Kicsiny kis fényemmel...

Jól ismert a gyermekénekünk :"Kicsiny kis fényemmel világítani fogok! Sátán sem állíthat meg, világítani fogok! " Az elmúlt napokban testvéreim hűséges életében láthattam meg azt, hogy nincs annyi sötétség az egész világon, hogy akár csak egyetlen kicsi gyertya fényét is kioltsa. Szerdán meglátogattuk házhoz kötött 88 éves testvérünket aki meglepett minket hegedű szólójával. Eddig nem hegedült még nekünk, most megismerhettük őt erről az oldaláról is. A 90 éves hegedű olyan szépen szólt...remélem egyszer az enyém lesz, a miénk, mert a családban senki se tud hegedülni, mi meg Máriánkkal az idén neki vágunk ! Csak hegedűnk nincs, majd lesz biztos ahogy eddig is minden amire szükségünk volt. Biztatásomra volt idős testvérünk öröme, hálája az Úr iránt és az is, hogy énekel és hegedül magának még mindig. Igaz az a mondás is"Aki énekelni akar, mindig talál dalt hozzá! "
Volt egy meghitt beszélgetésünk szolgatársunkkal és megdöbbentünk mikor megosztotta velünk milyen kemény harcai vannak , szinte beteg bele...Ó, akkor döbbentem rá , hogy drága szolgatársunknak is akadtak olyanok akik megzavarták és szavaikkal feldúlták lelkét mélyen.
Aztán az esti imaórán az Ige megint telitalálat volt számomra és nagy felelet az Isten Szava: "Mert a Szentlélek jónak látta és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál ami feltétlenül szükséges. Legyetek egészségben!" Ap.Csel.15:28,29.
Milyen sok múlik azon milyen vezetői vannak egy intézménynek, egy gyülekezetnek, egy felekezetnek...Itt a vezetők arra hangolódtak amit a Szentlélek jónak látott, hogy ne tegyenek többet a teherből, mint ami feltétlenül szükséges. Ó , ennek ellenkezője van leginkább, hogy emberi látások és elvárásokkal felettébb megterheljük a lelkeket, egymást. Mikor szolgatársunk kissé megnyilt szokatlan módon felénk mindjárt éreztem itt tenni kell valamit. Nem lehet felettébb megterhelt állapotban hagyni tartósan senkit sem , nem még szolgatársunkat. Úgy hogy napok óta átélve az ő fájdalmát állok az Úr előtt és keresem a módját, hogyan tudnánk tenni valamit ami kezünk ügyébe esik ezért a testvérért. Kinek, mikor, mit, mennyit?kérdések merültek fel bennem, de tisztul mert hiszem és tapasztalom legyen bár feszült várakozás és kitartó könyörgés az ára, Isten ihletni fog hogy valamit tegyünk szolgatársunk érdekében. Ez előtt állunk..Imádkozzatok értünk, hogy tiszta és alkalmas edények legyünk ebben a célban. ÉS kaptunk egy igen bonyolultan megfogalmazott levelet amire több pontos választ várnak...ó, ez a levél összetörte maradék reményem, hogy azért nem ugyanolyanok mindenütt a vezetők..na ez még nagyobb kihívás és ezt határidőre kérik. Elmerengtem azon, mennyire papir birokrácia lett már minden és ezzel együtt milyen borzasztó mikor fiatalok szembesülnek előítélettel, nem meghallgatással, kikötésekkel és sok mással ..ami mind megterhelő felettébb számukra. Milyen kevés a befogadó szív, gyülekezet, vezetőség...milyen sok a szöveg és milyen érzéketlen sok vezető arra amit éppen megosztanak az érintettek arról, hogy tapasztalják Isten Lelkének munkáját és vezetését.A tavaszon elhangzott a felvidéki baptistákkal kapcsolatban, hogy itt nincs magyar misszió és semmit se csinálnak a magyar lelkipásztorok. Hú, ezen aztán nehéz nagyon felemelkedni, főleg, hogy évek hosszú sora óta nem jártak köztünk, mi alapján lehet ugye ilyen értékelést mondani? Mert hogy nem jöttek megnézni hogy élünk, munkálkodunk az biztos.
Hát ez is töri a szívünket, de ugyanakkor a testvérünk minősítése és a vele való bánásmód késztet arra valamit tenni kell, mielőtt még összeroppanna. Annyira el lehet szúrni ha nem azt tesszük, szóljuk amit a Lélek jónak lát...Ó, mennyi megromlott testvéri kapcsolat van ebből adódóan. Kiteregettük a leveleket, hallottakat Isten előtt és mikor fáj, újra kiterítjük a Pártfogó elé...Közben készültünk intenzíven ma már a Szent István-napi ünnepségre itt Szentpéteri imaházunkban. Sokat imádkoztunk ezért a községünket átfogó rendezvényért, melynek a Baptista imaház lesz a házi gazdája . Meghívott lelkipásztorunk Révész József testvér. Sok harciaskodás és utálkodás osztja meg magyar nemzetünk...és ez ilyen rendezvények előtt előtör a szívből és olyan rossz látni a magyar nép megosztottságát, de elhatároztam: nem adom fel ! Mert valamit tenni lehet és kell...de mindenképp Isten elé vinni és várni ihletésére és vezetésére. Volt ilyen jellegű nehéz beszélgetésünk.. Azért nehéz,mert mindenki csak a magáét akarja fújni...de két hónapja- a gyülekezeteink kivételével -ebben a fájó élményben van részünk, hogy nem érdekel senkit mit miért csinálunk?Meggyőződésünk, de igei vezetésünk se érdekli azokat akik minket és munkánkat értékelik precízen?, nem akárhogyan...Hát ilyen újabb szántó munkálat megy végbe a lelkünkbe minden téren. Isten látogatásai ezek és csakis az Ő értékelése érdekel. Várjuk azt a csodát amelyet meg is fogunk látni ha nem adjuk fel az imát, könyörgést ezért...Férjem tanult egy verset és holnap el fogja mondani. Ajándék volt ahogy többször is elmondta nekem, én is pontosan így élem most ezt a verset és férjem is ahogy Reményik Sándor írta. Most ezzel fejezem be soraim. Ennél szebb mondanivalóm, üzenet teljesebb nekem sincs.
Mindhalálig!
Most mélységekből szakad fel a szó,
S nem csinált virág, nem papírhajó,
De Óceán setétjén égő gálya,
Mit röpít a szív tajtékos dagálya,
A mélybe le s a mélyből újra fel,
Ma szólni nem lehet s ma szólni kell:
Szeretlek, népem, mindhalálig!

Egy érzés szunnyadt bennem hangtalan,
Némán, keményen, mint kőben arany,
Most csákány töri, bontja, fejti föl
Az érzést amely üdvözít és öl
S mártírómságot szenvedtet velem.
Mi ez?Szokás, nyelv, történelem
E szó:Szeretlek mindhalálig!

Tudtam én ezt?Nem tudtam ezt soha
Nem így míg jött a sors ,a mostoha,
ÉS megmutatta, hogy Te én vagyok
S ha te sorvadsz el, én is elhalok.
Mint a levél , ha elszárad a fa,
Mint a gyermek, kit elhágy az anya,
Szeretlek, népem , mindhalálig.

Ha te nem vagy, nincs álom, illat, szín
Az élet babyloni vízein.
Nincs fáklya, mit a szív magasra tartson
És ülünk egyformán a szürke parton:
Alélt lelkek egy alélt földtekén...
ÉS ha te nem vagy, nincs e költemény:
Szeretlek , népem, mindhalálig.

Mi vagy te nékem?Szomjamra ital,
Sebemre ír és bánatomra dal,
Tűzhely , amelyhez térni sose késem,
Márvány , amelybe álmaimat vésem.
Át egen, földön, folyón, tengeren,
Rögön, hanton, koporsófedelen:
SZERETLEK MINDHALÁLIG NEMZETEM!