Friday 14 October 2011

Házasságunk története



Sokáig éltem abban a téves tudatban, hogy a szerelem egy irányíthatatlan érzés, ami váratlanul egyszerre csak a hatalmába kerít, hogy a házasság alapja a szerelem, egymás kölcsönös közeli megismerése. Vágytam és vártam egy olyan érett férfire aki küzd és harcol majd a szerelmemért, értem. Huszonöt évig Isten megőrzött engem az ifjúkori kívánságokban tisztán. Szigorúan tartottam a két méter távolságot a velem egykorú vagy idősebb fiúkkal. Soha nem bántam meg ezt, hiszen Isten segítségével és erős elhatározással a szívem szabad, tiszta és csalódás, seb mentes maradt annak az egyetlen egynek a részére akit tudtam, hogy Isten tartogat nekem és a megfelelő időben elém is hoz. Néha nagyon magányosnak éreztem magam , ilyenkor még inkább Isten közelségét és az Ő igéjét kerestem. Volt egy felejthetetlenül legnehezebb nap ebben a várakozásban, mikor pusztában éreztem magam és éppen Váradon voltam, elmentem imaházba. Simon József lelkipásztor testvér felolvasta az Ézsaiás 43:1-2 versét. "De MOST így szól az Úr a te Teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kélsz át, ÉN VELED VAGYOK, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg." Ez felejthetetlenül a szívembe vésődött, hogy Ő velem van! De magányos szívemből őszintén tört fel a kérdés Istenem, Teremtőm és formálóm felé:" Uram, hát újra csak Te? Csak magadat adod, ígéred? .." Megadással fogadtam ezt az akkor egy mondat üzenetét Istennek, nem sejtve, hogy milyen rövid időn belül, milyen hosszú időszakra való csodálatos, megtartó ígéret és üzenet lesz ez számomra. Váratlanul ismertük meg egymást férjemmel. Ő harmincnégy éven át őrizte meg Isten segítségével szívét és tisztaságát csak nekem. Átutazóban volt nálunk szálláson több ifjúsági vezetővel. Késő éjjel, hajnalban értek hozzánk és bátyám volt az éber fogadója a nemzetközi vendég férfi testvéreknek. Engem abszolút nem érdekelt, hogy éppen fiúk vannak nálunk, édesanyám kérésére se voltam hajlandó bemutatkozásra sem. De édesanyám ötletesen megoldotta a helyzetet, távozásuk előtt hangosan (a vendégek előtt) és kedvesen nevemen szólított, hívott, hogy jöjjek elő, mert mennek el a vendégek..Nagy dolog! gondoltam magamban. "Jöttek, menjenek..".de ennek a kérésnek kényszeredve eleget tettem és kiléptem a szobámból. Bálint első látásra eddig nem ismert bizonyosságot kapott a lelkében, hogy én vagyok akire eddig várt. Édesanyám ezt a felismerő tekintetét elkapta és mindjárt érzékelte, hogy ez az ismeretlen fiú lesz az én férjem..Bennem akkor csak az maradt meg bemutatkozva, hogy egy gyönyörű, különleges színű szemű férfi az egyik távozó vendég.Édesanyám kikísérte a vendégeket, utána bement a szobájába és letérdelve imádkozott értem, nagy leányáért és teljes Istenébe vetett bizalommal adott át engem az Ő akaratának ! Ezek után kijött és közölte velem frappánsan, lelkesen: "Készülj leányom, az a fiatalember lesz a férjed!" Lelkesedése túlzottnak tűnt és érthetetlennek, elfogadhatatlannak a számomra. Ki is mondtam:"no ezt majd meglátjuk!" Majd csak kijózanodik ..gondoltam. Futó találkozásunk után egymástól messze éltünk , míg bátyám esküvőjén újra találkoztunk egy rövid öt perces köszöntés erejéig..Bálint hat órát várt a vámba azért, hogy láthasson és az esküvő vége előtt érkezett meg. Ezután a találkozás után hosszú fél évig nem találkoztunk. Ő itt imádkozott imatársával értem és mindig megerősödött abban, hogy én leszek a felesége, én meg közben árvaházi munkahelyem mellett végeztem a Bibliaiskolát. Ebben az időszakban volt egy "Világ evangélizáció"előadás sorozat és azt gondoltam, na ez fog engem legkevésbé érdekelni, hiszen szomorúan láttam, milyen sokan hagyják el hazánkat, szülőföldünket csak megélhetés, meggazdagodás és házasság céljából és én ezt nem akartam, sőt magamnak is kimondtam :"én leszek az utolsó aki ilyen célból elhagyom szülőföldem, szeretteim és gyülekezetem." Ezért nem is kellett, hála Istennek. Azon a tíz napos tanulmányon a feltétel nélküli engedelmesség fontosságáról hallottam, hogy mennyire szükséges kimondani Jézus Krisztus követésében:"Kész vagyok Uram, bármikor, bárhová, bárkivel követni Téged! " Ó, ezt kimondani, hosszú harc után tudtam csak. Volt egy felhívás is arra nézve, hogy kik azok akik szeretnék követni az Urat a misszióban is? és én elsőnek emeltem kezet. A tanár testvér leforrázta lelkesedésem azzal, hogy Isten nem nőket hív , belőlem jó misszió munkás feleség lehet..Megadással fogadtam ezt is Istentől, nem embertől. Az előadás sorozat és ebben a témakörben való vizsga után az előadónk megkért, hogy hajtsunk fejet Isten előtt, mert Ő imádkozni szeretne azokért akiket Isten közülünk a külmisszióban akar használni. Engedelmesen imára hajtottam fejem, de imája alatt nem éreztem semmit..hidegen hagyott. Imája után , volt egy mondata azok felé akik érteni fogják(így mondta):" A tevék már útra készen, már a csomagok is a tevéken vannak, de TE ÚTRA KÉSZ VAGY-E? " A jól ismert Izsák és Rebeka történetével is foglalkoztunk azon a héten..hú, ettől az egy mondattól kirázott a hideg és a meleg egy időben..világosan megértettem engem Isten Szlovákiába hív missziómunkás feleségnek! Te útra kész vagy-e? Visszhangzott lelkemben a nagy kérdés és segített a készületben a nagy útra mely előttem állt. Fél évvel a találkozásunk után, Bálint meghívására egy missziós csoporttal én is Felvidékre utaztam..előtte keményen tiltakoztam az ellen , hogy én is menjek az addig ismeretlen Felvidékre, de Isten hívása és vonzása megtörte ellenállásom és eljöttem bátyámékkal, egy csoporttal. Érdekes módon bátyámék, a velem utazó unokatestvérem, nagybátyám mind sejtették mi lesz a vége ennek a missziós útnak, de engem csak Isten akarata érdekelt és újabb és újabb megerősítést vártam abban, hogy valóban ez az én utam? Amikor Bálinték háza elé értünk és megláttam édesanyját, az egyszerű, nagyszerű, meleg, nyitott szívű , nagy kötényű nagymamámra emlékeztetett és amikor kedvesen fogadott az addig soha nem hallott :"Isten hozott! " köszöntéssel , újra megmelegedett és megerősödött bennem az, hogy itt a helyem. Beléptünk a házukba és megdöbbenve ismertem fel: "Ez az amire mindig vágytam!" Flancoktól mentes, egyszerű, meleg, nyitott otthon! Az emeleti szobába lettem elszállásolva és ott tettem, vettem csomagjaim addig míg hazaért az akkor még Pesten misszióiskolát végző Bálint. Kedvesen érdeklődött arról kik jöttek? Kedves hangja lecsalt az emeletről és megdobogtatta szívem.Azon az estén sokat beszélgettünk és nekem annyira meglepő volt hogy egy lelkész nem veszi le a szemét rólam(ó, de jól esett)és ilyen hosszan társalog velem vasalás közben, mindenki szeme és füle láttára. Ó, ezek után nem jött szememre álom éjjel. Kimentem az erkélyre és újra mondtam Istennek a csillagokat csodálva:"-Istenem, kész vagyok Felvidékre Bálinthoz feleségül jönni, de miért ide?Miért ilyen messze?" Sokáig visszahangzott lelkemben a megválaszolatlan kérdés.Másnap a szentpéteri imaházban levő gyönyörű pálma felidézte a velem utazókban a jól ismert éneket:"Ott a pálmák árnyékában megmondá Jézus neki.."Húzattak is ezzel engem és folyton kacsingattak rám, de Bálint egy konkrét jelzést se tett így méltóságteljesen és büszkén (sajnos)hagytam hadd hódítson meg , ha kellek..Haza utazásunkkor a vámig kísért , vágyakozva nézett utánunk, de én nem integettem neki, csak előre néztem várva arra, hogy Isten mikor és mit akar velem?
Ezután a találkozásunk után sok képeslapot írt nekem( nem tudta, de Isten tudta, hogy ez a gyengém, ezzel lehetett levenni a lábamról, jó értelemben) szebbnél szebbeket. Olyan bölcs volt, hogy műfordításban írta meg a szlovák versrészletet:"Egy csokor rózsát szeretnék hozni neked minden reggel, annyi van belőle a szívemben, hogy nem bírom megőrizni. " Nahát ez nekem nagyon furcsa volt, ilyet írni, műfordításban..Szüleim noszogattak hogy válaszolni illik, de mit? Forgattam egyik éjjel a Bibliám és hajnalra meglett a rövid, tömör üzenet Tőle, Bálint felé:"Igéretéhez híven, Ő velünk volt, van és lesz mindenkor mindenekben. Ez a drága tudat, bizonyosság erősítsen, bátorítson az Ő akaratának cselekvésére. Az Istenét ismerő nép pedig felbátorodik és cselekszik.Dániel 11:32b." No, ennek nyomán fel is bátorodott, egyre több levél jött, leveleztünk és két hónap után eljött, hogy valahogyan tudtomra adja amit oly nehéz volt neki kimondani harmincnégy évesen. A szőlődombon utánam szegődött amikor a hegyi forráshoz mentem vödrökkel vizet hozni és elmondta, hogy Isten különösen a szívére helyezett...ajajj..micsoda kánaáni nyelv számomra aki szeretem az egyenes beszédet. Ahogy ránéztem, az arcára volt írva az ami oly nehezen kimondható. Akkor számomra is meglepően kifutott a számon:" Bálint az Úr angyala előtted járt és elkészítette a szívem, a válaszom:IGEN!" Leánykérés nélkül mondtam Igent.Bálint pedig nem megkért, hanem megköszönt ezek után a szüleimnek. Ilyen egyedi módon zajlott a mi Istentől készített kapcsolatunk. Azon az estén minden szükségest megbeszéltünk, eljegyzésünk időpontját is (mivel édesanyám határozottan tudtunkra adta , hogy a nagy távolság miatt se kell tovább habozni..udvarolni, ha már ilyen biztosak vagyunk abban Isten mit akar tőlünk és igaza volt). Egymást alig ismertük, de mindketten ismertük Istenünket ahhoz hogy merjük ezt a nagy lépést megtenni HITBEN! BENNE VALÓ HITBEN! Ezt soha sem bántuk meg az elmúlt tizenhat év során.Igaz a nemrég Mai Igében olvasott idézet:" A jó házasság nem azzal kezdődik, hogy ismerjük egymást, hanem azzal, hogy ismerjük Istent." Augusztusban megtartottuk eljegyzésünk , én kimondtam akkor teljes tudatában annak amit mondok és vállalok: "Ahová te mégy, oda megyek én is, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem. Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled." Bálint pedig az Énekek Énekének legszebb idézetét mondta nekem:"Tégy engem mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra, mert ERŐS A SZERETET , MINT A HALÁL ÉS LEGYŐZHETETLEN AKÁR A SIR, A BUZGÓ SZERELEM, LÁNGJAI AZ ÚRNAK LÁNGJAI." Számunkra az is nagy áldás volt, hogy mindkettőnk szerettei, anyagyülekezetünk testvérisége kijózanító tanács helyett, Istentől erre a döntésünkre ráhangolódott szívvel álltak mögöttünk imában és szeretetben. Nem volt könnyű nekem mindent magam mögött hagyni ami olyan jó és biztonságos volt számomra huszonöt éven keresztül..(erről majd máskor) Attól kezdve, hogy kimondtam az Igent először Istennek hitben az Ő akaratára és a feltétel nélküli engedelmességre csodák ezrei kísértek menyasszonyként és feleségként is...A legnagyobb csoda a SZIVEMBEN , EGÉSZ LÉNYEMBEN VALÓ VÁLTOZÁS ,A VÉGLEGES DÖNTÉS BÁLINT MELLETT , A KÉSZSÉG HOGY ÁTKÖLTÖZZEK EGY ISMERETLEN ORSZÁGBA(melyet azóta hazámnak érzek, népemnek) FELESÉGNEK! Eljött a nagy nap, az 1995 október hetedike és a naszvadi gyönyörű imaházban, rengeteg tanú előtt ígértünk hűséget egymásnak. Meghívónk mottója Dávid utolsó , halála előtti felismerése volt :"Örök szövetséget szerzett velem, Benne elrendezett, biztosított mindent. Minden örömöm, javam, Belőle fakad" Azóta is tapasztaljuk ebben a hitben való felismerésnek a sok sok áldását. Mindent elrendezett és biztosított Isten a számunkra ! Mindent amire szükségünk volt és van, főleg a tisztulásunkra és megszentelődésünkre, változásunkra és alkalmassá tételünkre!
"Ha két ember aki valamikor szerelmes volt egymásba, hajlandó kitartani egymás mellett szeretetben a családi élet kihívásai és lehetőségei között, akkor a szerelem újra növekedésnek indul, erősebb és ellenállóbb lesz mint valaha. A csupán romantikán alapuló szerelem nem fog működni, amikor a "jóban és rosszban" -nal találkozik. Az a szerelem amely azon a döntésen nyugszik, hogy szeretni fogsz "míg a halál el nem választ", az EGYETLEN SZERETET AMI MEGBIZHATÓ , ÁLLHATATOS ÉS BIZTOS. A SZERELEM HOZ ÖSSZE MINKET , DE AZ ILYEN SZERETET AZ AMI TOVÁBBRA IS ÖSSZETART."Ez is Mai Ige-i idézet, sokunknak boldog megtapasztalásunk. Nekünk is! És most hadd forduljak azok felé akik miatt írom ezeket a sorokat, azok felé akik várakoznak Istentől kapott társra. Drága fiataljaink, gyermekeink, szeretteink, sok kísértést, kínálkozó lehetőségeket , heves vágyakozástól gyötrelmes , hosszú perceket, órákat, napokat és éveket ÉRDEMES GYŐZELMESEN KIÁLLNI ISTEN SEGITSÉGÉVEL. A TŐLE KAPOTT JUTALOMBAN RÉSZESÜLHETTEK , HA NEM VESZTITEK EL AZ ISTEN IRÁNTI BIZODALMATOKAT. CSELEKEDJÉTEK AZ Ő MAI NAPRA VALÓ AKARATÁT, A TŐLE KÉRT ÉS KAPOTT BÉKETŰRÉSSEL. EZZEL A BIZODALOMMAL, HITTEL ÉLJETEK A REÁ , TÁRSRA , A MEGFELELŐ IDŐRE VALÓ VÁRAKOZÁSOTOKBAN.Zsidók 10:35 Ma ezért imádkozom és ezzel gondolok Rátok! Személyes bizonyságtételünkkel biztatni szeretnénk titeket az életetek két legnagyobb döntésében: 1. Válasszátok újra életetek Urának és irányítójának Jézus Krisztust ,2. válasszátok azt az egyetlen egy , Tőle elkészített társat , akit Ő majd elétek hoz! ÉRDEMES!

5 comments:

  1. Nagyon egyedi történet ez a tiétek! :) jó lesz majd a gyerekeiteknek, meg esetleg az unokáknak is elolvasgatni!

    ReplyDelete
  2. Még előttem van, amikor a Hargita Táborban találkoztunk kb. 8-9 évvel ezelőtt, a lelkipásztor családok hetén. Akkor a gyerekeitek még kicsik voltak, azóta megnőttek.
    Nagyon szép történetek van:). Az Úr áldjon és kisérjen ezután is!

    ReplyDelete
  3. Erzsike, köszönöm, hogy végzed az írás szolgálatát. Azt is köszönöm, hogy olvashattam közös életetek indulását... bátorító Isten munkáját látni.

    ReplyDelete
  4. Minden ember, hát még házasság és család élete egyedi!Ahogy az elhívásunk is! Emlékezem rátok Maresz férjemmel együtt. Bekukkantottam a blogodra férjemmel(régen írtál)és nagyon szíven ütött utolsó bejegyzésed. Köszönjük!Adina, utóbbi időben rádöbbentem, jobb ha írok, mint ha beszélek..most ennek az idejét élem és ez az a terület ami közben egy helyben tudok maradni és egy dologra összpontositok csak. Elsősorban számomra áldás és kikapcsolódás. Másodsorban pedig nekem az irás egy "ökörösztöke" amit felhasználhatok arra, hogy győzni tudjak abban a helyzetben amivel szembenézek(Mai Ige) És ha Isten megáldja ezt a Tőle kapott évek hosszú során nem fejlesztett, sőt elhanyagolt ajándékot akkor boldog vagyok még inkább. Jó háttér szolgálat ez, főleg ha ennek van az ideje...

    ReplyDelete
  5. Örülök, hogy rátaláltam a blogodra. Jó volt olvasni a történeteteket. Csak megerősíteni tudom, amiket írtál. Velünk is valahogy így történt - több mint 2 évtizede, s azóta is csak áldani tudom Istent azért, amit tett/tesz. Legyetek áldottak, és legyetek áldássá sokaknak!

    ReplyDelete