A neki megfelelő mód!

"Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon"Péld.22:6
Ó, milyen nagy szükségünk van Istenre a gyermek nevelésben is. Három gyermek édesanyjaként sok minden átértékelődött bennem az elmúlt héten és letisztult és megváltozott egy hosszabb folyamatnak köszönhetően, mely mára lezajlott és megérett bennem arra, hogy itt is közölni tudjam mások épülésére és tisztulására talán..Fogadjátok szeretettel amit Ő végzett el a lelkemben!
Szülőként igyekeztem én is arra, hogy arányosan és bölcsen éreztessem szeretetem a gyermekeimmel és nekik megfelelő módon neveljem őket, viszonyuljak hozzájuk. A legidősebb , elsőszülött fiúnk mindig kivívta a mások elismerését , dicséretét. Mindenben első volt sokak szemében, az enyémben is. Mindig csodáltam azt a vezető egyéniséget mellyel született. Szívós, fegyelmezett, érzelmeit nehezebben kifejező fiút kaptunk Jonatánunkban. Igazságérzete és éleslátása, ráérzése helyzetekre, emberekre hihetetlenül ámulatba ejtő. Az ő uralkodó egyénisége mellett a középső Efraimunk egy érzékeny, segítőkész, irgalmas, háttér "samaritánus". Ő nem olyan jó szónok mint az elsőszülött, ő inkább a szíve, a lelke a családunknak. Kisgyerekkora óta pörgő, pattogó, ugrásra kész gyerek és mindig mások mellé álló. Szerény, gyengéket és elesetteket felkaroló, kedves középső gyermek. És ott a kicsi,a mindenki által kedvelt, édes kislány...akit babusgatni, dédelgetni lehetett és mivel ebben bőven részesült hát a nevelése sok türelmet igényel a részemről. A három gyerek közül talán éppen Máriánk tudja legjobban kifejezni szóban és tettben, figyelmességekben egyaránt az együttérzését és szeretetét, ragaszkodását. Ezzel sokszor megtöri keményebb nevelésemet iránta. Mindkét kisebbre több időt és energiát fordítottam az utóbbi években. Az érett és önálló elsőszülöttre akkor figyeltem főleg, ha szerintem túl nagy elvárásokkal nézett szembe ..olyankor imádkoztam érte, hogy az oly szükséges összetörés és egójának a háttérbe szorítását tudja jól fogadni. Közben a középsőt igyekeztem dicsérni testvérei, barátai és ismerőseink körében. Felfigyeltem rá, hogy igen jó hallása van zeneileg, tehetséges és szorgalmas nagyon. Sokszor példaként állítottam testvérei előtt, megjegyezve, hogy éppen kedvessége és szorgalmának, igyekezetének köszönhetően megelőzni majd a sokkal tehetségesebbeket. Közben nem vettem észre, nem tudatosítottam, hogy a teherbíró nagy fiúnk ezt fájó sérelemként élte meg részemről. Élesen és éberen figyelő elsőszülöttünk látta, hogy éppen a középsőre nézve lett mosolygós a tekintetem. Alkatilag is(középsőként is) inkább a kisebbek, a háttérben szoruló, bujkáló tehetségesekkel tudtam együtt érezni, küldetésemnek érezve a felkarolásukat és biztatásukat, ösztönzésüket. Az elmúlt hónapban Isten elkezdte változtatni a szívem és hozzáállásom az elsőszülöttekhez. Több elsőszülöttet hozott utamba, akik érdekes módon megnyíltak és feltárták ennek általam nem ismert súlyát...aztán az elmúlt hét elején váratlanul elájult a nagy fiúnk és míg vérvételre vittük sok minden lejátszódott és tudatosult bennem. Isten felhívta figyelmem reá és az elsőszülöttekre. A szerda esti imaórai igék mélyen szántották lelkem.."Kiálts..mondd meg népemnek, hogy mi a bűne." Elsősorban szülőként álltam Isten mindent megítélő jelenlétébe , majd középső gyermekként tudatosult bennem sok minden és nem utolsó sorban testvérként imádkoztam az elsőszülöttekért. Hálát adtam az elsőszülöttek gyámkodásáért, védelméért a kisebbek iránt, közben megbocsájtva az uralkodásuk okozta bántó magatartást és kérve Istent áldja meg őket és álljon melléjük rajtam keresztül is.. Most az elsőszülöttek mellé. Nehéz hetem volt, de igen szükséges a tisztulásomra nézve szülőként, gyermekként és testvérként. Ma minden elsőszülött szerettemnek üzenem: - Mellettetek, mögöttetek állok hálás és közbenjáró szívvel!