"Maradj életben!"

Ezékiel 16 részében van egy elhagyott, kitett gyermekről szóló, szívbemarkolóan gyönyörű példabeszéd. Ez a történet jutott eszembe Rebekánkra gondolva elmúlt héten, hiszen Isten kegyelméből 20 életévét tölthette. 1992 december 8-án született Calina néven. 13 hónaposan édesanyja a kórházban "felejtette", hagyta, éppen azon az első napon mikor a kórházban hagyott eldobott gyerekek között kezdtem a munkát. Egy keresztény alapítvány kért meg, hogy nevelői munkát végezzek ezek közt a gyerekek között, tanítsam járni és beszélni őket addig míg bölcsődébe kerülnek. A sok gyermek között volt Calina, aki tizenhárom hónaposan is csecsemőnek súlyával feküdt mozdulatlanul kiságyába és szívta kis ujját szinte véresre. Legelesettebbnek, legcsendesebbnek mutatkozott és megtudva, hogy édesanyja éppen azon a napon hagyta magára, különös kötődés alakult ki köztem és közte azonnal. Megsimogattam kékes homlokát, simogatásomra összerezzent ez a kis csöppség..Egy drága, ártatlan kis élet! Leány szívem minden addig nem ismert anyai gyöngédsége felbuzogott lelkemben, egész lényemben és hirtelen ráébredtem felelős vagyok érte, az életben maradásáért, fejlődéséért. Leánykorom legszebb és legfelelősségteljesebb időszakát éltem meg ettől kezdve, minden energiám, gondolatom, szeretetem, akkori tudásom főleg Calinára szántam. Lopva hordtam be narancs, répa levet, cumis üvegből itattam sokáig a 4 kg-os kis csöppséget, minden nap várva hátha pár dekát gyarapodik súlya. Ó, de boldog voltam mikor először kimondta románul az Édesanya szót: Mama! Láthattam ahogy első lépéseit megtette, elkezdett járni. Minden nap kihordtuk koleganőimmel a gyerekeket a fűbe, levegőre. Ott hemperegtem önfeledten velük a fűbe, leginkább Calinával. Az igazgatónő engedélyét kértem arra, hogy néha hazavihessem, olyan boldogan szorítottam kabátom alá és futottam vele a mostoha kórházból haza, mutogattam szüleimnek, testvéreimnek milyen drága gyermek. Addig hordtam haza , míg édesanyám is nagyon megszerette. Én voltam a legboldogabb mikor reggelente bemehettem vele lenni és iszonyúan szenvedtem mikor lejárt a munkaidő és haza kellett mennem, Calina meg sikított:Mama, mamma..Nem tudtam mást mint az Élet adójához kiáltani, legalább ezt az egy gyermeket adja nekem, hadd mentsem meg mostoha sorsától. Látták a nővérek és ápolók mennyire kivételesen ragaszkodtam ehhez a kislányhoz és áthelyezték másik kórterembe, ahol hivő leányok dolgoztak ugyan, de én maradtam a számomra kijelölt osztályon..ó, mennyit sírtam. Ez lett a következménye annak, hogy nem álltam meg szó nélkül azt, hogy hideg vízben fürösztötték, csap alá tartva a cigány gyerekeket és közben gúnyolódtak az ápolók, de ők a kórházi meleg vízet saját hajuk mosására és zuhanyozásra használták..ó, mennyire fájt mikor láttam, hogy a szűkösen kimért adagot is meglopják az ápolók és saját gyermekeiknek hordják haza a kis kekszet, édességet. Fiatal voltam nagyon, de szót emeltem a szerencsétlen gyermekek mellett és mindazok ellen akik mások nyomorúságát még inkább kihasználták..hát elválasztottak a drága Calinamtól. Február elején kezdtem a munkát és júniusban értesített az igazgatónő, hogy több gyermeket is elvisznek végre a Nagyváradi csecsemő otthonba..Ezután még többet sírtam Isten színe előtt, nem volt se nappalom, sem éjszakám..Édesanyám anyja kórházba került és nekem el kellett mennem vele és mellette lenni..előtte ott térdeltem és esedeztem Calina kiságya mellett Istenhez és készültem a tőle való elválásra. Míg kórházban nagyanyám mellett voltam mostani sógornőm aki velem együtt dolgozott, felöltöztette gyönyörűen Calinat, készített róla egy fényképet és elvitte imaházba, hogy imádkozzon a gyülekezet a kislány sorsáért. Mire hazakerültem a drága gyermek már a bölcsődébe került. Születésnapomra megkaptam öcsém feleségétől a fényképet és zokogtam odahaza sokat..szüleim gyönyörű arany nyakláncot vettek, bátyám akkor került haza Amerikából, sok pénzt tett egy borítékba és átnyújtotta, de én csak zokogtam, hogy nekem semmi se kell, csak az a drága kis élet! Édesapám megígérte akkor, hogy miután bátyám megnősül elindítja a folyamatot, hogy magunkhoz vehessük és tartotta is a szavát. Október végén elment intézkedni hivatalokba és kiderült nekem saját házam kéne legyen, hogy én fogadjam örökbe..de édesapám elindította a folyamatot. Közben édesanyámmal látogattuk a bölcsődében, de úgy vissza fejlődött, hogy még jobban zokogtam hazafele minden alkalommal. Meg se ismert, nem tudott járni, beszélni..Sok papír munka után, decemberben Karácsony előtt mehettünk érte. , hogy szorongattam és milyen örömmel hoztam kifele az iszonyú nagy bölcsődéből...egyet , egyet a sok közül kimenthettünk..hazaérve, kiköveteltem szüleimtől, hogy az én kis szobámba alhasson, gyönyörködtem benne és takargattam, vigyáztam álmait. Hívő árvaházba hívtak nevelőnőnek és valahányszor elmentem dolgozni édesanyámmal maradt aki hozzám hasonló szeretettel vette körül és vigyázta őt. Mindig futott elém kis lábikóival mikor megjöttem munkából..ó, de boldog napok voltak. Bibliaiskolát is akkor végeztem, misszióról tanultunk, de nekem eszem ágába se volt, hogy másfele menjek missziózni, örültem, hogy ott van a kis Calina nekem és a sok árva gyermek. Férjhez menni se vágytam,persze azért álmaimban néha előfordult, hogy megjelent egy férfi..de ki venne el gyermekkel, egy kislánnyal? Aztán hirtelen képbe jött a szlovákiai fiatalember akinek gyönyörű szemei megigéztek és Isten szépen, lassan készített az elmenetelre még akkor is, ha tudtam Rebekát ki nem szakíthatom a megszokott környezetéből..Bálint elmondta aztán, hogy a kislányt is magához fogadja, nevére veszi, de én tudtam és mondtam is neki, ezt értem nem lehet tenni, csak akkor ha Isten kéri erre egyszer. Rövid udvarlása alatt egyre világosabban megértettem a kislány nélkül kell Uramat követnem és Bálintot két határon túlra.  Októberben férjhez is mentem.. igen kevés ideig volt enyém az a kislány akit Isten utamba hozott. Rövid ideig gondoskodhattam róla és őrizhettem álmait, örvendhettem fejlődésének, az ölelő puha karocskáinak, a puszijainak. Fiatal felségként csak a Calina hiánya árnyékolta be boldogságom. Férjem mindennel elkényeztetett, de itt ott sírva talált, mert a kislány akit megszerettem, akit Istentől kaptam annyira hiányzott. Mindenkinél jobban akit magam mögött hagytam. De Isten begyógyította fájó lelkem és megajándékozott gyermekáldással másfél év várakozás után. Áldott állapotban sem változott édesanyai érzésem Calina iránt, gyermek üzletekben járva azért mindent neki szerettem volna megvenni..Saját gyermekeim előtt az ő Édesanyja lehettem. Nem igazi, csupán pótédesanyja akit Isten rendelt és biztosított számára. Közben szüleim örökbe fogadták , nevükre vették és Rebeka nevet adtak neki. Hogy örültem húgom minden beszámoló levelének , képeinek amelyeket hűségesen küldözgetett. Imádkoztam tovább és annyira örültem, hogy helyettem ott maradt húgom neki, édesanyámról nem is beszélve...Az a kislány aki legcsúnyább, legfejletlenebb volt és szinte életben maradásáért küzdöttem, gyönyörű serdülő leánnyá cseperedett és meghozta életre szóló döntését, hogy Jézus Krisztust szívébe , életébe fogadja személyes Megváltójául. Meg is pecsételte döntését bemerítésben is Jézus Krisztus példáját követve ebben is. A bemerítése napján döbbentem rá, eltelt 15 év mióta el kellett hagynom őt hitben...végig zokogtam azt az ünnepélyt, hiszen annyi butaságot összehordtak akkor mikor szüleim örökbe fogadták Rebekát, hogy meg fogjuk bánni..stb..ehelyett Isten megérintette gyermek lelkét és láthattam engedelmességét , döntését, lelkiekben való érlelődését és fejlődését minden téren. Azóta sem halványult lelkemben a Tőle kapott szeretet és felelősség..de örültem mikor főiskolára került és egyre önállóbb lett. Istentől kapott egyénisége kezd kibontakozni, bár még mindig félszeg őzikéhez hasonlóan össze rezzen érzékeny lelke és lénye, a mi erős egyéniségünk mellett..vigyáznunk kell rá messziről is. De milyen vigasztaló, biztató, hogy van Valaki aki mindannyiunknál jobban vigyáz rá. Ma hálát adok azért, hogy énelőttem Ő ment el mellette és elmondta hatalmának Igéjét:"Maradj életben." Szuverén szeretetében és jóságában részesülhetett a  magára hagyott gyermek. Megmosta vízzel, megkente olajjal(Szent Lelkével) és Ővé lett elsősorban. Felöltöztette Isten igazságába , bűntől megmosott fehér ruhába, megszépítette és felékesítette Lelkének gyümölcseivel." Mindez KEGYELEM ELEJÉTŐL VÉGIG, AZ ÉLET ADOMÁNYÁZÁSÁTÓL KEZDVE AZ ÚJJÁSZÜLETÉSÉIG, A DICSŐSÉGBEN VALÓ MEGKORONÁZÁSÁIG."

Drága Rebekám, fogadd szeretettel ezt e bejegyzésem huszadik születésnapod alkalmából és mi mással fejezhetném be mint Ezékiel 16:8-11 versei és a 14 vers. "Szövetségre léptem veled-így szól az én Uram, az Úr-és az enyém lettél...Igen megszépültél..szépségednek híre ment." Vigyázz az Istentől kapott életedre, tisztaságodra és szépségedre. Puszillak forró szeretettel, Erzsikéd.

Ajándéktippek Karácsonyra

"Az Ünnep közeledik, lassú, finom léptekkel, mint óvatos, figyelmes vendég, aki hagy időt a készülésre: mert az Ünnepre készülni kell: átgondolni, megérteni, várni és fogadni kell. Készülés nélkül az Ünnep érkezése terhek, feladatok, megoldandó problémák sokasága csupán.
 Az Ünnep közeledik, egy kiábrándult és csalódott világ giccsesen megterített asztalához kíván telepedni, hogy valami elfelejtett, valami felkavaróan őszintét hozzon ajándékba. Olyan meglepetést, amelytől tátva marad a száj, amibe belesajdul a szív, valami olyat, amitől nevetségessé válik mindaz, amivel próbálkozunk.Amitől lecsillapodik bennünk az a kényszerítő erő, hogy mások által kitalált és legyártott, színes, zajos, édes, trendi holmik sokaságával árasszuk el egymást.
Az Ünnep közeledik, úgy látom, mint "aki" félrecsapott sapkájában hanyagul zsebre vágott kézzel, fütyörészve érkezik, mint egy vidám, gondtalan és magabiztos alak, akin nem fog az idő. Nincs semmije, de ebben van a gazdagsága. Ajándéka az, hogy idejön, hogy hozzánk jön mint lehetőség. Békessége, mosolya nem hamis. Csak rejtett.
Az Ünnep közeledik, megszólít, és azt kérdi: te mit akarsz adni? Jól adni, jót adni ugyanis nem tudás, hanem akarás kérdése. Meg bátorságé: mered-e azt adni, akarod-e azt adni, amit adnod kell? Nem feltétlenül amit a másik kér, hanem amit kérnie kellene? Nem azt , amit ordítva követel a reklám, hanem ami egy csendes sóhaj talán valakiben..Ki is mondhatná éppen, csak lehet, hogy ő is félszeg, gyáva, vagy éppen csalódott. Amikor ajándékot adsz,a másik lelkét kell megérintened. A szemében fog tükröződni, hogy sikerült-e megértened és megtalálnod.
Az Ünnep közeledik, zsebedben csörgetve markolászod egyre értéktelenebb forintjaid, hogy átváltsd türelemre, időre, szeretetre. Keresed a boltját, de régóta tudod:ilyen nincs, így marad a "jól bevált" gyapjúzokni, egy feltörekvő "kiscsillag" CD-je, egy jó könyv, vagy akciós "okostelefon"..hadd ne soroljam tovább, annyira megalázó, mert magamra ismerek. Pedig ha MERNÉL ADNI, TUDNÁL IS ADNI: BIZALMAT VALAKINEK, aki százszor eljátszotta nálad, de most újra arra vágyik, hogy "csak még egyszer az életben.." EGY KÉZFOGÁST VALAKI MÁSNAK, aki öntudatlanul, de taszít, mert annyira más, mint te vagy..NÉHÁNY KÜLÖNÓRÁT AZOKNAK, akiket egy éven át megloptál, mondván: értük hajtasz, fáradsz..KIMONDANI EGY SZÓT: "MEGBOCSÁJTOK!" és elengedni minden terhes neheztelést, ami leginkább már téged tett beteggé..EGY ŐSZINTE, MELEG ODASIMULÁST ahhoz aki valamikor szép volt, kedves, akihez forró szerelemmel kapcsoltad az életed, csak mára egy kicsit összetörte és megviselte az évtizedek harca, de csak fényét vesztette, ÉRTÉKÉT NEM! VAGY ADHATNÁL JÓ PÉLDÁT:annak, aki jobb híján csak improvizál az életben, mert nincs példa, minta, tanács. ADHATNÁL REMÉNYT, MOSOLYT, VIDÁMSÁGOT, BIZTONSÁGOT, ELVEHETNÉL EGY CSOMÓ SÖTÉT FÉLELMET, FELOLDHATNÁD A BIZONYTALANSÁGOT, KIBIRHATNÁD KRITIKA ÉS ELMARASZTALÁS NÉLKÜL, MEGDICSÉRHETNÉL EGY RUHÁT, TÉPHETNÉL EGY KÓKADT VIRÁGOT ÉS ÁTADHATNÁD MÓKÁSAN, TÉRDEN ÁLLVA ...ÉS MINDEZ SEMMIBE SE KERÜL, DE ÉRTÉKESEBB LEHET MINDENNÉL. Lehet , hogy a legnagyobb ajándékod az lenne, HA MEGTANULNÁL FIGYELMESEN, TÜRELMESEN ÉLNI. Szeretni magad, hogy igaz legyen végre:úgy szeress mást mint magad!
Az Ünnep közeledik, néhány hét, és már búcsút is vesz tőlünk. Meg sem bírjuk szokni a társaságát, máris veszi a kalapját, köszön, és kilép az otthonunkból. NYOMÁBAN MI MARAD? Egy halom ronggyá tépett színes papír, amely az ajándék értékét lett volna hívatott emelni, egy szomorú, sárgán haldokló fenyő, amely nőni szeretett volna, zúgva, de rendületlenül állni viharok támadását, derűs , reménykedő lenni, otthont adni, biztonságot...
Mint egy emberi sors: MINT A TIÉD, AMELY SZINTÉN ERRE HIVATOTT.

"Karácsonyi rege ha valóra válna..." (Békehírnök-Beke László)

"Meghallotta kiáltásomat!"

Az elmúlt napokban átolvastam imanaplómat. Hihetetlenül nagy számú áldásra emlékeztet, számos konkrét imameghallgattatásban volt részem ez évben." Várván vártam az Urat és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat." Isten felelt imáimra, körülményeket és kapcsolatokat, emberi szíveket változtatva meg. "Csodálatos mennyi a véletlen egybeesés amikor valaki elkezd imádkozni. Amikor imádkozunk Isten teszi a dolgát, amikor dolgozunk mi tesszük a dolgunkat"-mondta egy angol érsek.
Számomra a legnagyobb imameghallgattatás az mikor konkrétan látom, hogy férjem és gyermekeink isteni hatás alatt nevelődnek, változnak.(Magamban nem érzékelem olyan gyorsan a változást mint másokban.. nekem is jól jön mikor mások elismerik és kifejezik, hogy nevelődtem, változtam)
Sorrendben írom le saját magamnak főleg a konkrét imameghallgattatásokat. Remélem építő lesz olvasóimnak is és biztatás arra nézve, hogy megéri kitartóan imádkozni mindenért, bármiért.
Januárban Jonathán fiúnk először tartott imaórai buzdítást gyülekezetünkben. Tiszta lelkű, nagyra nőtt gyermek aki annyira keresi az Urat és akaratát életére nézve. Láttam és imádkozó szívvel kísértem komoly előkészületét. Öröm volt látni és hallgatni, számomra leginkább.
Január végén férjem bátyja egy kivizsgálást követően megtudta, hogy nagy agydaganata van melyet sürgősen el kell távolítani. Hosszú ideig feküdt a kórházban a műtét után, lassan, nagyon lassan épült fel és gyógyul még mindig a seb a fején. Most már nagyon jól érzi magát minden téren. Isten megtartotta őt nekünk és meggyógyította.
Február végén édesanyám és kis húgom látogatott meg. Annyira kimerült voltam, hogy pihenve délután behunyt szemmel beszélgettem édesanyámmal. Egy régi éneket idéztem neki, sóhajom fő lényege volt ez legyengült állapotomban:"Az Úr sok jót tett énvelem , én mindig fogom szeretni.."
Márciusban megértettem, hogy érzelmi kimerülésem és lelki fáradtságom abból adódott főleg, hogy mások szükségeinek terhét viseltem tartósan és nem szakítottam elegendő, szükséges időt az Úr jelenlétében való feltöltődésre. Vágytam megerősödésre, feltöltődésre. Március végén hazautaztam szüleim és testvéreimmel időzni, pihenni, gyógyulni. Hívő orvos testvérünk aki fogadott szintén imameghallgattatás volt számomra.
Április végén evangélizációs hétvégénk volt Szentpéteren. Révész Árpád testvér és felesége is imameghallgattatás volt részemre. Árpád testvér azonnal rálátott és rávilágított a segítő-i hivatás kísértéseire és buktatóira, felesége pedig biztatott és tanácsolt Igével és imádkozva értem. Istennek hála Értük. A megfelelő időben jött a tanács, eligazítás és megerősítés általuk.
Április, májusban mindhárom gyermekünk nagyon jó eredményeket ért el országos versenyeken , megmérettetéseken . Kiváló eredményeik is sok sok éven át való kitartó imáink meghallgattatása.

Május végén, június elején részt vettünk a Reménység fesztiválon. Isten meghallgatta másokért való könyörgésünk és láthattuk barátainkat előre menni, kifejezve, hogy készek Jézus Krisztust elfogadni és életük Urává tenni.

Június végén nagy fiúnk elballagott a helyi alapiskolából. Két gimnáziumba is felvették eredményei alapján, ő a legerősebb gimit választotta.Beiratkozott és vártuk imádkozó szívvel, hogy melyik osztályba kerül, kik lesznek az osztálytársai? Július végén tudtuk meg, hogy matek-fizika osztályba került. Szerettem volna ha humán szakon folytatja tanulmányait, de hálát adtam annak Aki sokkal jobban ismeri és egyengeti Jonathán életútját mint én..

Július végén unokahúgunk ment férjhez. Hálát adtunk ezért az örömünnepért is, azért is, hogy édesapját felépítette az Úr és bevezethette és átadhatta leányát a jövendő vejének.

Augusztus közepén 10 napot tölthettünk családunkkal Erdélyben, bátyámék táborában. 17 év alatt nem volt még ilyen, hogy csak a  mi családunk elvonuljon és együtt pihenjünk, legyünk. Most megadatott bátyámék jóindulata és segítőkészsége által is. Itt osztotta meg velünk nagy fiúnk az elhívását. Ó, de jó volt hallgatni őszinte feltárulkozását és együtt imádkozni vele. 

Augusztus 12-én szüleim 50 házassági évfordulóján vettünk részt, hálát adva, hogy az Úr megtartotta őket hosszú éveken át erőben, egészségben. 

Augusztus 18-án ifjabb Horváth László teológusunk esküvőjén gyönyörködhettünk abban Aki hozzá illő társat szerzett neki, meghallgatva érte mondott imáinkat. 

Szeptember első napjaiban férjem és nagy fiúnk részt vehettek az Egyéni Evangélizációs képzésen Budapesten. Nagyon vágytak ilyen képzésre , Isten megadta ezt is.

A tanévnyitón tudtuk meg, hogy nagy fiúnk padtársa a szentpéteri alapiskola legjobb diákja, az akivel eddig egymás számára konkurenciák voltak..Továbbra is egy osztályba lehetnek és együtt utazhatnak, beszélgethetnek, egymást segíthetik. 

A zeneiskolában maradt számomra és Máriánk számára ugyanaz a kiváló hegedű művész tanár akit igen kivételes módon kaptunk Istentől. Efraimnak is maradt a kiváló és precíz zongora tanárnő, ez iskolaévben fejezi be Efi a művészeti alapiskolát is.

Szeptember végén Isten meghallgatta kívánságom és megadta legközelebbi munkatársainkkal való együttlétet a Tátrai Baptista üdülőnkben. Baptista egyházunk jócskán hozzájárult alkalmazottainak a kikapcsolódásához anyagi támogatással is. 

Szeptember 29-én sok sok munka után befejeződtek az ez évre eltervezett felújítási munkálatok Szentpéteri imaházunkban és első örömünnepünk a Dunaszerdahelyi misszió első gyümölcseinek esküvője volt. Zsúfolásig megtelt az imaházunk látogatókkal . Ennél szebb megnyitót nem álmodhattunk volna. 

Október 5-én délután Molnár Tibor testvérünk és barátunk három és fél  éves rákkal folytatott küzdelme után, békésen távozott az élők sorából. Imameghallgattatás volt ez is, mert nyugalma és jajgatás, panasz, zúgolódás nélküli szörnyű szenvedése példa és hiteles bizonyítéka volt annak számunkra, hogy a mindenható Isten megváltoztatta és elkészítette teljesen a Hozzá való költözésre. 

Október 7-én volt 17 házassági évfordulónk. Emlékeztünk a hitben kimondott gyönyörű mottónkra melyet közös utunkra választottunk:"Örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett , biztosított MINDENT. MINDEN ÖRÖMEM, MINDEN JAVAM BELŐLE FAKAD." Mindent biztosított számunkra az Úr! Dicsőség Neki ezért is!

Október 10-én kedvenc unokatestvérem kezét megkérték. Hú, mennyi ima és várakozás után..37 évesen megtalálta azt aki eddig rá várt. Mekkora imameghallgattatás, számomra is.

Október 14-én három lélek, köztük a leányunk is megpecsételte döntését hitvalló bemerítéssel. Áldott, örömteljes ünnepünkben sokan osztoztak. Erdélyi , Magyarországi és itteni szeretteink is. 

November 23-27 között Máriánkkal hazautaztam szüleimhez, testvéreimhez és anyagyülekezetembe. Áldott és tartalmas napok voltak. Túlcsorduló örömmel tértem haza, hiszen mindenkit aki szívemen volt, akiért ez évben imádkoztam meglátogathattam....

Ezen a hétvégén is van imameghallgattatásban részem távolról is egyelőre, hiszen ha az Úr éltet vasárnap öcsém leánya akiért szintén sokat imádkoztam , bemerítkezik Belényesbe. 

Elhunyt barátunk kisebbik fiáért is sokat imádkoztunk családommal, Karácsony másodnapján bemerítkezik, pedig a temetést követően nem könnyű küzdelmen ment át Istennel való kapcsolatában. De Isten győzött a lelkében és megerősítette hitét annak ellenére, hogy nem kérésünk szerint hallgatta meg látszólag az édesapjáért mondott könyörgéseink. 

Sokan küszködnek nyomasztó bajokkal és komoly problémákkal amelyek tönkre teszik az életüket, mégsem kérik Isten segítségét, mert valahol a lelkük mélyén a hitük és bizalmuk felszíne alatt nem tudják elfogadni, hogy Isten hatalmas lenne bármit és mindent megtenni a megoldás érdekében. Pedig Isten arra vár, hogy elismerjük és megvalljuk tetteinkben is hatalmát és a segítségét kérjük konkrét dolgokban. Érdemes eléje járulni bizalommal, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk amikor segítségre van szükségünk.Zsid.4:16 E gyönyörű advent első napjaiban tovább imádkozom hittel mindazokért és mindazért amit Isten szívemre helyezett. Csatlakozz hozzám kedves olvasóm. Áldott adventi készülődést, sok sok imameghallgattatást kívánok még ez évben! Szeretettel, E.

Igazi barátság

Az elmúlt időszakban, legutóbbi bejegyzésem óta a barátságról elmélkedtem. Kezembe került Gyökössy Endre barátságról szóló írása. Többször is elolvastam és most pár gondolatot szeretnék közölni belőle. "Jézus előbb elhívta tanítványait: "Gyere és kövess engem"- azután tanítgatta őket, és így tanítványai lettek. Mielőtt meghal, így szól hozzájuk:" Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak." Ján.15:15 Hozzá is teszi, hogy nincs hűbb barát mint aki életét adja barátaiért. Tudjuk, hogy ez így van, Ő ezt meg is cselekedte. Jézus barátként állandó szolgálatban van felénk. A " barát" nem is magyar szó, hanem német, a Bereischaftból származik, ami azt jelenti: készenlétben lenni. A barátság kitart, megtart mert ott vagyunk a másik számára készenlétben még arra is, hogy lefogjuk egymás szemét, ha kell.

Két testvér áll egymással szemben, az egyik nagyon sokra vitte, nagy háza, vagyona, tisztsége, mindene van, kapart, gyűjtött. A másik szegény maradt. A jómódú báty szemére veti az öccsének, hogy nem vitte semmire, semmije sincs. A másik lehajtotta fejét és csöndesen, szelíden mondja: "Van két barátom." -Bátyjának ugyanis mindene volt, de egyetlen barátja sem, hajbókolói , tisztelői igen, akik a pénzéért vették körül-de barátja nem. Akinek van barátja becsülje meg, köszönje meg Istennek! És legyen készenlétben a barátjáért."

Hálás vagyok az igaz barátaimért, minden időszakban volt  legalább egy kiváló barát akit Istentől kaptam. Készenlétben álltunk kölcsönösen egymásért. A távolság ellenére a régi barátokkal való kapcsolatom is megmaradt és még kaptam az új hazába testvéreimül született igaz barátokat. Hálás vagyok értük nagyon! Utóbbi időben a gyász folytán mely barátnőmet igen fiatalon érte(40 évesen) tanulom azt (és férjem támogat ebben is), hogy készenlétben legyek minden nap...a nap bármelyik percében éppen arra amire szükség van. Ugyanakkor érdekes módon érzékelek egy új elhívást éppen legyengülésem és kimerülésem folytán mellyel ez év elején szembe kellett néznem.  Lelkipásztor feleségeként sok sok koporsó után ballagtunk már férjemmel együtt, de még fájdalmasabb mikor élő halottak miatti szenvedést kell látnunk, hordoznunk...és bizony fáj az ember lelke hetek, hónapok múlva is iszonyatosan.Mennyi a lelki beteg, az idegzetében sérült, magányos embertársunk..Ezeket a betegeket inkább elkerülik mint felkeresik. Ilyen betegeknél nem elég mielőbbi jobbulást kívánni és pár perces látogatás se jelent enyhülést. Ott a jelenlétünkkel , a mindig készenlétünkkel tudunk csak hasznos szolgálatot végezni, a keze-lésünkkel, azzal, hogy a kezét fogjuk, meg azzal, hogy ott vagyunk vele és hallgatjuk..Az ilyen betegeknek az igazi gyógyszere a másik ember. Igen, átélem utóbbi időben, hogy nem szabad megfeledkeznünk azokról sem akik a magány betegei, az élet hajó töröttei, a magukba és nem betegágyba süppedők. Hozzájuk is küld Jézus. Őket is megszólítani akarja és elhívni tanítványságra , hogy a Vele való közeli kapcsolatban az Ő barátságát átélhessék és a miénket is. Bármennyire is szeretnék nem tudok mindenki barátja lenni. Főleg a legközelebbiekkel való meghitt barátságra igyekszem. Példa ebben Jézus is akinek a tizenkét tanítvány között volt három akik egészen bizalmas barátai voltak: Péter, Jakab és János.  Nekik mondta a gyötrelmes éjszakán :"Maradjatok és virrasszatok velem." Milyen jó, hogy vannak mindig készenlétben levő barátaink, akik velünk vannak és maradnak küzdelmeink és vajúdásaink idején. Minden vágyam az, hogy férjemmel egymás legjobb barátai legyünk, hogy gyermekeimnek is legyen barátjuk, sőt gyülekezetünkben is mindenkinek legyen legalább egy barátja. Igaz barátja! Ezért imádkozom kitartóan. Ezt kívánom mindenkinek: Jézus barátságát és legalább egy ember igaz barátságát.  

Legdrágább kincs.

"Lehet bőven arany és gyöngy, de legdrágább kincs az okosan beszélő száj."  Péld:20:15
"Ismeret nélkül az igyekezet se jó." Péld.19:2

Az imaórai igék hálaadó és egyben bűnbánó bizonyságtételre indítottak vasárnap. Sok minden történt velem de sokkal fontosabb mi történt bennem? Isten Lelkének munkája folytán összetöretés és változás történt bennem. A változás folytán hálaadás, az összetöretés folytán pedig pedig bűnbánat és bocsánatkérés töltötte be szívemet. Visszatekintve ez évre nagyon hálás vagyok azokért az okosan beszélő szájakért akik a megfelelő időben a megfelelő szót és igét tudták szólni, hűséges követként átadni az Úrtól.
Volt valaki aki felejthetetlen sms-t küldött nekem. A 13 Zsoltár 4-6 verseit:" Tartsd meg szemem ragyogását! Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz." Azt is írta, hogy egész családdal imádkoznak értem. Azóta az én kérésem is ez:"Tartsd meg szemem ragyogását."
Volt valaki aki minden nap eljött, meglátogatott pár percre és segítségét kínálta fel mindenben. Biztatott, erősített és rám bízta azt is, hogy mikor jöhet, hogy ne zavarjon. Figyelmes, tapintatos szeretete, készsége mindennél többet ért nekem.
Volt valaki aki esténként ágyam végébe ült nyitott Bibliával a kezébe és őrizte az álmaim. Mikor felébredtem, még mindig ott volt.Milyen sokat jelent a szerető és imádkozó szív csendes jelenléte a gyengének, betegnek.

Volt egy szolgatársnőm aki az És.54:6-8,11-17 verseit hozta el nekem. "Mint fájó lelkű asszonyt megszólít téged az Úr. Ime  ÉN drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat. Rubinból készítem el falaid párkányát és kapuidat briliánskövekből építem összes határaidat meg gyémántokból..."

Volt egy drága lélek aki meghallotta, hogy gyengélkedem, az Úr elé állt és megkérdezte sírva mi az ami velem, velünk történik? Mikor utólag elmondta nekünk, elámultam bölcsességén, hogy nem engem és szeretteimet zaklatta kérdéseivel, nem arra figyelt mit mondanak a testvérek, emberek..Az Úrhoz fordult és megnyugodott teljesen az Úr válaszán az 1Krón.20:12-15 versei által.
Voltak akik utólag okoskodtak, hogy mit kellett volna másképp?miért jutottam ide? És voltak akik igyekeztek érdekemben cselekedni ahogyan ők gondolták, hogy jó. Azóta tudom, hogy "ismeret nélkül az igyekezet sem jó." A sokféle beszéd megzavart. Az imaórai igék hallatán olyan konkrét esetek jutottak eszembe mikor szentpéteri szolgálatunk elején én voltam erős, kemény, okos, bántó és taszító. Azóta is előfordult ez. Ezen igék fényében és saját bőrömön tapasztalva milyen is az ilyen magatartás, mély bűnbánat szállt lelkemre és örülök, hogy meghitt, családias légkörben vasárnap bocsánatot kérhettem azoktól akikkel kemény és nyers voltam. Jó volt tapasztalni, hogy őszinte vallomásom és megbánásom elérte testvéreim szívét és biztosítottak afelől , hogy szeretnek. Kell ennél több?

Hálás vagyok azért is, hogy Isten felépített. Miután megjártam a mögöttem való utat, most együttérzéssel virraszthattam a súlyos betegünk mellett, halála előtt. Kedves feleségével minden este ketten őrködhettünk és csendes énekeket hallgatva enyhíthettük nehéz szenvedését. Hol vért hányt, hol véres vizeletet vittünk ki..közben egyetlen panasz, jaj..se hagyta el a száját. Isten ajándéka volt, hogy a morfium hatása ellenére utolsó percéig megismert és mindent értett, tudott. Amikor halála előtti imaórán férjem felolvasta a Jób 16:18-17:1 verseit, mindjárt éreztem és mondtam is, hogy valaki ezt az Igét vigye el Tibornak. Imádkoztunk mindannyian érte, de senki se indult hozzá, nem is csatlakozott hozzám, így haza futottam , tudtul adni, hogy elmegyek és elviszem az Igét. Soha nem felejtem el azokat a perceket, órákat. Éppen ült mikor megérkeztem, átadtam testvéreink üdvözletét és mondtam, hogy hozom az elhangzott igét. Felolvastam síri csendben, közben éreztem, hogy felesége is furcsálja amiért ilyen igét hozok..Elmondtam barátunknak, hogy Jób úgy gondolta akkor, hogy elmegy az úton és nem tér vissza többé..de nem így lett, Isten meggyógyította. "-Nem tudjuk Isten kiről hogyan dönt, de ha el kéne menni, kész vagy-e?"- kérdeztem Tibortól. Érthetően mondta:"- Kész vagyok." Megkérdeztem van-e valami amin aggódik? Azt mondta semmin se aggódik. Imádkoztam , ő is és utána még ott voltam éjjelbe nyúlóan. Férjem reggel szokott menni, hogy a hosszú, kimerítő betegápolásban elcsigázott fiatal feleség kicsit aludni tudjon. Ilyenkor Tibor is mélyen aludt. Éjjeleik nehezek voltak. Ott a haldokló, súlyos betegágy mellett láthattam azt a házastársi szeretetet amely éppen azokban a napokban volt kijelölve a Mai Igében. Megadatott Tibornak , hogy felesége arcát látva, kezét fogva, szemeibe tekintve meggyőződjön  újra és újra hogy milyen sokat jelent neki, milyen drága, egyetlen, pótolhatatlan. Felesége és nagy fia kezét fogva léphetett át az örökkévalóságba. Isten meghallgatta kéréseink abban is, hogy nem éjjel történt ez, hanem péntek délután miután a kisebbik fiú is haza jött és újra láthatta Édesapját. Férjemmel, sógornőmmel tudtunk azonnal intézkedni, mindent el tudtunk rendezni péntek este. Ott , velük és mellettük döbbentem rá újra arra, hogy mennyire sürgős és halaszthatatlan tudtul adni újra és újra szeretteinknek mennyire sokat jelentenek nekünk, mennyire értékeljük őket. A gyászistentisztelet a barátnőm kívánságára egész más volt mint az eddigiek. Kiterjedt a figyelme minden apróságra és nagyon örültünk, hogy a feltámadás bizonyosságában tarthattuk gyászistentiszteletünket sok sok ember előtt. Azóta annyi oktalan és bántó beszéddel találkoztam közvetve , hogy szinte csalódást okozott , hogy az istenfélőnek ismert rokonság hogyan hajt a pénz és örökség körüli dolgokra, mennyire tudnak taposni a legyengült özvegyen, gyerekeken át , hogy elérjék céljukat. Ami még szomorúbb és fájóbb, hogy szeretett testvérünk múltját, megtérése előtti életét is a saját rokonsága hozza elő..ezzel is tiszteletlenül és övön alul támadva Henikét és gyülekezetünket, melynek tagja volt. Hálás vagyok Istennek, hogy Ő igazol a maga idejében minden embert, minden gyermekét és azért is, hogy a három és fél év alatt közeli barátként láthatta családunk azt a változást amit senki sem tudott volna elvégezni Tibor életében. Soli Deo Gloria! Istené legyen a  dicsőség! Köszönöm mindazoknak akik imáikban hordoztak eddig, Isten áldja meg minden kedves olvasómat.

Birtok az Ígéret földjén.

„Amikor meghalt Sára..Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja és elsirassa őt. Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől, és így szólt a hettitákhoz: Idegen és jövevény vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat. A hettiták ezt felelték Ábrahámnak: Hallgass meg bennünket urunk. Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk, hogy az ő sírhelyére temesd el halottadat. Ekkor felkelt Ábrahám, meghajolt a föld tulajdonosai, a hettiták előtt és így szólt hozzájuk:Ha igazán azt akarjátok, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg engem, és bírjátok rá Efrónt, hogy adja nekem a makpélai barlangját, amely a szántóföldje végén van. Teljes értékéért adja el, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek! Efron is ott ült a hettiták között. Így szólt Ábrahámhoz: Nem uram! Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal együtt. Népem fiainak szeme láttára adom azt neked. Temesd el halottadat. Ábrahám meghajolt a föld tulajdonosai előtt és így szólt Efrónhoz a föld tulajdonosainak füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát, fogadd el tőlem, azután oda temetem halottamat. De Efrón így felelt Ábrahámnak: Hallgass rám uram! Négyszáz ezüst sekelt ér ez a föld! Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat. Ábrahám engedett Efrónnak annyi ezüstöt amennyit mondott a hettiták füle hallattára, a kereskedelmi forgalomban használt négyszáz ezüst sekelt. Így ment át Efrón makpélai szántóföldje amely Mamréval szemben van, a szántóföld a barlanggal együtt és minden fa a szántóföld határán körös körül Ábrahám birtokába, a hettitáknak és mindazoknak a szeme láttára , akik a város kapujában összejöttek. Azután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában. Ez ma Hebrón, Kánaán földje. Így került Ábrahám birtokába sírhelyül a hettitáknak ez a szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt.“ 1 Móz.23:2-20

Ezt a sokat mondó és igen aktuáis igeszakaszt, éppen rákos testvérünk halála után hozta nekünk Szilágyi Sándor vendég lelkipásztor testvérünk. Most csak az ő üzenetét szeretném továbbítani főleg a gyászóló özvegynek és gyülekezetünk minden tagjának, magamnak is. Ha másnak is áldásúl szolgál, fogadja Istentől ahogy én is, mi is fogadtuk.

„ Az ősatyák életében a kiválasztás a hit kezdete. Még nemrég szólt Isten Ábrahámhoz: "Jöjj ki földedről.."Egy új kezdet volt ez Ábrahám életében. Mindig izgalmas egy új kezdet, egy új elindulás. Ábrahám életében haláleset történik. Be kellett látnia igen hamar: Idegen vagyok, jövevény köztetek..nem diszítő jelzők ezek hanem szívet szaggatóak. Mégis ott az ígéret :"Utódaidnak adom.."A feszültség határán él Ábrahám. Előre elkér valamit amit Isten neki ígért. Eddig semmije se volt. Felmerül a kérdés: Ki a vendég kinek a földjén? El kezdenek teljesedeni az Isten adta ígéretek kicsiben...egy barlangot szerez Ábrahám, nem nagy területet. Mi a kis terület a több ezer kilóméterhez ami az ígért Kánaán? Elkezdődött egy kis maradékkal. A jövő kezdete a mustármagnyi maradék! A hívő ember jellemzője, hogy a mennyei örökrészt akarja megszerezni. Bizonyosságot szerezni Jézus Krisztus által az örök aktívitás helye felől. Élet felől az örök helyen..Ábrahám teljes bizonyítékú jogot akart szerezni. Ábrahám nem hagyta a bizonytalanra ezeket. Vágyod-e a bizonyosságot:Jöjj Atyámnak áldottja, örököld a mennyei Kánaán részt? A kifolyt vér volt az ára, hogy legyen örök részünk. Adósságban élünk mindannyian. Kegyelemre utaltak vagyunk. Ki tudja megfizteni a vételárat?-kérdezi Jób. Ábrahámnak nem volt csak sátra, nézte a városokat, falakat melyek hettitáké voltak. A hettiták mégis azt mondják neki:Isten áldott embere vagy! Nem idegen szerintük..Van-e ilyen jellemződ? A hit emberét felismerik és tisztelik.

Érdekes , hogy mindig a templomok és temetőket akarják megsemmisíteni.

Ábrahám az Úré volt, az Úré marad. Pedig három csapdát, buktatót állítottak neki a kedves, nyájas hettiták.

1. Amikor meghalt Sára és el kellett temetni azt mondták: „bárhova, válogathatsz..“ Ábrahám nem fogadja el. Ő nem válogat. A Sátán sugalmazza, hogy válogass a szép vallások között,de ne dönts egy biztos mellett. Szép vallások közt lehet sódródni, nem tudva mi is kell? Melyik a tiszta? A Sátán mindig azt akarja ne legyen bizonyosságod. Ábrahám ragaszkodik a barlanghoz.
2. Legyen a tiéd ingyen- mondja Efrón. Fogadd el! Az ingyennek furcsa a sorsa, sokszor nem kell, porosodik, kidobják. Add meg az árát! Áldozz azért amit szeretnél. Ábrahámnak olyan birtok kellett aminek megfizette az árát. Nekem az a bocsánat kell melynek árát Jézus megfizette. A Sátán másképp számon kéri egyszer, hogy nem fizettél. Efrón csekélységnek tűnteti fel az igen magas árat. 400 sekel ezüst, miközben egy szántóföld ára Jer.32,9-ben 17 sekel. Ábrahám ellenkezés és szokásos alkudozás nélkül fizeti ki az árat. Arcátlan, rafinált, ördögi praktika. Ábrahám jár jól, sokkal többet kapott mint amennyit gondolt megvenni. A hettiták azt hitték átverik Ábrahámot, de ő volt a nyertes. Istennel idejében kell szerződni, tudni kell ki fizette ki az árat? A Sátán vádja az, hogy nem fizetted meg.
3. Árukapcsolás.
   Ábrahám nem csupán barlangot(halottak birodalmát) kap hanem szántóföldet is. Kötelességet is kap vele. A gyülekezetben nem csak jogaink vannak hanem kötelességeink is. „Cseppben a tenger!“ Ha egy részt megveszel, minden tiéd. Egyetlen megtűrt bűn is kockára teszi örökséged. A mustármagnyi hit viszont hegyeket mozdít el. Van már részem Kánaánban! Ez bizonyosság. A mennyország öröksége enyém. Senki sem veheti el tőlem. Senki sem ragadhat ki az Ő kezéből. Vele örökölök. Jézus által megvett örökségről szóljon az életed.“

Áldott, csendes hétvége a Tátrában.

A Tátrai baptista üdülőben töltöttük a szombat-vasárnapot szeretett testvéreink és munkatársainkkal. Szombaton délelőtt a Család-Szolgálat témában volt az előadás és csoportos beszélgetés, majd egész délutánunk szabad volt a vacsoráig. Ki is használtuk mindannyian alvásra, pihenésre, sétára, házastársunkkal való zavartalan együttlétre. Annyira jó, hogy a szervezők a legtermékenyebb időtöltésre is adtak lehetőséget nekünk. A csendre! Egyedül is lehettem a csodaszép tájjal, gondolataimmal, érzéseimmel. Sétáltam, virágokat szedegettem, patak csobogását hallgattam. Mennyire szükséges ez is . Valóban igaz, hogy "A csend a legbékésebb útitárs." Szombat este különös gyertyafényes vacsorai közösségben is volt részünk. Gyönyörű díszítés, hideg tálak, jó hangulat várt ránk. Sokat nevettünk és a gyertyafényben volt egy megható bizonyságtétel is egyik lelkipásztor feleség részéről. Megosztotta velünk azt a verset ami átsegítette őt ez év legnehezebb időszakán. Milyen jó, hogy vannak akik felvállalják azt is, hogy őszintén adják magukat és tapasztalataikat, átéléseiket. Vasárnap reggel is jót sétálhattam a fenyvest és napfelkeltét csodálva a hegyek közt. Fenséges látvány! Eszembe jutott a jól ismert ének:" A napkeltétől napnyugtáig áldom, dicsérem az Ő nevét!" Közben szívemben forgattam a Mai Igét. Két héttel ezelőtt még nem tudtam, hogy erre a vasárnapra ez az ige lesz:" Filemonnak, a mi szeretett testvérünknek és munkatársunknak." Filemon1:1. Isten arra indította szívemet, hogy ezen a hétvégén(péntek délutántól kezdődött) ne csak ketten élvezzük mindazt amit Isten tartogat a számunkra, hanem próbáljuk meg munkatársainkkal is megosztani mindezt. Sikerült. Mind az öten részt vehettünk a lelkipásztor és missziómunkás házaspárok hétvégéjén. Együtt is élvezhettük a szervezők által és Isten által elkészített áldásokat. A Bresztyák házaspár Istentől kapott képességeit 10 éve ismerhettük meg. Azóta a gyermekmunkában és dicsőítésben, ének szolgálatokban lettek munkatársaink. Bánszky Tibor lelkipásztor pedig 2006-tól vált igaz testvérünkké és szolgatársunkká. Különbözőségeink ellenére igyekeztek megérteni Istentől kapott vezetésünk konkrét lépéseit és néha szavak nélkül is megértették hol, mire van éppen szükség és készek voltak a szolgálatra vagy segítségre. Igy tapasztaltuk meg, hogy hiányosságainkban milyen jól kiegészítjük egymást. Munkatársakká váltunk! Istennek és nekik is hála ezért. Igyekeztem ezt tegnap ki is fejezni miután a Mai Ige hálára és tettekre késztetett..A tegnapi úrvacsorai közösség dicsőítéssel indult, csodás zongora kíséretünk volt az újabbnál újabb és szebbnél szebb énekek közben. Az úrvacsorai közösség után ritkán hallott témában hallhattunk előadást:"Hogyan viszonyuljunk azokhoz akik először vannak a gyülekezetünkben?Akik idegennek és kirekesztettnek érzik magukat? Milyen a hozzáállásunk? Mit tehetünk azért, hogy az új hívők, vagy a máshonnan közénk költözött hívő testvéreink is befogadottnak érezzék magukat?" Sok szép ige van erre vonatkozóan, mert Istennek mindig gondja volt arra, hogy az idegenek is otthonra és törődésre találjanak népe között. Rúth gyönyörű történetéből a 2 rész 8-1o versei könnyeket csaltak a szemembe és mélyen megindítottak..Bóáz pártfogásába vette az idegen Rútot, szolgái nyomába küldve őt kalászt szedegetni. Hallottunk arról, hogy néha igen kis dolgok azok amiket mi megtehetünk másokért , mégis Rút-i hálát és magatartást vált ki abból aki idegennek és kirekesztettnek érezhetné magát közöttünk. 

Kevés olyan testvér, munkatárs van aki felismeri miután szomjazunk, vágyakozunk, mi az az alapvető szomjúságunk melyet még nem nőttünk ki.(Mai Ige szerint is..) Hálás vagyok Istennek Gitáért, aki jóval fiatalabb mint én és sokszor felismerte anélkül, hogy kifejeztem volna szavakban vagy tudatosítottam volna, mi az amire én is szomjazom. Enyhítette szomjamat ez évben különösen. Testvérként állt mellettem Henikével(igaz barátnőmmel) együtt akkor mikor igen elerőtlenedtem és kimerültem. Felkaroltak, átkaroltak amikor elesettnek éreztem magam. Biztattak a gyógyulás és megerősödés ígéretével. Milyen sokat jelent ez!  Hálás vagyok értük most különösen. 

Úgy férjem mint számomra is Isten biztosított igaz "TESTVÉRT" . Mindketten elmondhatjuk Pál apostollal :"Pál és Timóteus, a TESTVÉR." Szívem forró vágya , hogy én is igaz Testvérré váljak azok számára akiknek Isten azzá rendel.