Az Ünnep közeledik, egy kiábrándult és csalódott világ giccsesen megterített asztalához kíván telepedni, hogy valami elfelejtett, valami felkavaróan őszintét hozzon ajándékba. Olyan meglepetést, amelytől tátva marad a száj, amibe belesajdul a szív, valami olyat, amitől nevetségessé válik mindaz, amivel próbálkozunk.Amitől lecsillapodik bennünk az a kényszerítő erő, hogy mások által kitalált és legyártott, színes, zajos, édes, trendi holmik sokaságával árasszuk el egymást.
Az Ünnep közeledik, úgy látom, mint "aki" félrecsapott sapkájában hanyagul zsebre vágott kézzel, fütyörészve érkezik, mint egy vidám, gondtalan és magabiztos alak, akin nem fog az idő. Nincs semmije, de ebben van a gazdagsága. Ajándéka az, hogy idejön, hogy hozzánk jön mint lehetőség. Békessége, mosolya nem hamis. Csak rejtett.
Az Ünnep közeledik, megszólít, és azt kérdi: te mit akarsz adni? Jól adni, jót adni ugyanis nem tudás, hanem akarás kérdése. Meg bátorságé: mered-e azt adni, akarod-e azt adni, amit adnod kell? Nem feltétlenül amit a másik kér, hanem amit kérnie kellene? Nem azt , amit ordítva követel a reklám, hanem ami egy csendes sóhaj talán valakiben..Ki is mondhatná éppen, csak lehet, hogy ő is félszeg, gyáva, vagy éppen csalódott. Amikor ajándékot adsz,a másik lelkét kell megérintened. A szemében fog tükröződni, hogy sikerült-e megértened és megtalálnod.
Az Ünnep közeledik, zsebedben csörgetve markolászod egyre értéktelenebb forintjaid, hogy átváltsd türelemre, időre, szeretetre. Keresed a boltját, de régóta tudod:ilyen nincs, így marad a "jól bevált" gyapjúzokni, egy feltörekvő "kiscsillag" CD-je, egy jó könyv, vagy akciós "okostelefon"..hadd ne soroljam tovább, annyira megalázó, mert magamra ismerek. Pedig ha MERNÉL ADNI, TUDNÁL IS ADNI: BIZALMAT VALAKINEK, aki százszor eljátszotta nálad, de most újra arra vágyik, hogy "csak még egyszer az életben.." EGY KÉZFOGÁST VALAKI MÁSNAK, aki öntudatlanul, de taszít, mert annyira más, mint te vagy..NÉHÁNY KÜLÖNÓRÁT AZOKNAK, akiket egy éven át megloptál, mondván: értük hajtasz, fáradsz..KIMONDANI EGY SZÓT: "MEGBOCSÁJTOK!" és elengedni minden terhes neheztelést, ami leginkább már téged tett beteggé..EGY ŐSZINTE, MELEG ODASIMULÁST ahhoz aki valamikor szép volt, kedves, akihez forró szerelemmel kapcsoltad az életed, csak mára egy kicsit összetörte és megviselte az évtizedek harca, de csak fényét vesztette, ÉRTÉKÉT NEM! VAGY ADHATNÁL JÓ PÉLDÁT:annak, aki jobb híján csak improvizál az életben, mert nincs példa, minta, tanács. ADHATNÁL REMÉNYT, MOSOLYT, VIDÁMSÁGOT, BIZTONSÁGOT, ELVEHETNÉL EGY CSOMÓ SÖTÉT FÉLELMET, FELOLDHATNÁD A BIZONYTALANSÁGOT, KIBIRHATNÁD KRITIKA ÉS ELMARASZTALÁS NÉLKÜL, MEGDICSÉRHETNÉL EGY RUHÁT, TÉPHETNÉL EGY KÓKADT VIRÁGOT ÉS ÁTADHATNÁD MÓKÁSAN, TÉRDEN ÁLLVA ...ÉS MINDEZ SEMMIBE SE KERÜL, DE ÉRTÉKESEBB LEHET MINDENNÉL. Lehet , hogy a legnagyobb ajándékod az lenne, HA MEGTANULNÁL FIGYELMESEN, TÜRELMESEN ÉLNI. Szeretni magad, hogy igaz legyen végre:úgy szeress mást mint magad!
Az Ünnep közeledik, néhány hét, és már búcsút is vesz tőlünk. Meg sem bírjuk szokni a társaságát, máris veszi a kalapját, köszön, és kilép az otthonunkból. NYOMÁBAN MI MARAD? Egy halom ronggyá tépett színes papír, amely az ajándék értékét lett volna hívatott emelni, egy szomorú, sárgán haldokló fenyő, amely nőni szeretett volna, zúgva, de rendületlenül állni viharok támadását, derűs , reménykedő lenni, otthont adni, biztonságot...
Mint egy emberi sors: MINT A TIÉD, AMELY SZINTÉN ERRE HIVATOTT.
"Karácsonyi rege ha valóra válna..." (Békehírnök-Beke László)
Ezt ajándékoztam az adventi női körön az asszonyoknak. És akkor még nem is láttam a Békehírnökben. KOrábban kaptam meg Lacitól. Nagyon jó.
ReplyDelete