Bibliai nevet kapott második fiúnk is, akinek foganására már az elsőszülött születése után vágytam. Jonathán születése által Józsefhez hasonlóan elfeledtette velem Isten atyámnak házát(jó értelemben). Ó, de örültünk, hogy gyorsan meghallgatta vágyunkat Istenünk és megfogant a második gyermek, a testvér az első számára. Vajon mi lesz? Szerettem volna ha kislány lenne, ha már első nem az lett. Sose felejtem el azt a pillanatot amikor ultrahangos kivizsgálás után biztos lett, hogy fiú van útban újra. Örültem, lelkem mélyén azért még hittem abban, hogy emberek tévedhetnek és kislányunk születik. Amikor férjemmel közöltem a jó hírt, ő majd kiugrott bőréből örömében. Két fiú édesapja lehet Isten kegyelméből. Efraim hordozása egészen más volt. Igaz, legnehezebb időszakban hordtam őt szolgálatunk szempontjából..sokat imádkoztam azért, hogy ez ne hasson ki rá. Eleven, sokat rugdalózó volt már a méhemben is. A szülése is gyors volt. Sietett napvilágot látni. Alig szenvedtem vele az első szüléshez képest. Amikor felsírt, tudtam, hogy fiúnk született. Efraim lett a neve, mert Józsefhez hasonlóan átéltem én is, hogy :"Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén." 1Móz.1:52. Mély hangon, legmélyebb hangon az újszülött osztályon sírt, ordított...hasfájós volt, állandóan a mellemen volt. Igen kimerítő időszak volt ez számomra lelkipásztor feleségként Naszvadon. Két kisgyerekes édesanyaként minden éjjel szoptattam állandóan..csak így hallgatott , szendergett Efraimunk. Hogy lelkileg is bírjam, elkezdtem Zsoltárt tanulni éjjelente. Aludni úgy se bírtam, itt ott szundítottam el pár perc erejéig. Akkor tanultam a legszebb 32 Zsoltárt. "Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van..." Azért imádkoztam abban az időszakban, hogy ez a síró gyermek felnőve Isten dicsőítő legyen! Másfél éves volt mikor Szentpéterre költöztünk. Ahogy nőtt, egyre aranyosabb, kedvesebb, szeretetét és ragaszkodását nagyon jól kifejező gyermekké vált. Érzékeny lelkű, bátortalanabb fiú..de Isten gondoskodott róla, hogy biztonság érzetét megerősítse. Anyósom, sógornőm, sógorom(férjem bátyja akinek nem adatott fiú gyermek) és szinte mindenki kedvencévé vált. Pörgős , nyughatatlan gyermek volt, le kellett vele feküdnöm, hosszan ott lenni mellette , hogy a számára oly szükséges délutáni alvást biztosíthassam. Nyugtalansága fogékony természetéből fakad. Környezetével szemben erőteljes befogadó képessége van, a külső benyomások könnyen utat találnak szívéhez mely olyan nagy, befogadó. Mivel sok benyomás éri, érzései is gyorsan változnak. Különös kedvességével , huncut mosolyával(gödröcskéivel) belopakodott mindenki szívébe. Miután hazaköltöztünk, segítséget kaptam anyósom és főleg sógornőm által, így hamar felüdültem és alig vártuk férjemmel az újabb gyermek áldását. Két éves múlt Efraim mikor Máriánk megszületett és Istennek különös gondja volt arra, hogy középsőként ne legyen mellőzve. Férjem Mária születésétől kezdve átvette a fiúk esti foglalkoztatását. Egyik gyermek Biblia a másik után került elolvasásra. Efraim úgy tűnt mintha felét se jegyezné meg állandó mozgás igénye miatt, de később kiderült pontosan vissza tudja adni az elhangzottakat. Férjem sokat játszott velük, rajzfilmeket néztek..Oviba is ő hordta őket, én meg haza szoktam őket hozni Máriánkkal. Sokszor vártuk Zsuzsikát a buszmegállóba és ugrott a két fiú az ölébe, nyakába. Minden jóval és sok sok szeretettel elhalmozta őket.Béla bácsi , a harmonista idős legény is sokat foglalkozott a fiúkkal és minden drága játékot , később könyvet megvett nekik. A férjem bátyja minden nap bejött és két lábára ültetve őket, mesélt nekik..hú, de élvezték. Az imaházban csintalanok voltak, de itt lehetett..mindenki szerette, kedvelte őket és annyira tudtak örülni nekik. Máriánk nagyon jó baba volt( majd róla külön írok˝) ezért a reggeli áhítatokat én tartottam a fiúknak. Mivel igen értelmesek voltak ( annyi ember törődése és befektetése nyomán) a Példabeszédek könyvét kezdtem el olvasni és magyarázni nekik. Hú, mikor megkérdezte nagy fiúnk mit jelent a parázna nő? bajban voltam. Már nem emlékszem mit feleltem, csak arra emlékeztetnek ők, hogy 4-5 évesen már jó és istenfélő feleségért kellett imádkozniuk és azért is, hogy a parázna nőt elkerüljék majd. Talán időben volt..hiszen életük második legnagyobb döntése ez. Nem?Efraim előnyös helyzetben volt, ovi és iskolában is Jonathán volt az úttörő. Mikor oviba, iskolába került, Jonathán ott volt, mint pártfogója és vigyázója. Akkoriban még idegenek felé zárkózott és szótlanabb volt. Efraim alapos, következetes, mégis játékosan, könnyedén tanító nénit kapott. Két év után kezdett Efraim feloldódni az iskolában. Soha nem felejtem el mikor szülőértekezleten Efraim tanító nénije azt mondta, hogy olyan mint egy gyémánt amit minél többet csiszolnak annál jobban ragyog. Háttérben húzódása inkább szerénységéből és bölcsességéből fakad. Nem sokat beszél, de az ismerősökkel tud közvetlen is lenni. Beszéde élénk, tele van melegséggel ami érzékeny, figyelmes, együtt érző, Istentől kapott természetéből fakad. Őszinte melegséggel tudott már gyermekkorban is szólni az emberhez. Tudott együtt örülni és sírni is másokkal. Ő mai napig többet ad mint szavakat. Ő a szívével ragadja meg amit mások meg sem értenek. Mindig felkarolta a gyengébbeket. Még csak másodikos vagy harmadikos volt amikor azzal jött haza iskolából, hogy egyik rossz jegyet kapott osztálytársát elkísérte hazafele és elmondta, hogy neki csak azért vannak jó jegyei, mert van egy nagy segítsége. Emlékszem, hogy rákérdeztem főzés közben(elgondolkodva) hogy milyen segítségre gondolt, ő meg meglepődve válaszolta, hogy az Úr Jézus. Isten jelenlétét és szeretetét, oltalmát kis korától átélte és ezt természetes módon meg tudta osztani a bajba jutottakkal. Elsőnek válaszolt a gyermekeink közül Isten örömüzenetére egy evangéizáción, sírva a bűnei felett. Hittel fogadta el Jézus helyettesítő áldozatát.A két fiú ugyanazon az estén hozott döntést, hogy Jézus Krisztust akarják követni és együtt merítkeztek be, két éve. Azóta Efraim növekedése és folyamatos érlelődése is látható. Igen pontos, precíz, felelősségteljes , előre készül alaposan mindenre. Kitartó mindenben amit elkezd. Negyedik osztály elején beírattuk zeneiskolába. Én hamarabb is szerettem volna, hiszen rendkívül jó hallása mindjárt feltűnt ..de benne csak ekkora érlelődött meg. Olyan szorgalmas ebben is, hogy ez évben befejezi a zeneművészeti alapiskolát. Nem kell noszogatni, naponta gyakorol, önként és hosszú ideig. Nagyon szeretek vele hegedülni, Gyönyörű aláfestést biztosít az én kezdő hegedű játékomhoz. Bármire megkérem, megteszi, főleg ha zenéről van szó. És nálunk bizony sokat zenélünk, énekelünk. Főleg férjemnek köszönhetően, aki nagyon szeret énekelni bárhol, bármikor. Idős harmonista testvérünk méltó utódja lesz Efraim hiszem. Isten meghallgatta kérésem, a síró gyermek Istent dicsőítő zenész lett. Lesz még inkább.. kérem. A tanulásban főleg Jonathán példája ösztönözte őt. Bár lassúbb és alaposabb a tanulásban( a mozgásban meg fordítva) de ösztönzésünkre részt vett versenyeken és szép eredményeket ért el. Még ovis korában két napot töltöttünk a Fekete -Tenger parton , ott édesapja vett egy sakk táblát és megtanította Efit sakkozni. Az alapiskolában az igazgató bácsi sakk kört is indított, Efraim oda is jelentkezett és ebben is jó eredményeket ért el. Nagyon örültem, hogy a matematikát is az igazgató úr tanítja Efinek. Könnyen érthetően adja át nekik, így ebben is jó eredményei vannak és különösebb segítség nélkül( bátyjára mindig számíthat..) boldogul. A versmondó versenyeken is kitűnt, bár nem igazán szónoki képessége hanem gazdag érzelem világa az ami hat a hallgatókra. Őt is ugyanaz a kiváló magyar szakos tanárnő képezte, készítette aki Jonathán osztályfőnöke volt. Rengeteget gyakoroltak ebben is, sokszor késő estig iskolában maradva. Ennek eredménye látható és kamatoztatják a gyülekezeteinkben is. A feladatot amit elvállalnak, lelkiismeretesen és alaposan végzik, teljesítik. Efraim különösen megbízható. Igéreteit és kötelezettségeit nem felejti el. Igazi csapatjátékos. Sok barátja van, fent áll a veszély, hogy rossz felé is sodorják, de azt kérjük Istentől és abban segítségére sietünk Efinek, hogy fordítva történjen, ő sodorja jóra a haverjait. Elmúlt hónapban töltötte 14. életévét. Nehéz év elé néz, a felkészülés éve. Merre? Hova tovább? Nem tudjuk, csak sejtjük..Hiszünk annak a képességnek és ajándéknak az erejében amelyet Istentől kapott. Most még készül arra a pillanatra amikor eljön az idő, hogy kész legyen arra amire Isten akarja. Ma már tucatnyi szórakoztató zenecsatornán nyomatják az igénytelen zenét, szöveget..dalokat a hazugságról, szerelemről..szünet nélkül, gondolatok nélkül. Ilyenkor még inkább úgy érzem nagy szükségünk van a jövő generációban is olyanokra akik Isten ölelését, szeretetét, az Ő gondolatait továbbítják, énekelik nem csak a fülünkbe hanem a lelkünkbe mennyei harmóniával, szép egyszerűséggel szabadítva fel megterhelt agyunkat és lelkünket.
Az öreg Jákób megáldotta József fiait különös áldással. "Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tegyen mint Efraimot és Manassét." Én is ezt kérem Istentől! Áldja meg Efraimunkat, tegye őt igazi Efraimmá!
No comments:
Post a Comment