinkből.

Csütörtök reggel gyülekezeti kirándulásra indultunk egy nagy busszal és két autóval . A Váci testvéreink által működtetett Nőtincsi Seholsziget Élményparkba voltunk egész napos közösségben egymással és a barátkozókkal akik csatlakoztak  szívesen hozzánk. Bőséges látnivaló volt. Mindenki oda húzott ahova vágyott. Idősebb testvéreink nem mertek a dombos, erdős túrára vállalkozni, ők helyben maradtak, bőséges látni való volt ott is. Rendkívül jól kiépített hely. Megírom őszintén én abban gyönyörködtem legjobban hogy mindenki feltalálja magát és a vendég házaspárt sűrűn láthattam meghitt kettecskén egymáshoz bújva úgy messzebbről.

Pénteken családi áhítatunk után és ebéd után fiataljaink összegyűltek imaháznál Józseffel énekelni , imádkozni, aztán irány a Dél-Komáromi gokárd lehetőség.
Közbe elkészült az éhes társaságnak a hamburger, Józsefék által vett nagyon finom dinnye.
Olyan jó kedvű, egységes csapattá vált az amerikai gyerekek, erdélyiek és szlovákiai fiatalok, szlovák ifi vezetőjükkel, hogy csak ámultam és bámultam...Kérésükre még utolsó este késő éjfélig játszhattak imaháznál.  Meg lett ez az óhajuk is.
Szombat délelőtt nehéz szívvel engedtük tovább szolgálati útjukon a Mike családot, abban a reményben, hogy Isten megadja még a közös szolgálat és üdülés lehetőségét nekünk.
Eddig csak hírből hallottam felőlük, ritkán találkoztunk odahaza, most saját szememmel láthattam: még felét se mondták el nekem!A legszebb ajándék voltak számomra ezen a nyáron Istentől.
Mikor idehaza mérlegeltük menjünk-e mi haza szüleink, unokatesókhoz vagy fogadjunk angyalokat és szolgáljunk itt élőknek velük együtt, győzött a második lehetőség. Persze lemondás is  volt. Isten hogy megáldotta! A sérült gyermekek számára, a szüleik számára, gyülekezetünk , az ebédbe beszálló családokat, a mi családunkat is gazdagon.

Isten kárpótolt , hogy nem juthattunk haza. Iván Judit és Tibor jelezték aug.11-15 között szeretettel várnak Balatonszemesre még ha bátyám gyermekeivel heten voltunk is.
Azt a fogadtatást, szeretetet ahogy nekünk átadták a földszint tágas szobáit, teraszt, mindent, ők meg lehúzódtak az alagsorba, na ezt kevesen tennék meg. És tették ezt az Úr nevében, egy család üdültetéséért , nem anyagi nyereségért.
Csodálatosan biztosította számunkra az Úr a legmegfelelőbb időpontot és helyet az üdülésre, szabadságra, együttlétre. Ahogy láttuk kemény munkás életük még inkább felmértük áldozatuk nagyságát. Gyönyörű időt fogtunk ki, eddig sehol nem éreztem olyan jól magam mint Ivánéknál.
Minden megfogott, az udvaruk, a sok virág, a házuk egyszerűsége berendezésben, a jellemes , csendes, hívő életük,a csodaszép három gyermekük( egyik nem volt otthon). Csak ajánlani tudom őket és dicsekedni velük.Bárhova menni akartunk Judit azonnal autóba pattant és vitt, nem engedett fizetni. Gyermekeink kedvébe is járt. Az Úr jutalmazza meg őket!
Még ilyen nyaralásban nem volt részünk, egy család akiket nem zavart korai kelésük, kemény munkájukban a nagy zsivaj, eltérő szokásaink, hogy mindig késő délután mentünk Balatonra fürödni, addig ment a társasozás, zajongás. Nem éreztük a jajj..meg kell felelnünk, viselkednünk kell, csak azt a szabadságot amiben részünk volt általuk és azt, hogy így is szeretve vagyunk.
Sokat tanultam Judittól. De jó, hogy beszélgethettünk, elvitt Irénkéhez is, ó, de jó volt látni egymást, a munkájukba is betekintést kaptam , majd Ildikó jött Juditékhoz találkozni velünk. Ráadás volt ez!
Hát ne ujjongjak? Ne dicsérjem-e az Urat és ne legyek hálás testvéreimért?

Hazaértünk és másnap ismét Tahiba országos konferenciára utazott gyülekezetünk, családunk.
Következő héten kreatív vintage koszorúkat készítettünk nálunk fiatalasszonyok és leányok együtt.

Az ifi táborozás az idén Pat fürdőhelyen zajlott 5 nap. Lazultak, volt minden nap elmélkedés, igei üzenet, strandolás, a testvérnők felváltva hordták a főtt ebédet nekik, Zsuzsika meg takarított előttük, utánuk és nyalánkságokkal is ellátta őket bőven.

Szombaton már az ifi Győrbe autózott mozizni.

Augusztus 22-én másik régi vágyam teljesült. Eljöttek meglátogatni, pár napot velünk tölteni unokatestvérem Pokorni Annamária és férje :István.
Újabb szabad hét, egymást értékelve és megbecsülve.
Hajlandók voltak ők is a szolgálatra egy dicsőítő estén, igei  bátorító üzenettel is szolgáltak főleg családunk tagjai, gyermekeink felé. Isten időzítése csodálatos! Megint csak csodáltam Isten gyermekeinek, szolgáinak odaszánását, sokszínűségét, kapott talentumaikat.
Csütörtökön kísértük el Pokorny házaspárt Dobogókő felé.

Augusztus 30-án Győrújfalun vettünk részt a Dunaszerdahelyi testvéreinkkel és családunkkal az istentiszteleten és úrvacsorán.
Én és lányom maradtunk hétfőre is. Sógorom elvitt teli holdas autózásra, Gyönyörű volt a város és a falu legszebb része is.
Ennyi szabadságot és élményt nem emlékszem mikor kaptunk egy nyáron?
Folyton azt az éneket ismételgetem: "Újra elmondom hát, szeret az Isten, ..mert maga Isten a SZERETET. "

Szeptemberben megkezdtük a vasárnapi iskolát a kisebb csoporttal. De szeretem őket, velük lenni felfrissülés.

Újabb  régi álmom valósult meg , hogy férjem ajándékaként részt vehettem leányommal és unokahúgaimmal , sógornőmmel a Bécsi kiránduláson. Ámultam és bámultam a Habsburgok nyomában.

Szeptember 19-én gyönyörű modern Continental stílusba tartott koncertet a Szlovákiai Jas énekcsoport. Ezen is részt vehettünk majd másnap a területi hálaadó napon ahol délután Iván Imre testvér szolgált.

Szeptember 27-én még férjemmel és sógorommal részt vehettünk a Fóti gyülekezet Hálaadó Ünnepén a Művelődési Házban. Láthattam férjem erővel, fentről kapott hatalommal hirdetni az Evangéliumot, sírtam ahogy ismét megszólított engem is az Úr :" Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem?" És.5:4 verse által.
A felhívásra szinte egész hallgatóság felállt. Nekem harmadiknak sikerült, elsőnek szerettem volna, énekeltük együtt a jól ismert éneket:"A szívemet átadom én...!"

 Ilyen előzményekkel került nagyon gyorsan sor a műtétemre amire mások hónapokat várnak.
Az ott felém szolgálókról majd másik bejegyzésben.

Különleges oltalom, gondviselés, időzítés és tapintatos szeretet, sok sok imameghallgattatás. Jertek kedves olvasóim örüljetek velem a Nagy és Igaz , Szerető Istenünknek!

Van út, mit egyedül kell járnod - Mike Duó 2010 Kecskemét

Négy éves időszak zárult le, Istennek hála!

Négy évvel ezelőtt nehéz feladatot kaptam, igét így október táján:
 "Menj, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaszkuszba..." 1 Kir.19:15
Megértettem, most kezdődik a formálásom, a pusztában gyakran csak Isten szól, de vágytam is erre mindennél inkább. Túl sok beszéd, befolyás volt életemben. Eszembe jutott az Ige:"Csak Őt hallgassátok!"

Nekem szóló, én sokat adtam mások véleményére és tanácsára.

Térj vissza a te utadon...hú ezek szerint vannak feldolgozatlan történések életemben , a sok rohanás után, nyilvános szolgálatok után most csalogatott a puszta. Ki voltam rá éhezve. Jelentette ez számomra ketten lenni a Mesterrel, Alkotóm és Formálómmal.
Jó volt kissé előre menni Vele, nem törődni azzal másokat is hív-e vagy csak ketten haladunk lépésről lépésre?
Megértettem világosan már nem azt várja tőlem az Úr amit eddig tettem. Most vár leülni a lábaihoz és hagyni átértékelődni mindent , az eddig megtett utat.
Nem volt könnyű, a hálába mindig vegyült mulasztás, túlkapások amiket rendeznem kellett.
Először önmagamban. Aztán a legközelebbiekkel akiket megbántottam azzal, túl szét osztottam magam és nem nekik jutott a legszebb, legfrissebb, legkedvesebb szó, tett, itt vagyok !
Sok mindenre rá mutatott az Úr! Főleg arra, hogy mekkora KIVÁLTSÁG hogy feleség és édesanya lehetek. Ha itt nem vagyok hű, nem bíznak rám többet.
Én még az erdélyi ébredés mintáját hoztam magammal, első az Úr, aztán az Ő országa, aztán a családom.
Lassan türelmesen dolgozott rajtam az Úr és helyére került a sorrend. Az Úr az első, aztán a férjemmel való teljes összhang munkálása-időigényes-majd a gyerekek és csak utána ha minden a helyén akkor háttér munka.
Nem esett nehezemre leülni, mert Ő üzente  nekem személyes csendességembe. De most meg zavartak a sürgő forgó Márták. Én csak lábainál megtanulni a helyem és szívni magamba az egyedülálló lehetőségeket, a Vele való együttlétre vágytam.
Ebben  a hosszú időben örömmel láttam fiatalabb nőtestvéreim sokkal jobban végzik a női munkát min tettem én, csak bátorítanom kell és imádkoznom értük. A gyermekeim fejlődése, formáltatása ujjongással töltött el sokszor. Érdekes módon ők is nyugalomra vágytak mint én.
Rádöbbentem a legnagyobb szolgálat ha a sok kapkodás után végre megülök a fenekemen, nem előzve le senkit, imádkozva és várva mit tesz Ő?
És tett, szólt , sok sok üzenete volt mely előítéleteim , megrögzött szokásaim, családi hagyományaink  törte meg és engem is.
Sokakhoz voltam kemény, meg kellett bánnom. A beszédem is, mely igen szókimondó. Azokat az alkalmakat is mikor igazságosságom nem tűrte mások leszólását és olyan infókat adtam ki amiket nem szabad lett volna. Mig másokat védtem, egyeseket kibeszéltem. Vétkeztem , rádöbbentem ahogy egyik mentorom mondta: Öntsd ki az Úr előtt szívedet és tégy závárt a szádra. Várd az Urat!
Ezt a legnehezebb nekem szangvinikus és kolerikusnak. De nem lehetetlen.
Peregtek vissza az elmúlt évek, milyen sokszor voltam egyoldalú és elfogult azokkal akiket itt szerettem. Túl elfogult. Túl engedelmes nekik.
Ma vallom :"Minden javamra vált". Megjártam mélységeket, helyre állt önbizalmam Krisztusban, megtanultam a lelki munkásoknak csendre és imára , sok imára van szükségük, hogy minél kevesebbet beszéljenek, hogy beszédük és apró tetteik Krisztus centrikusak legyenek.
Voltak akik leváltak rólam, fájt nagyon. Utólag látom ennek is így kellett lenni, túl szoros kapcsolatok voltak ,egy időre adattak.
Ráismertem magamra, mennyire beleszólok mások életébe jó szándékkal, segítő szándékkal.
Nem várva meg, hogy  kérjék segítségemet.
Óvatosabbá váltam, megfontoltabbá és van akinek ez nem tetszik. De ettől az időtől kezdve csak az Ő tetszése és hangja érdekelt. Reá hangolódni első sorban. és hagyni másokat is munkálkodni kit hova helyezett az Úr!
Mint minden területén az életünknek" a kompetencia határok jelölik ki felelősségünk határait. A kompetenciahatárom jelzi azt a kört ahol lehetőségem vagy kötelességem van cselekedni, beavatkozni, segíteni. "Feltettem magamnak a kérdést Háló Gyula sorait olvasva, hol a helyem?
Nem vehetek újra magamra akkora súlyt buzgón amivel szembe tehetetlen vagyok.
Viszont jogosan várom el mások se üssék bele a mi privát ügyeinkbe az orrukat. Vannak titkok a lelki gondozás területén amit senkivel se szabadna megosztani. És érdeklődni is káros mások felől indirekt módon...személyes felelősségünk van, Isten is tiszteletben tartja, akkor miért nyomulunk mi befolyással minden téren? Miért nem vesszük figyelembe egyéni vezetését az Úrnak mindenki fele?
Miért nem hagyjuk Őt szóhoz jutni? Nem bízunk Benne eléggé?
A nagyobbik fiúnk gimit végez ez évben, felmerül a kérdés :merre s hova tovább? Első sorban az ő felelőssége. Imádkozunk érte, hogy bölcsen döntsön, de neki kell dönteni. Nekünk meg tiszteletben tartani.
Jövőre másik fiúnk indul el hazulról....a lányunk meg ősszel kezd beutazni Komáromba gimibe.
Ha valamikor akkor éppen most tapasztalom az Úr szabaddá tett első sorban az értük való imára.
Ott dől el minden. Nem helyettük imádkozom, hanem értük!
"A felelősség mindig az enyém marad, ezért az alapos és széles körű józan tájékozódásra alapozva mindig a lelkiismeretemre, a  belső indítékaimra , lelkem igaz szándékaira és a Szentlélek sugallatára kell hallgatnom, ahhoz, hogy azt mondhassam később :azt tettem , ami az én dolgom volt(nem másé)amit csak én tehettem. Másoknak nem lehet az a dolga , hogy megmondják, mi az én dolgom. A jó szándék és együttérzés félre is vezetheti az embert...Józs.9:14" (Háló Gyula-Békehírnök okt.4)

Júniusban munkalehetőséget kaptam, de örültem!Ráadásul adminisztrációs munka ami nem erősségem.Jó érzés volt , hogy tanulékony vagyok még. Rövid ideig szólt. Mindennek rendelt ideje van! Isten úgy látta jónak a négy éve húzódó sok vérzés és görcs , az egészségem fontosabb mint a munka és megélhetés. Minden protekció nélkül hihetetlen gyors időpontot kaptam a műtétre.
Műtét után kiderült amit sejtettem, a jobb petefészkemen levő ciszta csúnya hólyagos volt annyira hogy kivettek mindent, egész méhet, méhszájat is. Ők tudják , akik felnyitottak. Rájuk és az Áldott Orvosra bíztam magam.
Krónikus, kezeletlen petefészek gyulladással éltem négy éven át főleg ...máskor jobban fogok zörgetni az orvosnő ajtaján. Úgy látszik aki elhanyagolja magát és nem érdeklődik részletesen egészségi állapota felől.  az ráfázik.
Műtét után gyorsan épültem fel. Rengeteg nő vetélt el, zokogtak fiatalon. Még inkább rádöbbentem milyen keveseknek adatik meg  Édesanyának lenni. És feleségnek is. Akit előttem műtöttek bevérzett, kiderült sétáink során árva 20 éves kora óta. Édesanyja meghalt egy epe műtéten. Ennyi...ez távol tartotta Istentől eddig.
Meglepetésemre volt akit miómája miatt műtöttek. Pedig sokak szerint ez semmiség. Na én többet az ilyen hangokra nem hallgatok. Sajnos a két éve végzett kaparás nem volt sikeres. Olyan helyen volt az izomzatban a mióma amit nem tudtak eltávolítani. De a szövettani eredmények jók voltak. Magam, családom miatt , hiszen egy egészséges nő hangulat teremtő, az is aki beteg....komolyan fogom venni egészségi állapotom, teherbírásom. Nem volt semmi félelem bennem a műtét előtt. inkább örültem végre sor kerül rá és végre Isten tett pontot erre a négy évre.

Két nap Magyarországon volt a családom szolgálati úton. Akkor a Poros úton mezítláb könyvet sírtam végig. Szólt hozzám az Úr! Újra!(Sok olvasni valót vittem be magammal..)
És én újra válaszoltam:"A szívemet átadom én, ó nézd leteszek mindent lábad elé...."
Itthon lenni olyan jó, vágyva vágytam a férjem után, gyermekeimmel lenni.
Elmúlt napokban olvastam a következőket, ezzel zárom is soraim, megköszönve a sok sok imát és viszonozva mindenkiért aki csak eszembe jut.

"Aki a tömeg után megy, nem jut messzebbre a tömegnél.
Aki a saját útját járja, gyakran találja magát olyan helyeken
ahol előtte senki sem járt.
Nem könnyű alkotó módon élni,
mivel a többség ellenszenvvel néz a másságra.
Ha pedig nézeteiddel megelőzöd korodat,
szomorúan tapasztalod, hogy miután mindenki rájön, hogy igazad volt,
azt fogják mondani:a dolog mindig is nyilvánvaló volt....
Két lehetőséged van:
Az egyik, hogy feloldódsz a fősodrásba .
A másik, hogy elkülönülsz.
Az elkülönülés azt jelenti, különbözöl.
Különbözni pedig annyit jelent,
hogy igyekszel olyanná válni
aki rajtad kívül senki nem lehet."

A többi hála ok a következőkben...írtam, fogalmaztam magamnak sokat tanulságul.
Kívánom jól értse aki olvassa soraim. Nagyon félre tudjuk érteni egymást. És ennek nyomán nő a távolság. Az alapos körültekintés, mérlegelés, önmagunk tükörbe nézése megóv ettől. A felűletes olvasó felháborodik, beolvas, nem ismer magára. Az ilyenek jobb is ha távolabb kerülnek tőlem legalább is. Mert sajnos őket még nehezen viselem, ahogy engem is mások. De Ő nem! Neki becses és értékes vagyok. Csodálatos oltalmát s tisztítását élveztem a pusztában. Most más időszak jön. Majd erről is őszintén nemsoká!

Hit Gyülekezete - Újra hív az a hang...

A segítésről a Biblia fényében.

A gyámolítás, segítés is kegyelmi ajándék. A kegyelmes Isten ajándéka amikor valaki a segítés szolgálatát önzetlenül, odaadóan, bölcsen, áldozatkészen végzi.

Az elmúlt évek ezen a téren is tükröt tartottak elém. Sok mindenre rá döbbentem, sokat olvastam is e téma körben, Igét leginkább. Saját magamnak fogalmaztam meg elkövetett hibáim, hogy szem előtt tartva újra bele ne essek.
Amikor látjuk, hogy valaki érzelmet fejez ki , mi is érzelemmel reagálunk. Reakcióink, általában annyira berögződtek, hogy nem is tudatosítjuk. Például mások fájdalmának csökkentésére való törekvéseim során sokszor utólag döbbentem rá, hogy akadályozták az illetőt érzései kifejezésére juttatásában. Azóta igyekszem visszafogni magam, szangvinikus, heves vérmérsékletem.
Előfordult, hogy azzal követtem el a legnagyobb hibát, hogy azonnal enyhíteni próbáltam a bánatot. Ez sovány vigasz.  Tartós változások elérésében, egyesíteni kell erőinket a másokat aggasztó problémák legyőzésében. Ebben a harcban meg kell élni amitől mi szeretnénk megőrízni szeretteinket: a mély érzelmeket.
A segítségnyújtás szolgálat. Istentől kapott ajándék, melyet fejleszteni kell.
Érdemes volt időt szánnom a következő kérdésekre:
A segítséget kérők kérése mit vált ki belőlem? Miért? Haragot, szégyent a segítségkérő megvallott dolgai? Törődést vagy szeretetet?A beszélgetés során csak a saját mondandómra tudok összpontosítani? Tudom-e testvérem, barátom arckifejezéseit követni, lemondani a bújócskázásról?
A legtöbb ember ügyesen palástolja érzelmeit. Érzelmeink kifejezésekor sebezhetővé vállunk, ehhez pedig bátorság kell. Ne álcázzuk érzelmeink a segítség nyújtó előtt. Ne tiltsuk meg magunknak egy egy érzelem kifejezését, megélését. Nem érdemes, vissza köszönnek ránk a szőnyeg alá söpört dolgaink.
Ritkán halljuk a talán leghatásosabbat:"Sírj csak, nyugodtan még pár percig. Sírd ki magad. Aztán felejtsd el az egészet."
A saját érzelmeim, reakcióim, gondolkodásom és viselkedésem felismerése által jobb segítség nyújtó lehetek.
Pár mondatban leírom a rosszul időzített üzeneteket melyek eltávolítottak azoktól akik felületesen próbáltak vigasztalni vagy mások véleményére alapozva egyoldalúan osztottak ki. Rettentő sok ostoba megközelítéssel találkoztam amiért ma hálás vagyok. Remélem ez vissza fog tartani, erőt fog adni a másokhoz való viszonyulásaimban.
1.Volt barát aki arra akart rávenni gondoljam át a problémát mielőtt ő maga megértett volna.
2.A kész megoldású tervek, javaslása megfoszt attól, hogy önállóan keressem Istent és az ő egyedi megoldását. Az Ő időzítése tökéletes, nem sürget, legyünk már túl rajta.
3.A túl sok konkrét kérdés annak részéről aki segíteni szeretne vallatásként élhető meg legtöbbször. Az előfeltételezések, előítéleteink ha nem tudjuk félre tenni mérgezőbbek a passzivitásnál.
Miért nem működik a vallató. értelmező, balga módszer? Kis szerepet játszik abban, hogy a problémát barátunk szemszögéből értsük meg. Igen fontos, hogy barátunk, a segítség kérő úgy beszéljen problémájáról ahogyan ő éli meg.
Észre se vesszük, hogy míg segíteni akarunk, sokszor az irányítás a mi kezünkben van és befolyást akarunk gyakorolni. Jó tudatosítani, előre készülni és utólag is Isten kezébe hagyni az irányítást!
Nagy baj az, ha mások beszéde, véleménye, konklúziói irányítanak minket.
Csak azokban nagyobbul a kölcsönös megbecsülés és együtt működés akik időt szánnak rendszeresen és kölcsönösen egymás gondolatainak meghallgatására.
A viselkedésünk okaira való feltételezések és ezek terjesztése az elzárkózást, a kapcsolat felbontását is eredményezheti. Nem lehet kommunikálni azzal aki elfogult, aki nem képes megérteni a másik helyzetét. Ha nincs empátia fölösleges minden szó..
4."Ezt nevezed te problémának? "
Az ilyen hozzá állás egocentrizmust , nagyképűséget, mások küzdelmeinek lekicsinylését eredményezi.
5. "Igen, nekünk is ugyanez volt a problémánk..."
Minden ember megismételhetetlen egyedi, egyéni módon tapasztalja meg az őt körül vevő világot.
Törekedjünk megérteni egyedi mivoltját annak akinek segíteni szeretnénk.
6.SOHA, DE SOHA NE ADJUNK TANÁCSOT! FŐLEG HA NEM IS KÉRIK....
Sokan szórják tele világunkat tanácsaikkal mielőtt a segítségkérő szemszögéből is megértették vlna a problémát.
"A segítségkérő valószínű sokkal több időt töltött azzal, hogy problémáján gondolkodott Isten jelenlétében, mint a segíteni akaró. VÁRJUNK TEHÁT. BIZZUK RÁ A DÖNTÉST!
7. A leereszkedő kioktatás megalázó másrészt vitát idéz elő.
A heves érvelés sokszor felismertem magamban, hogy kéretlen kioktatás vagy segítség , tanács eredménye.
8. A problémák mielőbbi megoldása érdekében gyorsan, azonnal cselekszünk. Ahelyett, hogy imádkoznánk, akik ismerjük az Ima hatalmát és erejét. Intézkedéseink, ostobaságaink helyett jó lenne rádöbbenni megint emberektől várjuk a segítséget, nem Attól akit vallunk egyedüli megoldásnak.
Tökéletesnek!
A segítség nyújtás nem CSELEKEDET! Először magunkon segítsünk, dolgozzunk.
9. Amint mások motivációin töprengünk megmérgezzük velük való kapcsolatunk.
Az értelmezések-fogadni mernék tudom mi áll a dolgok mögött-ellenséges érzéseket és ellenállást váltanak ki. Ha úgy viselkedünk mint akik mindenre tudjuk a választ, ne csodálkozzunk, hogy messze kerül előbb-utóbb mindenki aki alaposabban megismer.
10. "Na ez az amiben tévedsz!"
A kritika kritikát és haragot szül, becsapják az orrunk előtt a kommunikáció ajtaját.

A segítség nyújtás hibáit ki lehet küszöbölni. De ehhez magunkon kell dolgozni tisztességesen.
Aztán azokkal akiket sikerült megsebeznünk, elidegenítenünk oktalan, ostoba, rosszul időzített , türelmetlen segíteni akarásunkkal, bizalmatlanságunkkal és Istenbe való hitetlenségünkkel.
Sokszor mondtam magamban az elmúlt évben:" Te teremtettél, erősségeim és gyengeségeimmel. Átadom őket Neked. Tegyél olyanná mindazáltal amiken átmentem amilyenné szántál. Reád és erősségeimre figyelek ezentúl, arra amire Te hívtál el! "

Elkezdtem olyan dolgokba fektetni energiám ami betölt, amit szeretek csinálni.
Felvállalom magam! Legyen bármi az ára...
Bátran állok ki azért amit helyesnek tartok. Miért? Mert ami volt hosszú folyamat eredményeként Vére alá került. Szeretnék családommal együtt agyag és nem viasz lenni Kezében!
A legfontosabb számomra már: Férjemet, minden gyermekemet tisztelettel és a neki kijáró méltósággal kezeljek. Ha otthon ez hiányos, hogy bízhatna rám többet Ő?
Makacsul igyekszem építeni minden gyermekem önbizalmát és önbecsülését. Nem próbálok helyettük dönteni, inkább velük már.
Jobban tisztelni fogom , szem előtt tartani szükségeiket, igényeiket, érzéseiket mint eddig.
Isten minden embernek szabad akaratot adott és nem veszi vissza tőlünk. Jogunk van az önálló, egészséges életre.
A visszavonulás, hagyni, hogy másik önállóan döntsön, bízni abban, hogy a tőle telhető legjobb döntést fogja meghozni mutatja meg igazán mennyire vagyunk bölcsek, bizakodóak, a dolgokat kiengedni tudók, rugalmasak vagy ostobák, hitetlenek, megrögzöttek, uralkodóak kapcsolatainkban?
" A vissza vonult szülő magának és gyermekének is azzal tesz jót ha képes tartalmas életet élni!"

Gyermekeink.

"Nem arra lépnek , merre mi megyünk, az ő útjuk nem arra kanyarog, mégis viszik árnyékunkat tovább, az ég tüzét, melytől szemünk ragyog. Majd visszatérnek ők egyszer hozzánk, majd egy nyíló virággal visszajönnek."
Két fiúnk lassan túl jut a kamasz koron. Én meg ennek a kornak a sok pozitívumán.
Nagyon hálás vagyok értük. Sokat tanultam általuk, tőlük. Nem azt néztem ők okosak, még nem élték meg, hanem azt, hogy nagyon jól érzékelik az igazságot és meg is mondják. Ezt az én szüleim is nagyon, túlzottan tették, én is. A gyermekeim korában érthető ha túlzottan, de tisztelettel mondják szemembe. Volt kinek. Én fogadtam és nem sértődtem meg, ha nem is esett jól.
És eljött az ideje a fokozatos leválásnak nekem róluk, nekik rólam.
Hálásak, de ne legyenek betegesen kötődőek. Nemsoká más veszi át a helyem, ő lesz az első, erre készülök, készített Isten.
 Önállóság! Hú, ebben van mit tanulnom, sok mindent megcsináltam amit nekik kellett volna, de hála édesapjuknak minden férfi munkába befogta őket. Tudják is, mi tartozik rájuk.
Most mégis változtatnom kell, férjemmel együtt és a kiterjedt rokonsággal . "Tiszteletben fogadni, szeretetben nevelni, szabadságban elengedni saját útjukra" . A MAGUK útjára kell lépniük, önálló döntéseket meghozva melyek egész életükre kihatnak, mégis az övék, Nem a miénk, tapasztaltam elegük van az okoskodókból...Soha nem bántam ha tudtak nemet mondani. Én is makacs voltam, ezt édesanyám meg is mondta férjemnek eljegyzésünk előtt.
Kamasz fiainkban, gyülekezetünk fiataljaiban- akiket csodáltam- szellemi érzésükben megerősödött az ítélő erő, éles látás, sokszor túl láttak az idősebbek titkolt dolgain. Néha meg is mondták szemtelennek tűnve. Nem tudtam rájuk haragudni ezért. Én is szemtelen , feleselős voltam. Korral és egyéniséggel jár.
Miért is nem képes időben felnőtté válni a mai huszonéves generáció? A köldök zsinór lóg...édesanya és fiai között sok esetben. Felmerült bennem ezt látva a kérdés-biztos sokakban még- Kinek van nagyobb szüksége még mindig a másikra? Miért bánnak gyerekként egy felnőttel??
Az érett személy az akit nem tudnak írányítani, zsarolni, függésben tartani. Kevés , egyre kevesebb az önállóan életét élő felnőtt, fiatal, a felelősséggel dolgát végző. Miért?
Révész Árpádtól és Ildikótól hallottam személyesen, ahhoz hogy valaki felnőtté és házasságra éretté váljon el kell hagynia a gyermekkori biztonságos közegét, le kell győznie a külső és belső hátráltató erőket.
A gyermek aki belesimul családjába nem tud és nem is akar önállóan viszonyulni a külvilághoz.
Egy ideje rá döbbentem nagyon jó, ha már nem az én szavam a mérvadó, legyen saját véleményük és tapasztalatuk .
Az érett szeretet attól, hogy szülei biztosítják egzisztenciális szükségét, testi-lelki jó létét attól még nem fogja kihasználni szüleit. Tanulom, ha szükségük van rám, legyek elérhető, de tudjak már most félre vonulni-szememet rajtuk tartva-szabadságot adva az önálló döntésekre. Szüleim szabadságban neveltek. És mi is férjemmel jó értelemben szabadságban, nem állandó kontrollban tartottul gyermekeinket serdülőkortól főleg...
"Aki mást akar mint a környezete az LÉTEZIK!" Ezt gyerekkorban lehetett segíteni, most már örömmel látom kibontakozásukat ilyen téren. hadd találják meg helyüket kortársaik világában.
Nagy baj az akinek nincs más barátja mint az anyja...ima témám ez. Nem megszólom, itélem de látok rá bőven példát.
Látom milyen sok gyermek haragszik a túlzott kötődés és kontroll miatt. Még én is tapasztaltam lelkipásztor feleségként megfelelni akarásomban., néha: "Hagyjanak békén!" Miért is nem mondtam ki?
Nem szeretném ha gyermekeim, fiaim kész szónoklatokat vennének át. Mérlegeljék csak a véleményem úgy mint bárki másét.
Az első szülött fiúnk imájában anyák napján többek között azért adott hálát tanulhat a szülei hibájából. Ennek örültem legjobban. Legyen is Isten segítségére. És most egy nagyon merész idézetet írok le, lerántja a leplet rólunk szülők, rokonokról:" Aki morog, dühöng serdülő korban, akinek látványosan nincs köze már a család ügyeihez-jó értelemben- az már nem tartozik oda. Ha ebből neheztelés, rossz hangulat származik ANNÁL JOBB, MERT JELZI SZÓ SINCS CSENDES, HARMONIKUS CSALÁDRÓL" Mennyien dicsekedtek nekem: a gyermekem csendes, harmonikus háttérben nőtt fel.
A gyermek meg mást mond akinek mer! Nekem is. Kit akarunk félre vezetni? Miért tartjuk károsnak a vélemény különbséget? A más értékrendet? a miénktől megundorodott eltérő életmódot?
A konfliktusok elkerülhetetlenek szülő-gyermek kapcsolatban is és egészségesek. Inkább mint nyelni befele és függni túlzottan, elfogultan a szülőktől.
Elég baj, hogy sok anya, apa majd belepusztul hogy csökken a befolyása. Meg volt az ideje a gyermekkorban, mint Kovács Géza és Ildikótól halottam. Akkor van ideje a törődésnek, erkölcsi értékeknek, nevelésnek. A kamaszt már nem lehet nevelni csak példával főleg és imával, minél titkosabban zárt ajtó mögött , tudta nélkül.
Jól teszik ha elutasítják a gyermekeink a szülői zsarnokságot, beleszólást, befolyást. Sajnos erre is van példa: tudatosított vagy nem tudatosított zsarnokságról, manipulációkról.
Elhagyni anyát, apát jó értelemben, családot alapítani a feladatuk. Túl sok az idős legény, anyám asszony katonája és idős leány aki apuci féltett egyetlene..
Nem mindenki engedheti meg magának külön éljen. De hasznosabb. Révész testvérék egyik fiúknak azt mondták ha külön garzont fent tudsz tartani, tisztán tartani akkor nősülhetsz...És el is költözött, fizette a rezsit, takarított, mosott, főzött.
De sok szülő nem tudatosítja hogy a szülői irányítás, folyamatos segítség fokozatos megvonása nélkül milyen káros, beteges hatással van gyermekeinkre.
És nem is szólok arról , akik bűntudat keltéssel, a gyermekük feletti hatalomról nem mondanak le.
Menekülnek aztán gyermekeink el hazulról, menekülnének, de nem mindig tudnak. És milyen kényelmes, lusta életmódra, fölöslegesnek, ráutaltnak lenni érzést táplálunk gyermekeinkben, szeretteinkben.
Terhessé és fojtogatóvá tud válni a túlzott szeretet és gondoskodás. Eszük ágában sincs elköltözni,
önállósulni mert máshol nem veszik le róluk a létfenntartás terhét.
Anyagilag, gyakorlati teendők terén is nem tudunk meglenni felnőttként se. Élősködővé  tesszük egymást.
Hálás vagyok ezért az időszakért, személyiségünk gazdagodott, a tapasztalat szerzés ideje lehetett.
Életünk kanyarait, buktatóit, majd társuk segítségével, egymásba és Istenbe kapaszkodva élik meg.
Szeretném elengedni őket időben, hogy stabil, érett, teherbíró házastársak legyenek.
Nem veszítjük el őket, van olyan érzelmi kötelék ami ráutaltság nélkül összetartja a gyermeket a szülővel. Éppen a sikeres leválás, az érzelmi kiszolgáltatottság megszűnése elengedhetetlen feltétele
a kölcsönös , érett szeretetkapcsolatnak.
Ebben az időszakban dől el: bízni fognak-e Istenben, Hozzá folyamodnak mindenek előtt? Bízni fognak-e saját képességeikbe, hogy értékesnek és szerethetőnek fogja-e érezni magát gyermekem?
Érdemes a saját érdeklődést nekünk szülőknek arra irányítani Isten milyen más feladatot ad nekünk édesanyáknak? Sokkal több időt fordíthatunk házasságunkra, erősségeink fejlesztésére.
Az életem értelme- ahogy a szüleimé se-

nem a gyermekeim voltak, nem is voltam kisajátító soha,
sokaké voltak és sokan pazarolták rájuk a szeretetüket.
A visszavonult szülő magának és gyermekének is azzal tesz legjobbat ha tartalmas életet él.
A vándorutamnak nincs vége, csak elköltözésemkor. Vannak tetőpontok ahol megállhattam, megpihenhettem, tágasabb lett a kilátás, főleg mert Isten kegyelméből Édesanya lehetek.
Sose késő újra gondolni, értékelni és változtatni kapcsolatainkon.
"Nem vezetnek rövid utak oda ahova érdemes menni."
Néha nem látjuk előre saját szerepünket, milyen jó, hogy van Aki útba igazít, felkészít egy másik időszakára életünknek. És ez Isten! Ő helyét soha senki ne vegye át életünkbe.
Végül egy újabb  idézet: "A jól szeretett gyerek könnyen leválik." Legyen ez vigasztalás édesanyáknak akik ezt most élik meg.
A képeken gyülekezetünk fiai akik növekedése és éretté válása sok sok örömöt jelentett nekem.
A mi fiaink első képen még gimnazisták, Jonatán matek-fizika szakos, Efraim humán beállítottsággal általános szakon, a következő Képen Horváth Ádám-9 évesen merítkezett be- Teológiát befejezve ELTÉ-n tanul , Wclife társaság biblia fordító misszionáriusaként hasznos szeretne lenni, az utolsó képen Horváth László, villamos mérnök, Teológia és jelenleg mesteri képzés mellett lelkipásztor Komlón.
A fiúk, férfi vezetővé válásuk, jó döntéseik mindig szívügyem voltak. És még van egy Horváth Dávid is , ő szociológiát tanult, az ő jelleme formálódása, érlelődése lepett meg legjobban. Nagy öröm számomra amikor hazajön Pestről és láthatom, hallhatom imáit, beszélgethetek vele.