Olyan sok év várakozás után megadatott az elmúlt hetekben az emlékezés..eddig csak töredékek jutottak eszembe és éltek a lelkembe. Most egy hosszú folyamat eredményeként összeállt a kép bennem, visszakaptam emlékeim és mindazt amire most nagy szükségem van, hogy azzá legyek akivé Isten teremtett és elhívott! Édesapám különös helyet foglalt mindig a szívembe. Biztos , stabil érzelmi és lelki támaszom volt születésemtől kezdve. Keményen dolgozó, túlzottan önfeláldozó, önkéntes szolgája Jézus Krisztusnak és szeretteinek, az Úr népének! Én mindig így láttam és látom őt. Általa emberközpontú és emberszerető Istennek ismertem meg az ismeretlen Istent. A betegek, szegények, árvák és özvegyek, elnyomottak pártfogója volt, a gyermekek és fiatalok felkarolója, az az ügyvéd lelkű, aki mások érdekében meri szólni bátran az igazságot ami fáj ugyan, de mivel nem emberi ezért győzött sok számomra felejthetetlen helyzetben. A magyar tanításért városunkban legalább alapszinten(1-4 osztály) sokat fáradozott és szívügye volt a városunk jóléte, békessége is. Képviselőként tekintély volt és a békességért, a mások boldogulásáért munkálkodott. Élete és munkássága minden téren követendő példaként ragyog előttem. Gazdag érzelemvilágát, főleg írásban való lenyűgöző fogalmazását, háttérben való maradását, másokért való bátor kiállását örököltem én is. Sajnos önmagáról és szüleiről, elődeiről nem volt ideje mesélni. Mindig vágytam erre...Két hete részesülhettem ebben is annyi év után és magammal hozhattam a Boros család fényképalbumát. Eddigi élete során túl sokat dolgozott és keveset beszélt. Most végre beszélhet csak legyen ki hallgassa. Drága Édesapám,
olyan jó volt téged hallgatni, bölcs élettapasztalataid és a rengeteg konkrét helyzethez illő idézeteidre nagy szükségem volt, van. Nekem és gyermekeimnek is. Ez az a szellemi örökség amely mindennél többet ér a számomra. Köszönöm az 1 Ján. 1:9-et. "Az Ige volt az igazi világosság amely megvilágosít minden embert, Ő jött el a világba." Igen, Jézus Krisztus az igaz világosság mely téged, engem megvilágosított és általunk másokat is megvilágosítani akar. Nőként világítani számomra eddig belső harcot jelentett. Keveredett elmémben a sokféle nőkkel kapcsolatos tanítás..Az elmúlt években félre húzódtam és igyekeztem háttérben maradni..csak családunkban és otthonunkban , az egyéni lelki gondozásban a helyemen állni és betölteni azt.
Elmúlt héten férjem által kaptam igei világosságot mely által tudatosan felvállaltam a véka alóli kibújást, a lámpatartóba való helyezést. Az Aki világosságot gyújtott gyermekszívemben a lámpatartóba helyezett. Kész vagyok világítani mindenkinek a házban. "A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem, hogy a lámpatartóba tegyék és akkor világít mindenkinek a házban." Máté 5:15 Múlt vasárnap már teljes lényemmel énekeltem gyülekezetünkben szólóban a gyönyörű éneket: "Tudd van egy gyertya a szívünkben, van kié lobban, van kié nem. De él az Isten ki lángra gyújthat és meggyógyíthat, ha Benne élsz. Hát hordozd a gyertyát, lángoljon benned, annyian várják, oly sok szív fáj..Törd át az éjet, hadd lássák fényed , tartsd a gyertyát, mert szükség van rá, óvd a lángját, mert szükség van rá. Istenben bízva, a holnap hív ma, nézzünk fel együtt az ég felé. Imában kérve, Jézus nevében győzzük le együtt az éjszakát." Most ezzel az énekkel mondok köszönetet neked Édesapám azért a lángért amely benned máig ég és világít számomra is hitelesen és tisztán két határon túlra is.
Nyitott, barátkozó, extrovertált, vidám természetű
gyönyörű Édesanyát kaptam Istentől! Mivel ő maga kemény szeretet általi nevelésben részesült korán férjhez ment ahhoz aki az általa vágyott szabadsággal és szerelemmel ajándékozta meg. Azt tehette amit akart, amihez csak kedve volt rövid ideig, mert két év után megszületett az elsőszülött fiúgyermek. Isten így korlátozta szabadságában és így kereste őt a következő években míg megérett benne és édesapámban is a vágy egy új életformára és újabb gyermekáldásra. Foganásom után, 1970 januárjában megújultak mindketten. Erről többször beszélt nekem az Édesanyám és két éve meg is írta képeslapban születésnapomra. Egy részletet közzé teszek most itt, hogy áldásul szolgáljon az olvasóknak is, leginkább a hozzám igen közelieknek.
Pirosan égő szívű Isten gyermeke, feleség és édesanya az én Édesanyám! Mindig csodáltam azt a szenvedélyt, teljes odaszánást mellyel szolgált Megváltójának elsősorban, aztán férjének, családjának és mindenkinek. Ugyanakkor kreatív, lelkesítő, másokat , elsősorban férjét, minket és sokakat motiváló, erős, derűs, bölcs nő az édesanyám. Istentől ihletetten mert nagyokat álmodni és álmai megvalósulásaiért az árat megfizetni...Nehéz munkájában is jókedvű, éneklő, pacsirta lelkű Édesanyámnak köszönhetően boldog és ragyogó szemű leánygyermeke voltam. Zsenge gyermekkorban viszont már élesen ráláttam sok számomra érthetetlen és fájó dolgokra és mivel ezzel magamba fordultan kínlódtam, édesanyám nem tudott megérteni , türelmetlen és bántó volt irányomban. Hosszú évekig magamba fordultan szenvedtem, míg Isten megkönyörült rajtam és megajándékozott egy végtelen türelmű , megértő, érző szívű lelki gondozóval, akinek segítségével elkezdtem elfogadni azokat a valós emberi sorsokat amelyeken én, más se tudott változtatni, csak a Mindenható Isten! Ettől kezdve találtam újra arra az Édesanyára aki aztán készített az előttem álló nagy útra..Tudta amit akkor még senki se sejtett, hogy gyermekei messze kerülnek és nem pátyolgathat, hanem az ő feladata kíméletesen, de szükségszerűen kibökdösni az oly kényelmes fészekből azért, hogy önállóan repülni tanuljunk. Sokat ellenkeztem lelkem mélyén vele ebben, nem értve akkor még Isten tervét életemre nézve és az ő édesanyai bölcs, megfelelő nevelését. Nem akartam elhagyni szüleimet, rokonságom , anyagyülekezetem, hazámat. Édesanyám többször is felszólított, hogy készüljek, messzire kell mennem...Mikor először látta férjemet felismerte, hogy Isten az ő oldalán akar engem látni és ezt közölte is velem és ösztönzött, noszogatott arra, hogy legyek már nyitott arra amit Isten nekem adni akar. Drága Édesanyám ezzel a legjobbat tette. Menyegzőnkre a 45 Zsoltárral érkezett és ezzel a gyönyörű szeretet énekével indított útnak mindkettőnket. "Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkaidról, meg is áld Isten örökre. Kösd derekadra kardodat te hős, ölts pompás díszruhát! E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson! Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba." Hála édesanyámnak férjemet így láthatom. A nekem szóló ebből a zsoltárból akkor felfoghatatlan volt számomra:" Halld csak leány, nézz és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát. Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte. Tirus leánya , a nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked. Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája. Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz , úgy vonulnak be a királyi palotába....Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön." Édesanyám, 16 év múltán is köszönjük az útravalót! Ennyi év kellett, hogy teljesen magamévá tegyem. Az elmúlt fél évben nagyon hiányoztál. Az arcod, a derűd, az anyai ölelésed, az istentől jövő ihletettséged. Nem láthattalak, ma már tudom, így kellett lennie. Köszönöm, hogy a két évvel ezelőtt kapott képeslapodból megérthettem újra , elcsendesedni csak az Úr közelébe lehet. És pirosan égő szívet is csak Tőle lehet kapni. Köszönöm, hogy kemény szereteted ellenére anyai szíved ég pirosan értünk, értem is. Igaz, a SZERETET NEM SZŰNIK MEG SOHA! AZ ÉN SZIVEMBEN SEM IRÁNTAD, IRÁNTATOK!
Pirosan égő szívű Isten gyermeke, feleség és édesanya az én Édesanyám! Mindig csodáltam azt a szenvedélyt, teljes odaszánást mellyel szolgált Megváltójának elsősorban, aztán férjének, családjának és mindenkinek. Ugyanakkor kreatív, lelkesítő, másokat , elsősorban férjét, minket és sokakat motiváló, erős, derűs, bölcs nő az édesanyám. Istentől ihletetten mert nagyokat álmodni és álmai megvalósulásaiért az árat megfizetni...Nehéz munkájában is jókedvű, éneklő, pacsirta lelkű Édesanyámnak köszönhetően boldog és ragyogó szemű leánygyermeke voltam. Zsenge gyermekkorban viszont már élesen ráláttam sok számomra érthetetlen és fájó dolgokra és mivel ezzel magamba fordultan kínlódtam, édesanyám nem tudott megérteni , türelmetlen és bántó volt irányomban. Hosszú évekig magamba fordultan szenvedtem, míg Isten megkönyörült rajtam és megajándékozott egy végtelen türelmű , megértő, érző szívű lelki gondozóval, akinek segítségével elkezdtem elfogadni azokat a valós emberi sorsokat amelyeken én, más se tudott változtatni, csak a Mindenható Isten! Ettől kezdve találtam újra arra az Édesanyára aki aztán készített az előttem álló nagy útra..Tudta amit akkor még senki se sejtett, hogy gyermekei messze kerülnek és nem pátyolgathat, hanem az ő feladata kíméletesen, de szükségszerűen kibökdösni az oly kényelmes fészekből azért, hogy önállóan repülni tanuljunk. Sokat ellenkeztem lelkem mélyén vele ebben, nem értve akkor még Isten tervét életemre nézve és az ő édesanyai bölcs, megfelelő nevelését. Nem akartam elhagyni szüleimet, rokonságom , anyagyülekezetem, hazámat. Édesanyám többször is felszólított, hogy készüljek, messzire kell mennem...Mikor először látta férjemet felismerte, hogy Isten az ő oldalán akar engem látni és ezt közölte is velem és ösztönzött, noszogatott arra, hogy legyek már nyitott arra amit Isten nekem adni akar. Drága Édesanyám ezzel a legjobbat tette. Menyegzőnkre a 45 Zsoltárral érkezett és ezzel a gyönyörű szeretet énekével indított útnak mindkettőnket. "Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkaidról, meg is áld Isten örökre. Kösd derekadra kardodat te hős, ölts pompás díszruhát! E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson! Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba." Hála édesanyámnak férjemet így láthatom. A nekem szóló ebből a zsoltárból akkor felfoghatatlan volt számomra:" Halld csak leány, nézz és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát. Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte. Tirus leánya , a nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked. Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája. Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz , úgy vonulnak be a királyi palotába....Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön." Édesanyám, 16 év múltán is köszönjük az útravalót! Ennyi év kellett, hogy teljesen magamévá tegyem. Az elmúlt fél évben nagyon hiányoztál. Az arcod, a derűd, az anyai ölelésed, az istentől jövő ihletettséged. Nem láthattalak, ma már tudom, így kellett lennie. Köszönöm, hogy a két évvel ezelőtt kapott képeslapodból megérthettem újra , elcsendesedni csak az Úr közelébe lehet. És pirosan égő szívet is csak Tőle lehet kapni. Köszönöm, hogy kemény szereteted ellenére anyai szíved ég pirosan értünk, értem is. Igaz, a SZERETET NEM SZŰNIK MEG SOHA! AZ ÉN SZIVEMBEN SEM IRÁNTAD, IRÁNTATOK!
No comments:
Post a Comment