Szent nyugalom, magány!

A Békehírnökben olvastam az elmúlt héten a következő gondolatokat. "Magányod szent. Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt arra, hogy mindennap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod szent. Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között akikhez nincs sok közünk. Sajnos egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról-nem is tudja mi az, hogy "belül". Igy aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod te magad vagy és ezért -figyeld meg!- szüntelenül menekülőben vagy. Ha valaki először leül elmélkedni, mindene viszketni kezd és azonnal száz és ezer fontosabb jó dolga akad, de tudd:a jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit. Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával is rendben van. Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud. A magányod:szent."(M.P.) Érdemes bemenni Isten nyugalmába nem az életünk végén, hanem minden nap egy rövid időre!