"Szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt! "

Akiért különösen hálás vagyok ez évben, az a férjem. Tizennyolc év távlatából még inkább rácsodálkozom

arra Aki leginkább ismer és szerzett nékem segítőtársat, hozzám illőt.
Az én szangvinikus-kolerikus temperamentumomat az ő flegmatikus-melankolikus alaptermészete éppen kiegészíti. Míg engem minden esemény erőteljesen és gyorsan érint meg mozgásba hozva és cselekvésre bírva, addig ő nyugodt szemlélője az eseményeknek. Nekem szükségem volt arra, hogy segítségével fékezzem magam, neki pedig arra, hogy segítségemmel cselekvésre bírja magát. Persze ez nem minden esetben van így, vannak területek - költségvetések, bátor, merész kezdeményezései melyekben  szinte fékezem őt, megfontoltabb és körültekintőbb lévén.
Kiderült ez évben, hogy a látszat mennyire csal. Nagyon szeretek én is elvonulni , magammal és csak Istennel zavartalanul időzni. Mivel sok benyomás felé vagyok nyitott, érzelmeim gyakran váltakoznak, ő pedig általában sokkal jobban megőrzi belső egyensúlyát.
Sokszor elfogult vagyok azok iránt akikkel együtt érzek, férjem elfogulatlanabb és igazságosabb, nem tesz kivételt gyermekeink, embertársaink között.
Én közvetlen, fesztelen és nyitott szívű vagyok, véleményem azonnal kinyilvánítom, elevenen és nyomatékosan. Férjem nem beszél sokat, viszont kedélyes és tréfás amiért főleg gyermekeink igen hálásak. Míg én általában a feladatokra, elvégezendő munkákra összpontosítottam túlzottan, ő tudott a gyerekekkel játszani, kikapcsolódni, tréfálkozni. Mellette tanultam meg szívből és jót nevetni, kikapcsolódni. Tudok haragos is lenni, rögtön védelmére kelni annak akit félreértenek, kinéznek vagy kibeszélnek. Őt a mindenkiben jelentkező tökéletlenségek és hibák nem bosszantják annyira. Összeférhető, ritka jóindulatú és ezért igen értékelem és tisztelem.
Én általában mindenki iránt érdeklődő vagyok és túlzottan, kitartóan a lelkemre veszem akiket Isten életutamba hoz. Férjem józanabb ebben is. Ha segítséget kérnek tőle viszont mindig nyitott fülekre találnak nála. Ő tud visszahúzódni is és egy problémát több oldalról megvizsgálni.
Amennyire érdeklődő vagyok, olyan hamar bezárkózom  főleg ha valaki nem egyenes, pletykál és hátamnál mond leépítő megjegyzést rám, bárkire. Általában több félreértésben és keményebb bánásmódban részesülök magamnak köszönhetően, ő jobban tud vigyázni magára. Tanulgatom tőle, hogy mindig van lehetőség és hely otthonunkban arra, hogy zavartalanul félrehúzódjak és senki se zavarjon.
Számomra igen fontos a jó kommunikáció melyhez hozzátartozik, hogy megosztom azt is ami zavaró, ami nem esik jól nekem és másnak sem. Ő békeszerető és kényelmesebb lévén kerül általában minden nézeteltérést. És néha sokkal hasznosabb kitérni viták elől, jobb az egyoldalúvá vált kapcsolatokra időt és figyelmet nem szánni.
Domináns természetemnél fogva sok jó indulatú tanácsban, beleszólásban, nem kért bírálatban volt részem életem során mint bátorításban és megerősítő biztatásban. De így tanultam meg, hogy a kemény és határozott fellépés mögött mindenkinek szüksége van önálló döntési lehetőségre, dicséretre és biztatásra mert attól nem fog feltétlenül elszállni...

A látszat ellenére túl készségesen elfogadtam amit mások mondtak. Ma már igyekszem elutasítani a sokak beszédét és hozzászólását magánéletemhez , életünkhöz. Sőt kimondottan védeni azon alapszükségletünket, hogy kell az intimitás is, nem tartozik sok minden mások orrára. Megóvjuk így attól, hogy a Szentírás szerint mások dolgába avatkozókká váljanak. Ezt nagyon megutáltam magamban is saját bőrünkön tapasztalva azt, hogy mennyire látszat szerint lehet megítélni és átvenni a családunk, saját döntésünk jogát. Velem ellentétben férjem sokkal önfejűbb tud lenni bizonyos területeken és nem enged beleszólást abba amibe Istentől látást kapott. Mindig olyan férjre vágytam aki tudja mit akar és határozottan megy előre ha kell tömeg hatás ellenére és az én értetlenségem ellenére is. Fejre, aki vezető! 

Hálás vagyok ez évben különösen azért, hogy vele önmagam lehetek, nem kell " elfogadható képet, szerepet" mutatnom magamból és olyan szerepet betöltenem amelyet Istentől kapott egyéni természetemnél fogva nem tudnék. Vele gyengeségeim is elfogadhatóak, mellette tanultam meg hogy Jézus Krisztus Szentlelke által Pártfogónk, Aki mellénk áll mindig ha beismerjük gyarlóságunk. Elmondhatom, hogy férjem Jézushoz hasonlóan türelemmel hordoz fogadalmunk óta - házasságkötésünk óta-.
Vele döbbentem rá, hogy megszüntetni saját jellegünket nem kell. Csak azoknak a hiányosságoknak a megváltoztatására törekedjünk amelyek Istennel való kapcsolatunkban szükségeseknek bizonyulnak és saját ártalmunkra vannak.
Különböző temperamentumunk miatt néha félre is értjük egymás szavait, tetteit, félremagyarázzuk mert saját magunkból indulunk ki. Nem látunk egymás lelkébe, fejébe mint ahogy nagyképűen sokszor azt állítjuk.. mivel változunk minden életszakaszban, igen szükséges számunkra a még több önfeltárás házaséletünkbe, a több egymásra szánt idő mely megtérül abban is, hogy így még jobb munkatársakká vállunk és hatékonyabban, bölcsebben szolgálunk. Elmúlt fél évben próbáltam ennek szükségét megértetni- néha nem megfelelő lelkülettel- a legközelebbiekkel, akikkel gondoltam lehet. Nem mindig találtam megértésre mivel túl nyitott életet éltünk és túl sok mindenkire figyeltünk mindketten, egész családunk. Nehéz ilyen téren is változtatni a kialakult és megszokott életmódunkon.
Még egy óriási előnye annak ha házastársunk előtt tárjuk fel magunkat, hogy megosztva önmagunk fedezhetjük fel igazán önmagunk. Az elmúlt 18 évben változtak reakcióink, a nézőpontjaink, új készségeket sajátítottunk el és együtt, egymás által változtunk! Mindezt Neki köszönhetjük, Aki egymásnak ajándékozott és szerzett minket, egy életre, örök életre! Társak lettünk, azok is maradunk, mert így ígértük Isten és emberek színe előtt egymásnak. Mert így döntöttünk szabad elhatározásból, felismerve egymásban, hogy minket egymásnak rendelt az Isten! Ebben a felismerésben az elmúlt években soha nem inogtunk meg, akkor sem mikor éppen különbözőségeink miatt volt meg nem értés, kemény összetűzés és csendes háztartás köztünk, nálunk. Mert az Istentől kapott bizonyosság mindennél erősebb, mindent túl él!

Az igaz SZERETET PEDIG MINDENT ELFEDEZ, MINDENT HISZEN, MINDENT ELTŰR . SOHA EL NEM FOGY!

"Fölkelek azért és megkeresem, akit lelkemből szeretek!"

A házasság hete alkalmából olvastam újra az Énekek Énekét. Aktuális üzenetet kaptam..rádöbbentem arra, hogy a tartós, áldott, mély házasság állandó keresés és egymásra találás. Miért is? Gyarlóságaink miatt..néha nem vagyunk meg egymásnak. Nélkülözzük a közelség érzését, az ölelés melegségét és bár szívünk ugyanazzal a szerelemmel, szeretettel teljes de kapcsolatunkból hiányzik az öröm, a biztonság, jólét. Megbántjuk egymást akaratlanul is..A szeretetünk, tiszteletünk, megbecsülésünk nem mindig helyénvalón nyilvánul meg. Elfordulhatunk attól aki nem törődöm éppen és nem hallja hangunk, kérésünk.. Lehet beletörődni ebbe, lehet megszokni, lehet úgy tenni mintha minden rendben lenne, lekicsinyelni azt ami az eltávolodásunk oka, lehet megfutamodni, belemerülni tévézésbe, számítógépezésbe, munkába, az "Úr szolgálatába" ahol jobban értékelnek, becsülnek, vagy éppen rátapadni gyermekeinkre és tőlük várni amit a társunk nyújthat csak egyedül.
De lehet fölkelni és megkeresni akit lelkünkből szeretünk,  félretenni kényelmünket, érzékenységünket, elvárásainkat. A keresés erőfeszítés és áldozattal jár.Fel kell kelni !
Van-e keresés, sóvárgás a házasságunkban? Merjük-e őszintén felvállalni az adott problémát ami éppen elidegenít, közömbössé tesz az iránt akit egy életre való legnagyobb ajándékként kaptunk?

 "Nem az a gond, hogy vannak problémák, hanem az, hogy úgy gondoltad nem lesznek és az a baj, hogy vannak."Milyen igaz. 

A kapcsolatbeli problémák megzavarják pihenésünket, elrabolják mély alvásunk. " Aludtam, de ébren volt a szívem.."(5:3) Mindannyian ismerjük ezt az átmeneti állapotot. Csak éberen lehet meghallani a másik kopogását. Mert aki szeret az tud kopogni is, zörgetni és újra bebocsátást kérni. Tanulhatunk saját balgaságunkból, kérhetünk bocsánatot. Át lehet élni, hogy szívünk újra szerelmünkhöz tér.
"Jöjj hát, menjünk ki a mezőre...ott ajándékozlak meg szerelmemmel. " Egymás iránti vágyódásunk, igényünk és szükségünk jó ha találékonnyá tesz minket. Van megoldás! Mindig, minden házaspárnak. Isten leleményessé tesz minket ha bölcsességére várunk. Menjünk ki..milyen szükséges ez is, főleg egy elfoglalt házastárs esetében..kimenni és megajándékozni egymást újra.
"Ki ez a lány aki a pusztából jön szerelmesére támaszkodva?"(8:5)
A pusztában zarándok és idegennek érezzük magunkat egyedül. Milyen jó is megélni hogy gyengeségeinkben és hiányosságainkban van kire támaszkodni.. Megéri a  fáradozást, mert minden ilyen egymásra találás után egymással térhetünk vissza. Azzal a bizonyossággal, hogy "én szerelmesemé vagyok s szerelmem az enyém."
Kölcsönös szerelmünk bizonyosodjon be újra, legyen nyilvánvaló és egyértelmű elsősorban egymás részére de gyermekeink és mindenki számára.

Újévi kérés.

"Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte. Jézus pedig szólt a tanítványainak, hogy legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. Mert sok embert meggyógyított úgy, hogy akinek valami baja volt megrohanta őt, hogy megérinthesse." Márk 4:7, 9,10.

Elmúlt hetekben a magyarországi testvéreink által kiadott Áhítatot követve tanulmányoztuk intenzíven Márk evangéliumát. Igen sok üzenetet és áldást jelentett számomra az induktív egyéni és közösségi tanulmányozása ennek az evangéliumnak és a magyarországi lelkipásztor testvéreink magyarázata is. 

Többször találkoztam azzal ebben az evangéliumban, hogy Jézus visszavonul a tömeg elől...pedig ő Isten Fia volt, állandó készenlétben Atyja akaratának betöltésében. Ebben az igerészben is visszavonul a Galileai tenger mellé. Tanítványaitól kér egy csónakot, hogy beljebb mehessen a parttól és elkerülhesse a gyógyulni akarók lökdösődését. Tanulgatom Jézustól újra, hogy a szükség még nem eredményez hívást. Mindenütt van szükség...megrázó és egész lényemet felkavaró, égető, sürgős szükségek melyek az én Istentől kapott egyéniségemet azonnal cselekvésre és mozgásba hoznák. Az elmúlt években voltak olyan krízis helyzetek melyek ellátásában, segítségében még enni, megpihenni sem tudtam. Például öngyilkosságot többszörösen elkövető ismerős több hónapon át való nappali felügyelete otthonunkban... vagy alkoholista lelki gondozása és támogatása szintén hosszú időn keresztül úgy, hogy minden nap reggeltől késő délutánig itt volt köztünk, velünk étkezve, imádkozva, beszélgetve, dolgozva... voltak magányos idős legény és leányok akik minden hétvégén és ünnepeken családunk tagjaiként vettek részt életünkben. Voltak Isten-keresők akik bizalommal fordultak hozzánk és töltöttek több hétvégét köztünk, velünk.. és átélhettük milyen nagy csoda mikor újjászületnek és először imádkoznak, fordulnak az Úrhoz. Közben befogadtunk két idős testvérnőt is otthonunkba, egyikőjük már az Úrhoz költözött, másik mozgássérültként tölti a nyarakat nálunk, élvezve a falusi csendet, friss levegőt és napsütést. Hála az Úrnak nagyon összetartó családba kerültem férjem révén, testvérei szinte otthon érezték itt magukat és így sok áldást élhetünk meg együtt. Osztoztak velünk örömeinkben, szükségeinkben, segítségre és szolgálatra készen irányunkban mindig. Az elmúlt években annyi aktivitás és gyülekezeti vendéglátást, ünnepélyt szerveztünk, hogy szinte egyik érte a másikat és lemerültünk a folyamatos ünneplésben. Ez évben tudatosult bennem, bennünk, mennyire szükség van az egyensúlyra családi életünk és az Úrtól kapott szolgálatunk között. Szükségem, szükségünk van arra, hogy az intenzív, fárasztó érzelmi és pszihikai túlterhelésektől, az állandó aktivitásból visszavonuljunk. Újra meg kell találnunk az időt és módot a magányra-mely néha igen áldásos és hasznos- az elmélyedésre, az önvizsgálatra, hogy Isten Igéjének fényében vizsgáljuk meg tetteink, motivációink. Nagyon fontos minden nyilvános szolgálatunk előtt a felkészülési idő. Felerősödve visszatértem a kora reggeli csendes, meghitt közösségre Megváltómmal. A számomra legáhítottabb időszakja minden napomnak a hajnali csendesség, amikor a házunk népe még alszik és egyedül élvezhetem a zavartalan Bibliázást és imádkozást. Jézus és mindenkori követői életében is láthattam ezt, hogy felkeltek jóval napkelte előtt és elmentek egy helyre ahol zavartalanul imádkozhattak. Örülök, hogy annyi év után a saját otthonunkban találhattam meg azt a helyet ahol senki sem zavarhat. Szükségem van erre nekem és családunk minden tagjának, hogy megkaphassuk Isten minden napra való vezetését.                                                                                                                             

Nem kényelemre, könnyebbségre vágyom, vágyunk, nem fényűző vakációra hanem az Úrral való bensőséges visszavonulásra, Reá hangolódásra és akaratának intenzív keresésére ez Új Évben.

Hadd fejezzem be ezt a bejegyzésem Hegyi András lelkipásztor testvér Szolgatársban megfogalmazott tömör mondanivalójával: "Az egészséges életnek ritmusa sőt arányai vannak. Munka-pihenés, hit-cselekedet, kezdeményező készség-igazodás, egyéniség-közösség, szabadság-kötöttség, állhatatos stabilitás- rugalmasság, felhalmozott tudás-kérdező kedv, őszinte érdeklődés-irányítás, tanácsadás-szabad döntés tiszteletben tartása, csend, nyugalom, visszavonultság-közösségi aktivitás. Ha ezeknek az egymással összefüggésben levő dolgoknak az arányai megváltoznak, kibillenünk az egyensúlyból. "

"Legyen nékem a Te beszéded szerint."

Kislányunk, Máriánk foganása nagy örömmel töltött el. Vágyva vágytam legalább egy kislányra is a fiaink születése után. Annyira ujjongtam mikor ultrahangos kivizsgáláson azt hallottam, láttam, hogy végre kislányt hordok a szívem alatt. Mikor hírül adtuk, hogy kislányt, újabb gyermekáldást várunk, voltak akik furcsálták és egyenesen kioktattak amiért felelőtlenül vállaljuk az újabb gyermekáldást. "Fel is kell ám nevelni!"-figyelmeztettek. Olyan boldog voltam, hogy mit se törődtem a túl józan és megfontolt szeretetből fakadó kemény beszéddel. Büszkén, méltósággal hordtam a legdrágább kincset: az Istentől kapott új életet. Erős gerincfájások, kidudorodott lágyéki erek és sok álmatlansággal járt Máriánk kihordása. Szülés előtti kivizsgáláson a főorvos indokoltnak tartotta a császármetszéssel való szülés szükségességét és terminust is kaptam a szülésre. Ettől kezdve már csak azért imádkoztam, hogy ne az emberek által kijelölt időpontban szülessen kislányunk, hanem az Istentől rendelt születésnapon. Igy is lett. Isten meghallgatott ebben is. December 19-én reggel gyorsan törtek rám az erős szülési fájdalmak, délre már megszületett a gyönyörű kislányunk aki a számomra legszebb női bibliai nevet kapta . Bár nagyanyám édesapám felől, anyósom, húgom és sógornőm is Mária, mégis ezt a nevet választottuk férjemmel kislányunknak. Szívem forró imája és vágya már akkor az volt, hogy Isten akaratának engedelmes Mária legyen!
Csodálatos Karácsonyról gondoskodott Isten a számomra a Komáromi kórházban. A műtét utáni szoba ahol három napig voltam gyönyörűen fel volt díszítve, nagyon tiszta és szép, hangulatos és csendes volt. A karácsonyi énekek halkan szóltak egymás után. A nővérek, a személyzet mindenkihez kedves, szívélyes és segítőkész volt. Annyira hálás voltam Isten csodálatos időzítéséért, sokat aludva, pihenve, csendben tölthettem a Karácsonyt. Örültem teljes szívemből, hogy kimaradhattam az ünnepek előtti sok előkészületből, a nagy vendégsereg ellátásából ami nálunk zajlott..Mikor telefonon beszéltem gyermekeimmel akkora zsivaj volt , hogy nem is értettük egymást. Ünnepek után, a kötelező szülés utáni öt napot követően készültem haza férjem, gyermekeimhez. Váratlanul azonban begyulladtak a lágyéki erek, maradnom kellett volna, de a saját felelősségemre hazajöttem. Itthon kaptam a hosszú ideig tartó kezelést ami miatt nem szoptathattam Máriánkat, de Isten ebben is megvigasztalt.
Máriánk nagyon jó és mélyen alvó, nyugodt baba volt. A fiúk és anyósom is nagyon örültek neki. Rajongó , figyelmes szeretettel vették őt körül, vigyázva rá. Ahogy nőtt egyre jobban igényelte a becézést, simogatást, cirógatást, etetgetést. Rengeteg türelem és egészen más nevelésre volt szüksége mint a fiainknak. Szépen nőtt és fejlődött, a fiúk nagyon értelmesen foglalkoztatták. Sose felejtem el, hogy sírt egyik szülinapján amiért ő babát kapott és nem pisztolyt. A fiúk közt nőve nem is babázott, semmi kislányos játékkal nem játszott. Óvodába még félénk, érzékeny lelkű kislány volt, de alapiskola negyedik osztályának a  végére harcias, pörgő, igen barátkozóvá, versenyekre is vállalkozóvá vált. Rá se ismertünk a mi egyre cseperedő, változó kislányunkra. Isten gondoskodott arról is, hogy egy aranyos, tiszta lelkű barát megtanítsa babázni és kislányosabban játszani. Míg a fiúknak sok- sok gyermekbibliát olvastunk, felfigyeltem arra, hogy ő inkább imádkozó lelkű. A bibilai történetek részletei nem érdekelték, őt mindjárt a lényeg érdekelte, imáiban viszont senkiről se feledkezett meg. A világ minden táján élő szeretteinkért minden nap imádkozott név szerint. Esténként kettesben szoktunk imádkozni és közbenjárni másokért. Mindig vágytam egy imádkozó, közbenjáró társra de nem gondoltam volna, hogy már gyermekkorban lányom lesz az imatársam. Legszebb  együtt töltött percek, órák azok amiket Isten színe előtt imában tölthettünk ketten.
Simuló, érzékeny, szeretetre és ölelésre vágyó természete előcsalogatta belőlem is a szeretet kifejezését ilyen nyelven ahogy ő azt igényelte. Meleg és érzelmes természete azonnal forrponton van. Nyílt szívű és jó szándékú. Egyre közlékenyebb, remek agitátor lett. Könnyedén feltalálja magát minden helyzetben. Könnyen köt barátságokat, ismeretségeket. Mesterkéletlen, spontán, vidám természete nagyon élvezetes számunkra. Meg tudja melegíteni az ember lelkét, szívét. Szabad és fesztelen a beszédben és magatartásban is. Szavai gyorsan és könnyen áradnak. 12 évesen is van saját, határozott véleménye és azt azonnal kinyilvánítja elevenen és nyomatékosan. Érzékeny természeténél fogva amilyen nyitott, meleg szívű, olyan hamar bezárkózik újra ha bántó beszéd vagy jogtalan kritika éri. Nehezen tudtam elfogadni, hogy ellentétben velem ő a változatosságot szereti és szüksége van a megszokottól eltérő élményre és új megtapasztalásokra. Nagyon szeret jönni-menni, jó értelemben szórakozni, nevetni és viccelődni, vásárolni. Mássága miatt nem mindig tudtam megfelelően viszonyulni hozzá. Ilyenkor nagyobbik fiúnk érzékelte, hogy szenved és nem hagyta magára, türelmesen meghallgatta és tanácsolta higgadtan. Mindig mélyen meghat, hogy milyen jó testvérek, hogy megosszák egymással érzéseiket és élményeiket. Jonathán nyugodt természetéből eredő higgadt beszédét elfogadja és átgondolja.
Ez évben többször is felfigyeltem arra, hogy mennyire önzetlen és segítőkész. Ha szükségről hall megindul érzékeny lelke és azonnal leleményesen, gyorsan cselekszik. Múltkoriban összes megtakarított zsebpénzét egy székre terített zakó zsebébe csúsztatta észrevétlenül és láthatatlanul. Tette ezt örömmel..mélyen meghatódtam mikor ezt utólag megtudtam. Iskolai ünnepek előtti teadélutánjukra is annyi ajándékot és figyelmességet készített, hogy csak lestem. Karácsony előtt is összes szülinapjára kapott zsebpénzét felajánlotta nekem, hogy valakinek ajándékot vehessünk...Idősebb szeretteinktől ünnepekre is kapott pénzt, nagyon meglepődtem mikor megkérdezte tőlem Szentestén mennyibe is kerül egy repülőjegy Angliába húgomékhoz? Elmondta, hogy neki legnagyobb karácsonyi ajándék az lenne, ha elmehetne velem együtt a februári szünetben húgomékhoz. Ki gondolta volna , hogy az itt élő nagy kiterjedt rokonság között is eszébe jut a messze élő húgom és családja? Hogy vágyik hozzájuk és ezért minden megtakarított zsebpénzét kész repülőjegyre szánni?
Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy eljött az  az idő is életemben mikor Isten felszabadított arra, hogy gyermekeimmel, Máriánkkal is több időt tölthessek.A sokak felé való szolgálat évei után, most a saját és szűk családi körünk épülésére és erősítésére szánom energiám és erőm javát. Mindennek rendelt ideje van! így igaz...Szíven ütött nagyon elmúlt napokban egy idézet mely egy elsődleges célként ragyog ez új évben felém. Lehet más is tud azonosulni velem ebben a célban, hogy ne veszítsem szem elől bármi is próbálna eltéríteni (a próba minden elhatározás után megjön..)
"Hallatlan lehetőségünk van a teljes munkaidőnket betöltő keresztyén szolgálatra azzal ha családunkat neveljük. Ne szalasszuk el ezt a lehetőséget. Ne is becsüljük le. Ne vesztegessük el az ehhez szükséges időt."

Isten megszólította és bűnbánatra indította nagyon korán kislányunk szívét is. Ő is elfogadta Jézus Krisztus helyettesítő áldozatát és elmúlt évben meg is pecsételte döntését hitvalló bemerítéssel. Gyülekezetünk legfiatalabb tagja lett. Ő is komoly imatémám születésétől kezdve, hogy Isten mutassa meg neki is tervét az életére nézve, vezesse a megfelelő irányba , hogy helyét megtalálva be is tölthesse azt, áldott, engedelmes Máriaként. Nem régen töltötte be 12 életévét. Mi mást is kívánhatnék neki, mint hogy a 12 Zsoltár szerint oltalmazza meg őt ígéreteit megtartó Istenünk a bűnösöktől és alávaló emberektől mindenkor?
Drága leányom! Felbecsülhetetlen érték, kincs vagy a számomra, számunkra. Légy továbbra is olyan mint egy friss lélegzetvétel: szívélyes, őszinte, nyílt és kezdeményezésre mindig kész!

                                                                                                    Szeretettel, édesanyád.

"Maradj életben!"

Ezékiel 16 részében van egy elhagyott, kitett gyermekről szóló, szívbemarkolóan gyönyörű példabeszéd. Ez a történet jutott eszembe Rebekánkra gondolva elmúlt héten, hiszen Isten kegyelméből 20 életévét tölthette. 1992 december 8-án született Calina néven. 13 hónaposan édesanyja a kórházban "felejtette", hagyta, éppen azon az első napon mikor a kórházban hagyott eldobott gyerekek között kezdtem a munkát. Egy keresztény alapítvány kért meg, hogy nevelői munkát végezzek ezek közt a gyerekek között, tanítsam járni és beszélni őket addig míg bölcsődébe kerülnek. A sok gyermek között volt Calina, aki tizenhárom hónaposan is csecsemőnek súlyával feküdt mozdulatlanul kiságyába és szívta kis ujját szinte véresre. Legelesettebbnek, legcsendesebbnek mutatkozott és megtudva, hogy édesanyja éppen azon a napon hagyta magára, különös kötődés alakult ki köztem és közte azonnal. Megsimogattam kékes homlokát, simogatásomra összerezzent ez a kis csöppség..Egy drága, ártatlan kis élet! Leány szívem minden addig nem ismert anyai gyöngédsége felbuzogott lelkemben, egész lényemben és hirtelen ráébredtem felelős vagyok érte, az életben maradásáért, fejlődéséért. Leánykorom legszebb és legfelelősségteljesebb időszakát éltem meg ettől kezdve, minden energiám, gondolatom, szeretetem, akkori tudásom főleg Calinára szántam. Lopva hordtam be narancs, répa levet, cumis üvegből itattam sokáig a 4 kg-os kis csöppséget, minden nap várva hátha pár dekát gyarapodik súlya. Ó, de boldog voltam mikor először kimondta románul az Édesanya szót: Mama! Láthattam ahogy első lépéseit megtette, elkezdett járni. Minden nap kihordtuk koleganőimmel a gyerekeket a fűbe, levegőre. Ott hemperegtem önfeledten velük a fűbe, leginkább Calinával. Az igazgatónő engedélyét kértem arra, hogy néha hazavihessem, olyan boldogan szorítottam kabátom alá és futottam vele a mostoha kórházból haza, mutogattam szüleimnek, testvéreimnek milyen drága gyermek. Addig hordtam haza , míg édesanyám is nagyon megszerette. Én voltam a legboldogabb mikor reggelente bemehettem vele lenni és iszonyúan szenvedtem mikor lejárt a munkaidő és haza kellett mennem, Calina meg sikított:Mama, mamma..Nem tudtam mást mint az Élet adójához kiáltani, legalább ezt az egy gyermeket adja nekem, hadd mentsem meg mostoha sorsától. Látták a nővérek és ápolók mennyire kivételesen ragaszkodtam ehhez a kislányhoz és áthelyezték másik kórterembe, ahol hivő leányok dolgoztak ugyan, de én maradtam a számomra kijelölt osztályon..ó, mennyit sírtam. Ez lett a következménye annak, hogy nem álltam meg szó nélkül azt, hogy hideg vízben fürösztötték, csap alá tartva a cigány gyerekeket és közben gúnyolódtak az ápolók, de ők a kórházi meleg vízet saját hajuk mosására és zuhanyozásra használták..ó, mennyire fájt mikor láttam, hogy a szűkösen kimért adagot is meglopják az ápolók és saját gyermekeiknek hordják haza a kis kekszet, édességet. Fiatal voltam nagyon, de szót emeltem a szerencsétlen gyermekek mellett és mindazok ellen akik mások nyomorúságát még inkább kihasználták..hát elválasztottak a drága Calinamtól. Február elején kezdtem a munkát és júniusban értesített az igazgatónő, hogy több gyermeket is elvisznek végre a Nagyváradi csecsemő otthonba..Ezután még többet sírtam Isten színe előtt, nem volt se nappalom, sem éjszakám..Édesanyám anyja kórházba került és nekem el kellett mennem vele és mellette lenni..előtte ott térdeltem és esedeztem Calina kiságya mellett Istenhez és készültem a tőle való elválásra. Míg kórházban nagyanyám mellett voltam mostani sógornőm aki velem együtt dolgozott, felöltöztette gyönyörűen Calinat, készített róla egy fényképet és elvitte imaházba, hogy imádkozzon a gyülekezet a kislány sorsáért. Mire hazakerültem a drága gyermek már a bölcsődébe került. Születésnapomra megkaptam öcsém feleségétől a fényképet és zokogtam odahaza sokat..szüleim gyönyörű arany nyakláncot vettek, bátyám akkor került haza Amerikából, sok pénzt tett egy borítékba és átnyújtotta, de én csak zokogtam, hogy nekem semmi se kell, csak az a drága kis élet! Édesapám megígérte akkor, hogy miután bátyám megnősül elindítja a folyamatot, hogy magunkhoz vehessük és tartotta is a szavát. Október végén elment intézkedni hivatalokba és kiderült nekem saját házam kéne legyen, hogy én fogadjam örökbe..de édesapám elindította a folyamatot. Közben édesanyámmal látogattuk a bölcsődében, de úgy vissza fejlődött, hogy még jobban zokogtam hazafele minden alkalommal. Meg se ismert, nem tudott járni, beszélni..Sok papír munka után, decemberben Karácsony előtt mehettünk érte. , hogy szorongattam és milyen örömmel hoztam kifele az iszonyú nagy bölcsődéből...egyet , egyet a sok közül kimenthettünk..hazaérve, kiköveteltem szüleimtől, hogy az én kis szobámba alhasson, gyönyörködtem benne és takargattam, vigyáztam álmait. Hívő árvaházba hívtak nevelőnőnek és valahányszor elmentem dolgozni édesanyámmal maradt aki hozzám hasonló szeretettel vette körül és vigyázta őt. Mindig futott elém kis lábikóival mikor megjöttem munkából..ó, de boldog napok voltak. Bibliaiskolát is akkor végeztem, misszióról tanultunk, de nekem eszem ágába se volt, hogy másfele menjek missziózni, örültem, hogy ott van a kis Calina nekem és a sok árva gyermek. Férjhez menni se vágytam,persze azért álmaimban néha előfordult, hogy megjelent egy férfi..de ki venne el gyermekkel, egy kislánnyal? Aztán hirtelen képbe jött a szlovákiai fiatalember akinek gyönyörű szemei megigéztek és Isten szépen, lassan készített az elmenetelre még akkor is, ha tudtam Rebekát ki nem szakíthatom a megszokott környezetéből..Bálint elmondta aztán, hogy a kislányt is magához fogadja, nevére veszi, de én tudtam és mondtam is neki, ezt értem nem lehet tenni, csak akkor ha Isten kéri erre egyszer. Rövid udvarlása alatt egyre világosabban megértettem a kislány nélkül kell Uramat követnem és Bálintot két határon túlra.  Októberben férjhez is mentem.. igen kevés ideig volt enyém az a kislány akit Isten utamba hozott. Rövid ideig gondoskodhattam róla és őrizhettem álmait, örvendhettem fejlődésének, az ölelő puha karocskáinak, a puszijainak. Fiatal felségként csak a Calina hiánya árnyékolta be boldogságom. Férjem mindennel elkényeztetett, de itt ott sírva talált, mert a kislány akit megszerettem, akit Istentől kaptam annyira hiányzott. Mindenkinél jobban akit magam mögött hagytam. De Isten begyógyította fájó lelkem és megajándékozott gyermekáldással másfél év várakozás után. Áldott állapotban sem változott édesanyai érzésem Calina iránt, gyermek üzletekben járva azért mindent neki szerettem volna megvenni..Saját gyermekeim előtt az ő Édesanyja lehettem. Nem igazi, csupán pótédesanyja akit Isten rendelt és biztosított számára. Közben szüleim örökbe fogadták , nevükre vették és Rebeka nevet adtak neki. Hogy örültem húgom minden beszámoló levelének , képeinek amelyeket hűségesen küldözgetett. Imádkoztam tovább és annyira örültem, hogy helyettem ott maradt húgom neki, édesanyámról nem is beszélve...Az a kislány aki legcsúnyább, legfejletlenebb volt és szinte életben maradásáért küzdöttem, gyönyörű serdülő leánnyá cseperedett és meghozta életre szóló döntését, hogy Jézus Krisztust szívébe , életébe fogadja személyes Megváltójául. Meg is pecsételte döntését bemerítésben is Jézus Krisztus példáját követve ebben is. A bemerítése napján döbbentem rá, eltelt 15 év mióta el kellett hagynom őt hitben...végig zokogtam azt az ünnepélyt, hiszen annyi butaságot összehordtak akkor mikor szüleim örökbe fogadták Rebekát, hogy meg fogjuk bánni..stb..ehelyett Isten megérintette gyermek lelkét és láthattam engedelmességét , döntését, lelkiekben való érlelődését és fejlődését minden téren. Azóta sem halványult lelkemben a Tőle kapott szeretet és felelősség..de örültem mikor főiskolára került és egyre önállóbb lett. Istentől kapott egyénisége kezd kibontakozni, bár még mindig félszeg őzikéhez hasonlóan össze rezzen érzékeny lelke és lénye, a mi erős egyéniségünk mellett..vigyáznunk kell rá messziről is. De milyen vigasztaló, biztató, hogy van Valaki aki mindannyiunknál jobban vigyáz rá. Ma hálát adok azért, hogy énelőttem Ő ment el mellette és elmondta hatalmának Igéjét:"Maradj életben." Szuverén szeretetében és jóságában részesülhetett a  magára hagyott gyermek. Megmosta vízzel, megkente olajjal(Szent Lelkével) és Ővé lett elsősorban. Felöltöztette Isten igazságába , bűntől megmosott fehér ruhába, megszépítette és felékesítette Lelkének gyümölcseivel." Mindez KEGYELEM ELEJÉTŐL VÉGIG, AZ ÉLET ADOMÁNYÁZÁSÁTÓL KEZDVE AZ ÚJJÁSZÜLETÉSÉIG, A DICSŐSÉGBEN VALÓ MEGKORONÁZÁSÁIG."

Drága Rebekám, fogadd szeretettel ezt e bejegyzésem huszadik születésnapod alkalmából és mi mással fejezhetném be mint Ezékiel 16:8-11 versei és a 14 vers. "Szövetségre léptem veled-így szól az én Uram, az Úr-és az enyém lettél...Igen megszépültél..szépségednek híre ment." Vigyázz az Istentől kapott életedre, tisztaságodra és szépségedre. Puszillak forró szeretettel, Erzsikéd.

Ajándéktippek Karácsonyra

"Az Ünnep közeledik, lassú, finom léptekkel, mint óvatos, figyelmes vendég, aki hagy időt a készülésre: mert az Ünnepre készülni kell: átgondolni, megérteni, várni és fogadni kell. Készülés nélkül az Ünnep érkezése terhek, feladatok, megoldandó problémák sokasága csupán.
 Az Ünnep közeledik, egy kiábrándult és csalódott világ giccsesen megterített asztalához kíván telepedni, hogy valami elfelejtett, valami felkavaróan őszintét hozzon ajándékba. Olyan meglepetést, amelytől tátva marad a száj, amibe belesajdul a szív, valami olyat, amitől nevetségessé válik mindaz, amivel próbálkozunk.Amitől lecsillapodik bennünk az a kényszerítő erő, hogy mások által kitalált és legyártott, színes, zajos, édes, trendi holmik sokaságával árasszuk el egymást.
Az Ünnep közeledik, úgy látom, mint "aki" félrecsapott sapkájában hanyagul zsebre vágott kézzel, fütyörészve érkezik, mint egy vidám, gondtalan és magabiztos alak, akin nem fog az idő. Nincs semmije, de ebben van a gazdagsága. Ajándéka az, hogy idejön, hogy hozzánk jön mint lehetőség. Békessége, mosolya nem hamis. Csak rejtett.
Az Ünnep közeledik, megszólít, és azt kérdi: te mit akarsz adni? Jól adni, jót adni ugyanis nem tudás, hanem akarás kérdése. Meg bátorságé: mered-e azt adni, akarod-e azt adni, amit adnod kell? Nem feltétlenül amit a másik kér, hanem amit kérnie kellene? Nem azt , amit ordítva követel a reklám, hanem ami egy csendes sóhaj talán valakiben..Ki is mondhatná éppen, csak lehet, hogy ő is félszeg, gyáva, vagy éppen csalódott. Amikor ajándékot adsz,a másik lelkét kell megérintened. A szemében fog tükröződni, hogy sikerült-e megértened és megtalálnod.
Az Ünnep közeledik, zsebedben csörgetve markolászod egyre értéktelenebb forintjaid, hogy átváltsd türelemre, időre, szeretetre. Keresed a boltját, de régóta tudod:ilyen nincs, így marad a "jól bevált" gyapjúzokni, egy feltörekvő "kiscsillag" CD-je, egy jó könyv, vagy akciós "okostelefon"..hadd ne soroljam tovább, annyira megalázó, mert magamra ismerek. Pedig ha MERNÉL ADNI, TUDNÁL IS ADNI: BIZALMAT VALAKINEK, aki százszor eljátszotta nálad, de most újra arra vágyik, hogy "csak még egyszer az életben.." EGY KÉZFOGÁST VALAKI MÁSNAK, aki öntudatlanul, de taszít, mert annyira más, mint te vagy..NÉHÁNY KÜLÖNÓRÁT AZOKNAK, akiket egy éven át megloptál, mondván: értük hajtasz, fáradsz..KIMONDANI EGY SZÓT: "MEGBOCSÁJTOK!" és elengedni minden terhes neheztelést, ami leginkább már téged tett beteggé..EGY ŐSZINTE, MELEG ODASIMULÁST ahhoz aki valamikor szép volt, kedves, akihez forró szerelemmel kapcsoltad az életed, csak mára egy kicsit összetörte és megviselte az évtizedek harca, de csak fényét vesztette, ÉRTÉKÉT NEM! VAGY ADHATNÁL JÓ PÉLDÁT:annak, aki jobb híján csak improvizál az életben, mert nincs példa, minta, tanács. ADHATNÁL REMÉNYT, MOSOLYT, VIDÁMSÁGOT, BIZTONSÁGOT, ELVEHETNÉL EGY CSOMÓ SÖTÉT FÉLELMET, FELOLDHATNÁD A BIZONYTALANSÁGOT, KIBIRHATNÁD KRITIKA ÉS ELMARASZTALÁS NÉLKÜL, MEGDICSÉRHETNÉL EGY RUHÁT, TÉPHETNÉL EGY KÓKADT VIRÁGOT ÉS ÁTADHATNÁD MÓKÁSAN, TÉRDEN ÁLLVA ...ÉS MINDEZ SEMMIBE SE KERÜL, DE ÉRTÉKESEBB LEHET MINDENNÉL. Lehet , hogy a legnagyobb ajándékod az lenne, HA MEGTANULNÁL FIGYELMESEN, TÜRELMESEN ÉLNI. Szeretni magad, hogy igaz legyen végre:úgy szeress mást mint magad!
Az Ünnep közeledik, néhány hét, és már búcsút is vesz tőlünk. Meg sem bírjuk szokni a társaságát, máris veszi a kalapját, köszön, és kilép az otthonunkból. NYOMÁBAN MI MARAD? Egy halom ronggyá tépett színes papír, amely az ajándék értékét lett volna hívatott emelni, egy szomorú, sárgán haldokló fenyő, amely nőni szeretett volna, zúgva, de rendületlenül állni viharok támadását, derűs , reménykedő lenni, otthont adni, biztonságot...
Mint egy emberi sors: MINT A TIÉD, AMELY SZINTÉN ERRE HIVATOTT.

"Karácsonyi rege ha valóra válna..." (Békehírnök-Beke László)

"Meghallotta kiáltásomat!"

Az elmúlt napokban átolvastam imanaplómat. Hihetetlenül nagy számú áldásra emlékeztet, számos konkrét imameghallgattatásban volt részem ez évben." Várván vártam az Urat és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat." Isten felelt imáimra, körülményeket és kapcsolatokat, emberi szíveket változtatva meg. "Csodálatos mennyi a véletlen egybeesés amikor valaki elkezd imádkozni. Amikor imádkozunk Isten teszi a dolgát, amikor dolgozunk mi tesszük a dolgunkat"-mondta egy angol érsek.
Számomra a legnagyobb imameghallgattatás az mikor konkrétan látom, hogy férjem és gyermekeink isteni hatás alatt nevelődnek, változnak.(Magamban nem érzékelem olyan gyorsan a változást mint másokban.. nekem is jól jön mikor mások elismerik és kifejezik, hogy nevelődtem, változtam)
Sorrendben írom le saját magamnak főleg a konkrét imameghallgattatásokat. Remélem építő lesz olvasóimnak is és biztatás arra nézve, hogy megéri kitartóan imádkozni mindenért, bármiért.
Januárban Jonathán fiúnk először tartott imaórai buzdítást gyülekezetünkben. Tiszta lelkű, nagyra nőtt gyermek aki annyira keresi az Urat és akaratát életére nézve. Láttam és imádkozó szívvel kísértem komoly előkészületét. Öröm volt látni és hallgatni, számomra leginkább.
Január végén férjem bátyja egy kivizsgálást követően megtudta, hogy nagy agydaganata van melyet sürgősen el kell távolítani. Hosszú ideig feküdt a kórházban a műtét után, lassan, nagyon lassan épült fel és gyógyul még mindig a seb a fején. Most már nagyon jól érzi magát minden téren. Isten megtartotta őt nekünk és meggyógyította.
Február végén édesanyám és kis húgom látogatott meg. Annyira kimerült voltam, hogy pihenve délután behunyt szemmel beszélgettem édesanyámmal. Egy régi éneket idéztem neki, sóhajom fő lényege volt ez legyengült állapotomban:"Az Úr sok jót tett énvelem , én mindig fogom szeretni.."
Márciusban megértettem, hogy érzelmi kimerülésem és lelki fáradtságom abból adódott főleg, hogy mások szükségeinek terhét viseltem tartósan és nem szakítottam elegendő, szükséges időt az Úr jelenlétében való feltöltődésre. Vágytam megerősödésre, feltöltődésre. Március végén hazautaztam szüleim és testvéreimmel időzni, pihenni, gyógyulni. Hívő orvos testvérünk aki fogadott szintén imameghallgattatás volt számomra.
Április végén evangélizációs hétvégénk volt Szentpéteren. Révész Árpád testvér és felesége is imameghallgattatás volt részemre. Árpád testvér azonnal rálátott és rávilágított a segítő-i hivatás kísértéseire és buktatóira, felesége pedig biztatott és tanácsolt Igével és imádkozva értem. Istennek hála Értük. A megfelelő időben jött a tanács, eligazítás és megerősítés általuk.
Április, májusban mindhárom gyermekünk nagyon jó eredményeket ért el országos versenyeken , megmérettetéseken . Kiváló eredményeik is sok sok éven át való kitartó imáink meghallgattatása.

Május végén, június elején részt vettünk a Reménység fesztiválon. Isten meghallgatta másokért való könyörgésünk és láthattuk barátainkat előre menni, kifejezve, hogy készek Jézus Krisztust elfogadni és életük Urává tenni.

Június végén nagy fiúnk elballagott a helyi alapiskolából. Két gimnáziumba is felvették eredményei alapján, ő a legerősebb gimit választotta.Beiratkozott és vártuk imádkozó szívvel, hogy melyik osztályba kerül, kik lesznek az osztálytársai? Július végén tudtuk meg, hogy matek-fizika osztályba került. Szerettem volna ha humán szakon folytatja tanulmányait, de hálát adtam annak Aki sokkal jobban ismeri és egyengeti Jonathán életútját mint én..

Július végén unokahúgunk ment férjhez. Hálát adtunk ezért az örömünnepért is, azért is, hogy édesapját felépítette az Úr és bevezethette és átadhatta leányát a jövendő vejének.

Augusztus közepén 10 napot tölthettünk családunkkal Erdélyben, bátyámék táborában. 17 év alatt nem volt még ilyen, hogy csak a  mi családunk elvonuljon és együtt pihenjünk, legyünk. Most megadatott bátyámék jóindulata és segítőkészsége által is. Itt osztotta meg velünk nagy fiúnk az elhívását. Ó, de jó volt hallgatni őszinte feltárulkozását és együtt imádkozni vele. 

Augusztus 12-én szüleim 50 házassági évfordulóján vettünk részt, hálát adva, hogy az Úr megtartotta őket hosszú éveken át erőben, egészségben. 

Augusztus 18-án ifjabb Horváth László teológusunk esküvőjén gyönyörködhettünk abban Aki hozzá illő társat szerzett neki, meghallgatva érte mondott imáinkat. 

Szeptember első napjaiban férjem és nagy fiúnk részt vehettek az Egyéni Evangélizációs képzésen Budapesten. Nagyon vágytak ilyen képzésre , Isten megadta ezt is.

A tanévnyitón tudtuk meg, hogy nagy fiúnk padtársa a szentpéteri alapiskola legjobb diákja, az akivel eddig egymás számára konkurenciák voltak..Továbbra is egy osztályba lehetnek és együtt utazhatnak, beszélgethetnek, egymást segíthetik. 

A zeneiskolában maradt számomra és Máriánk számára ugyanaz a kiváló hegedű művész tanár akit igen kivételes módon kaptunk Istentől. Efraimnak is maradt a kiváló és precíz zongora tanárnő, ez iskolaévben fejezi be Efi a művészeti alapiskolát is.

Szeptember végén Isten meghallgatta kívánságom és megadta legközelebbi munkatársainkkal való együttlétet a Tátrai Baptista üdülőnkben. Baptista egyházunk jócskán hozzájárult alkalmazottainak a kikapcsolódásához anyagi támogatással is. 

Szeptember 29-én sok sok munka után befejeződtek az ez évre eltervezett felújítási munkálatok Szentpéteri imaházunkban és első örömünnepünk a Dunaszerdahelyi misszió első gyümölcseinek esküvője volt. Zsúfolásig megtelt az imaházunk látogatókkal . Ennél szebb megnyitót nem álmodhattunk volna. 

Október 5-én délután Molnár Tibor testvérünk és barátunk három és fél  éves rákkal folytatott küzdelme után, békésen távozott az élők sorából. Imameghallgattatás volt ez is, mert nyugalma és jajgatás, panasz, zúgolódás nélküli szörnyű szenvedése példa és hiteles bizonyítéka volt annak számunkra, hogy a mindenható Isten megváltoztatta és elkészítette teljesen a Hozzá való költözésre. 

Október 7-én volt 17 házassági évfordulónk. Emlékeztünk a hitben kimondott gyönyörű mottónkra melyet közös utunkra választottunk:"Örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett , biztosított MINDENT. MINDEN ÖRÖMEM, MINDEN JAVAM BELŐLE FAKAD." Mindent biztosított számunkra az Úr! Dicsőség Neki ezért is!

Október 10-én kedvenc unokatestvérem kezét megkérték. Hú, mennyi ima és várakozás után..37 évesen megtalálta azt aki eddig rá várt. Mekkora imameghallgattatás, számomra is.

Október 14-én három lélek, köztük a leányunk is megpecsételte döntését hitvalló bemerítéssel. Áldott, örömteljes ünnepünkben sokan osztoztak. Erdélyi , Magyarországi és itteni szeretteink is. 

November 23-27 között Máriánkkal hazautaztam szüleimhez, testvéreimhez és anyagyülekezetembe. Áldott és tartalmas napok voltak. Túlcsorduló örömmel tértem haza, hiszen mindenkit aki szívemen volt, akiért ez évben imádkoztam meglátogathattam....

Ezen a hétvégén is van imameghallgattatásban részem távolról is egyelőre, hiszen ha az Úr éltet vasárnap öcsém leánya akiért szintén sokat imádkoztam , bemerítkezik Belényesbe. 

Elhunyt barátunk kisebbik fiáért is sokat imádkoztunk családommal, Karácsony másodnapján bemerítkezik, pedig a temetést követően nem könnyű küzdelmen ment át Istennel való kapcsolatában. De Isten győzött a lelkében és megerősítette hitét annak ellenére, hogy nem kérésünk szerint hallgatta meg látszólag az édesapjáért mondott könyörgéseink. 

Sokan küszködnek nyomasztó bajokkal és komoly problémákkal amelyek tönkre teszik az életüket, mégsem kérik Isten segítségét, mert valahol a lelkük mélyén a hitük és bizalmuk felszíne alatt nem tudják elfogadni, hogy Isten hatalmas lenne bármit és mindent megtenni a megoldás érdekében. Pedig Isten arra vár, hogy elismerjük és megvalljuk tetteinkben is hatalmát és a segítségét kérjük konkrét dolgokban. Érdemes eléje járulni bizalommal, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk amikor segítségre van szükségünk.Zsid.4:16 E gyönyörű advent első napjaiban tovább imádkozom hittel mindazokért és mindazért amit Isten szívemre helyezett. Csatlakozz hozzám kedves olvasóm. Áldott adventi készülődést, sok sok imameghallgattatást kívánok még ez évben! Szeretettel, E.