"Melyik úton kell járnod!"

Aratás ünnepét tartottuk Szentpéteren vasárnap délelőtt. Pengetős zenekarunk is szolgált és az igehirdetés nem várt feleletet hozott számomra azzal kapcsolatban amit sajnos nem írhatok ki..de kavargott a lelkembe rendeltetésemmel kapcsolatban a jelenre nézve amely sokszor kimerítő és erőmön felüli ezen a nyáron. Az aratás ünnepe a Törvény ünnepe volt, amikor megemlékeztek a Sinai hegyen adott törvényről. Annyira hálás vagyok Isten számomra is adott törvényéről, amely által bölccsé tesz és megtanít melyik úton kell járnom. Ifjúságomtól kezdve igyekeztem Isten Igéjére figyelni és mindig tökéletes választ , eligazítást adott számomra! Most vasárnap is..Férjem igeszolgálatából idézek néhány gondolatot most, hátha másnak is üzenet lesz. Az alapige a gyönyörű, egyik legszebb történet a Ruth könyvéből, az első rész 22 verse, a második rész 1-9 versig , majd a 23 verssel befejezve." Számunkra az aratás ünnepe az új kenyér ünnepe. Ma már a kenyérnek nincs értéke. Ha születésnapra torta helyett kenyeret kapnánk ajándékba, hányan lennénk hálásak érte? Jézus belefoglalta a Miatyánkba a mindennapi kenyeret! Számunkra természetes és ma már minden más luxus kacatra vágyunk inkább mint a betevő falat kenyérre.
Gróf Szécsényi Ferenc kivitte fiát Istvánt gyerekkorában a mezőre és azt mondta neki:"Fiam, csókold meg ezt a kezet(a paraszt, földművelő kezét) mert ez adja neked a kenyeret." Talán ez a titka annak, hogy Szécsényi István nép és nemzetközpontú volt, egy arisztokrata, helyes értékrenddel. Az aratás nehéz munka, megelőzi a talaj művelés, vetés és a VÁRAKOZÁS! ISTEN ÁLDÁSÁRA! A munka a miénk embereké, de az áldás Istené!Tőle jön egyedül. A földművelő a VÁRAKOZÓ HIT embere. , TÜRELEMMEL VÁRAKOZIK, MAJD CSAK LESZ TERMÉS, ARATÁS. Nincs gyors megoldás. Míg kulcsra kész házat egy hónap alatt is felépítenek, addig a földművelő hosszú hónapokig vár az aratásra...és ezt nem lehet megrövidíteni, sem megspórolni.
Ki kell várni jó reménységgel. Ha mindent meg is tesz a földművelő előtte, de aratás csak úgy lesz ha Isten is úgy akarja! Ruth könyve és története éhínséggel kezdődik. Elimélek, Naómi és két fiúk elhagyják Betlehemet( a kenyér házát) és Móáb földjére mennek , mert elfogyott türelmük az éhínség idején. Milyen sokan mennek ma is külföldre türelmetlenül a kenyér kérdés miatt, inkább a meggazdagodás reményében, itt hagyva családot, gyermekeket, szülőket, gyülekezetet, szülőföldet..Pedig a Szózat ma is üzenet sokunknak:"Áldjon vagy verjen sors keze, ITT ÉLNED S HALNOD KELL!" Ma már szokássá vált az amit a Zsidók levelének írója így fogalmaz:"el nem hagyván a magunk gyülekezetét, ahogy egyesek SZOKTÁK." Zsid.10:25. Szokássá vált a szóló hívőség! Pogány országba mennek és onnan csak Naómi tér vissza üresen és kifosztottan. Férje, két fia meghal és keserű lélekkel tér vissza az akinek a neve KEDVES-t jelent. Meg is mondja:Ne hívjatok engem Naóminak, inkább Márának(keserű). De soknak nincs ereje visszatérni ahogy Naómi tette..Vissza kéne fordulni onnan ahova saját eszünk, értelmünk vezetett és onnan ahol nem vagyunk otthon. A visszatérőket ÖRÖM fogadja, éppen árpaaratás idejére értek vissza Naómi és Ruth. Milyen nagy kegyelem ha van hova visszatérni, van ahol fogadnak az aratók örömével. Szívünk forró vágya, hogy otthonaink és gyülekezeteink örömteljes befogadó helyek legyenek! Igy legyen! Milyen sok szívből hiányzik a hamisítatlan szívből jövő öröm....Ruth azt mondja anyósának:"Hadd menjek k a mezőre kalászt szedegetni valaki után akinek megnyerem jóindulatát." Rúth menni akar, de nem külföldre, csak a mezőre. Nem meggazdagodni, csak élni és nem akárki után, csak a JÓINDULATÚ gazda után. Nem kévéket akar szedni, csak kalászokat. "NAGY NYERESÉG AZ ISTENFÉLELEM MEGELÉGEDÉSSEL." Nem mindegy kinek dolgozom..ki után megyek, szedegetek..Aki jóindulattal van hozzám és akit Isten ismeretlenül is ad nekem Gazdaként. És az ismeretlen Bóáz, a gazda azt mondja váratlanul, Istentől elkészített tökéletes időzítésben Ruthnak: " NE MENJ TE MÁS MEZŐRE SZEDEGETNI, NE IS MENJ INNEN MÁSHOVÁ, HANEM MARADJ CSAK A SZOLGÁIM NYOMÁBAN. LEGYEN SZEMED A MEZŐN AMELYET ARATNAK, ÉS MENJ UTÁNUK. MEGPARANCSOLTAM A SZOLGÁKNAK, HOGY NE NYÚLJANAK HOZZÁD, ÉS HA MEGSZOMJAZOL, MENJ AZ EDÉNYEKHEZ ÉS IGYÁL ABBÓL, AMIBŐL A SZOLGÁK MERITENEK."
Ruth elnyerte Bóáz jóindulatát és pártfogásába vette őt pogány léte ellenére..idegen volt, de befogadott lett. Isten gondoskodott róla! Mert hallgatott a szóra és követte anyósát idegen földre is. Ott pedig megélni akart csupán, nem meggazdagodni..Isten minden álma felett megáldotta és beteljesítette életét. "
Isten mindannyiunkhoz egyedi módon szól..számomra érthető volt az üzenet. Eddig se volt más vágyam, mint hogy Isten csak annyit adjon, hogy ne fuvalkodjak fel, de ne is kelljen lopásra vetemedjem...ez a legszebb ima az enyém is régóta. Néha megalázó a szolgák nyomában haladni és utánuk menni...várni ki lesz jóindulatú irányomban? És merre kell mennem? mert néha száz felé húzna a szívem , de legalább is több felé. Amikor pedig nehéz a szolgák utáni kalász szedegetés és kimerítő, akkor felmerül bennem a kérdés:"Istenem meddig menjek?hiszen ami Tőled van, abba nem lehet összeropani.." Nem tudom mindenre a választ, nem akarok Isten időzítése és bölcs megoldása elé vágni, de feleletet kaptam, hogy maradjak a szolgák nyomában és továbbra is csak kalászt(nem kévéket)szedegessek..majd Ő mutatja az utat! Olyan megnyugtató a tudat, Isten parancsolt felőlem, ha szomjas vagyok, a szolgák merítenek és abból ihatok...Köszönet és hála van a szívemben Isten szolgái iránt, leginkább Jézus Krisztus iránt aki sok évvel ezelőtt megszólított:"Aki szomjazik jöjjön HOZZÁM!" azóta is szomjamat oltja, azt a szomjat amit emberek nem tudnak oltani. A 63 Zsoltár kedvenc zsoltárom. Hadd fejezzem most ezzel be: "Isten, én Istenem vagy te. Jó reggel kereslek téged. TÉGED sóvárog testem, TÉGED SZOMJAZ A LELKEM e kiaszott és elepedt földön amelynek NINCS VIZE." Több áldott szolga nyomában járhattam vasárnap délután, szórvány gyülekezetbe mentünk férjemmel, majd látogattunk idős, házhoz kötötteket. Egész lényemet felkavaró mindig az mikor férjem az egy embernek(vak vagy süket, vagy súlyos beteg) is készséggel és oly nagy szeretettel viszi az örömüzenetet. És kiváltság, hogy mögötte én is lépkedhetek, mehetek..Vele, de mégis mögötte, engedelmességben. Pár képet is csatolok, hogy kis betekintést nyerjetek abba az életmódba és küldetésbe amelyet Istentől kaptunk. A vasárnap délután általunk meglátogatott 10 éve vakságban élő testvérnőnk imája oltotta szomjamat és magamról őrá és más kiszolgáltatottá vált testvérünkre terelte figyelmem:" Köszönöm Uram szolgáid, akik nem restek(szeretnénk hűnek bizonyulni) és világosságot hoztak sötétségembe....!" Lehet fényt vinni azoknak akikről alig alig emlékeznek meg a kévéket szedők..de csak ha kalászokat szedegetünk szolgák nyomában! Kívánom töltsük be mindannyian Istentől kapott küldetésünk(ha néha nehéz is) és csak arra menjünk amerre Ő vezet! Mutasson utat Isten mindazoknak akik döntés előtt állnak!
Még egy idézet, amit magam küldetésének érzek, de biztos többen vannak ebben a küldetésben, az egy ember felé való szolgálatban..."Teljes lényünkkel odafordulni valakihez, és őszinte érdeklődéssel meghallgatni őt néha nehezebb -de nagyobb tett is- mint ezrek előtt buzdító beszédet mondani. Alázat az ára, gyógyulás és örök élmény a gyümölcse."