Mikor vasárnapi iskolásaink bejöttek imaóra végén és elmondták aranymondásuk, az újabb teli találat volt nekem:"Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel.!" Hát ezt szívemben forgatom egész héten.
Utána következett az igehirdetés a délutáni előrejelzett igék szerint. Mivel rendkívüli jó volt számomra és többünk számára, jegyzeteltem. Persze vázlat szerűen, mert férjem mondandóját nem tudtam szóról szóra jegyezni, úgy beindult..volt kinek mondja, figyelmesen hallgattuk mindannyian. Megérintette szívünk, lelkünk, még nagyobb hálát szítva lelkünkből. Hogy miért? Megörökítem most pár gondolat erejéig. Amit lejegyzek az nagyobb százalékban marad meg bennem és könnyebben tudom tovább is adni. Ap.Csel.13:1-3 volt az igei alapja a prédikációnak. Pál első missziói útja-ez volt a főgondolat az Áhítatban, de nem számunkra. Mindjárt azzal kezdte férjem, hogy "Honnan is indult Pál? Az antiokhiai gyülekezetből. Ez volt az első buzgó gyülekezet mely megnyílt a görögök felé, hirdették az Igét nekik is, nem csak maguk (zsidók) között. Barnabás meglátta az Isten kegyelmét mely működött ebben a gyülekezetben és nem tért vissza Jeruzsálembe hanem erősítette az Antiokhiai gyülekezetet ezentúl, Saulust is ebbe a gyülekezetbe hozva. Itt nevezték először a hitetlenek keresztyéneknek a hívőket, mert látták "ezek olyanok mint Krisztus." A gyülekezet fejlődött. A Szentlélek munkálkodott. Ima és böjt közben megszólalt , mondanivalója volt. Ma sem szólóban való hívőkhöz szól elsősorban az Úr. A gyülekezetekhez. A gyülekezetnek ad ajándékot, hogy erősítse a gyülekezetet, a Krisztus testét. Milyen volt ez a gyülekezet?
1.Volt prófétai szó. A hallgatók ennek nyomán megértették :ez nekem szól. A próféta nem mondhat mást mint amit Isten üzen. Nem saját látását, véleményét képviseli. Szóvivője Istennek: azt mondja amit az Úr szól.
2. Volt tanítás."Tanítva őket mindarra amit én parancsoltam nektek."
3.Volt szolgálat: ima és böjt. A test jogos igényeit megtagadták és nyomatékot helyeztek így az imára. Voltak imaharcok, ima tusák. Isten áldása követte ezt.
4. Meleg és befogadó volt ez a gyülekezet. Simeon niger volt, egyik szolgája a gyülekezetnek. (Köztünk is volt ezen a vasárnapon egy néger testvér) Manaént is befogadta ez a gyülekezet annak ellenére , hogy Heródes fejedelemmel nevelkedett. Ő is a hívők közösségét választotta inkább mint az előkelő társaságot akik között nevelkedett.
5. Tudtak lépésről lépésre haladni, lépni. Volt látásuk. Ha nincs látás nem tudunk előre lépni.(lehet oldalra lépni, hátra ha vakok vagyunk.., de nem előre) Ha nincs iránytű a tengeren, nem tudják merre. A Szentlélek vezette őket, azonnal léptek, cselekedtek ennek nyomán és engedelmeskedtek. Sokan mondták mikor mi is önálló magyar körzetet hoztunk létre:Minek ez a sietség?(évtizedek teltek el a kitelepítést követően egy helyben topogással, lásd gyülekezetünk történetét a weboldalunkon: www.szbgy.herobo.com ) Sajnos időhöz vagyunk kötve e földi létben. Múló az életünk. Amit ma megtehetünk, nem biztos , hogy holnap megtehetjük. Ne odázzuk el mi se amit Isten szól nekünk gyülekezetileg.
6. Ott volt a misszió, a küldetés. "Menjetek el, tegyetek tanítványokká minden népeket.."
Ez nem Pál első missziói útja volt, hanem egy gyülekezeté mely felvállalta ezt a missziót és támogatta imában, anyagiakban is. Legyünk mi is ilyen gyülekezet!"
Megemlékeztünk arról is, hogy négy éve, mikor az Úr férjem szívére helyezte a Csallóközi missziót, ő megosztotta kis gyülekezetünkkel és egy emberként álltak mögöttünk imában és vállalták ennek a 75 km-re levő nagy városnak a rendszeres evangélizációját, az anyagi terhét. Isten megáldotta a szentpéteri gyülekezet misszió útját, ma már egy jegyespár várja esküvőjét és kész megnyitni otthonát rendszeres alkalmainkra. Nem volt könnyű az elmúlt négy év, minden héten menni , néha Csemadok termében, máskor étteremben(kínaiban) beszélgetni az egy szem fiatalemberrel aki követi az Urat. Ritkán eljöttek barátai is, barátnői. Menyasszonya elfogadta az Urat a Reménység Fesztiválon és várja bemerítését. Esküvőjük e hónap utolsó szombatján lesz itt Szentpéteren és jönnek a rokonok akik soha nem vettek részt baptista szertartáson, istentiszteleten, egy busszal: Utaznak oda vissza három órát, hogy betekintést nyerjenek abba a gyülekezetbe mely felkarolta és támogatja szeretteiket. Hát előre imádkozunk, készülünk. Nagy kihívás ez számunkra. Hála az Úrnak Szlovákiában a polgári esküvő is imaházban , lelkipásztor által történhet. Bánszky testvér és férjem együtt fogják ezt végezni, ahogy a missziót is együtt, felváltva végezték. Hálás vagyok nagyon ezért a gyülekezetünkért! Olyan befogadó, hogy volt mit tanulnom az elmúlt években . Persze vizsgázhattam is párszor befogadás terén..mert a megtanultakat leellenőrizte velem is a Tanító! És sokat tisztult, változott a látásom is. Ezekben a napokban annyi mindenre vissza emlékeztem. Kezembe kerültek az elmúlt 12 év fényképei, hiszen lassan feltöltjük a gyülekezeti weboldalunkra. Első bemerítkezettek között volt a most Teológiát befejező Horváth Ádámunk 8-9 évesen. Azt a gyereket sose felejthetem. Akkor még voltak bennem előítéletek mint ma sokakban, hogy nem korai-e? Hát nem volt korai, testvérei akik missziótársaink, ők is 11 és 12 évesen vállalták a gyülekezeti tagsággal való felelősséget. Nem csalódtunk bennük mi sem, az Úr sem. Sőt, megtartattak velünk együtt és örömmel vállalták a koruknak korai megbízatásokat. Igaz, mint írtam, nem volt egy sem ebben a gyülekezetben aki megkérdőjelezte vagy hátráltatta volna fejlődésükben őket törvénykezéseikkel.(esetleg én, aki olyan háttérből jöttem). Férjem vezettetése néha furcsa volt számomra, érthetetlen..egész más gyülekezeti háttréből vagyunk, neveltetésünk is más..így egészítjük ki egymást. És így tisztulunk és formálódunk. Hálás vagyok azért a feltétel nélküli engedelmességért amit férjem iránt tanúsított a szentpéteri gyülekezet. Példák a számomra abban ahogy követték néha egy emberként való döntéseit és látásait. Hú, mikor még a mellékhelyiségek az udvarunk végében voltak( esőbe, hóba behordtuk a sarat, havat..) és férjem felhozta, hogy építkezni fogunk..és nem szavaztatta le, sőt neki állt bátran, azt hittem a gyülekezet elküldi őt. Nem így lett. Azt utólag elmondták, ha megkérdezte és szavazásra bocsájtotta volna, akkor ellene lett volna kishitűség miatt a legtöbb. Nem ellenkeztek(nem is volt kivel, ment előre mint a buldózer a férjem.., jó értelemben) sőt nem ásták alá tekintélyét sem. Támogatták annak ellenére, hogy féltek és aggódtak, én is. Ma pedig lassan de gyors léptekkel minden felújítva, nem neki , nekünk köszönhetően, hanem annak a maroknyi embernek aki szerette az Urat és hitt a pásztor Istentől való látásában és vezettetésében. Hasonlóan volt a házi közösségekben. Emlékszem mikor Perbetén hirdettük meg hosszú évtizedek után a Kultúrházi evangélizációt..A helyi drága vezető testvér azt mondta: minek? kinek? Nem jön el senki úgyse. Nem sokan jöttek, ketten. És kevesen tudtak elkísérni minket erre az útra, de támogattak imában, főleg az idős testvérek. Aztán a Kultúrház kis termében lettek rendszeres foglalkozások, az egyik résztvevő kitartóan jött hívő feleségével és egy közönséges estén azt mondta a végén:" Ne menjünk haza, el akarom az Urat fogadni." Feleségének is elég volt elhinni a csodát mely végbement a Szentlélek titkos munkája folytán és elmaradt a pia, a kártya parti..és nemsoká az ő házuk nyílt meg házi istentiszteletekre. Ma már 6 tagú kis közösség, leánygyülekezetünk van ott. Kezdődött azzal , hogy pásztorunk úgy hallotta(lelkében) :"Nekem még sok népem van ebben a városban.." (faluban) Isten csodás, titokzatos módon vezette népét, férjemet és ma bűnbánatot is tartok hiszen nem mindig tudtam teljes szívemből támogatni őt, látását. Igaz féltettem őt is, a gyülekezetünket is. De akkor se támogattam ahogy kellett volna. Ebből is vizsgáztam. De javítok, mert lehet. Isten áldását kérem most szeretett példa értékű gyülekezetünkre! Legyen fejlődő és engedelmes továbbra is. Kérlek emlékezzetek meg rólunk imáitokban. Örömteli és missziós lehetőségek elé nézünk e hónapban, jövő hónapban. Terjedjen az Evangélium! És még egy személyes kérés. Leányunk vágya, álma az volt, hogy bátyám leányával merítkezzen be egyszerre. Az Erdélyi alapszabály a gyermekek bemerítését korainak és éretlennek tartja.(nem tudom pontosan idézni..) Istennél nincs lehetetlen! Én hiszem és kérem, hogy Máriánk vágya, álma teljesüljön. Mert ahogy férjem életmottója hangzik:"Vállalkozzatok nagy dolgokra Istenért és várjatok nagy dolgokat Istentől!"Wiilliam Carey
No comments:
Post a Comment