Különleges vasárnap margójára.

Elmúlt vasárnap különleges volt számunkra. Egyszerű vasárnapnak indult, melyen hálát adtunk már az imaórán a megtartásért. Súlyos betegeink is köztünk voltak. Mekkora öröm. Igaz, gyengélkednek, mások leépülnek folyamatosan, de még együtt voltunk, mert eljöttek betegen is. Különösen rákos testvérünk hatott meg ahogy családjával érkezett. Újra imádkoztunk értük! "Csak szólj egy szót Uram!", imádkozott lelkipásztorunk és énekeltük énekben is:"Érints hát kezeddel ó Uram, tégy most velem csodát, életem lankadó húrjain teremts te szent harmóniát." Mikor megszólalt imában testvérünk és annyit mondott:"Köszönöm, hogy itt lehetek, köszönöm  a nyugalmat, áldott legyen szent neved!" eleredtek a könnyeim és megszégyenültem. Van aki súlyos betegen, leépülőben is nyugalmat él meg, áldja Isten szent nevét? Igen, van. Általa! Aztán hálát adtunk azért a legnagyobb csodáért amit átélhettek hárman is ez évben, az újjászületés csodájáért. Ők várják bemerítkezésüket október 14-én. Köztük van leányunk és a rákos testvérünk kisebbik fia. Ó bárcsak Isten megtartaná édesapját , hogy láthassa és velünk örüljön.
Mikor vasárnapi iskolásaink bejöttek imaóra végén és elmondták aranymondásuk, az újabb teli találat volt nekem:"Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel.!" Hát ezt szívemben forgatom egész héten.

Utána következett az igehirdetés a délutáni előrejelzett igék szerint. Mivel rendkívüli jó volt számomra és többünk számára, jegyzeteltem. Persze vázlat szerűen, mert férjem mondandóját nem tudtam szóról szóra jegyezni, úgy beindult..volt kinek mondja, figyelmesen hallgattuk mindannyian. Megérintette szívünk, lelkünk, még nagyobb hálát szítva lelkünkből. Hogy miért? Megörökítem most pár gondolat erejéig. Amit lejegyzek az nagyobb százalékban marad meg bennem és könnyebben tudom tovább is adni. Ap.Csel.13:1-3 volt az igei alapja a prédikációnak. Pál első missziói útja-ez volt a főgondolat az Áhítatban, de nem számunkra. Mindjárt azzal kezdte férjem, hogy "Honnan is indult Pál? Az antiokhiai gyülekezetből. Ez volt az első buzgó gyülekezet mely megnyílt a görögök felé, hirdették az Igét nekik is, nem csak maguk (zsidók) között. Barnabás meglátta az Isten kegyelmét mely működött ebben a gyülekezetben és nem tért vissza Jeruzsálembe hanem erősítette az Antiokhiai gyülekezetet ezentúl, Saulust is ebbe a gyülekezetbe hozva. Itt nevezték először a hitetlenek keresztyéneknek a hívőket, mert látták "ezek olyanok mint Krisztus." A gyülekezet fejlődött. A Szentlélek munkálkodott. Ima és böjt közben megszólalt , mondanivalója volt. Ma sem szólóban való hívőkhöz szól elsősorban az Úr. A gyülekezetekhez. A gyülekezetnek ad ajándékot, hogy erősítse a gyülekezetet, a Krisztus testét. Milyen volt ez a gyülekezet?
1.Volt prófétai szó. A hallgatók ennek nyomán megértették :ez nekem szól. A próféta nem mondhat mást mint amit Isten üzen. Nem saját látását, véleményét képviseli. Szóvivője Istennek: azt mondja amit az Úr szól.
2. Volt tanítás."Tanítva őket mindarra amit én parancsoltam nektek."
3.Volt szolgálat: ima és böjt. A test jogos igényeit megtagadták és nyomatékot helyeztek így az imára. Voltak imaharcok, ima tusák. Isten áldása követte ezt.
4. Meleg és befogadó volt ez a gyülekezet. Simeon niger volt, egyik szolgája a gyülekezetnek. (Köztünk is volt ezen a vasárnapon egy néger testvér) Manaént is befogadta ez a gyülekezet annak ellenére , hogy Heródes fejedelemmel nevelkedett. Ő is a hívők közösségét választotta inkább mint az előkelő társaságot akik között nevelkedett.
5. Tudtak lépésről lépésre haladni, lépni. Volt látásuk. Ha nincs látás nem tudunk előre lépni.(lehet oldalra lépni, hátra ha vakok vagyunk.., de nem előre) Ha nincs iránytű a tengeren, nem tudják merre. A Szentlélek vezette őket, azonnal léptek, cselekedtek ennek nyomán és engedelmeskedtek. Sokan mondták mikor mi is önálló magyar körzetet hoztunk létre:Minek ez a sietség?(évtizedek teltek el a kitelepítést követően egy helyben topogással, lásd gyülekezetünk történetét a weboldalunkon: www.szbgy.herobo.com ) Sajnos időhöz vagyunk kötve e földi létben. Múló az életünk. Amit ma megtehetünk, nem biztos , hogy holnap megtehetjük. Ne odázzuk el mi se amit Isten szól nekünk gyülekezetileg.
6. Ott volt a misszió, a küldetés. "Menjetek el, tegyetek tanítványokká minden népeket.."
Ez nem Pál első missziói útja volt, hanem egy gyülekezeté mely felvállalta ezt a missziót és támogatta imában, anyagiakban is. Legyünk mi is ilyen gyülekezet!"

Megemlékeztünk arról is, hogy négy éve, mikor az Úr férjem szívére helyezte a Csallóközi missziót, ő megosztotta kis gyülekezetünkkel és egy emberként álltak mögöttünk imában és vállalták ennek a 75 km-re levő nagy városnak a rendszeres evangélizációját, az anyagi terhét. Isten megáldotta a szentpéteri gyülekezet misszió útját, ma már egy jegyespár várja esküvőjét és kész megnyitni otthonát rendszeres alkalmainkra. Nem volt könnyű az elmúlt négy év, minden héten menni , néha Csemadok termében, máskor étteremben(kínaiban) beszélgetni az egy szem fiatalemberrel aki követi az Urat. Ritkán eljöttek barátai is, barátnői. Menyasszonya elfogadta az Urat a Reménység Fesztiválon és várja bemerítését. Esküvőjük e hónap utolsó szombatján lesz itt Szentpéteren és jönnek a rokonok akik soha nem vettek részt baptista szertartáson, istentiszteleten, egy busszal: Utaznak oda vissza három órát, hogy betekintést nyerjenek abba a gyülekezetbe mely felkarolta és támogatja szeretteiket. Hát előre imádkozunk, készülünk. Nagy kihívás ez számunkra. Hála az Úrnak Szlovákiában a polgári esküvő is imaházban , lelkipásztor által történhet. Bánszky testvér és férjem együtt fogják ezt végezni, ahogy a missziót is együtt, felváltva végezték. Hálás vagyok nagyon ezért a gyülekezetünkért! Olyan befogadó, hogy volt mit tanulnom az elmúlt években . Persze vizsgázhattam is párszor befogadás terén..mert a megtanultakat leellenőrizte velem is a Tanító! És sokat tisztult, változott a látásom is. Ezekben a napokban annyi mindenre vissza emlékeztem. Kezembe kerültek az elmúlt 12 év fényképei, hiszen lassan feltöltjük a gyülekezeti weboldalunkra. Első bemerítkezettek között volt a most Teológiát befejező Horváth Ádámunk 8-9 évesen. Azt a gyereket sose felejthetem. Akkor még voltak bennem előítéletek mint ma sokakban, hogy nem korai-e? Hát nem volt korai, testvérei akik missziótársaink, ők is 11 és 12 évesen vállalták a gyülekezeti tagsággal való felelősséget. Nem csalódtunk bennük mi sem, az Úr sem. Sőt, megtartattak velünk együtt és örömmel vállalták a koruknak korai megbízatásokat. Igaz, mint írtam, nem volt egy sem ebben a gyülekezetben aki megkérdőjelezte vagy hátráltatta volna fejlődésükben őket törvénykezéseikkel.(esetleg én, aki olyan háttérből jöttem). Férjem vezettetése néha furcsa volt számomra, érthetetlen..egész más gyülekezeti háttréből vagyunk, neveltetésünk is más..így egészítjük ki egymást. És így tisztulunk és formálódunk. Hálás vagyok azért a feltétel nélküli engedelmességért amit férjem iránt tanúsított a szentpéteri gyülekezet. Példák a számomra abban ahogy követték néha egy emberként való döntéseit és látásait. Hú, mikor még a mellékhelyiségek az udvarunk végében voltak( esőbe, hóba behordtuk a sarat, havat..) és férjem felhozta, hogy építkezni fogunk..és nem szavaztatta le, sőt neki állt bátran, azt hittem a gyülekezet elküldi őt. Nem így lett. Azt utólag elmondták, ha megkérdezte és szavazásra bocsájtotta volna, akkor ellene lett volna kishitűség miatt a legtöbb. Nem ellenkeztek(nem is volt kivel, ment előre mint a buldózer a férjem.., jó értelemben) sőt nem ásták alá tekintélyét sem. Támogatták annak ellenére, hogy féltek és aggódtak, én is. Ma pedig lassan de gyors léptekkel minden felújítva, nem neki , nekünk köszönhetően, hanem annak a maroknyi embernek aki szerette az Urat és hitt a pásztor Istentől való látásában és vezettetésében. Hasonlóan volt a házi közösségekben. Emlékszem mikor Perbetén hirdettük meg hosszú évtizedek után a Kultúrházi evangélizációt..A helyi drága vezető testvér azt mondta: minek? kinek? Nem jön el senki úgyse. Nem sokan jöttek, ketten. És kevesen tudtak elkísérni minket erre az útra, de támogattak imában, főleg az idős testvérek. Aztán a Kultúrház kis termében lettek rendszeres foglalkozások, az egyik résztvevő kitartóan jött hívő feleségével és egy közönséges estén azt mondta a végén:" Ne menjünk haza, el akarom az Urat fogadni." Feleségének is elég volt elhinni a csodát mely végbement a Szentlélek titkos munkája folytán és elmaradt a pia, a kártya parti..és nemsoká az ő házuk nyílt meg házi istentiszteletekre. Ma már 6 tagú kis közösség, leánygyülekezetünk van ott. Kezdődött azzal , hogy pásztorunk úgy hallotta(lelkében) :"Nekem még sok népem van ebben a városban.." (faluban) Isten csodás, titokzatos módon vezette népét, férjemet és ma bűnbánatot is tartok hiszen nem mindig tudtam teljes szívemből támogatni őt, látását. Igaz féltettem őt is, a gyülekezetünket is. De akkor se támogattam ahogy kellett volna. Ebből is vizsgáztam. De javítok, mert lehet. Isten áldását kérem most szeretett példa értékű gyülekezetünkre! Legyen fejlődő és engedelmes továbbra is. Kérlek emlékezzetek meg rólunk imáitokban. Örömteli és missziós lehetőségek elé nézünk e hónapban, jövő hónapban. Terjedjen az Evangélium! És még egy személyes kérés. Leányunk vágya, álma az volt, hogy bátyám leányával merítkezzen be egyszerre. Az Erdélyi alapszabály a gyermekek bemerítését korainak és éretlennek tartja.(nem tudom pontosan idézni..) Istennél nincs lehetetlen! Én hiszem és kérem, hogy Máriánk vágya, álma teljesüljön. Mert ahogy férjem életmottója hangzik:"Vállalkozzatok nagy dolgokra Istenért és várjatok nagy dolgokat Istentől!"Wiilliam Carey

Szent nyugalom, magány!

A Békehírnökben olvastam az elmúlt héten a következő gondolatokat. "Magányod szent. Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt arra, hogy mindennap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod szent. Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között akikhez nincs sok közünk. Sajnos egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról-nem is tudja mi az, hogy "belül". Igy aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod te magad vagy és ezért -figyeld meg!- szüntelenül menekülőben vagy. Ha valaki először leül elmélkedni, mindene viszketni kezd és azonnal száz és ezer fontosabb jó dolga akad, de tudd:a jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit. Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával is rendben van. Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud. A magányod:szent."(M.P.) Érdemes bemenni Isten nyugalmába nem az életünk végén, hanem minden nap egy rövid időre!

"Másodikat Efraimnak nevezte el."

Bibliai nevet kapott második fiúnk is, akinek foganására már az elsőszülött születése után vágytam. Jonathán születése által Józsefhez hasonlóan elfeledtette velem Isten atyámnak házát(jó értelemben). Ó, de örültünk, hogy gyorsan meghallgatta vágyunkat Istenünk és megfogant a második gyermek, a testvér az első számára. Vajon mi lesz? Szerettem volna ha kislány lenne, ha már első nem az lett. Sose felejtem el azt a pillanatot amikor ultrahangos kivizsgálás után biztos lett, hogy fiú van útban újra. Örültem, lelkem mélyén azért még hittem abban, hogy emberek tévedhetnek és kislányunk születik. Amikor férjemmel közöltem a jó hírt, ő majd kiugrott bőréből örömében. Két fiú édesapja lehet Isten kegyelméből. Efraim hordozása egészen más volt. Igaz, legnehezebb időszakban hordtam őt szolgálatunk szempontjából..sokat imádkoztam azért, hogy ez ne hasson ki rá. Eleven, sokat rugdalózó volt már a méhemben is. A szülése is gyors volt. Sietett napvilágot látni. Alig szenvedtem vele az első szüléshez képest. Amikor felsírt, tudtam, hogy  fiúnk született. Efraim lett a neve, mert Józsefhez hasonlóan átéltem én is, hogy :"Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén." 1Móz.1:52. Mély hangon, legmélyebb hangon az újszülött osztályon sírt, ordított...hasfájós volt,  állandóan a mellemen volt. Igen kimerítő időszak volt ez számomra lelkipásztor feleségként Naszvadon. Két kisgyerekes édesanyaként minden éjjel szoptattam állandóan..csak így hallgatott , szendergett Efraimunk. Hogy lelkileg is bírjam, elkezdtem Zsoltárt tanulni éjjelente. Aludni úgy se bírtam, itt ott szundítottam el pár perc erejéig. Akkor tanultam a legszebb 32 Zsoltárt. "Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van..." Azért imádkoztam abban az időszakban, hogy ez a síró gyermek felnőve Isten dicsőítő legyen! Másfél éves volt mikor Szentpéterre költöztünk. Ahogy nőtt, egyre aranyosabb, kedvesebb, szeretetét és ragaszkodását nagyon jól kifejező gyermekké vált. Érzékeny lelkű, bátortalanabb fiú..de Isten gondoskodott róla, hogy biztonság érzetét megerősítse. Anyósom, sógornőm, sógorom(férjem bátyja akinek nem adatott fiú gyermek) és szinte mindenki kedvencévé vált. Pörgős , nyughatatlan gyermek volt, le kellett vele feküdnöm, hosszan ott lenni mellette , hogy a számára oly szükséges délutáni alvást biztosíthassam. Nyugtalansága fogékony természetéből fakad. Környezetével szemben erőteljes befogadó képessége van, a külső benyomások könnyen utat találnak szívéhez mely olyan nagy, befogadó. Mivel sok benyomás éri, érzései is gyorsan változnak. Különös kedvességével , huncut mosolyával(gödröcskéivel)  belopakodott mindenki szívébe. Miután hazaköltöztünk, segítséget kaptam anyósom és főleg sógornőm által, így hamar felüdültem és alig vártuk férjemmel az újabb gyermek áldását. Két éves múlt Efraim mikor Máriánk megszületett és Istennek különös gondja volt arra, hogy középsőként ne legyen mellőzve.  Férjem  Mária születésétől kezdve átvette a fiúk esti foglalkoztatását. Egyik gyermek Biblia a másik után került elolvasásra. Efraim úgy tűnt mintha felét se jegyezné meg állandó mozgás igénye miatt, de később kiderült pontosan vissza tudja adni az elhangzottakat. Férjem sokat játszott velük, rajzfilmeket néztek..Oviba is ő hordta őket, én meg haza szoktam őket hozni Máriánkkal. Sokszor vártuk Zsuzsikát a buszmegállóba és ugrott a két fiú az ölébe, nyakába. Minden jóval és sok sok szeretettel elhalmozta őket.Béla bácsi , a harmonista idős legény is sokat foglalkozott a fiúkkal és minden drága játékot , később könyvet megvett nekik. A férjem bátyja minden nap bejött és két lábára ültetve őket, mesélt nekik..hú, de élvezték. Az imaházban csintalanok voltak, de itt lehetett..mindenki szerette, kedvelte őket és annyira tudtak örülni nekik. Máriánk nagyon jó baba volt( majd róla külön írok˝) ezért a reggeli áhítatokat én tartottam a fiúknak. Mivel igen értelmesek voltak ( annyi ember törődése és befektetése nyomán) a Példabeszédek könyvét kezdtem el olvasni és magyarázni nekik. Hú, mikor megkérdezte nagy fiúnk mit jelent a parázna nő? bajban voltam. Már nem emlékszem mit feleltem, csak arra emlékeztetnek ők, hogy 4-5 évesen már jó és istenfélő feleségért kellett imádkozniuk és azért is, hogy a parázna nőt elkerüljék majd. Talán időben volt..hiszen életük második legnagyobb döntése ez. Nem?Efraim előnyös helyzetben volt, ovi és iskolában is Jonathán volt az úttörő. Mikor oviba, iskolába került, Jonathán ott volt, mint pártfogója és vigyázója. Akkoriban még idegenek felé zárkózott és szótlanabb volt. Efraim alapos, következetes, mégis játékosan, könnyedén tanító nénit kapott. Két év után kezdett Efraim feloldódni az iskolában. Soha nem felejtem el mikor szülőértekezleten Efraim tanító nénije azt mondta, hogy olyan mint egy gyémánt amit minél többet csiszolnak annál jobban ragyog. Háttérben húzódása inkább szerénységéből és bölcsességéből fakad. Nem sokat beszél, de az ismerősökkel tud közvetlen is lenni. Beszéde élénk, tele van melegséggel ami érzékeny, figyelmes, együtt érző, Istentől kapott természetéből fakad. Őszinte melegséggel tudott már gyermekkorban is szólni az emberhez. Tudott együtt örülni és sírni is másokkal. Ő mai napig többet ad mint szavakat. Ő a szívével ragadja meg amit mások meg sem értenek. Mindig felkarolta a gyengébbeket. Még csak másodikos vagy harmadikos volt amikor azzal jött haza iskolából, hogy egyik rossz jegyet kapott osztálytársát elkísérte hazafele és elmondta, hogy neki csak azért vannak jó jegyei, mert van egy nagy segítsége. Emlékszem, hogy rákérdeztem főzés közben(elgondolkodva) hogy milyen segítségre gondolt, ő meg meglepődve válaszolta, hogy az Úr Jézus. Isten jelenlétét és szeretetét, oltalmát kis korától átélte és ezt természetes módon meg tudta osztani a bajba jutottakkal. Elsőnek válaszolt a gyermekeink közül Isten örömüzenetére egy evangéizáción, sírva a bűnei felett. Hittel fogadta el Jézus helyettesítő áldozatát.A két fiú ugyanazon az estén  hozott döntést, hogy Jézus Krisztust akarják követni és együtt merítkeztek be, két éve. Azóta Efraim növekedése és folyamatos érlelődése is látható. Igen pontos, precíz, felelősségteljes , előre készül alaposan mindenre. Kitartó mindenben amit elkezd. Negyedik osztály elején beírattuk zeneiskolába. Én hamarabb is szerettem volna, hiszen rendkívül jó hallása mindjárt feltűnt ..de benne csak ekkora érlelődött meg. Olyan szorgalmas ebben is, hogy ez évben befejezi  a zeneművészeti alapiskolát. Nem kell noszogatni, naponta gyakorol, önként és hosszú ideig. Nagyon szeretek vele hegedülni, Gyönyörű aláfestést biztosít az én kezdő hegedű játékomhoz. Bármire megkérem, megteszi, főleg ha zenéről van szó. És nálunk bizony sokat zenélünk, énekelünk. Főleg férjemnek köszönhetően, aki nagyon szeret énekelni bárhol, bármikor. Idős harmonista testvérünk méltó utódja lesz Efraim hiszem. Isten meghallgatta kérésem, a síró gyermek Istent dicsőítő zenész lett. Lesz még inkább.. kérem. A tanulásban főleg Jonathán példája ösztönözte őt. Bár lassúbb és alaposabb a tanulásban( a mozgásban meg fordítva) de ösztönzésünkre részt vett versenyeken és szép eredményeket ért el. Még ovis korában két napot töltöttünk a Fekete -Tenger parton , ott édesapja vett egy sakk táblát és megtanította Efit sakkozni. Az alapiskolában az igazgató bácsi sakk kört is indított, Efraim oda is jelentkezett és ebben is jó eredményeket ért el. Nagyon örültem, hogy a matematikát is az igazgató úr tanítja Efinek. Könnyen érthetően adja át nekik, így ebben is jó eredményei vannak és különösebb segítség nélkül( bátyjára mindig számíthat..) boldogul. A versmondó versenyeken is kitűnt, bár nem igazán szónoki képessége hanem gazdag érzelem világa az ami hat a hallgatókra. Őt is ugyanaz a kiváló magyar szakos tanárnő képezte, készítette aki Jonathán osztályfőnöke volt. Rengeteget gyakoroltak ebben is, sokszor késő estig iskolában maradva. Ennek eredménye látható és kamatoztatják a gyülekezeteinkben is. A feladatot amit elvállalnak, lelkiismeretesen és alaposan végzik, teljesítik. Efraim különösen megbízható. Igéreteit és kötelezettségeit nem felejti el. Igazi csapatjátékos. Sok barátja van, fent áll a veszély, hogy rossz felé is sodorják, de azt kérjük Istentől és abban segítségére sietünk Efinek, hogy fordítva történjen, ő sodorja jóra a haverjait. Elmúlt hónapban töltötte 14. életévét. Nehéz év elé néz, a felkészülés éve. Merre? Hova tovább? Nem tudjuk, csak sejtjük..Hiszünk annak a képességnek és ajándéknak az erejében amelyet Istentől kapott. Most még készül arra a pillanatra amikor eljön az idő, hogy kész legyen arra amire Isten akarja. Ma már tucatnyi szórakoztató zenecsatornán nyomatják az igénytelen zenét, szöveget..dalokat a hazugságról, szerelemről..szünet nélkül, gondolatok nélkül. Ilyenkor még inkább úgy érzem nagy szükségünk van a jövő generációban is olyanokra akik Isten ölelését, szeretetét, az Ő gondolatait továbbítják, énekelik nem csak a fülünkbe hanem a lelkünkbe mennyei harmóniával, szép egyszerűséggel szabadítva fel megterhelt agyunkat és lelkünket.

Az öreg Jákób megáldotta József fiait különös áldással. "Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tegyen mint Efraimot és Manassét." Én is ezt kérem Istentől! Áldja meg Efraimunkat, tegye őt igazi Efraimmá!

Szolgálat, tartozás.

Semmi sincs ami bárkit arra bátorítana, hogy felsőbbségi komplexusa legyen. A tegnapi imaórai ige késztet írásra, megírására annak amivel tartozom.  Róm.15:27 "Ha a pogányok részesültek az ő lelki javaikban, TARTOZNAK NEKIK VISZONT SZOLGÁLNI  a testiekben." Alázatosságra int ez a vers, úgy a lelki  mint az anyagi javakkal szolgálókat. Sokszor túlzott elképzeléseink vannak saját fontosságunkról mely egy egy feszült helyzetben lepleződik le. Mintha egyik vagy másik lelki ajándék értékesebb lenne. Pedig kölcsönösen egymásra utaltak vagyunk éppen különbözőségünk ellenére. Isten az aki ajándékot, képességet és a szükséges erőt is megadja, hogy használhassuk ajándékainkat a Test épülésére.
Családi hátteremből adódóan a gyakorlati hívő , szolgáló élet volt túl hangsúlyos az életemben. Szüleim, testvéreim többsége szolgáló szívet kaptak, a szolgálat ajándékát főleg. Éltek is a fizikai szükségek betöltésének lehetőségeivel és ezek az alkalmak kitörölhetetlenül vésődtek a lelkembe követendő példaként. Fiatal leányként én is arra vágytam, hogy férjem majd az Urat szerető és szolgáló legyen. Isten meghallgatott! Másképp mint gondoltam. Isten szolgájával ajándékozott meg, egy lelkipásztorral. A jobbján helyesebben kezdtem megérteni: mi is a szolgálat? Isten úgy látta jónak, hogy az én sürgő-forgó Márta életem csendesebb mederbe terelje és főleg az "egy szükséges dolog"-gal való törődésre késztessen minden nap. Arra, hogy a lelki javakban részesíteni a ránk bízottakat is szolgálat, a szó legszorosabb értelmében. Az elmúlt egy évben nehéz időszakot éltem meg éppen túlpörgő, gyakorlati szolgáló alkatomnak is köszönhetően. Nem vettem figyelembe határaimat és megbetegedtem. Nem tudtam aludni, kiüresedett, kiégettnek, holt fáradtnak éreztem magam. Koncentrációs zavarokkal küszködve féltem..étvágytalanságomnak köszönhetően sokat fogytam. Beteges bűntudatomat segítették azon kevesek akik hajtogatták, megengedte az Isten, hogy elgondolkozz magadon...Igaz! Érzelmi kiszáradás vett uralmat rajtam, azt hittem minden ihletésem az írásra elvesztettem, beszédességem is magamba roskadássá vált. Szeretteim gondoskodására szorultam. Mivel ilyet nem éltek meg, nem igazán tudták, hogy is segítsenek. Minden áron fizikai pihenéstől várták a jobbulásom. Erősítő inekciókra jártam, gyógynövényes álmosító drága gyógyszereket kaptam..mind hiába. Nem értettem mi ez? Édesanyám kérésére férjem és nagy fiúnk hazavitt ez év tavaszán, hosszú kínlódás után. Húgom közbenjárására , intézkedéseinek köszönhetően eljutottam Buzle Péter hívő orvos testvérhez aki csendes, meghitt beszélgetésünket követően gyógyszeres kezelés szükségét állapította meg. A szülői házban töltöttem hosszú két hetet(nem éreztem otthon magam) . Haza vágytam, férjem jobbjára. Szüleim minden szükségessel elláttak, bátyám a gyors gyógyulás ígéretével biztatott az Igéből , sógornőm,( bátyám felesége) minden nap sétált velem, bevont a sütésbe..új receptet is kaptam tőle. Hihetetlen együttérzése és megértése, megnyitotta ajkam és feltört belőlem mindaz ami fájt, ami leblokkolt és rakódott egymásra szép lassan. Ami kiforgatott magamból, más Erzsikévé téve mint amivé Isten alkotott és formált. Felszínre tört mindaz amit elfojtottam magamban, amiről csak rózsaszínben akartam látni...Kislányuk minden nap mellém ült iskolából hazaérve és csicsergett nekem, mintha mi se történt volna velem. De jól esett. Gyógyultam és okultam, hogy ilyen esetben hogyan is kell, lehet viszonyulni helyesen? Bár fásultnak éreztem magam és üresnek lelkileg, nem hagytam ki a gyülekezeti alkalmakat. Bármennyire is szerettem volna, érzésvilágomra semmi se hatott az igékből, imákból..  Testvéreim őszinte érdeklődésére őszintén elmondtam, hogy vagyok. Mindenütt biztosítottak imáik és szeretetük felől. De igazából biztatni és segíteni az tudott csendes lélekkel, nem sok beszéddel és utólagos tanácsokkal..aki ezen átment. Aztán hazaérve Révész Árpád testvér evangélizált közöttünk és rövid beszélgetésünk folytán említette a segítő hivatással együtt járó önfeladást, segítő szindrómát. Feleségével együtt Igével, gyönyörű ígérettel és imával segítettek és jó tanáccsal is, hogy a jövőre nézve vegyem figyelembe korlátaimat és állítsam fel a szükséges határokat. Főleg az elmúlt fél évben döbbentem rá milyen nagyon szükségesek a lelki javak. Az Ige, az Istentől jövő üzenet, egyedüli helyes tükör, amibe érdemes belenézni naponta, hogy helyesen ismerjük és lássuk magunkat. Ami deformálásaimat reformálja. Az Ige amit szolgáin keresztül küldött, a lelki munkásokon keresztül! A lelki javakért olyan hálás vagyok, látogatásukkor reményt, békességet, szeretetet hoztak. Három hónapja lesz , hogy gyógyszeres kezelésemet megszakíthattam és lassan újra éledtem. Vissza kaptam életörömem, életcélom és újra végzem a rám bízott látogatásokat főleg és a háttér ima szolgálatot. Azóta sokan nyíltak meg felém, hasonló állapottal küszködve. Felmerült bennem a kérdés, miért titkoljuk, rejtegetjük gondjaink? betegségeink? állapotunk? Sajnálom, hogy a kiégésről, depresszióról lelki munkások között nem hallottam. Pedig milyen szükséges lenne megelőzésre. Most az imaóránk alatt mindazok eszembe jutottak akik első sorban a lelki javakban részesítettek az elmúlt egy évben. Isten áldja meg őket. Tartozom nekik az ige szerint, hogy anyagiakkal szolgáljak feléjük viszonzásul. Hálás vagyok mindazokért akik anyagi javakkal hálálták meg valamikori látogatásunkat, azt hogy a Tőle kapott lelki javakat megosztottuk. Örömmel és önként járultak hozzá többen is a gyógyulásom anyagi részéhez, ahhoz is, hogy gyógyulva végezhessük a ránk bízott szolgálatot, híveink pásztorlását, a nyáj Igével való táplálását. Vannak akik szemében ez nem szolgálat, csak duma, szöveg. A haldokló,a  súlyos betegnek azonban nincs más ami lelkét megnyugtatja, építi romlandó teste ellenére mint az Ige, Ima és Szeretetközösség. Erről a tegnapi nap folyamán is meggyőződtem újra. Még a nem hívő hozzátartozókat is eltalálja  az Ige és munkálja. A gyakorlati segítségnyújtás mellett milyen szükséges és fontos, lényeges a lelki segítségnyújtás is. És mi más tart meg minket mint az Isten Igéje, a napi üzenet Tőle? Ez az ige arra is késztetett, hogy nagyon hálás legyek teológusainkért, támogassam őket anyagiakban is. Hogy legyenek örömhírt terjesztők, vivők, Igével szolgálók , mert ez is szolgálat. Nem hivatal, hivatás! Imádkozom ma azért, hogy Krisztus testében különbözőségünk(anyagi helyzetünk, alkatunk és elhívásunk) egymásra utalttá, eggyé tegyen minket!

A hívő szentsége.

A hívő szentségéről hallhattunk ma délelőtt igen kiváló tanítást. Ilyen röviden, tömören, érthetően nem hallottam még e témában előadást. Ezért is jegyzeteltem buzgón. Azért itt, ott saját szavaimmal egészítettem ki azt ami a gyors írásom ellenére is nem jutott eszembe. Sikerült majdnem szóról szóra ifjú testvérem szavait jegyeznem. Elsősorban számomra áldás, ha papírra vetem, sokkal több marad meg belőle..

Nehéz igék alapján beszélt erről a témáról.

2Kor.6:7-7.1 "Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek és én magamhoz fogadlak titeket. Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr. MIVEL TEHÁT ILYEN ÍGÉRETEINK VANNAK, SZERETTEIM, TISZTÍTSÁTOK MEG MAGUNKAT MINDEN TESTI ÉS LELKI TISZTÁTALANSÁGTÓL, ÉS ISTEN FÉLELMÉBEN TEGYÜK TELJESSÉ A MI MEGSZENTELŐDÉSÜNKET. "

A hívő megszentelődése múltbeli, jelenbeli, jövőbeli.

Múltbeli, birtokló megszentelődésünk annak alapján van, hogy Isten megkegyelmezett mivel elfogadtuk Jézus áldozatát. Ettől kezdve az Úr számára elkülönítettek vagyunk. Szentek.

A jelenbeli megszentelődésre szólít Pál: "Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket." Parancsoló mód a megszentelődés. Mivel vannak ígéreteink, haladjunk a megszentelődés útján. 1 Péter1.14 szerint: "ne igazodjunk korábbi vágyainkhoz." Legyen látható a megszentelődés, a változás. Nekünk is van részünk a megszentelődésben. Ef.2:10 szerint járjunk jó tettekben amelyeket előre elkészített. Van cselekvő tétlenség, Máriáé, aki azt feleli: "Legyen nékem a Te beszéded szerint. " Nem ő végezte el, hogy Jézus megfoganjon benne, ő "csak" átadta magát Isten akaratának beteljesedésére. Zsidók 12:14 szerint törekedjünk a szent életre! Ef.5:26 szerint, az Ige által megtisztítva lehetünk szentek .

 Álljunk arra az életútra amire Isten állítani akar.  Tökéletesnek kell lennem? Nem. Jézus állít majd maga elé tökéletességben, fedhetetlenségben. Majd az új ég és új földben leszünk Vele. Ez a jövő.

Múltbeli megszentelődésünk alapja, hogy Ő önmagát adta értünk.

A jelenben Igéje és Szentlelke által tisztulunk, igyekszünk a változásra amit Ő végez bennünk.

Míg várjuk a reménységünk beteljesülését, királyi papság, szent nemzetként hirdessük annak tetteit aki a sötétségből a világosságra hozott ki minket.

Nagy öröm volt számunkra Isten üzenetét hallgatni ifjú teológiát végzett Horváth Ádámunktól. A nyáron a diploma osztója után sokat segített nekünk szentpéterieknek és aktívan volt jelen amikor csak lehetett. Csodáltam ifjú kora ellenére komolyságát és Istentől kapott tehetségét a tanításban. Az ősztől kezdve az ELTE-n kezdi alkalmazott nyelvészeti tanulmányait, hogy aztán ha Isten akaratával megegyezik segítségére legyen a Biblia fordítóknak ki tudja hol a nagy világban...ott ahol lennie kell, hogy tegye amit tennie kell és történjen aminek történnie kell. Ki gondolta volna, hogy testvérével együtt mindketten a Budapesti Baptista Teológia felé veszik irányukat? Testvére Laci a mesterit végzi, utolsó éves. Közben, újabb döntések érlelődnek gyermekeinkben. Míg a hegyekben töltöttük szabadságunkat, meghitt családi körben nagyobbik fiúk megosztotta velünk elhívását a misszióra. Az egész átélését mely hosszú folyamat volt, a mentegetőzését Isten felé, hogy igen fiatal (15 éves) a válaszokat amiket Istennel való csendességében kapott. Mikor megkérdeztem hova érez elhívást? nagy nagy örömömre azt válaszolta:" az utcánkban élő szomszédaink felé!"

Már a hogyan? foglalkoztatja, hiszen közbenjárástól kérges térdei bizonyítják, hogy szívén hordoz minden ismerőst és az imáiban. Isten ezt is tudja és a legmegfelelőbb képzést biztosította számára a jövő heti Révész Árpád testvér által szervezett Egyéni Evangélizáció intenzív budapesti képzésben. Édesapjával csütörtökön Budapestre szeretnének utazni és részt venni ezen a kurzuson. Addig mi dicsőítjük az Urat a kisebbekkel akikről rövidesen írni fogok. Főleg a középső fiúnkról, aki betöltötte e hónapban 14 életévét és áldott eszköz a dicsőítésben. Soli deo gloria! A fiatalokért, a jövő nemzedékért, generációért! Foglaljuk imáinkba őket!

Rövidesen fényképet is töltök fel(mások segítségével) Ádámról. Isten áldja meg őt, őket!

Ami a szívben van!

Az elmúlt napokban teljesült a szívem vágya. Félrevonulhattunk szűk családi körben lakatlan

területre, erdők-hegyek közzé, patak csörgedezését hallgatni, forrás vízét inni, pihenni, élvezni

az Úrral, férjemmel és gyermekeinkkel való közösséget. Zavartalanul időzhettünk Isten jelenlétében.

 A Mai Igét olvasva, üzenetet kaptam a János 12:1-7 versei alapján.

„Jézus elment Betániába...Vacsorát készítettek ott neki. Márta szolgált fel, Lázár pedig a Jézussal

együtt ülők között volt. Ekkor Mária elővett egy font drága, valódi nárduskenetet, megkente Jé-

zus lábait és hajával törölte meg, a ház pedig megtelt a kenet illatával...Jézus erre így szólt: „Hagyd hiszen temetésem napjára szánta, mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem

mindig leszek veletek.“

A körülmények leleplezik szívünk, lelkünk állapotát. Felszínre tőr ami a szívünkben lakik. Ahogy

Jézus idejében, úgy ma is különböző érzések töltik be az Őt szerető, követő tanítványait Szeretetünket Megváltónk iránt, legközelebbjeink iránt különbözőképpen fejezzük ki. Néha Mártákként felszolgálunk, máskor Lázárhoz hasonlóan együtt ülünk, időzünk Megváltónkal és szeretteinkkel. Számomra Mária példája üzent leginkább. Máriáé aki az Úrral való szeretetkapcsolatban megsejtette ki az aki nem lesz mindig vele, ki az akiért érdemes elővenni a tartogatott valódi, drága nárduskenetet. Mária szeretete lenyűgőzött engem is. Az a szeretet amely nem mérlegel, nem számolgat, az a szív amely szeretettől, hálától túlfűtve minden másról megfeledkezik. Nincs miért?minek csinálom? Mária szeretete, hálája testet öltött. Elővette és adta amije volt, amit tartogatott..és az valódi, drága nárduskenet volt. Szüleim ötvenedik házassági évfordulójához közeledve az én gyermeki szívemből is feltört a hála és a szeretet. Kifejezést keresett a múló időtől sürgetve. Lepergett szemeim előtt az elmúlt 42 év. Mintha most lett volna..merengtem el a sok sok feltörő , megelevenedő emléken. A csendben újra rácsodálkoztam arra a művészre Aki szüleim különálló életéből egy különleges , egyedi, közös életet hozott létre. Soli deo gloria! A művészt, Alkotót illeti a dicséret. Visszatekintve lelepleződtek lelkemben, nem drága érzések is. Sérelmek, keserű érzések melyek gátolni akartak az ünneplésben, a szeretet kifejezésében. Jézus lábainál ezeket is nevén lehet nevezni-hasznosabb mint szeretteink kárára megvallani-és meg lehet gyógyulni. Az én lelkemnek is el kellett a gyógyulás. Ezt követően élhettem át újra kedves énekünket:“Áldott légy mert megváltottál, áldott légy mert meggyógyitál. Áldott légy a bocsánatért, gazdag és örök új életért.“ Mária Jézus lábaihoz ült , magát nagyon megalázva. Nem könnyű önként szeretteink lábaihoz ülni. Tanulgatom. Csak ott, első sorban Jézus, majd egymás lábainál vagyunk a megfelelő helyen ahogy Jézus erre példát adott nekünk. Jézus elfogadta Mária szeretetét, jól esett neki. Az én kifejező szeretetem is elfogadja. Tapasztaltam sokszor milyen jól eső érzés a kifejezett, valódi szeretet. Olyan sok módja van a szeretet kifejezésének. Milyen szomorú mikor gyermekszívünk hálája, szeretete későn jut kifejezésre. Talán az a pazarlás és megbotránkoztató igazán, mikor szeretteink sírjánál döbbenünk rá, hogy elmulasztottuk kifejezni a drága , jól eső, valódi szeretetet. Vagy amikor ott, későn kérnénk bocsánatot attól akinek fájdalmat okoztunk, a legközelebbieknek. Néha ott döbbenünk rá arra, hogy mindenki más fontosabb és előbbre való volt számunkra mint Jézus és a legközelebbiek akikkel megajándékozott minket Istenünk. Sokan túl gyülekezet és misszió centrikusak vagyunk legközelebbiek
  rovására. Milyen sok gyermekszív várt sóvárogva arra, hogy mikor kerül sorra az árvák és missziómunkások után? Mennyi férj, feleség hiányolta a drága és valódi szeretet kifejeződését? Istentől való bölcsességet csak a Vele való szoros szeretetközösségben lehet kapni. „Akinek nincs bölcsessége kérje Istentől!“bíztat Jakab minket. Kérem én is e sorokat írva, hogy időben megsejtsem: ki az aki nem lesz mindig velem? Ki az aki iránt ma vissza nem térő lehetőségként fejezhetem ki a hálámat és szeretetemet , elkötelezettségemet. Kedves olvasóm, jöjj velem újra Isten jelenlétébe , hogy meggyógyuljon a lelked és kifejezésre találjon a valódi és drága isteni szeretet. Teljen meg a házunk a kifejezett, logikátlan szeretet illatával!

"Azért jöttem, hogy életük legyen!"

Nehéz napok után, sok imádságos előkészület után Isten ma különös módon szólt ismét hozzánk szentpéteriekhez. Ez évben sok betegség , súlyosabbaknál súlyosabbak ütötték fel a fejüket gyülekezetünk tagjai között és rákos beteg testvérünk három évi kezelés után egyre jobban kezdett megfáradni családjával együtt. Kimerülni..az elmúlt héten pedig közölték vele, hogy két három hete van max. hátra. Hála Istennek aki engem megújított és talpra állított, kezdeményezhettem a látogatásukat és folytonos imaláncot érte és családjáért. Különleges áldott, meghitt estét töltöttünk testvéreink otthonában péntek este. Hétfőn még 49 életévét töltötte és egész családunk köszönteni ment őt, akkor is Isten igéjével és mindannyiunk imájával töltöttük az estét. Most újra együtt lehettünk abban a szörnyű tudatban, hogy halálra van ítélve. Bele borzongtunk , minden biztatásunk ellenére azért érzékeltük, most gecsemáné-i kemény harc vár rájuk. Mégis áldott perceket, órákat tölthettünk együtt a késő esti órákban. Az orvosi vélemények porig sújtják az embert, megingatják mindenki hitét, legalábbis megpróbálják keményen. Imában vártuk a vasárnapot, az Úr népével való együttlétet, főleg , hogy drága misszionárius macedon testvérünk vendégszolgálatát vártuk. Sógorom is ez évben ment át súlyos agydaganat műtéten. Másik testvérnőnk agyinfarktust élt meg, de Isten megtartotta és felépítette őket. Ilyen közegben annyira összeforrtunk és osztoztunk testvéreink örömében, szükségeikben, bánatukban. Mai rendhagyó istentiszteletünket azzal kezdtük, hogy rákos beteg testvérünk és családjáért imádkoztunk, főleg lelkipásztorunk és misszionárus testvérünk. Szinte a falak is megrendültek, ezt az alkalmat és az átélt isteni hatalmat sose fogom elfelejteni. Utána következett a dicsőítést követő igei üzenet. Jegyzeteltem buzgón, hiszen éreztem erre az üzenetre még nagy szükségünk lesz, újra és újra elő vesszük, forgathatjuk szívünkben és megoszthatjuk is ha Isten alkalmassá tesz erre azokkal akik nem lehettek velünk köztünk. Az igehirdetés alapja Isten Igéje , János 10:10 volt. Nagy betűkkel volt kivetítve, olvashattuk újra és újra igehirdetés közben. "A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson, ÉN AZÉRT JÖTTEM, HOGY ÉLETÜK LEGYEN, SŐT BŐSÉGBEN ÉLJENEK."

"Kétszer fordul elő a felolvasott igében az AZÉRT szócska. Nagy jelentősége van. A tolvaj azért jön, hogy lopjon..Jézus azért, hogy életet és bőséget adjon. Óriási a különbség. Jézus látta , hogy nincs igazi életük a földön élő embereknek, látta, hogy nincs jövőnk. A földi élet rövid és nehéz. Jézus az élet minőségéről és hosszúságáról beszél-örök életről-. Jézus ezért jött a e földre. Ő neki bővölködő élete volt, ő nem élt stresszben, félelemben, teljes volt remény, örömben. Sokan megkívánták ezt az életet. Mi ilyen életet nem tudunk élni. Jézus nélkül lehetetlen, a bűn miatt. Jött az ellenség, a Sátán és ellopta tőlünk az életet, pusztított és ezért élünk sokan olyan életet amiért  nem érdemes élni. Látta ezt, az ÉLETÉT ADTA, HOGY MEGOLDJA EZT. Mit jelent a BŐVÖLKÖDŐ ÉLET? 1. BÉKESSÉGET! A világ nem adja ezt a békességet. Csak ha megbékülünk Istennel kapjuk meg békességét. Első gyümölcse az Istennel való kapcsolatunknak a Békesség! 2. Megelégedettség. Pál apostol tudott szűkölködni, bővölködni. Mi zúgolódni tudunk csak Isten nélkül. Örülni, megelégedettnek lenni csak Istennel lehet. 3. BÖLCSESSÉG.

Ő nyújt bölcsességet, hogy életünk során bölcs döntéseket tudjunk hozni. Nagy ára van a bölcsesség hiányának. Olyan sok kudarc, fájdalom adódik abból, hogy nincs bölcsességünk. 4.SZABADSÁG . Ez azt jelenti, hogy van hatalmam azt tenni amit akarok. Nem vagyok rabja semminek és senkinek. Azt tehetem ami Istennek kedves. 5.VÉDELEM. Isten kezében vagy! Tudod hova tartasz. Nem félsz attól aki a testet megöli, inkább attól aki a lelket pusztítja. Isten a legnagyobb, Ő védelmez. 6. BIZTONSÁG. Isten kezében lenni ó mily üdvös és jó. Első és utolsó szó is az Ővé életedben. Ahogy Jób életében is. Mennyit fizetünk biztosítóknak. És megéri? Amid Krisztusban van, azt senki se veheti el tőled. 7.ÖRÖM. Nagyobb mint a boldogság. A boldogságnak feltételei vannak, függ sok mindentől, az öröm, amit Isten ad, semmitől sem függ.A Sátán remeg amikor a leggyengébb hívő imádkozik. Akármilyen gyenge légy, imádkozz . Isten örömmel tölt be újra és újra körülményeidtől függetlenül. 8. REMÉNYSÉG, JÖVŐ. Van jövő. Amit remélünk nem látjuk, de hisszük, mert ígéretünk van rá. Amit szem nem látott, fül nem hallott olyat készített Isten nekünk. Ma azt üzeni neked:-NE félj gyermekem, ha a halállal is kell szembenézned, Életből Életbe mész! Az életünk semmi az Örökkévalósághoz képest. Van ilyen Életed? A Golgota keresztjénél Jézus mindent visszaadott amit a gonosz elvett, ellopott tőlünk. Jöjj a Golgotához, Hozzá, amint vagy, most! "

Lelket, testet megerősítő üzenetet kaptunk mielőtt megújíthattuk a Vele és egymással való szövetséget. Felejthetetlen percek amikor egymás kezét fogva hittel énekeltük:"Ha testben válni kell, az mélyen fáj nekünk. De egyesít minket a Hit és menny felé megyünk." Aztán már tudtunk újra örülni, ünnepelni otthonainkban és örülni Neki aki Életet és bőséget hozott nekünk, ezen a vasárnapon. Nagyon kérem minden kedves olvasóm imatámogatását a rákos betegünk és családjáért. Értünk is, ha Isten éltet és akaratával megegyezik elutazunk kedden Romániába szüleim, testvéreimmel való együttlétre. Szüleim 50 éves házassági évfordulójukat ünneplik jövő vasárnap, aztán 18-án Békésen újra öröm ünnepet élhetünk meg ifjú teológus testvérünk nősül és férjem fogja hirdetni az Igét. 19-én már Tahiban szeretnénk találkozni a magyar baptista testvéreinkkel. Reméljük, főleg én, hogy lesz pár nap-legalább kettő- a bátyámék Bondoraszó-i táborában az elvonulásra, imádságra és dicsőitésben való elmélyülésre, mert a hegedűm is viszem-ott nem hallják nyikorgásom mások, Isten kedvesen fogadja-. És a természet csendjében megpihenve új erőre és új üzenetre lelünk. És egymásra is szűk családommal. Lesz időm több a közbenjárásra is. Igérem, rólatok is megemlékezem. Kérlek tegyétek ezt ti is. És ne felejtsük a betegeket, a halál árnyékában járókat.