„Amikor meghalt Sára..Ábrahám
bement Sárához, hogy meggyászolja és elsirassa őt. Majd fölkelt
Ábrahám a halottja mellől, és így szólt a hettitákhoz: Idegen
és jövevény vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való
birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat. A hettiták ezt
felelték Ábrahámnak: Hallgass meg bennünket urunk. Istentől való
fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el
halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk, hogy az ő
sírhelyére temesd el halottadat. Ekkor felkelt Ábrahám, meghajolt
a föld tulajdonosai, a hettiták előtt és így szólt hozzájuk:Ha
igazán azt akarjátok, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg
engem, és bírjátok rá Efrónt, hogy adja nekem a makpélai
barlangját, amely a szántóföldje végén van. Teljes értékéért
adja el, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek! Efron is
ott ült a hettiták között. Így szólt Ábrahámhoz: Nem uram!
Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő
barlanggal együtt. Népem fiainak szeme láttára adom azt neked.
Temesd el halottadat. Ábrahám meghajolt a föld tulajdonosai előtt
és így szólt Efrónhoz a föld tulajdonosainak füle hallatára:
Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát, fogadd el
tőlem, azután oda temetem halottamat. De Efrón így felelt
Ábrahámnak: Hallgass rám uram! Négyszáz ezüst sekelt ér ez a
föld! Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat.
Ábrahám engedett Efrónnak annyi ezüstöt amennyit mondott a
hettiták füle hallattára, a kereskedelmi forgalomban használt
négyszáz ezüst sekelt. Így ment át Efrón makpélai szántóföldje
amely Mamréval szemben van, a szántóföld a barlanggal együtt és
minden fa a szántóföld határán körös körül Ábrahám
birtokába, a hettitáknak és mindazoknak a szeme láttára , akik a
város kapujában összejöttek. Azután eltemette Ábrahám a
feleségét, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában. Ez ma
Hebrón, Kánaán földje. Így került Ábrahám birtokába
sírhelyül a hettitáknak ez a szántóföldje a rajta levő
barlanggal együtt.“ 1 Móz.23:2-20
Ezt a sokat mondó és igen aktuáis
igeszakaszt, éppen rákos testvérünk halála után hozta nekünk
Szilágyi Sándor vendég lelkipásztor testvérünk. Most csak az ő
üzenetét szeretném továbbítani főleg a gyászóló özvegynek
és gyülekezetünk minden tagjának, magamnak is. Ha másnak is
áldásúl szolgál, fogadja Istentől ahogy én is, mi is fogadtuk.
„ Az ősatyák életében a
kiválasztás a hit kezdete. Még nemrég szólt Isten Ábrahámhoz:
"Jöjj ki földedről.."Egy új kezdet volt ez Ábrahám életében.
Mindig izgalmas egy új kezdet, egy új elindulás. Ábrahám
életében haláleset történik. Be kellett látnia igen hamar:
Idegen vagyok, jövevény köztetek..nem diszítő jelzők ezek hanem
szívet szaggatóak. Mégis ott az ígéret :"Utódaidnak adom.."A
feszültség határán él Ábrahám. Előre elkér valamit amit
Isten neki ígért. Eddig semmije se volt. Felmerül a kérdés: Ki a
vendég kinek a földjén? El kezdenek teljesedeni az Isten adta
ígéretek kicsiben...egy barlangot szerez Ábrahám, nem nagy
területet. Mi a kis terület a több ezer kilóméterhez ami az
ígért Kánaán? Elkezdődött egy kis maradékkal. A jövő kezdete
a mustármagnyi maradék! A hívő ember jellemzője, hogy a mennyei
örökrészt akarja megszerezni. Bizonyosságot szerezni Jézus
Krisztus által az örök aktívitás helye felől. Élet felől az
örök helyen..Ábrahám teljes bizonyítékú jogot akart szerezni.
Ábrahám nem hagyta a bizonytalanra ezeket. Vágyod-e a
bizonyosságot:Jöjj Atyámnak áldottja, örököld a mennyei Kánaán
részt? A kifolyt vér volt az ára, hogy legyen örök részünk.
Adósságban élünk mindannyian. Kegyelemre utaltak vagyunk. Ki
tudja megfizteni a vételárat?-kérdezi Jób. Ábrahámnak nem volt
csak sátra, nézte a városokat, falakat melyek hettitáké voltak.
A hettiták mégis azt mondják neki:Isten áldott embere vagy! Nem
idegen szerintük..Van-e ilyen jellemződ? A hit emberét felismerik
és tisztelik.
Érdekes , hogy mindig a templomok és
temetőket akarják megsemmisíteni.
Ábrahám az Úré volt, az Úré
marad. Pedig három csapdát, buktatót állítottak neki a kedves,
nyájas hettiták.
- Amikor meghalt Sára és el kellett temetni azt mondták: „bárhova, válogathatsz..“ Ábrahám nem fogadja el. Ő nem válogat. A Sátán sugalmazza, hogy válogass a szép vallások között,de ne dönts egy biztos mellett. Szép vallások közt lehet sódródni, nem tudva mi is kell? Melyik a tiszta? A Sátán mindig azt akarja ne legyen bizonyosságod. Ábrahám ragaszkodik a barlanghoz.
- Legyen a tiéd ingyen- mondja Efrón. Fogadd el! Az ingyennek furcsa a sorsa, sokszor nem kell, porosodik, kidobják. Add meg az árát! Áldozz azért amit szeretnél. Ábrahámnak olyan birtok kellett aminek megfizette az árát. Nekem az a bocsánat kell melynek árát Jézus megfizette. A Sátán másképp számon kéri egyszer, hogy nem fizettél. Efrón csekélységnek tűnteti fel az igen magas árat. 400 sekel ezüst, miközben egy szántóföld ára Jer.32,9-ben 17 sekel. Ábrahám ellenkezés és szokásos alkudozás nélkül fizeti ki az árat. Arcátlan, rafinált, ördögi praktika. Ábrahám jár jól, sokkal többet kapott mint amennyit gondolt megvenni. A hettiták azt hitték átverik Ábrahámot, de ő volt a nyertes. Istennel idejében kell szerződni, tudni kell ki fizette ki az árat? A Sátán vádja az, hogy nem fizetted meg.
- Árukapcsolás.Ábrahám nem csupán barlangot(halottak birodalmát) kap hanem szántóföldet is. Kötelességet is kap vele. A gyülekezetben nem csak jogaink vannak hanem kötelességeink is. „Cseppben a tenger!“ Ha egy részt megveszel, minden tiéd. Egyetlen megtűrt bűn is kockára teszi örökséged. A mustármagnyi hit viszont hegyeket mozdít el. Van már részem Kánaánban! Ez bizonyosság. A mennyország öröksége enyém. Senki sem veheti el tőlem. Senki sem ragadhat ki az Ő kezéből. Vele örökölök. Jézus által megvett örökségről szóljon az életed.“
No comments:
Post a Comment