Szabadásgra hívattatunk!

Ap.Csel.15:24-29. "Közülünk egyesek megzavartak titeket és szavaikkal feldúlták lelketeket-pedig mi nem adtunk nekik megbízást-. Jónak láttuk , hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, olyan emberekkel, akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. Elküldtük tehát Júdást és Szilászt, hogy ők tudtotokra adják ugyanazt élőszóval. Mert a Szentlélek jónak látta és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál ami föltétlenül szükséges..Legyetek jó egészségben! "
Vannak terhek amik reánk szabottaknak tűnnek, de nem Istentől valók, hanem a megbízás nélküli emberek megzavaró és lelkünket feldúló szavai, az a sok elvárás mások részéről ami előbb vagy utóbb , de megnyomorít testileg lelkileg. Istennek legyen hála azon eszközeiért, akik kockára téve saját életük Jézus nevéért készek elmenni ahová küldetnek és elmondani élő szóval azt amit a Szentlélek jónak lát. Mennyire szükséges , hogy Ő legyen a legfőbb tekintély! "A Szentlélek jónak látta és vele együtt mi is" milyen harmónia...Lenyűgöző és felszabadító mindig azok szolgálata felénk akik ráhangolódnak arra amit a Szentlélek lát. Mennyire szükséges tudni Isten Lelke által azt, hogy mennyire feltétlenül szükségesen terhelhető a testvérem? Mert ami nem feltétlenül szükséges az több teher annál amennyit bármelyikünk is elhordozni tudna. Mióta ezeket az igéket olvastam és tanulmányoztam rádöbbentem mennyi visszaélés történt ilyen téren aminek szem és fültanúja voltam , ami teherként nehezedett rám is közvetve és ez évben megérett szívemben a vágy ezek a régi terhektől való szabadulásra. Az ébredést követően kislányként emlékeztem vissza azokra a túl őszintén kimondott dolgokra, az egymást és az én gyermekszívemet is feldúló szavakra melyek mind abból fakadtak, hogy nem vették észre az ébredést átélők, hogy vannak tények, érzelmek, dolgok amik megvallása erő feletti teher a másiknak, hát még az ártatlan lelkű gyermek hallgatóknak és szemlélőknek. Ennyi év múltán döbbentem rá, hogy a túlzott elvárások hirdetése és követelése akár szószékekről mindazoknak akik megbízás nélküli emberek voltak , nem feltétlenül szükségesek , sőt károsak voltak egészségünkre és lelkünkre nézve is. Nagyon hiányzott a túltengően milyenek legyetek üzenetek mellett és az ítéletre való készület túlhangsúlyozása mellett az Evangélium, az öröm üzenet, a SZERETŐ ÉDESATYA FIÁBAN KINÁLT INGYEN KEGYELMÉNEK A HIRDETÉSE. Kislányként szívem forró vágya az volt, hogy tökéletes legyek, hiszen ezt is annyiszor hallottam idézve. Kemény harcot folytattam a bennem levő örökölt természetemmel és olyan szomorú voltam, szinte gyászolta a lelkem a saját erőből való próbálkozásaim kudarcait. Istennek legyen hála azért az egy időben küldött szolgájáért aki egy meghirdetett evangélizáción olyan lehajló szeretettel idézte Jézus Krisztus hívását: " Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek." Máté 11:28 Ó, de megfáradt és megterhelt voltam már 14 évesen...és zokogtam mikor a felhívást hallva ott maradtam imára.
A szerető szívű és bölcs evangélista testvér a legszükségesebbet mondta akkor nekem, hirdette az örömhírt, hogy ne sírjak, mert Jézus Krisztus meghalt az én bűneimért! Rá mutatott arra, már csak kérnem kell a bűneim bocsánatát és azt, hogy személyes Megváltóm legyen az értem is keresztre feszített és feltámadt Jézus Krisztus. Mekkora megkönnyebbülés volt ezt követően számomra elfogadni az eddig nem hirdetett bűneim bocsánatát. Akkor hoztam döntést is hogy ezentúl Jézust fogom követni és szolgálni. Ma már követségben járva férjemmel együtt hirdetjük az Evangéliumot főleg egyéni evangélizációt végezve és annak nagyon örülök, hogy férjem és az itteni gyülekezetek által élhetünk Isten meg nem érdemelt kegyelmében, igyekezve arra, hogy mi is kegyelemmel teljesek legyünk. Férjemet ugyancsak 14, 15 éves korban Isten iránta való jósága késztette bűnbánatra és igaz megtérésre, döntésre. Ő itt , én Erdélyben pecsételtük meg Jézus Krisztusba vetett hitünket bemerítéssel 15 évesen. Most már önmagam felé tettem fel a kérdést az elmúlt hetekben: látogatásaink, szavaink nyomán felzaklatódnak, megzavarodnak , feldúlt lelkűek lesznek a testvéreink? Vagy örülnek a bátorításunknak? Tanulom a fegyelmet az önfeltárulkozásban és az őszinteségben, csak azt mondani amit Ő jónak lát, csak azt bízni másokra ami feltétlenül szükséges és egészségüket szem előtt tartani . Legyetek egészségben ! Hálás vagyok Istennek mindazokért akik ezt ebben az elmúlt nehéz fél évben szemük előtt tartották velem , velünk kapcsolatban és szolgáltak szeretettel és önfeláldozóan abban, hogy a régi felszínre került terheim újra le tudjam tenni és abban is, hogy valósággal szabadon ismét csak Jézus Krisztus önkéntes szolgája legyek! Szükségem van elmém megújulására, a drága Ige olvasására és tanulmányozására és arra a szabadságra amelyre Ő szabadított fel. Tegnap vendégszolgálaton voltunk gyülekezetünk egy részével és családunkkal abban a szlovák gyülekezetben ahol kimondtam az Igent sok tanúbizonyság előtt elsősorban az Úrnak az Ő sokkal magasabb útjára és gondolataira 16 évvel ezelőtt...aztán férjemnek is kimondtam az Igent. Isten megáldott minket és három gyermekünkkel térhettünk vissza oda ahol kezdődött a házaséletünk és számomra a lelkipásztor feleségi elhívás is. Tegnap újra szólt hozzám az Úr és ismét kimondtam először Neki a feltétel nélküli Igent arra az útra amire hív ...A záró ének az a jól ismert ének volt: "Tégy foglyoddá Uram , akkor szabad leszek, késztess megadnom önmagam
győzelmet úgy veszek..." A bűneitől és kötözöttségeitől felszabadított lélek tudja csak ezt magáévá tenni. Hálás vagyok Istennek azért amit munkált lelkemben az elmúlt időszakban, mert Lelke által mondhatom, vallhatom ismét:" Aki Krisztusban van új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden." Sógornőmtől kapott képeslappal zárom soraim. Egy idézetet is írt rá nekem, ami telitalálat volt újra: "Atyám segíts meg, hogy ne akarjak tökéletes lenni..Add, hogy elégedjek meg azzal, hogy a te szemedben értékes vagyok."( John Vankell:Csodára várva)