Az Istennek semmi se lehetetlen!

Mérföldkőhöz értünk: elsőszülött fiúnk, Jonathán elballagott az alapiskolából. Februárban 15 évesen megkapta személyi igazolványát. Lélekben, gondolatban visszatekintettem az elmúlt napokban az ő eddigi életútjára. Igen vártuk férjemmel foganását, születését. Gyönyörű kislányos, mosolygós arccal érkezett közénk egy februári napon. Kora reggel jelzett, hogy szeretne napvilágot látni, de első gyermek lévén hosszúra sikeredett a vajúdás. Testvéreim imái és a bizonyosság, hogy Isten kezében van minden, segített az éjfél előtt pár perccel való nehéz szülésben. Ugyanis elakadt a nagy feje és úgy kellett őt kiszívni belőlem. Holtfáradtan is annyira örültem neki. Bájos angyalkaként jól aludt, semmi gondot nem okozott. Nagyon sokat gyönyörködtem benne és imádkoztam érte a kórházban. Édesapja igen büszke volt az első szülött Bálint Jonathán fiára. Besárgulása miatt többet maradtunk kicsit a kórházban, de hazaérkezésünk után is kis angyalként viselkedett. Igy hamar tudtam fogadni a babalátogatókat, mindazokat akik velünk együtt örültek érkezésének. Aztán a naszvadi lelkész lakásban érkeztek a vendégek és ő igen türelmesen kivárta míg mindenkit kiszolgálok és ő is sorra kerülhet. Sok sok játékot kapott, kirakosgattam minden reggel kiságyába, a szobánkba számára kialakított sarokba,de ő nem sokat törődött velük. Ült fegyelmezetten és elmélkedett. Járni hamar megtanult és kedvenc időtöltése az volt, hogy a vitrinhez odament és a legszebb kávés készletemet rakosgatta kecses és finom kacsóival. Férjem emiatt sokszor haragudott rám és próbálta őt ebben megakadályozni, kezére ütve. De ő akaratos gyerekként újra és újra odanyúlt. Kitartó volt és szívós, édesapja keményebb fegyelmezése ellenére. Én láttam, nyugodtan hagyhatom szórakozni mert nem fog összetörni semmit.Játékait esetleg szétszedi kíváncsian, de a kávés készletem olyan finoman és kecsesen fogja, hogy nem is tört el egy darabot se belőle. Későn kezdett el beszélni, de aztán egyre választékosabban és egyre többet. Születése után már eldőlt bennem, hogy a legnagyobb ajándékot kérem Istentől Jonathánnak: egy TESTVÉRT! Hamar meg is érkezett a válasz, a sírós és teljes lényemet igénybe vevő Efraimunk. Másfél évesen is mennyire örült neki, sokszor bölcsője fölé hajolt és puszilgatta kis testvérét. Állandó éjjeli sírása miatt kénytelenek voltunk Jonathán és férjem számára külön szobát biztosítani az alvásra. Soha se fogom elfelejteni az első estét, ahogy nyitott ajtón át vágyakozva nézte, hogy szoptatom üvöltő testvérét. Emiatt sokáig bűntudatom is volt, teljesen lefoglalt és kimerített Efraimunk. Édesapja sokat foglalkozott vele, hozta , vitte magával, sokat mesélt neki és egyre több könyvet is kapott. Na ez már érdekelte , teljesen lekötötte.
Boldog gyermekként ugrálgatott önfeledten mikor kivittem sétálni a naszvadi katolikus templom körüli parkban. Rá csodálkoztak az arra járó emberek, apácák és én is. Teltek az évek és egyre okosabb, okoskodóbb lett. Sose felejtem el, mikor óvodába vitte férjem és tartotta magát, egy könnyet se hullatott, még csak nem is nézett távozó édesapjára, aki azért néha ott maradt bemelegíteni, puzzle-t kirakni nagy fiával.
Nyugodt és fegyelmezett gyermekként nőtt fel az örök izgó, mozgó Efraim mellett, aki miatt sokszor ő is megkapta adagját esténként, hiszen nemsokára megszületett Máriánk és estére nagyon elfáradtam és elővettem a fakanalat. Vasárnapi iskola tanítójuk egyszer megkérdezte miért imádkozik Jonathán úgy , hogy:" Istenem add hogy ma ne legyen fakanál?" Kicsit szégyelltem magam, de a két fiú együtt esténként kihozott pörgésével a sodromból és csend, lenyugvás csak akkor állt elő, ha előkerült a fakanál..néha elég volt elővenni, máskor sikerült szét is törnöm vaskos combjukon. A fegyelmezés híve voltam, annak is, hogy ovis korban van leginkább az ideje. Efraimnak szükséges volt a délutáni alvás, Jonathánnak is feküdnie kellett.. kitartóan , mozdulatlan bámulta az órát, hogy mikor telik le a pihenés ideje. Fegyelmezett volt ebben is. De a beszédében nem. Egyre keményebb fickóként beszélt és megtörte lelkemet, anyai szívemet sokszor. Mindent tudó, okoskodó előadásaival is..de végig ott élt bennem a bizonyosság, van Valaki aki ezt a gyereket meg tudja változtatni és ez meg fog történni. Többen is figyelmeztettek, hogy sok gondom lesz ezzel a gyerekkel, büszkesége, fölényessége és tudásának fitogtatása miatt...nem esett jól. Alaptermészetemre emlékeztetett amelyet Megváltóm kézbe vett zsenge gyermekkorban, tizenévesen is.
Térdeimre kényszerített nagy fiúnk viselkedése és nem volt hiábavaló. Sőt a legjobb , leghatásosabb eszköz a gyermeknevelésben. Isten hamar meghallgatta fohászom és korán megérintette gyermeklelkét. Azóta olyan változásnak vagyunk szemtanúi ami csak azt bizonyítja :"Istennek semmi se lehetetlen!"
Születésük előtt már azt kértem Istentől, hogy gyermekeink fogékonyak legyenek minden bölcsességre, taníthatók az ismeretekre, értsék meg a tudományt , hogy majd kiváló eszközei legyenek Istennek ott ahol éppen lesznek. Ne sodródjanak a tömeggel, ne elégedjenek meg középszerűséggel. Semmi félelmem, bizonytalanságom nem volt amikor óvodába, majd iskolába kerültek. Sőt, nevelésük célja számomra az volt, hogy hiteles keresztyén gyermekek legyenek a többiek között és meg voltam győződve arról, hogy Isten azt is tökéletesen és egyénre szabottan elrendezte és biztosítja, hogy melyik gyermeknek melyik óvónéni, tanítónéni passzol az alkatához és érdeklődéséhez. Igy is volt, ámulva fedeztem fel, mennyire gondja van ilyen téren is gyermekeinkre Istennek. Nagy fiúnk meleg szívű, anyáskodó óvónénit és tanítónénit kapott kemény fickóként..Majd jött a negyedik osztály és kapott egy kedves , de igen sokat követelő tanító bácsit. Aztán egy fantasztikus magyar szakos , kiváló történész osztályfőnököt. Precizitásával, kiválóságával és következetes kemény munkájával elérte az országos versenyeken való részvételét és kiváló eredményeit Jonathánnak. Igaz, Jonathánnak az olvasás volt a szórakozása. Nem bambult órákon keresztül a képernyőre. Ő falta a könyveket. Rendkívüli , jó memóriájával néha megszégyenítette a tanárokat történelmi évszámokban és földrajzi ismeretekben, amiket főleg édesapjának köszönhet. Osztályfőnöke kemény munkájának köszönhetően kezdett rádöbbenni mennyi hiányossága is van szép magyar beszédben, a délutáni , sokszor késő estig való foglalkozásokon egyre élvezetesebben, csiszoltabban beszélt, írt, fogalmazott. Igaz minden előadói, jó szónoki, fogalmazói tehetség Isten ajándéka, de az alapiskolában tehetségéhez rátanult keményen. Amiért viszont leghálásabbak vagyunk az becsületessége, hitelessége, tisztességes hozzáállása mindenhez. Előfordult, hogy visszaadta kijavított és kitűnő jeggyel értékelt dolgozatát, mert ő talált még benne hibát.  Nagyon örültünk, hogy nem a jegy a fontos a számára elsősorban, hanem valós tudása és ismerete.Utolsó két évben naponta órák hosszat bibliázott. Valahányszor benyitottam váratlanul a szobájába mindig térdein találtam. Mikor rákérdeztem miért imádkozik ilyen sokszor, sokat, azt válaszolta : "Szerzetes szeretnék lenni!" Ajajj..helyben vagyunk..én is apáca akartam lenni. Isten gondolatai másak remélem vele kapcsolatosan is. Aztán kezdett egyre sűrűbben félrevonulni a ház legcsendesebb szobájába több  fordítású Bibliával, énekes könyvvel, magyarázatos könyvekkel...Nahát, ebből is teológus lesz, ismertem fel. Akkor tudatosult bennem , hogy mennyire lelkipásztor ellenes vagyok még mindig, nem örülnék ha lelkész lenne fiunkból, mert a legtöbb ellaposodik az évek során és igen kevés aki jó papként holtáig tanul(szerintem). Kiüresedett lelkű, kegyes szónokokból pedig mindig van éppen elég...Mint elsőszülött, mindig védte, segítette kisebb testvéreit mindenben. Mai napig türelmesen és igen érthetően magyarázza el amit nem értenek. Az a fickó aki olyan keményen fogalmazott másokat illetően ma annyi elismerő, kincset érő szót, dicséretet mond másoknak.  A gyülekezetünk legkisebbjeihez is olyan türelemmel viszonyul, ezért is szeretném ha tanító vagy tanárképzőt is végezne, hiszen lelkipásztorként is nagy hasznát venné. De  ebbe már befolyásom, ösztönző szerepem lassan lejár, a döntő az:Isten mit akar vele? Mi a terve életére nézve?
Hamar megnőtt a nagy fiúnk, igaz a kisebbik sem marad el. Mindketten 46-os cipőt hordanak, a legnagyobb nadrág méret hossza sem elég...ahogy nőttek egyre jobban értékelték mindazt amit értük tettünk, a nagy fiú még a vizet is megköszönte a télen amit ihat...Igen érzékeny , önfeláldozó, pásztor szívűvé formálta őt Isten az elmúlt években. A téli időszakban a nagy hideg és hó miatt kevesebben vettünk részt a hétköznapi bibliaórákon. Elevenen él a lelkemben ahogy Jonathán az utcán nézelődik és várja az érkezőket. Sokszor mondtam neki:"-Fiam, nem az számít hányan vagyunk, gyere be, akik vagyunk, megkezdjük.."Ő ott toporgott a hóban, várt és várt. Mindig utolsónak ért haza . Egyszer megkérdeztem hol járt ? hiszen annyi tanulnivaló vár rá. Erre elmondta hogy felkereste azokat akik nem jöttek el, mert aggódott értük és megkérdezte miért nem jöttek el, nincs-e valami baj, szükség? Egyértelművé vált a számomra, hogy ez a nagyra nőtt gyermek már Isten pásztor szívű eszköze. És kezdtem elfogadni, hogy rövidesen teológus lesz ő is. Jgy már inkább az egyházi gimnázium felé terelgettem volna, de ő minkét Komáromi gimibe kérte felvételét. Mindkettőbe felvették, felvételi nélkül eredményei alapján. De elsőnek a legerősebb gimibe, így azt kezdi nemsoká. Köszönet érte a felkészítő tanároknak akik rengeteg "meg nem fizetett" túlórát vállaltak érte, értük. Május végére már kezdett a sokféle versenyre való felkészítés és részvétel miatt lefáradni, kimerülni...és aggódtam érte. Istennek gondja volt rá ilyen téren is. A Révész Árpád testvér evangélizációja közöttünk megújította és a Reménység Fesztivál minden alkalmán részt vett öccsével és édesapjával, barátaikkal együtt. Vannak körülöttünk fontoskodó, mindig mindenhez hozzá szóló egyének(igaz kevesen), akiket egyre nehezebben viselek ahogy öregszem, pedig én is hasonló voltam, de egyre többet vonulok vissza..igen szükséges ez. Néha , vagy mindig szóvá teszem,( tesszük) mennyire megterhelő az ilyeneket elszenvedni. Jonathán ártatlan lelke mindig pártfogolja az ilyeneket is, megértve és beleérezve sorsukba. Tapintatos, figyelmes, lehajló, pártfogó lett ez a nagy gyerek.És ez nem a mi nevelésünk eredménye, sem modell életünk gyümölcse....ajajj!!!Annak az EGYETLENNEK A MUNKÁJA AKINÉL SEMMI VÁLTOZÁS SEM LEHETETLEN. A napokban jó volt rácsodálkozni arra akivé Isten formálta, csiszolta és érlelte az elmúlt 15 év alatt!
Drága NAGY FIAM! munkatársunkká váltál az elmúlt években! Felelősségteljesen végzed mindazt amire kérünk. Megbízható vagy minden téren. A kihívások ezentúl jönnek, a legnagyobbak! Rick Waren mondta:
" Ha Isten nélkül is meg tudsz valamit csinálni, akkor az nem elég nagy!" Álmodj nagyot és Istennel valósítsd meg! Mi támogatunk imában és amiben csak tudunk.Biztosan és céltudatosan , szilárdan és hűségesen kövesd meggyőződésed. Képviseld szennyes világunkban a tisztaságot és szentséget, a bibliai igazságokat és értékeket. Kívánom és kérem Istentől, hogy légy kortársaid között HITELES PÉLDAKÉP! édesanyád.

"Erzsébet is..."

Az elmúlt napokban olvastam és elmélkedtem a Lukács evangéliumának első részén. Gábriel Máriához való üzenetéből a harminchatodik vers ragadott meg:" Ime Erzsébet is fiút fogant öregségére és a hatodik hónapjában van az akit meddőnek mondanak." Annak ellenére, hogy Erzsébet elrejtőzött öt hónapra(24 vers) a mindentudó Isten felfedi ezt a titkot Máriának. Milyen öröm lehetett Máriának a szívében amikor értesült arról, hogy nem csak ő fogan a méhében, hanem Erzsébet is idős kora és meddősége ellenére. A felfedett titok, a tudat, hogy Erzsébet is hasonló állapotban van, Máriát tettekre ösztönzi:"Útra kelt Mária és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába és bement Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet. Ezután Mária Erzsébettel maradt három hónapig. " (18,20 vers) Erzsébet elrejtőzése Mária látogatásáig tartott.

Erzsébet nevet kaptam a szüleimtől, bár én mindig Mária szerettem volna lenni. Voltak az én életemben is rejtőzködő időszakok amikor érzékeltem, hogy a csendben, az Istenre való várakozásomban áldás készül. A várakozás hosszú néha. A legnehezebb, legkilátástalanabb, legérthetetlenebb és legmagányosabb élethelyzetekben kaptam Istentől én is egy-egy Máriát, akinek a megértése, szeretete, látogatása kimondhatatlan áldást jelentett számomra. Voltak Máriák akik nyomasztó helyzetemben Istentől ihletve és vezetve ajtót nyitottak rám és jelenlétükből erőt, biztatást, vigaszt, kitartást merítettem. Isten rám gondolásának eszközei voltak ők, azok a névtelen szolgák, akik elfoglaltságuk ellenére is felkerestek és velem időztek. Megtapasztaltam milyen ritka és drága kincs az aki érzékeny és vevő Isten üzenetére, az akit a kinyilatkoztatott titok útra, tettekre késztet, gyakorlatias és áldozatos közösség vállalásra. Azóta megfogant a szívemben a vágy, bárcsak én is ilyen Mária lehetnék! Életutam során, időközönként Isten járatlan utakra vezetett ahol egy egy rejtőzködő, kereső lélek várt megértésre, barátra, valakire aki mellé áll és mellette marad. Az elmúlt hetekben többen is kifejezték köszönetüket azért, hogy melléjük álltam, mellettük maradtam az évek során. Egy különleges ajándékot is kaptam: egy kincses ládikát. A tartalma nagyon meglepett, olyan kincsek voltak benne amire mindannyian vágyunk és sóvárgunk: SZERETET, MEGÉRTÉS, BIZALOM, ŐSZINTESÉG, BARÁTSÁG. Karácsonyra készülve ilyen kincseket szeretnék én is ajándékozni. Ma már olyan sok eszköz áll a rendelkezésemre, hogy útra keljek és felkeressem azokat akiket Isten a szívemre helyez. Szeretnék több időt és több figyelmet szánni az egymással való meghitt közösségre.
Isten áldását kérem az olvasóimra, a szeretteimre, azokra akik ilyen módon is "betértek" hozzám ez évben. Köszönöm, hogy vagytok nekem is, hogy hordoztok imáitokban és szerető szívetekben. Szükségem volt erre. Imáitok folytán megtapasztalhattam a meghallgattatást mindenben amiben az Úrra vártam. Akik megbántottak (meggondolatlanul) bocsánatot kértek, szolgatársunk autót kapott és meghosszabították munkaszerződését. Ez évben bemerítkezett rákos barátunk vérképe jobb lett kissé, így nem került sor a kemoterápiára. Mély depresszióból emelte ki Isten egyik fiatal testvérnőnket. Megalakult az imádkozó fiatalasszonyok közössége. Isten megújította életerőmet. Istendicsőítéssel telt a lelkem, rácsodálkozom újra és újra arra AKI biztos kézzel vezet életutunkon a cél felé. Egy énekkel búcsúzom év végéhez közeledve, ajándékba kaptam elmúlt héten. Csak továbbítom, Áldott Ünnepet kívánva szeretettel.

" Az Isten útja biztos út, csak Őrá bízom éltem.
Szent Igéje a tiszta kút, mely üdít, táplál engem.
Én Istenem, én mindenem, tarts szent kezedben engem.
A Jézus által, Ámen!

Ő tudja szívem óhaját, ő tudja minden léptem.
Ő tudja lelkem gondjait és mindent megad nékem.
Mint jó Atyám, úgy gondol rám,
Az történik csak vélem, mi javamra van nékem. "

Csak egy szó!

Hetek óta, újra és újra egy régi Békehírnökben olvasott cikk jutott eszembe. Most ezt szeretném üzenetként tovább adni. "A jó Isten magához rendelte az angyalokat, és egy feladatot bízott rájuk. Meg kellett mérniük a teremtett világ lelki állapotát. Javult vagy romlott az emberek szíve a teremtés óta. Előhozatta a legérzékenyebb patikamérleget, hogy a legkisebb jóságot is meg tudják mérni. Óriási gombolyagot gurítottak elő, amivel távolságot, mélységet meg kellett mérniük. Nem a tengert és nem a felhőket vizsgálták, hanem a szeretet mélységét és az emberség magasságát. Apró aranykelyheket osztott a könnyek gyűjtésére. -A bűnbánat és öröm könnyei külön edénybe kerüljenek!-kérte őket Isten. Az angyalok megköszönték a különleges feladatot. A lenti világban szétszéledtek és elkezdték a mérést. Megfigyelték, hogyan bánnak egymással az emberek. Benéztek iskolákba, kórházakba, öregek otthonába. Szeretetet kerestek az emberek szavaiban. A gyöngyöket felfűzték füzérbe, hogy így adják át a jó Istennek. Akik a fájdalmat és könnyet mérték, kétszer is kértek kelyhet. Sok ember sírt, legtöbbjük szomorú volt, és csak kevesen könnyeztek az örömtől. Gyűlt a sok könny a kis kancsókba. Aztán befejezték munkájukat a földön, és visszarepültek a jó Isten elé. Beszámoltak a látottakról. Letették az Úr lábai elé a szép szavak füzérét, kiöntötték lába elé a bűnbánó kelyhek könnyeit. A jó Isten megdicsérte a fáradságos munkát, és megköszönte. Erre az angyalok összenéztek. Látszott rajtuk a csodálkozás. A jó Isten megkérdezte, miért csodálkoznak. -Uram, egész idő alatt nem hallottunk egyetlen köszönő szót sem! -Több bölcsességre van szüksége a világnak, hogy köszönni tudjanak! Meg kell tanítanunk egy szót nekik! -Melyiket, Uram?-kíváncsiskodtak az angyalok. -KÖSZÖNÖM!-felelte az Úr-, és akkor kisebb kehely is elég lesz a könnyek mérésére! "

Elgondolkodtató történet..engem arra késztetett, hogy tudatosan fejezzem ki köszönetemet utóbbi időben és meglepődve tapasztaltam, hogy ez az egyetlen szó milyen mosolyt tud varázsolni a fáradt, gondterhelt és könnyes szemű embertársam arcára. Hálaadóünnepünkre is úgy készültem, hogy sok kis apró figyelmességet készítettem és ezt az egyetlen szót mellékeltem hozzá, írottan vagy szóban. Örültem annak, hogy Isten eszembe juttatta ezt a történetet, hiszen éppen október harmincadikán tartottuk szentpéteri gyülekezetünkben a hálaadó ünnepet, a reformációhoz és a halottak napjához oly közeli időpontban. Minden nap szembesültem( és azóta is)azzal, hogy mennyi pazar virágcsokor és dísz kerül ilyenkor elhunyt szeretteink sírjára...szerettem volna bele kiáltani mindenki fülébe:"Több virágot az élők útjára!" vagy azt is, hogy :"Késő már halottnak megköszönni, amit életükben nem tudtunk kifejezni." Olyan jó lenne reformálni ezt a szokást és az élőket ünnepelni, meglátogatni, kifejezni amíg időnk és lehetőségünk van rá, hogy mit jelentenek a számunkra, kifejezni azzal az egy szóval hálánkat fáradozásukért, szolgálatkészségükért. Tapasztaltam én is ritkán, mit jelent egyetlen szívből fakadó szó, figyelmesség. Ezzel ellentétben pedig milyen mélyre tud rántani a kritika, a bírálat, az egymás feletti uralkodás, a mások ügyeibe való kontárkodás, a hozzá nem értő kezek és száj, szív romboló munkája ahhoz amit alkalmanként építeni, felépíteni szeretnénk magunkban és másokban. Megfigyeltem utóbbi időben, hogy Pál apostol minden levelében, minden érvelés után találunk egy buzdító részt is. Miért marad el egyre inkább a kapcsolatainkból az oly szükséges buzdítás? A kioktatás annál népszerűbb és egyre több a tanításokban és igei üzenetekben. Figyelgetem azt is jó ideje, hogy a kioktatottak tanítás helyett lelki gondozásra és megerősítésre szorultak volna, ahogy azt is, ha valaki elbizonytalanodva és megrendülve saját maga felőli értékelésében kap dorgálást és kemény beszédet, hát szépen lemorzsolódik és egyre elérhetetlenebbé válik. Elgondolkodtató, vajon tényleg Isten vezet-e beszédünkben, igei látásközvetítésünkben, netán levél formájában való értékelésünk kifejezésében? Engem, személy szerint ez elmúlt évben, mások elhamarkodott és felszínes véleménye rólam nagyon rosszul befolyásolt, személyes értékmérőmmé vált. Észre se vettem , csak hosszú idő után, hogy milyen mélyre sodort a mások véleménye és milyen messze kerültem az egyedüli veséket is átlátó Teremtő Istenem véleményétől. Vissza a Szentíráshoz! Én is visszatértem az Ő értékeléséhez. Közben megtapasztaltam, hogy azért jött Isten Fia a földre, hogy rám találjon és felemeljen , kiemeljen az ingoványból újra és újra. Ez év hálaadóünnepén csak ezt az éneket kértem közös énekként:" Az ingoványból engemet, szelíd kezével FELEMELT, AZ ÉJ UTÁN JÖTT FÉNYSUGÁR, zeng ajkam ezt, Ő FELEMELT." Számba vettem ez év második felében kapcsolataimat és mérlegeltem, melyeket kellene kölcsönösebbé tenni, melyekben voltam józantalanul kiszolgáltatott, melyekben kéne nekem többet adni és mely kapcsolatokban kéne másnak nagyobb áldozattal lenni irántam. Hálás vagyok azon kevesekért akik e számomra nehéz évben közösséget vállaltak velem. Nagy szükségem volt erre, ahogy más Testvéreimnek, Barátaimnak is. Megdöbbentett Pál apostol Filippiekhez írott levelének az a verse melyben merte írni:" ..az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt mellém, CSAK TI EGYEDÜL.."(Fil.4:15) Más fizikai vagy lelki nyomorúságában, nélkülözésében részt vállalni nem könnyű ma sem, de nem is lehetetlen. Csak érzékenyebb, lehet megpróbáltabb lélek kell hozzá? mert ha már tapasztaltuk mi magunk is a közelünkben élő nyomorúságát, ínségét, nem tudunk közönyösek, távoliak maradni..az együtt érzés, az empátia , a szeretet, a segítő készség késztet mellé állni és egy szót is legalább mondani, felemelőt! Vagy simogatni, tudva egy szeretettel teljes érintés milyen sokat jelent számunkra. Vagy írni egy biztató képeslapot, egy igét a sok közül továbbítani..Újabb hálaadóünnepre készülve, ismét eszembe jutottak ezek a gondolatok és most végre időt és lehetőséget találtam lejegyezni saját magam számára elsősorban. Most pedig megyek, hogy tettekre váltsam mindazt, amire Isten ihlet az élő szeretteim, barátaim iránt. Istentől megáldott, igazi közösségvállalást kívánok mindannyiunknak azokkal akik felé elhívást érzünk és késztetést! Akkor kisebb kehely is elég lesz a könnyek részére...

Csodás hétvége!Istentől készített!

Péntek reggel alig bírtam felkelni, jól becsípődött a derekam. Annyi tennivalóm volt a péntekre betervezve, konstatáltam, most legjobb ha fekszek izomlazítót szedve, pihenek és kihasználom a kényszerhelyzetet az imára. Volt alkalmam a nagyváradi női konferenciáért , az esztergomi missziós konferenciáért imádkozni, Máriaként csendben Isten Igéjét olvasni, a legjobb részt választani. Akkor még nem is tudtam mennyire szükséges ez a kényszerpihenő számomra. De a Jó Pásztorom tudta és megadta. "Ne úgy legyen(ez a hétvége) ahogy én akarom, hanem ahogy Te" (Márk 14:36)Főleg ezt kértem.. Délután már fel tudtam kelni és kitakarítani a nagy házunkat, elkészíteni a három gyereknek akik nálunk töltötték, velünk, köztünk a hétvégét, hogy szüleik kikapcsolódhassanak a rég áhított kettesben. Meg is érkeztek a kedvenc apróságok mindannyiunk örömére. Ebben a vállaklozásomban mindenki benne volt, gyermekeink, sógornőm. Egyedül nem ment volna..de együtt igen! Péntek este olyan gondtalan és felhőtlen gyerekké váltunk általuk, gyönyörködtünk bennük, gyermekeimben is ahogy türelemmel és szeretettel olyan szépen foglalkoztatták a három apróságot. Máriánkon lepődtem meg legjobban, mert ő( a kis türelmetlen) épp a még nem beszélő legkisebbel annyit foglalkozott és folyton puszilgatta , áradozva milyen aranyos! Az esti lefekvéskor a családjuknál szokásos Gyerek Biblia került elő és úgy lesték a két nagyobb , hogy tényleg azt olvasom ami oda van írva?volt rá kísértésem, hogy itt ott hangsúlyosabbá tegyem ismétléssel egy egy mondatot, vagy éppen hozzá adjak egy mondatot..de árgus szemekkel lesték hol tartok és együtt nézegettük a képeket is. A legkisebb nagyokat hümmögött hozzá. Aztán imádkoztunk és az imájuk mélyen lelkembe vésődött. Főleg a kislányé , aki így imádkozott szenvedélyesen:"Köszönöm Úr Jézus, hogy nagyon szeretsz engem és én is borzasztóan szeretlek, de segíts nekem, hogy egy picit még jobban szeresselek! " A nagy fiú, okos , értelmes, ő bűnei bocsánatát kérte és az Úr oltalmát családja minden tagjára és ránk is..jó közbenjáró ez a gyermek már most. A kis apróság, összetett kacsókkal hümmögött. Érdekes módon énekeltem nekik egy spontánul komponált éneket..és elaludtunk, hajnalig amikor a legkisebb éberen, indulásra készen ült fel ágyamban..vittem neki egy csésze meleg tejet és suttogva megmagyaráztam neki, hogy még mindenki alszik..szót fogadott, vissza aludtunk 7,30-ig. Ránk fért, mert zsúfolt nap elé néztünk.A legkisebbel elindultam gyalog bevásárolni, ledolgozni gyaloglással a benne levő sok energiát Szedte is a lábikóit ügyesen üzletről üzletre ..jót sétáltunk, voltunk cicájukat is megetetni, aztán a sógornőm általi konyha tündéri fincsi ebédet és sütiket elfogyasztva lefektettem a legkisebbet..azután temetésen vettem részt férjemmel a gyönyörű napsütésben, gyönyörű őszi időnek örvendezhettünk. Haza jövet fogtam a három vendég gyereket és átvittem imaház udvarba, hogy a nagyok tanulni tudjanak..sikerült barátnőm lakását kicsit felfrissíteni meglepetésként , aztán haza gyalogoltunk, játszottak kedvükre a nagyobb gyermekeinkkel, közben elmentem füröszteni a gondozott nénit, beszélgettem vele és megálltam egy súlyos betegnél is hazajövet egy pár percre. Sötétben tekertem a biciklit , szívtam a friss levegőt . Itthon újra fürösztés, kedvükre kis állatokkal, majd gyors ágyvetés, ágyba bújás, biblia olvasás , imádkozás és alvás..Felfigyeltem, hogy a középső nehezebb időszakot él most meg, mellőzöttebbé lett és bizony ennek vannak jelei amikben határozottan léptem fel vele..nem engedtem a nyafogásnak, követelőzésnek, szépen mellé feküdtem, el mondtam mennyire szeretem, milyen szép, nagy lány, neki ez a viselkedés nem áll jól..és simogatásom folytán elaludt szépen. Ezek után kezdődött a cipők puculása, a vasárnapi ruhácskák előre kikészítése, hogy kapkodás mentesen menjen a készület másnap Isten házába. Vasárnap, egy különleges meghívásnak tettünk eleget mi baptisták is, a református templomba szervezett október 23-ai ünnepi megemlékezésen vettünk részt. Számomra jó volt látni, hogy a megosztott népünk azért mégis összeállt egy rendezvény erejére legalább. Az ünnepi istentisztelet igehirdetője Kálmán Szabolcs magyarországi nyugdíjas lelkipásztor volt. Üzenete engem nagyon szíven talált, ezért idézek most belőle. Sok előítélettel találkozunk , mielőtt még tudnánk hova is hívnak és sajnos vannak akik nem jönnek el. Mi minden rendezvényen, főleg meghívottként el szoktunk menni és baráti jobot nyújtani azoknak akikkel találkozunk. Bár nem mi voltunk a házigazdái ennek az istentiszteletnek, otthon éreztük magunkat. És sok áldásban volt részünk mindazoknak akik részt vettünk ezen a községünket átfogó rendezvényen. Az igei üzenet a kedvenc Jeremiás próféta könyvéből volt. Jól ismert igék és mindig aktuálisak, nekem különösen jól jött most az Istentől jövő megerősítés és üzenet a jelenre nézve:"Ez szó szerint az a levél amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt megmaradt véneknek és papoknak, prófétáknak és az egész népnek , akiket fogságba vitt Nebucadnecar Jeruzsálemtől Babilóniába.Igy szól a Seregek Ura, Izráel Istene az egész fogoly néphez:Építsetek házakat és lakjatok bennük. Ültessetek kerteket és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok!Szaporodjatok és ne fogyjatok! FÁRADOZZATOK ANNAK A VÁROSNAK BÉKESSÉGÉN AHOVÁ FOGSÁGBA VITTELEK BENNETEKET ÉS IMÁDKOZZATOK ÉRTE AZ ÚRHOZ, MERT ANNAK BÉKESSÉGÉTŐL FÜGG A TI BÉKESSÉGETEK. NE ENGEDJÉTEK, HOGY RÁSZEDJENEK BENNETEKET A PRÓFÉTÁK ÉS A JÓSOK, AKIK KÖZTETEK VANNAK, ÉS NE HALLGASSATOK AZ ÁLMODÓK ÁLMAIRA. MERT HAZUGSÁGOT PRÓFÉTÁLNAK AZ ÉN NEVEMBEN, NEM KÜLDTEM ŐKET- IGY SZÓL AZ ÚR." Jer.29:1,4-8.
Idézek néhány gondolatot az elhangzottakból:" Egy személyre szóló igei üzenetre van ma is szükség, nem politikai szólamokra. Ideiglenes minden, az állapotunk is, pl.most boldog vagyok, munkanélküli, gyászba vagyok..stb. Kedves testvérem ne felejtsd el: ez ideiglenes. A kétezer km-re elhurcolt embereknek azt üzeni Jeremiáson keresztül Isten:-Koncentráljatok a JELENRE! Arra ami most van. Építsetek házakat amíg ideiglenesen itt vagytok. Műveljétek meg a földet, hogy legyen eledeletek. Luther Mártontól megkérdezték mit tenne , ha tudná itt a világ vége? Ő azt felelte:"Almafát ültetnék!" Isten üzenete az:Teremtsetek otthont ahol vagytok. Tedd otthonossá házad , fáradozz a békességen. A Békesség szó eredeti jelentése: csend, harmónia, egyensúly. A te jóléted, békességed függ a körülötted levőktől is, a szomszédodtól, a kórházi szoba társadtól. Az emberi kapcsolatokban érvényes , hogy az én békességem a te békességed, nekem is érdekem, hogy szerethesselek. Nagy szükség van ma is arra, hogy öntudatosan, önértékeléssel békességet teremtsünk, nem határokat ide oda toljunk...Isten Igéje , üzenete az egyetlen igaz próféta által bekövetkezett, el kellett telnie a 70 évnek( három generáció) a fogságban, meghaltak sokan ott ahova kerültek. Érdemes a legkilátástalanabb helyzetben is KITARTANI ISTEN ÜZENETÉRE FIGYELVE. NEM TUDSZ OLYAN HELYZETET AMIT ISTEN JÉZUS KRISZTUSBAN NE ÉLT VOLNA MEG..mindent ismer amit te ma átélsz. Üzenete ma feléd:"BÉKESSÉGET ÉS REMÉNYTELJES JÖVŐT ADOK NEKTEK!"Imádkozz ma a rabtartóidért, imádkozz az ellenségeidért! Isten áldjon meg minket és tegyen alkalmassá , hogy képviselhessük mindig az ő üzenetét és biztatását. Üzenete aranyozza be a JELENÜNK! TŐLE VEGYÜK A REMÉNYT! "
Az istentisztelet után következett Tücsök Nikolett énekes-gitáros előadó koncertje, gyönyörű hangon szólt a gitár a kezébe és a legszebb dalok csendültek fel csengő hangja által, többek között a számomra legkedvesebb:"Ha én rózsa volnék.." Majd Kálmán Szabolcs , tatai nyug. lelkipásztor , az 1956-os események részt vevője számolt be arról , ő hogy élte meg 20 éves munkásként ezt az időszakot. Néhány mondatot ebből is jegyzeteltem, igen tanulságos volt egy eddig szokatlan szemszögből hallani erről az időszakról való megemlékezést." Egy nappal a forradalom előtt utaztam Pestre. Semmi összeesküvés nem volt. Minden a rendszeren belül történt. Jellemző volt a bizonytalanság és a zűrzavar. A forradalomban összeolvadt minden, bizonytalanság és feszültség volt mindenütt tapasztalható. A Pesten kívül élők nem tudták mi is történt Pesten? A Kossuth rádión keresztül értesültek az emberek. Bámulatos bölcsesség és higgadtság jellemezte az egyszerű munkás népet. Nem gyűlölet , hanem szánalom élt a szívükben a megfélemlített kulákok iránt. Ez volt a békés része a forradalomnak. Egy forradalomban teljesen bután és értelmetlenül is meg lehet halni(végre ezt valaki ki merte mondani...) " Volt egy mondata ennek a békés, szerény lelkésznek, ezt zártam leginkább szívembe:"NEM SIKERÜLT HŐSNEK LENNEM, FIATAL NEMZETŐRKÉNT. A GYÁVASÁG, A HIGGADTSÁGOM VOLT A HŐSTETTEM, hogy felszólításra se gránátoztam, hanem MEGMENTETTEM A MAGYAR MUNKÁSOKAT SZÁLLITÓ BUSZT A GRÁNÁT OKOZTA HALÁLTÓL. " 1956 novemberében disszidált mások befolyására Amerikába és ott élt magyarként 45 évig, saját nemzedékének és gyermekeinek, utódainak magyarnak lenni , ez volt a küldetése.
Míg hallgattam őt, az Amerikában megélt időszak tapasztalatait élő idős embert, lélekben az Amerikában élő sok hittestvéremre gondoltam, akik szerényen büszkék , más nemzetet is megbecsülők mint ez a drága Isten eszköze akit kiváltság volt hallgatnom, nekem főleg.
Ezek után fiaink, a Kossányi József Alapiskola tanulói adták elő Márai Sándor :Mennyből az angyal című versét. Ó, akkora hála volt szívemben az őket felkészítő, kiváló magyar szakos tanárnő és osztályfőnökért, akinek keze munkája, lelke teljes odaadása és mindaz amit sokszor késő esti órákig átadott gyermekeinknek szemmel látható volt..miközben ő szerényen elrejtőzött a padokban ülők között és hagyta érvényesülni azokat akiket felkészített. De sikerült ebédre elcsalogatnom és azután vele is tölteni egy kis időt a délutánból, ami Isten elgondolása szerint alakult. Sok vendégünk volt, de 14 órától Komáromban volt egy nőknek szóló alkalom, előadása szlovák nyelven egy Pozsonyi testvérnőnek. Késve értünk hárman is oda , de jó volt úgy érkezni, hogy gyönyörű női kórus csengő hanggal és kifogástalan öltözetben énekel...az előadás a nők öltözetéről szuper volt, csak a beszélgetés ment el rossz irányban a kritikus hozzászólok miatt. De mielőtt túl szóvá tettem volna ezt, inkább barátnőmmel elmentünk egy súlyos beteg testvérnőnket meglátogatni a közeli kórházban...milyen jó érzés mikor ketten tehetjük ezt együtt. Hazaérve a győri rokonaimmal is találkozhattam, majd egy kedves , kereső házaspárt fogadhattunk otthonunkba. Több mint egy éve, hogy elkezdett a fiatal ember járni imaházba szolgatársunk meghívására. Azóta rendszeresen jár, egy ideje felesége is elkíséri. jól érzik magukat köztünk, megtalálták gyülekezetünkben azt a közösséget amire vágytak és szeretik hallgatni Isten Igéjét és vágynak megérteni azt amit nem értenek , ami foglalkoztatja őket. Annyira örülünk minden Isten keresővel való beszélgetésnek, olyan jó mikor általuk megtisztulunk minden túl kegyes , kánaáni nyelvezettől és Isten adja egyszerűen és érthetően a szót a szánkba. Későn kerültünk ágyba, fáradtan és hálás szívvel azért hogy ilyen általunk nem gondolt formában alakult ez a hétvége is. Isten szerint! Nem a mi akaratunk, képességünk és alkalmasságunk szerint.Ma pihenőt vettünk férjemmel, hiszen holnap elutazik Pestre, holnap este pedig egy jövőnket meghatározó megbeszélés vár rá..Kérlek imádkozzatok értünk, hogy ez is Isten vezetése szerint alakuljon és a hétvégénk is, hiszen körzetünkkel és a szórványban élő magyar baptista testvérekkel HÁLAADÓ ÜNNEPRE KÉSZÜLÜNK, RENDHAGYÓ MÓDON! Hát néha ilyen zsúfolt egy lelkipásztor feleség hétvégéje...érdemes elfogadni azt mikor Isten betegség által Máriákként lábaihoz kényszerít és nem enged Mártákként folyamatosan futnunk és szolgálnunk. Persze betegség nélkül is jó lenne ezt megtanulni..de tudni kell, hogy a túlzott szolgálatkészség valahol , valamikor kiüt..tehát kívánok nyugodtabb napokat azoknak akik hozzám hasonlóan főleg hétvégeken élik meg a legintenzívebb munkanapokat. Isten áldja meg hétköznapjainkat és hétvégéinket is sokkal inkább mint ahogy mi azt elgondolni tudnánk!

Tegnap nagy fiúnk olvasta reggeli áhítatunkkor az Isten megtapasztalása napról napra című áhítatos könyvből ezt az igét és magyarázatot. Akkor is nagyon szíven ütött, férjem is fűzött hozzá megdöbbentő önvizsgálatra való gondolatokat..sokkoló hatással volt rám azóta is és önvizsgálatra és imára, bűnbánatra késztettek ezek a sorok. Talán ószövetséginek gondolnám én magam is, de hát a magyarázó testvér, a fordító és a Szentlélek aki szíven ütött, nem ószövetségi. Senkire se erőltetem, saját magam álltam Isten elé és állok ma is, felfedezve azt az egy bűnt ami kudarcba és vereségbe dönt engem és rajtam keresztül másokat is. Persze férfiaknak, vezetőknek szólt akkor is elsősorban Isten Igéje, ezt ma is jó szemem előtt tartani..nem azért szólt hozzám, hogy én kierőltessek bármilyen emberi bűnbánatot, bűntudatot másokból. Nem, csak arra volt jó, hogy új elhatározás és fogadalom szülessen a szívemben. Az enyémben! Hálás vagyok Istennek azért, hogy ma is rámutat arra, mi okoz kárt, vereséget és kudarcot életemben. Újra szeretnék engedelmes lenni Neki, az Ő akaratának. Kizárólag Neki! Mert akarata olyan sokszor ütközött emberi véleményeim és gondolataimmal, tapasztalatommal, a másokéval is. Ma újra megadom magam Neki, Igéje általi parancsának. Ma sikerült felkelnem és megszentelnem magam. Kiirtani a kiirtani valót! Talán kedves testvérem, neked is fel kéne már kelned és megszentelned magad, nevén nevezni azt amit Isten Igéjének alapján bűnnek kell nevezni és nem emberi gyarlóságnak menteni..hiszen kihatással van másokra is. Kívánok Isten Igéjének való engedelmességet és ennek folytán való sok áldást és győzelmet személyes, családi , közösségi életünkben!


Ez a bejegyzés legyen bátorítására mindazoknak akik velem együtt , az Ő segítségére és áldására várunk abban ami elől szívesebben menekülnénk, másra ruháznánk, amit nekünk kell megtenni. Mi képtelenek vagyunk, de VELE KÉPESEK MINDARRA AMIT Ő SZERETNE BENNÜNK, VELÜNK, ÁLTALUNK!
















Ezzel a képeslappal pedig biztatom Isten szolgáit, minden lelkipásztort és vezetőt akit Isten hívott el! Ő fogja kezetek és én is, sokan imádkozunk Értetek! Isten igazságért hívott el és az igazsággal szembenézni, magunkévá tenni és másoknak is hirdetni fájdalmas ! De szükséges fájdalom: az Isten minden korra és időre szóló örökkévaló Igéjének a hirdetése és magamévá tétele! Isten áldja meg az Ige szólóit és hallgatóit! Ma ezért imádkozom különösen!

Házasságunk története

Sokáig éltem abban a téves tudatban, hogy a szerelem egy irányíthatatlan érzés, ami váratlanul egyszerre csak a hatalmába kerít, hogy a házasság alapja a szerelem, egymás kölcsönös közeli megismerése. Vágytam és vártam egy olyan érett férfire aki küzd és harcol majd a szerelmemért, értem. Huszonöt évig Isten megőrzött engem az ifjúkori kívánságokban tisztán. Szigorúan tartottam a két méter távolságot a velem egykorú vagy idősebb fiúkkal. Soha nem bántam meg ezt, hiszen Isten segítségével és erős elhatározással a szívem szabad, tiszta és csalódás, seb mentes maradt annak az egyetlen egynek a részére akit tudtam, hogy Isten tartogat nekem és a megfelelő időben elém is hoz. Néha nagyon magányosnak éreztem magam , ilyenkor még inkább Isten közelségét és az Ő igéjét kerestem. Volt egy felejthetetlenül legnehezebb nap ebben a várakozásban, mikor pusztában éreztem magam és éppen Váradon voltam, elmentem imaházba. Simon József lelkipásztor testvér felolvasta az Ézsaiás 43:1-2 versét. "De MOST így szól az Úr a te Teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kélsz át, ÉN VELED VAGYOK, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg." Ez felejthetetlenül a szívembe vésődött, hogy Ő velem van! De magányos szívemből őszintén tört fel a kérdés Istenem, Teremtőm és formálóm felé:" Uram, hát újra csak Te? Csak magadat adod, ígéred? .." Megadással fogadtam ezt az akkor egy mondat üzenetét Istennek, nem sejtve, hogy milyen rövid időn belül, milyen hosszú időszakra való csodálatos, megtartó ígéret és üzenet lesz ez számomra. Váratlanul ismertük meg egymást férjemmel. Ő harmincnégy éven át őrizte meg Isten segítségével szívét és tisztaságát csak nekem. Átutazóban volt nálunk szálláson több ifjúsági vezetővel. Késő éjjel, hajnalban értek hozzánk és bátyám volt az éber fogadója a nemzetközi vendég férfi testvéreknek. Engem abszolút nem érdekelt, hogy éppen fiúk vannak nálunk, édesanyám kérésére se voltam hajlandó bemutatkozásra sem. De édesanyám ötletesen megoldotta a helyzetet, távozásuk előtt hangosan (a vendégek előtt) és kedvesen nevemen szólított, hívott, hogy jöjjek elő, mert mennek el a vendégek..Nagy dolog! gondoltam magamban. "Jöttek, menjenek..".de ennek a kérésnek kényszeredve eleget tettem és kiléptem a szobámból. Bálint első látásra eddig nem ismert bizonyosságot kapott a lelkében, hogy én vagyok akire eddig várt. Édesanyám ezt a felismerő tekintetét elkapta és mindjárt érzékelte, hogy ez az ismeretlen fiú lesz az én férjem..Bennem akkor csak az maradt meg bemutatkozva, hogy egy gyönyörű, különleges színű szemű férfi az egyik távozó vendég.Édesanyám kikísérte a vendégeket, utána bement a szobájába és letérdelve imádkozott értem, nagy leányáért és teljes Istenébe vetett bizalommal adott át engem az Ő akaratának ! Ezek után kijött és közölte velem frappánsan, lelkesen: "Készülj leányom, az a fiatalember lesz a férjed!" Lelkesedése túlzottnak tűnt és érthetetlennek, elfogadhatatlannak a számomra. Ki is mondtam:"no ezt majd meglátjuk!" Majd csak kijózanodik ..gondoltam. Futó találkozásunk után egymástól messze éltünk , míg bátyám esküvőjén újra találkoztunk egy rövid öt perces köszöntés erejéig..Bálint hat órát várt a vámba azért, hogy láthasson és az esküvő vége előtt érkezett meg. Ezután a találkozás után hosszú fél évig nem találkoztunk. Ő itt imádkozott imatársával értem és mindig megerősödött abban, hogy én leszek a felesége, én meg közben árvaházi munkahelyem mellett végeztem a Bibliaiskolát. Ebben az időszakban volt egy "Világ evangélizáció"előadás sorozat és azt gondoltam, na ez fog engem legkevésbé érdekelni, hiszen szomorúan láttam, milyen sokan hagyják el hazánkat, szülőföldünket csak megélhetés, meggazdagodás és házasság céljából és én ezt nem akartam, sőt magamnak is kimondtam :"én leszek az utolsó aki ilyen célból elhagyom szülőföldem, szeretteim és gyülekezetem." Ezért nem is kellett, hála Istennek. Azon a tíz napos tanulmányon a feltétel nélküli engedelmesség fontosságáról hallottam, hogy mennyire szükséges kimondani Jézus Krisztus követésében:"Kész vagyok Uram, bármikor, bárhová, bárkivel követni Téged! " Ó, ezt kimondani, hosszú harc után tudtam csak. Volt egy felhívás is arra nézve, hogy kik azok akik szeretnék követni az Urat a misszióban is? és én elsőnek emeltem kezet. A tanár testvér leforrázta lelkesedésem azzal, hogy Isten nem nőket hív , belőlem jó misszió munkás feleség lehet..Megadással fogadtam ezt is Istentől, nem embertől. Az előadás sorozat és ebben a témakörben való vizsga után az előadónk megkért, hogy hajtsunk fejet Isten előtt, mert Ő imádkozni szeretne azokért akiket Isten közülünk a külmisszióban akar használni. Engedelmesen imára hajtottam fejem, de imája alatt nem éreztem semmit..hidegen hagyott. Imája után , volt egy mondata azok felé akik érteni fogják(így mondta):" A tevék már útra készen, már a csomagok is a tevéken vannak, de TE ÚTRA KÉSZ VAGY-E? " A jól ismert Izsák és Rebeka történetével is foglalkoztunk azon a héten..hú, ettől az egy mondattól kirázott a hideg és a meleg egy időben..világosan megértettem engem Isten Szlovákiába hív missziómunkás feleségnek! Te útra kész vagy-e? Visszhangzott lelkemben a nagy kérdés és segített a készületben a nagy útra mely előttem állt. Fél évvel a találkozásunk után, Bálint meghívására egy missziós csoporttal én is Felvidékre utaztam..előtte keményen tiltakoztam az ellen , hogy én is menjek az addig ismeretlen Felvidékre, de Isten hívása és vonzása megtörte ellenállásom és eljöttem bátyámékkal, egy csoporttal. Érdekes módon bátyámék, a velem utazó unokatestvérem, nagybátyám mind sejtették mi lesz a vége ennek a missziós útnak, de engem csak Isten akarata érdekelt és újabb és újabb megerősítést vártam abban, hogy valóban ez az én utam? Amikor Bálinték háza elé értünk és megláttam édesanyját, az egyszerű, nagyszerű, meleg, nyitott szívű , nagy kötényű nagymamámra emlékeztetett és amikor kedvesen fogadott az addig soha nem hallott :"Isten hozott! " köszöntéssel , újra megmelegedett és megerősödött bennem az, hogy itt a helyem. Beléptünk a házukba és megdöbbenve ismertem fel: "Ez az amire mindig vágytam!" Flancoktól mentes, egyszerű, meleg, nyitott otthon! Az emeleti szobába lettem elszállásolva és ott tettem, vettem csomagjaim addig míg hazaért az akkor még Pesten misszióiskolát végző Bálint. Kedvesen érdeklődött arról kik jöttek? Kedves hangja lecsalt az emeletről és megdobogtatta szívem.Azon az estén sokat beszélgettünk és nekem annyira meglepő volt hogy egy lelkész nem veszi le a szemét rólam(ó, de jól esett)és ilyen hosszan társalog velem vasalás közben, mindenki szeme és füle láttára. Ó, ezek után nem jött szememre álom éjjel. Kimentem az erkélyre és újra mondtam Istennek a csillagokat csodálva:"-Istenem, kész vagyok Felvidékre Bálinthoz feleségül jönni, de miért ide?Miért ilyen messze?" Sokáig visszahangzott lelkemben a megválaszolatlan kérdés.Másnap a szentpéteri imaházban levő gyönyörű pálma felidézte a velem utazókban a jól ismert éneket:"Ott a pálmák árnyékában megmondá Jézus neki.."Húzattak is ezzel engem és folyton kacsingattak rám, de Bálint egy konkrét jelzést se tett így méltóságteljesen és büszkén (sajnos)hagytam hadd hódítson meg , ha kellek..Haza utazásunkkor a vámig kísért , vágyakozva nézett utánunk, de én nem integettem neki, csak előre néztem várva arra, hogy Isten mikor és mit akar velem?
Ezután a találkozásunk után sok képeslapot írt nekem( nem tudta, de Isten tudta, hogy ez a gyengém, ezzel lehetett levenni a lábamról, jó értelemben) szebbnél szebbeket. Olyan bölcs volt, hogy műfordításban írta meg a szlovák versrészletet:"Egy csokor rózsát szeretnék hozni neked minden reggel, annyi van belőle a szívemben, hogy nem bírom megőrizni. " Nahát ez nekem nagyon furcsa volt, ilyet írni, műfordításban..Szüleim noszogattak hogy válaszolni illik, de mit? Forgattam egyik éjjel a Bibliám és hajnalra meglett a rövid, tömör üzenet Tőle, Bálint felé:"Igéretéhez híven, Ő velünk volt, van és lesz mindenkor mindenekben. Ez a drága tudat, bizonyosság erősítsen, bátorítson az Ő akaratának cselekvésére. Az Istenét ismerő nép pedig felbátorodik és cselekszik.Dániel 11:32b." No, ennek nyomán fel is bátorodott, egyre több levél jött, leveleztünk és két hónap után eljött, hogy valahogyan tudtomra adja amit oly nehéz volt neki kimondani harmincnégy évesen. A szőlődombon utánam szegődött amikor a hegyi forráshoz mentem vödrökkel vizet hozni és elmondta, hogy Isten különösen a szívére helyezett...ajajj..micsoda kánaáni nyelv számomra aki szeretem az egyenes beszédet. Ahogy ránéztem, az arcára volt írva az ami oly nehezen kimondható. Akkor számomra is meglepően kifutott a számon:" Bálint az Úr angyala előtted járt és elkészítette a szívem, a válaszom:IGEN!" Leánykérés nélkül mondtam Igent.Bálint pedig nem megkért, hanem megköszönt ezek után a szüleimnek. Ilyen egyedi módon zajlott a mi Istentől készített kapcsolatunk. Azon az estén minden szükségest megbeszéltünk, eljegyzésünk időpontját is (mivel édesanyám határozottan tudtunkra adta , hogy a nagy távolság miatt se kell tovább habozni..udvarolni, ha már ilyen biztosak vagyunk abban Isten mit akar tőlünk és igaza volt). Egymást alig ismertük, de mindketten ismertük Istenünket ahhoz hogy merjük ezt a nagy lépést megtenni HITBEN! BENNE VALÓ HITBEN! Ezt soha sem bántuk meg az elmúlt tizenhat év során.Igaz a nemrég Mai Igében olvasott idézet:" A jó házasság nem azzal kezdődik, hogy ismerjük egymást, hanem azzal, hogy ismerjük Istent." Augusztusban megtartottuk eljegyzésünk , én kimondtam akkor teljes tudatában annak amit mondok és vállalok: "Ahová te mégy, oda megyek én is, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem. Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled." Bálint pedig az Énekek Énekének legszebb idézetét mondta nekem:"Tégy engem mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra, mert ERŐS A SZERETET , MINT A HALÁL ÉS LEGYŐZHETETLEN AKÁR A SIR, A BUZGÓ SZERELEM, LÁNGJAI AZ ÚRNAK LÁNGJAI." Számunkra az is nagy áldás volt, hogy mindkettőnk szerettei, anyagyülekezetünk testvérisége kijózanító tanács helyett, Istentől erre a döntésünkre ráhangolódott szívvel álltak mögöttünk imában és szeretetben. Nem volt könnyű nekem mindent magam mögött hagyni ami olyan jó és biztonságos volt számomra huszonöt éven keresztül..(erről majd máskor) Attól kezdve, hogy kimondtam az Igent először Istennek hitben az Ő akaratára és a feltétel nélküli engedelmességre csodák ezrei kísértek menyasszonyként és feleségként is...A legnagyobb csoda a SZIVEMBEN , EGÉSZ LÉNYEMBEN VALÓ VÁLTOZÁS ,A VÉGLEGES DÖNTÉS BÁLINT MELLETT , A KÉSZSÉG HOGY ÁTKÖLTÖZZEK EGY ISMERETLEN ORSZÁGBA(melyet azóta hazámnak érzek, népemnek) FELESÉGNEK! Eljött a nagy nap, az 1995 október hetedike és a naszvadi gyönyörű imaházban, rengeteg tanú előtt ígértünk hűséget egymásnak. Meghívónk mottója Dávid utolsó , halála előtti felismerése volt :"Örök szövetséget szerzett velem, Benne elrendezett, biztosított mindent. Minden örömöm, javam, Belőle fakad" Azóta is tapasztaljuk ebben a hitben való felismerésnek a sok sok áldását. Mindent elrendezett és biztosított Isten a számunkra ! Mindent amire szükségünk volt és van, főleg a tisztulásunkra és megszentelődésünkre, változásunkra és alkalmassá tételünkre!
"Ha két ember aki valamikor szerelmes volt egymásba, hajlandó kitartani egymás mellett szeretetben a családi élet kihívásai és lehetőségei között, akkor a szerelem újra növekedésnek indul, erősebb és ellenállóbb lesz mint valaha. A csupán romantikán alapuló szerelem nem fog működni, amikor a "jóban és rosszban" -nal találkozik. Az a szerelem amely azon a döntésen nyugszik, hogy szeretni fogsz "míg a halál el nem választ", az EGYETLEN SZERETET AMI MEGBIZHATÓ , ÁLLHATATOS ÉS BIZTOS. A SZERELEM HOZ ÖSSZE MINKET , DE AZ ILYEN SZERETET AZ AMI TOVÁBBRA IS ÖSSZETART."Ez is Mai Ige-i idézet, sokunknak boldog megtapasztalásunk. Nekünk is! És most hadd forduljak azok felé akik miatt írom ezeket a sorokat, azok felé akik várakoznak Istentől kapott társra. Drága fiataljaink, gyermekeink, szeretteink, sok kísértést, kínálkozó lehetőségeket , heves vágyakozástól gyötrelmes , hosszú perceket, órákat, napokat és éveket ÉRDEMES GYŐZELMESEN KIÁLLNI ISTEN SEGITSÉGÉVEL. A TŐLE KAPOTT JUTALOMBAN RÉSZESÜLHETTEK , HA NEM VESZTITEK EL AZ ISTEN IRÁNTI BIZODALMATOKAT. CSELEKEDJÉTEK AZ Ő MAI NAPRA VALÓ AKARATÁT, A TŐLE KÉRT ÉS KAPOTT BÉKETŰRÉSSEL. EZZEL A BIZODALOMMAL, HITTEL ÉLJETEK A REÁ , TÁRSRA , A MEGFELELŐ IDŐRE VALÓ VÁRAKOZÁSOTOKBAN.Zsidók 10:35 Ma ezért imádkozom és ezzel gondolok Rátok! Személyes bizonyságtételünkkel biztatni szeretnénk titeket az életetek két legnagyobb döntésében: 1. Válasszátok újra életetek Urának és irányítójának Jézus Krisztust ,2. válasszátok azt az egyetlen egy , Tőle elkészített társat , akit Ő majd elétek hoz! ÉRDEMES!

Felejthetetelen Szeptember!

Volt egy szeptember első vasárnapja mely spontán és váratlanul , mégis oly áhítottan jött számunkra szentpéteriek számára. A ráadás az volt, hogy erre a szeptember első vasárnapjára éppen Erdélyből jöttünk meg és itt lehettek velünk öcsém gyermekei is, így ők is átélték amit mi azon a csodás határkőnél. Imaórán férjem felhívására az iskolát kezdőkért imádkoztunk röviden, csak néhányan. Aztán jött a teli találatú Ige mindannyiunk számára. Idézek belőle hátha másoknak is telitalálat lesz és mérföldkő amelyre régen vágynak. Férjem igehirdetésének főgondolata a "Helyre állított istentisztelet!" volt. Ekkor még a szabadtéri sátor alatt tartottuk istentiszteletünket, mert az imaházunk folyamatos átalakuláson ment át ez évben..tehát ez a gondolat akkor hangzott el, mielőtt a felújított és minden téren megváltozott imaházunkba újra beköltöztünk volna. Engedtessék meg nekem , hogy az idézett és akkor felolvasott Igéket most így is idézzem elsősorban saját részemre örökítve meg. " Izráel fiai azt cselekedték amit rossznak lát az Úr, ezért az Úr Midján kezébe adta őket hét esztendőre. Midján pedig kemény kézzel bánt Izráellel. Izráel fiai rejtekhelyeket készítettek maguknak a hegyekben, meg barlangokat és hegyi erődöket a Midján miatt. Azután eljött az Úr angyala és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abiézer nemzetségéhez tartozó Jóásé volt. A fia Gedeon , éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. Az Úr angyala megjelent előtte és így szólt hozzá:Az Úr veled erős vitéz! Gedeon azonban ezt mondta neki:Kérlek Uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? Hol vannak a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk , hogy hogyan hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból ? Most meg eltaszított bennünket az Úr, és Midján kezébe adott! Az Úr ekkor odafordult hozzá és ezt mondta: MENJ ÉS A TE ERŐDDEL SZABADITSD MEG IZRÁELT MIDJÁN MARKÁBÓL!ÉN KÜLDELEK TÉGED! Ugyanazon éjszakán ezt mondta neki az Úr: Végy egy bikát apád barmai közül, egy kifejlett hétéves bikát. ROMBOLD LE APÁD OLTÁRÁT , A MELLETTE LEVŐ FÁT PEDIG VÁGD KI! AZUTÁN ÉPITS OLTÁRT ISTENEDNEK , AZ ÚRNAK, ENNEK AZ ERŐDNEK A TETEJÉN, A KŐRAKÁSBÓL. VEDD A BIKÁT ÉS ÁLDOZD FEL ÉGŐÁLDOZATUL A KIVÁGOTT SZENT FA HASÁBJAIN. Gedeon tíz embert vett maga mellé a szolgái közül és úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az Úr! De nem merte nappal megtenni, mert félt apja háza népétől és a városbeli emberektől, ezért éjjel tette meg. Amikor másnap korán fölkeltek a városbeli emberek, látták, hogy a Baál oltárát lerombolták , a mellette levő szent fát kivágták ,a bikát feláldozták az imént épített oltáron. Ekkor ezt mondták egymásnak: Vajon ki tette ezt? Addig kérdezősködtek és kutattak, míg meg nem mondták: Gedeon, Jóás fia tette ezt. Ekkor azt mondták a városbeli férfiak Jóásnak: Hozd ki a fiad. Meg kell hallnia, mert lerombolta a Baal oltárát és kivágatta mellőle a szent fát! Jóás azonban ezt mondta mindazoknak , akik szembeszálltak vele:Ti akartok perelni a Baalért? Ti akarjátok megmenteni őt? Aki perbe száll érte, az fog meghalni reggelig. Ha isten ő, akkor pereljen ő magáért, amiért lerombolták oltárát. El is nevezték Gedeont azon a napon Jerubaalnak mivel azt mondták :Pereljen vele a Baal azért , amiért lerombolta az oltárát!"Birák6:1-2,11-14,25-32.
"A hívő ÉLETE ISTENTISZTELET ! SZENTLÉLEK TEMPLOMA! Eltértünk az istentisztelettől. Nem csak Izráel, de a hétköznapok hívői is. Rejtőzködő hívőkké váltunk. Pedig Isten Kainnak szóló üzenete érvényes ma is:"Ha jót cselekszel emelt fővel járhatsz." ISTEN AZON DOLGOZIK, HOGY HELYRE ÁLLITSON! Ő A KEZDEMÉNYEZŐ EBBEN ! Az ember többnyire a bűnben jár elől ...Magunk értelme szerint, nem Isten szerint élünk, bujkálunk.
1. AZ ÚR A KEZDEMÉNYEZŐ A HELYREÁLLITÁSBAN! Mi nem tudunk kezdeményezők lenni a jóban, az ember a bűnben kezdeményező sajnos, abban jár elől. Ha szüntelenül az Úrban gyönyörködnénk, akkor nem tudna a világ leszegényíteni, nem lenne annyi keserű, szomorú ember. Ézsaiás 48: 18 szerint:"Bárcsak figyeltél volna parancsaimra. Akkor folyamként áradna rád a jólét , a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság." Nem vagyunk a helyünkön! Az Úr angyala eljött és leült Ofránban, mert vár, nem siet, nem fut, arra a Gedeonra vár, akinek feje tele van a munkával és aggodalommal. Az Úrnak van ideje és türelme az emberre. Csak az embernek nincs. Gedeont kérdések gyötrik:Hol vannak a csodák? Hol van itt az Isten? nem tudja mi a dolga?..Az Úr adni akarná a szabadítását, de ahhoz le kellene ülnünk és várnunk az Úrra! Miért rohanunk a világ versenyfutásában? Isten cselekszik, de várja a pillanatot!
2. GEDEON DÖNTÖTT ISTEN MELLETT!
Gedeon az Úr angyalának üzenetét hallva dönt. Ez az ami igazán fontos a megtérésnél, de a megújulásnál is, hogy Isten mellett döntsünk! "Rúben népe fontolgatott, de nem döntött, nem indult el." Brák 5:15,16 Gedeon szívében megszületett a döntés:"Isten az akire egyedül számíthatok, Őt akarom szolgálni , Őt követni. Atyám házára nem számíthatok.." Az újra döntés, újra odaszánás olyan fontos. Kell lépni, kell dönteni MA! ISTEN MELLETT, VAGY ELLENE!
A jó döntések után jön csak Isten áldása! Gedeon elhatározta , hogy engedelmeskedni fog mindabban amit Isten üzent neki angyalán keresztül. Te kész vagy-e engedelmeskedni Istennek? Abban amit tőled kér, amit neked kijelent. Engedelmességét követően Gedeon belső békességet kapott. A 6 rész 23 verse szerint az Úr ezt mondta neki: "Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! Ezért Gedeon oltárt épített és így nevezte el:Az ÚR A BÉKESSÉG!" Ha lelkedben nincs belső békesség, nem leszel GYŐZTES! Csak az Istentől kapott belső békével indulhatsz megtenni azt amire Isten szólít téged. Gedeonnak rombolni kellett a saját és atyja házának bálványait. Le kellett rombolnia a pogány oltárt, arra nem rakhatta az Istennek való áldozatot!
Nem lehet két úrnak szolgálni , mondta Jézus is. Rombold le amit házad népe imád. Nem kell a szomszédba menned. Szeretünk más portája előtt söpörni, Isten a saját házad bálványait romboltatja veled. Gedeon otthon kezdte el a munkát. Bálványért nem kell a szomszédba menned. Keresd meg a szívedben és otthonodban! Hogy akarod máshol ha otthon nem rendezted dolgaid?Otthon kell elkezdeni és saját lelkedben. Minden amit az egyedül igaz Isten elé helyeztél bálvány.( pénz, ház, autó, gyerek, férj, feleség, szülő, unoka, sport, tévé, nők, számítógép, alkohol, munka..) Mi az ami fontosabb mint Isten? Rombold le, mert Isten addig nem cselekszik, míg nem rombolod le és fel nem építed Isten oltárát. Szakíts a bálványokkal, hogy Istennek tudj áldozni. Gedeon éjjel tette meg, félt, de megtette. Félre kell tenni vagy a félelmet vagy a pihenést, de MEGÉRI! EZUTÁN MEGÉPITETTE AZ ÚR OLTÁRÁT. KELL AZ OLTÁR MELYEN ÁLDOZOL AZ ÉLŐ, EGY, IGAZ ISTENNEK!
3. EZUTÁN CSELEKEDETT NAGYOT AZ ÚR!
Gedeon felruháztatott Szentlélek erejével. Gedeont betöltötte a Szentlélek. (34 vers) Csak az engedelmességünk folytán tölt be minket is a Szentlélek. Kettős jelet kapott Gedeon, hitének megerősítését! Végül fényes, csodálatos győzelmet arat Gedeon egy maroknyi néppel. IGY ÁLLT HELYRE GEDEON ÉS IZRÁEL ÉLETÉBEN AZ ISTENTISZTELET. "
Ezek után idézte férjem azt az ébredést amelyet Erdélyben megéltek elődeim és meg van örökítve az Ébredés Erdélyben című könyvben. Említette spontánul azt hogy nagyapám(lelkipásztorként) mikor az elől járókkal meghallgatták a Szilágyságból érkezett ébredést már átélőket, megkérdezte a jelenlevőktől:"Kell-e nekünk az ébredés? Akinek kell, emelje fel a kezét!" Minden jelenlevő felemelte. Ezek után történt , hogy a Belényesi háznál ahol össze jöttek a testvérek, csak igeolvasásra (magyarázat nélkül) a jelenlevők sírni kezdtek és vallották a bűneiket, azonnal leborulva imádkozni. Ezután férjem felhívást tett arra nézve , hogy aki megakar újulni, vagy akarja az ébredést jöjjön előre, ő odaáll a "kör" közepére, miközben énekeljük együtt :" A szívemet átadom én."éneket. Ahogy ott állt elsőnek zokogva, mentünk előre..engem megelőzött egy drága testvérnőm, mert jegyzeteltem ezt a várva várt spontánul kialakult pillanatot ..de harmadiknak ott álltam férjem mögött(ahogy kell, ahol a helyem) és mivel egész testében remegett , rá tettem jobb kezem hátára(senki se látta) közben csukott szemmel imádkoztam, majd férjem hangos zokogásban tört ki Isten előtt az egész előre jött gyülekezet, jelenlevő gyermekek, barátkozókért imádkozva, kérve Isten tekintsen le ránk és hallgassa meg vágyunk, fogadja döntésünk! Mikor kinyitottam szemeim ima után, akkor láttam a betegek, mozgássérült testvérek kivételével mindenki ott állt elől együtt férjem körül! Öcsém gyermekei is. Ez után énekeltem szólóban a "Tudd van egy gyertya a szívünkben "éneket. Altos lévén, soha eddig nem énekeltem szólót, de egész héten késztetett rá a lélek..Remegtem mint a nyárfalevél az ének alatt egész testemben, érezve Isten arra hív mindnyájunkat, hogy "törjük át az éjet, hadd lássák a Fényt! "és szabaduljanak azok akiket szívünkre helyezett! Tegnap, már a még félig kész imaházban élhettük át újra az Úr újabb felszólítását, most az Ő képmására teremtett embert hívta férjem, hogy adja magát úgy ahogyan van Istennek. "Isten segített, most rajtad a sor! Add magad Istennek! " Újra elsőnek állt fel a szószéken férjem és követte a felhívást a gyülekezet egy kivételével, akiért férjem a szószéken, mi akik érzékeltük a helyünkön felállva könyörögtünk zokogva..ő is behívta az Úr Jézust kereső , fájó lelkébe az ebédidő alatt férjem és velem való meghitt csendben . A délutánunk felejthetetlen volt, nekem ezzel a drága női lélekkel, férjemnek a szórványban az idősek felé való szolgálatban. Délután 17 órától megtartottuk első fiatalasszonyos imaközösségünket(én csak imára érzek most indíttatást, nem beszélgetésre) , a középkorú férfiak pedig első kötetlen közösségi alkalmukat tartották kint a szabadtéri sátor alatt. Telített napunk volt Isten meg nem érdemelt kegyelmével és áldásával. Volt egy nagyon nehéznek tűnő beszélgetése férjemnek és szolgatársának szombaton a szlovák egyházunk vezetőivel...sokat imádkoztunk, vártunk erre az alkalomra. Megérte! Valami jó elkezdődött. Isten adjon nekünk folytatást mindenben! Akarata szerintit! ez a vágyunk. Köszönöm azok imáit akik figyelemmel kísérik életünk, a felvidéki magyar missziót is. Mi is éberen figyeljük mi történik Isten szemszögéből egész világon élő szeretteinkkel és imádkozunk! Ez a leghatásosabb eszközünk! Éljünk vele! És az Isten Szavával és az egymással való közösséggel és bizonyságtétel erejével! Legyünk tanúi ott ahol élünk, hitelesen!
Sajnos még igen kezdő vagyok a blog világban, ezért képeket a facebookon találtok erzsikedocze név alatt. Elsősorban a legközelebbiek miatt írogatok és teszek fel képeket, de nagy ajándék számomra hogy vannak akikkel éppen ezen az úton vehettem fel a kapcsolatot sok sok év után, melyben a lelkem másik fele hiányzott( a gyermekkoromhoz és ifjú koromhoz tartozók) Megéri ápolni a kapcsolatot és nem elnyomni ennek szükségét a lelkünkben..és megtapasztaltam azt is, hogy új barátok, testvérekre is találtam, rokon lelkekre éppen a világhálón keresztül. Többen noszogattak erre régen, sajnos csak most jött el ennek az ideje az én életemben. Bátorítok minden ismerőst és olvasót ragadjon meg minden lehetőséget és módot, alkalmat amit Isten ad arra, hogy ápoljuk és építsük a kapcsolatokat amelyekre oly nagy szükségünk van. Nekem a húgom tette rá júniusban a pontot az i-re amikor ajándékba készítette a blogom külalakját és beledobott a mély vízbe..Azóta sok sok áldásban van részem ilyen formában is, elsősorban saját lelkem és gondolatvilágom tisztul..és tanulom feltárni magam és felvállalni magam is olyannak amilyen most vagyok, abban a hitben hogy Ő be is végzi amit elkezdett bennem általatok is kedves olvasóim és imáitok által! Isten áldjon titeket akiket lelkem szeret és keres!