"Maradj életben!"

Ezékiel 16 részében van egy elhagyott, kitett gyermekről szóló, szívbemarkolóan gyönyörű példabeszéd. Ez a történet jutott eszembe Rebekánkra gondolva elmúlt héten, hiszen Isten kegyelméből 20 életévét tölthette. 1992 december 8-án született Calina néven. 13 hónaposan édesanyja a kórházban "felejtette", hagyta, éppen azon az első napon mikor a kórházban hagyott eldobott gyerekek között kezdtem a munkát. Egy keresztény alapítvány kért meg, hogy nevelői munkát végezzek ezek közt a gyerekek között, tanítsam járni és beszélni őket addig míg bölcsődébe kerülnek. A sok gyermek között volt Calina, aki tizenhárom hónaposan is csecsemőnek súlyával feküdt mozdulatlanul kiságyába és szívta kis ujját szinte véresre. Legelesettebbnek, legcsendesebbnek mutatkozott és megtudva, hogy édesanyja éppen azon a napon hagyta magára, különös kötődés alakult ki köztem és közte azonnal. Megsimogattam kékes homlokát, simogatásomra összerezzent ez a kis csöppség..Egy drága, ártatlan kis élet! Leány szívem minden addig nem ismert anyai gyöngédsége felbuzogott lelkemben, egész lényemben és hirtelen ráébredtem felelős vagyok érte, az életben maradásáért, fejlődéséért. Leánykorom legszebb és legfelelősségteljesebb időszakát éltem meg ettől kezdve, minden energiám, gondolatom, szeretetem, akkori tudásom főleg Calinára szántam. Lopva hordtam be narancs, répa levet, cumis üvegből itattam sokáig a 4 kg-os kis csöppséget, minden nap várva hátha pár dekát gyarapodik súlya. Ó, de boldog voltam mikor először kimondta románul az Édesanya szót: Mama! Láthattam ahogy első lépéseit megtette, elkezdett járni. Minden nap kihordtuk koleganőimmel a gyerekeket a fűbe, levegőre. Ott hemperegtem önfeledten velük a fűbe, leginkább Calinával. Az igazgatónő engedélyét kértem arra, hogy néha hazavihessem, olyan boldogan szorítottam kabátom alá és futottam vele a mostoha kórházból haza, mutogattam szüleimnek, testvéreimnek milyen drága gyermek. Addig hordtam haza , míg édesanyám is nagyon megszerette. Én voltam a legboldogabb mikor reggelente bemehettem vele lenni és iszonyúan szenvedtem mikor lejárt a munkaidő és haza kellett mennem, Calina meg sikított:Mama, mamma..Nem tudtam mást mint az Élet adójához kiáltani, legalább ezt az egy gyermeket adja nekem, hadd mentsem meg mostoha sorsától. Látták a nővérek és ápolók mennyire kivételesen ragaszkodtam ehhez a kislányhoz és áthelyezték másik kórterembe, ahol hivő leányok dolgoztak ugyan, de én maradtam a számomra kijelölt osztályon..ó, mennyit sírtam. Ez lett a következménye annak, hogy nem álltam meg szó nélkül azt, hogy hideg vízben fürösztötték, csap alá tartva a cigány gyerekeket és közben gúnyolódtak az ápolók, de ők a kórházi meleg vízet saját hajuk mosására és zuhanyozásra használták..ó, mennyire fájt mikor láttam, hogy a szűkösen kimért adagot is meglopják az ápolók és saját gyermekeiknek hordják haza a kis kekszet, édességet. Fiatal voltam nagyon, de szót emeltem a szerencsétlen gyermekek mellett és mindazok ellen akik mások nyomorúságát még inkább kihasználták..hát elválasztottak a drága Calinamtól. Február elején kezdtem a munkát és júniusban értesített az igazgatónő, hogy több gyermeket is elvisznek végre a Nagyváradi csecsemő otthonba..Ezután még többet sírtam Isten színe előtt, nem volt se nappalom, sem éjszakám..Édesanyám anyja kórházba került és nekem el kellett mennem vele és mellette lenni..előtte ott térdeltem és esedeztem Calina kiságya mellett Istenhez és készültem a tőle való elválásra. Míg kórházban nagyanyám mellett voltam mostani sógornőm aki velem együtt dolgozott, felöltöztette gyönyörűen Calinat, készített róla egy fényképet és elvitte imaházba, hogy imádkozzon a gyülekezet a kislány sorsáért. Mire hazakerültem a drága gyermek már a bölcsődébe került. Születésnapomra megkaptam öcsém feleségétől a fényképet és zokogtam odahaza sokat..szüleim gyönyörű arany nyakláncot vettek, bátyám akkor került haza Amerikából, sok pénzt tett egy borítékba és átnyújtotta, de én csak zokogtam, hogy nekem semmi se kell, csak az a drága kis élet! Édesapám megígérte akkor, hogy miután bátyám megnősül elindítja a folyamatot, hogy magunkhoz vehessük és tartotta is a szavát. Október végén elment intézkedni hivatalokba és kiderült nekem saját házam kéne legyen, hogy én fogadjam örökbe..de édesapám elindította a folyamatot. Közben édesanyámmal látogattuk a bölcsődében, de úgy vissza fejlődött, hogy még jobban zokogtam hazafele minden alkalommal. Meg se ismert, nem tudott járni, beszélni..Sok papír munka után, decemberben Karácsony előtt mehettünk érte. , hogy szorongattam és milyen örömmel hoztam kifele az iszonyú nagy bölcsődéből...egyet , egyet a sok közül kimenthettünk..hazaérve, kiköveteltem szüleimtől, hogy az én kis szobámba alhasson, gyönyörködtem benne és takargattam, vigyáztam álmait. Hívő árvaházba hívtak nevelőnőnek és valahányszor elmentem dolgozni édesanyámmal maradt aki hozzám hasonló szeretettel vette körül és vigyázta őt. Mindig futott elém kis lábikóival mikor megjöttem munkából..ó, de boldog napok voltak. Bibliaiskolát is akkor végeztem, misszióról tanultunk, de nekem eszem ágába se volt, hogy másfele menjek missziózni, örültem, hogy ott van a kis Calina nekem és a sok árva gyermek. Férjhez menni se vágytam,persze azért álmaimban néha előfordult, hogy megjelent egy férfi..de ki venne el gyermekkel, egy kislánnyal? Aztán hirtelen képbe jött a szlovákiai fiatalember akinek gyönyörű szemei megigéztek és Isten szépen, lassan készített az elmenetelre még akkor is, ha tudtam Rebekát ki nem szakíthatom a megszokott környezetéből..Bálint elmondta aztán, hogy a kislányt is magához fogadja, nevére veszi, de én tudtam és mondtam is neki, ezt értem nem lehet tenni, csak akkor ha Isten kéri erre egyszer. Rövid udvarlása alatt egyre világosabban megértettem a kislány nélkül kell Uramat követnem és Bálintot két határon túlra.  Októberben férjhez is mentem.. igen kevés ideig volt enyém az a kislány akit Isten utamba hozott. Rövid ideig gondoskodhattam róla és őrizhettem álmait, örvendhettem fejlődésének, az ölelő puha karocskáinak, a puszijainak. Fiatal felségként csak a Calina hiánya árnyékolta be boldogságom. Férjem mindennel elkényeztetett, de itt ott sírva talált, mert a kislány akit megszerettem, akit Istentől kaptam annyira hiányzott. Mindenkinél jobban akit magam mögött hagytam. De Isten begyógyította fájó lelkem és megajándékozott gyermekáldással másfél év várakozás után. Áldott állapotban sem változott édesanyai érzésem Calina iránt, gyermek üzletekben járva azért mindent neki szerettem volna megvenni..Saját gyermekeim előtt az ő Édesanyja lehettem. Nem igazi, csupán pótédesanyja akit Isten rendelt és biztosított számára. Közben szüleim örökbe fogadták , nevükre vették és Rebeka nevet adtak neki. Hogy örültem húgom minden beszámoló levelének , képeinek amelyeket hűségesen küldözgetett. Imádkoztam tovább és annyira örültem, hogy helyettem ott maradt húgom neki, édesanyámról nem is beszélve...Az a kislány aki legcsúnyább, legfejletlenebb volt és szinte életben maradásáért küzdöttem, gyönyörű serdülő leánnyá cseperedett és meghozta életre szóló döntését, hogy Jézus Krisztust szívébe , életébe fogadja személyes Megváltójául. Meg is pecsételte döntését bemerítésben is Jézus Krisztus példáját követve ebben is. A bemerítése napján döbbentem rá, eltelt 15 év mióta el kellett hagynom őt hitben...végig zokogtam azt az ünnepélyt, hiszen annyi butaságot összehordtak akkor mikor szüleim örökbe fogadták Rebekát, hogy meg fogjuk bánni..stb..ehelyett Isten megérintette gyermek lelkét és láthattam engedelmességét , döntését, lelkiekben való érlelődését és fejlődését minden téren. Azóta sem halványult lelkemben a Tőle kapott szeretet és felelősség..de örültem mikor főiskolára került és egyre önállóbb lett. Istentől kapott egyénisége kezd kibontakozni, bár még mindig félszeg őzikéhez hasonlóan össze rezzen érzékeny lelke és lénye, a mi erős egyéniségünk mellett..vigyáznunk kell rá messziről is. De milyen vigasztaló, biztató, hogy van Valaki aki mindannyiunknál jobban vigyáz rá. Ma hálát adok azért, hogy énelőttem Ő ment el mellette és elmondta hatalmának Igéjét:"Maradj életben." Szuverén szeretetében és jóságában részesülhetett a  magára hagyott gyermek. Megmosta vízzel, megkente olajjal(Szent Lelkével) és Ővé lett elsősorban. Felöltöztette Isten igazságába , bűntől megmosott fehér ruhába, megszépítette és felékesítette Lelkének gyümölcseivel." Mindez KEGYELEM ELEJÉTŐL VÉGIG, AZ ÉLET ADOMÁNYÁZÁSÁTÓL KEZDVE AZ ÚJJÁSZÜLETÉSÉIG, A DICSŐSÉGBEN VALÓ MEGKORONÁZÁSÁIG."

Drága Rebekám, fogadd szeretettel ezt e bejegyzésem huszadik születésnapod alkalmából és mi mással fejezhetném be mint Ezékiel 16:8-11 versei és a 14 vers. "Szövetségre léptem veled-így szól az én Uram, az Úr-és az enyém lettél...Igen megszépültél..szépségednek híre ment." Vigyázz az Istentől kapott életedre, tisztaságodra és szépségedre. Puszillak forró szeretettel, Erzsikéd.