Áldott, csendes hétvége a Tátrában.

A Tátrai baptista üdülőben töltöttük a szombat-vasárnapot szeretett testvéreink és munkatársainkkal. Szombaton délelőtt a Család-Szolgálat témában volt az előadás és csoportos beszélgetés, majd egész délutánunk szabad volt a vacsoráig. Ki is használtuk mindannyian alvásra, pihenésre, sétára, házastársunkkal való zavartalan együttlétre. Annyira jó, hogy a szervezők a legtermékenyebb időtöltésre is adtak lehetőséget nekünk. A csendre! Egyedül is lehettem a csodaszép tájjal, gondolataimmal, érzéseimmel. Sétáltam, virágokat szedegettem, patak csobogását hallgattam. Mennyire szükséges ez is . Valóban igaz, hogy "A csend a legbékésebb útitárs." Szombat este különös gyertyafényes vacsorai közösségben is volt részünk. Gyönyörű díszítés, hideg tálak, jó hangulat várt ránk. Sokat nevettünk és a gyertyafényben volt egy megható bizonyságtétel is egyik lelkipásztor feleség részéről. Megosztotta velünk azt a verset ami átsegítette őt ez év legnehezebb időszakán. Milyen jó, hogy vannak akik felvállalják azt is, hogy őszintén adják magukat és tapasztalataikat, átéléseiket. Vasárnap reggel is jót sétálhattam a fenyvest és napfelkeltét csodálva a hegyek közt. Fenséges látvány! Eszembe jutott a jól ismert ének:" A napkeltétől napnyugtáig áldom, dicsérem az Ő nevét!" Közben szívemben forgattam a Mai Igét. Két héttel ezelőtt még nem tudtam, hogy erre a vasárnapra ez az ige lesz:" Filemonnak, a mi szeretett testvérünknek és munkatársunknak." Filemon1:1. Isten arra indította szívemet, hogy ezen a hétvégén(péntek délutántól kezdődött) ne csak ketten élvezzük mindazt amit Isten tartogat a számunkra, hanem próbáljuk meg munkatársainkkal is megosztani mindezt. Sikerült. Mind az öten részt vehettünk a lelkipásztor és missziómunkás házaspárok hétvégéjén. Együtt is élvezhettük a szervezők által és Isten által elkészített áldásokat. A Bresztyák házaspár Istentől kapott képességeit 10 éve ismerhettük meg. Azóta a gyermekmunkában és dicsőítésben, ének szolgálatokban lettek munkatársaink. Bánszky Tibor lelkipásztor pedig 2006-tól vált igaz testvérünkké és szolgatársunkká. Különbözőségeink ellenére igyekeztek megérteni Istentől kapott vezetésünk konkrét lépéseit és néha szavak nélkül is megértették hol, mire van éppen szükség és készek voltak a szolgálatra vagy segítségre. Igy tapasztaltuk meg, hogy hiányosságainkban milyen jól kiegészítjük egymást. Munkatársakká váltunk! Istennek és nekik is hála ezért. Igyekeztem ezt tegnap ki is fejezni miután a Mai Ige hálára és tettekre késztetett..A tegnapi úrvacsorai közösség dicsőítéssel indult, csodás zongora kíséretünk volt az újabbnál újabb és szebbnél szebb énekek közben. Az úrvacsorai közösség után ritkán hallott témában hallhattunk előadást:"Hogyan viszonyuljunk azokhoz akik először vannak a gyülekezetünkben?Akik idegennek és kirekesztettnek érzik magukat? Milyen a hozzáállásunk? Mit tehetünk azért, hogy az új hívők, vagy a máshonnan közénk költözött hívő testvéreink is befogadottnak érezzék magukat?" Sok szép ige van erre vonatkozóan, mert Istennek mindig gondja volt arra, hogy az idegenek is otthonra és törődésre találjanak népe között. Rúth gyönyörű történetéből a 2 rész 8-1o versei könnyeket csaltak a szemembe és mélyen megindítottak..Bóáz pártfogásába vette az idegen Rútot, szolgái nyomába küldve őt kalászt szedegetni. Hallottunk arról, hogy néha igen kis dolgok azok amiket mi megtehetünk másokért , mégis Rút-i hálát és magatartást vált ki abból aki idegennek és kirekesztettnek érezhetné magát közöttünk. 

Kevés olyan testvér, munkatárs van aki felismeri miután szomjazunk, vágyakozunk, mi az az alapvető szomjúságunk melyet még nem nőttünk ki.(Mai Ige szerint is..) Hálás vagyok Istennek Gitáért, aki jóval fiatalabb mint én és sokszor felismerte anélkül, hogy kifejeztem volna szavakban vagy tudatosítottam volna, mi az amire én is szomjazom. Enyhítette szomjamat ez évben különösen. Testvérként állt mellettem Henikével(igaz barátnőmmel) együtt akkor mikor igen elerőtlenedtem és kimerültem. Felkaroltak, átkaroltak amikor elesettnek éreztem magam. Biztattak a gyógyulás és megerősödés ígéretével. Milyen sokat jelent ez!  Hálás vagyok értük most különösen. 

Úgy férjem mint számomra is Isten biztosított igaz "TESTVÉRT" . Mindketten elmondhatjuk Pál apostollal :"Pál és Timóteus, a TESTVÉR." Szívem forró vágya , hogy én is igaz Testvérré váljak azok számára akiknek Isten azzá rendel.