Sok sok év eltelt azóta , hogy kisleányként a belényesi énekkarban mindig mély átéléssel , könnyes szemmel énekeltem:"Én azért kérem legforroban és a legbuzgóbban:Hogy tartson meg az Ő szent házában, hogy tartson meg az Ő szent házában...mindenkor, mindenkor , mindenkor. " Elmondhatom, hogy azóta: " Egy dolgot kértem az Úrtól, azért esedeztem én is Dáviddal, hogy az Úr házában lakhassam egész életemben, láthassam milyen jóságos az Úr és gyönyörködhessem templomában" (Zsolt.27:4)
Nagyon hálás vagyok, hogy Ő meghallotta szívem szenvedélyes kérését és óhaját és megadta nekem, hogy majdnem mindenki másnál többet lehettem, lehetek Isten Házában. Leánykoromban iskolából is elmentem a mennybemeneteli istentiszteletre, mert mindig sok áldásban részesültem ilyen bensőséges , meghitt ünnepeken a gyülekezetünkben. Nem volt terhemre sosem az imaházba járás..szerettem menni az Úr házába , énekelni, látni testvéreimet, hallani imáikat és az Ő üzenetét..és ennél fogva sok áldásban volt részem, együtt lüktetett a szívem azon kevesekkel akik eljöttek hétköznap is, együtt kérhettünk az Ő nevében és tapasztalhattuk a sok sok imameghallgattatást..és egyre szorosabb lett az Úr házába járókkal való kapcsolatom. Könnyű volt azokra hangolódni, egy szóból is érteni akiknek imája, igei szolgálata , éneke, arckifejezése megértéssel párosult bennem, azonos hullámhosszon lehettem ezekkel a hűséges , Istent és népét szerető testvérekkel. Munkahelyem miatt ritkán hiányoztam, mivel a hívő árvaházban vasárnap is be voltam osztva ritkán 12 órás szolgálatra, de akkor meg az árvákkal mentünk imaházba vagy ott tartottunk Istentiszteletet. Férjhez kerültem és elég hamar megszerettem férjem körzetéhez tartozó nagy központi gyülekezetet, a kisebb karizmatikusabb közösséget,
a még kisebb mindig békés és tisztelettel teljes gyülekezetet és az alig négy főből álló szórványt, meg a gyülekezetplántálás folyamán indult házi közösséget..ezekre a helyekre rendszeresen jártunk örülve különösen én, hogy olyan sokat lehetek Isten népe között, Igéjét hallgatva , közösséget gyakorolva ..Aztán megáldott az Úr és áldott állapotban sem maradtam el az Úr Házától és az Ő népétől..nyolc hónapos volt nagyobbik fiúnk mikor áldott állapotba kerültem Isten terve és vágyunk szerint Efraimmal..akkor se maradtam el egy alkalomról sem, ha férjem nem volt odahaza, toltam a babakocsit növekvő hassal a hóesésben is és Isten mindig úgy megáldott..a testvérek imái még mindig a fülemben visszhagzanak..az Ige sokszor adott új erőt, új látást magamra nézve, vezetett bűnbánatra és megtérésre, közbenjárásra azon kevés hétköznap is járó drága testvérekkel, akik annyi szeretettel elhalmoztak ..Hazafele elkísértek testvérnők, volt hogy sokáig beszélgettünk egy egy utca saroknál..úgy bátorítottak ahogy egy igazi Édesanya teszi, tanácsoltak bölcsen..ó, de áldott idők voltak. Megszületett sírós Efraimunk, akivel éjszakákat nem aludtam másfél éves koráig..Éjjelente zsoltárt tanultam, imádkoztam, haza vártam a késő éjjel bizottsági ülésről érkező férjem..ő kiöntötte megterhelt szívét, elaludt, én meg legtöbbször kint sétáltam a teraszon a csillagokat csodálva , olyan közel érezve az Urat hozzám...ringatva Efraimot karjaimba és imádkozva azért a községért amelybe éltünk, a gyülekezetért..de nem maradtam el fáradtság, kialvatlanság miatt sose a két gyerekkel a gyülekezetekből...Ott üdültem fel, ott pihentem meg, bár Jonathán lábamat fogta, Efraim ölembe , férjem legtöbbször messze tőlem a szószéken igyekezett átadni a szívére helyezetteket..mindezt szlovák nyelven. Vittem magyar-szlovák Bibliát magammal, kikerestem az Igét és igyekeztem követni hol tarthat, vajon mit mondhat??Dupla figyelmet igényelt részemről a két gyerek mellett, de mivel vágytam Isten Igéjére lassan, lassan, akarva megtanultam annyit amennyi a legszükségesebb,
Akkoriban nem volt segítségem, látva az ott élők nehéz életmódját, hajnali 3-4-kor már a fóliák alatt dolgoztak, leadták termésük igen minimális pénzért..keményen dolgoztak, ezért úgy éreztem nem fogadhatom el a felkínált segítséget, inkább nekem kell megragadnom a lehetőségeket melyekbe én segíthetek. Abban az időben bátyám meg is jegyezte, hogy nagyon meg akarok felelni...hát önvizsgálatot tartottam..de újra és újra az első szeretet Istenem és népe iránt tört fel belőlem, mert voltak azért olyan élmények is amik folytán könnyen azt mondhattam volna, Isten háza nem fontos, megélem én otthon is a Vele való közösséget..de ezen mindig felülkerekedett az egy dolog amit kértem, hogy az Ő házában lakhassam és meg volt a jutalma is, mert ott úgy láthattam és szemlélhettem Isten jóságát ahogy máshol nem..
Fiaink megnőttek kissé és elköltöztünk haza, férjem szülői házába, mert szülei is itt laktak.
Máriánkkal áldott állapotban ismertem meg a szórvány magyar gyülekezeteket, amelyből három van és 7km-re, 50,50 km-re ellentétes irányban..megint csak nem maradtunk el gyermekeinkkel egyik lehetőségről sem, pedig három kicsivel utazni..de mindig áldásban és testvéri szeretetteljes fogadtatásban részesültünk..Mikor kicsit megnőttek gyermekeink a nagy ház fentartására szükség lett volna elmennem dolgozni..de mielőtt érdeklődtem volna, választottam! Uram, olyan munkát csak, ami a Te országod és családom mellett megfér..tarts meg Uram a Te házadban! És Isten meglepően gondoskodott rólam, meghallgatta esedezésem ahogy nem gondoltam. Férjem nagynénjét félig ítélték gondozásra szorulónak, lányai nagyon kértek vállaljam fel, megtettem megosztva velük esedezésem az Úr felé, hogy az első az Ő országa! Mert erre hívott el fizetetlenül, most még gondozásra is ..Délelőttönként vagyok idős, özvegy testvérnőmnél, vagy orvosnál vele, bevásárolni, főzni, sütni, takaritni, néha csak hosszan elbeszélgetni..Erdő szélén lakik, gyönyörű madárcsicsergés tölti be a környéket, friss levegő és csend a számomra, néha úgy érzem ott pihenek meg nála és vele. Fürdetni persze esténként járok, ahogy havat tolni, seperni vasárnap reggelente is...Mégis olyan nagy hála van a szivemben, hogy adott Isten választási lehetőséget nekem, hogy nem kell a legtöbb nőhöz hasonlóan 12,16-ozni...hajtásban élni, gépszalagon dolgozni, hanem "egy emberes" feladatot adott, rajta keresztül az utca lakókat, szomszédokat megismertem..épülnek a kapcsolatok..Nagyon bosszant mikor sokan hivatkoznak arra, nem volt más választási lehetőségem! Hazugságnak tartom..mindig van választási lehetőség, csak mi az az egy amit kérünk ??Aszerint alakul értékrendünk, döntéseink..Minden nap örülök, hogy itthon lehetek legtöbbet, hogy együtt kezdhetjük napjaink imával, Igével, hogy ébreszthetem gyermekeimet simogatással, cirógatással, puszival(mindegyiket másképp) férjemet kávéval..vagy ő engem..hogy integethetek gyermekeim után, hogy letérdelhetek és imádkozhatok az iskoláért, a tanári karért és aztán indulhatok dolgomra...mire hazajönnek én is itthon vagyok, várhatom őket kedvenc ételeikkel, amiért olyan hálásak..aztán megpuszilgatva őket nézem ahogy mennek vissza délutáni képzések, foglalkozásokra, felkészítőkre..és én is mehetek férjemmel ahova csak tudok..hiszen minden este hétfő kivételével van egy házi közösség, bibliaóra..vagy látogathatunk...mindig felüdülve még a nehéz és kicsit félő látogatások által is..És hálás vagyok azért, hogy otthonunkba vágynak az Őt keresők! Azok is akik Őt megtalálták visszajárnak hétvégékre...Ó, milyen öröm, hívatás!
Mikor először hallom imádkozni azt aki Őt nem ismerte.(.általában otthonunkban történik meg) a meny öröme tölti be szívem, túláradó öröm, boldogság..Ugye ismeritek ezt? Vagy amikor gyermekünk tanára jön bizalommal és megossza ami nehéz..és csak úgy Isten jelenlétében lehull a teher és vonzalom ébred a szívben az ismeretlen Isten után és imádkozunk férjemmel és zokogva köszöni, hogy vagyunk neki..pedig csak Ő hozta életútunkba!Ővé a dicsőség, a Mindenhatóé! Ha a jó kereset és jó munkahely lett volna kérésem, ezt mind mind nem éltem volna meg..és még sok mást, hogy van időm segíteni ahol látok fáradtságot, hogy takaríthatom Imaházunkat, a házunkat , hogy elsőnek róhatom le így is az iránta való szeretetem és hálám!!Annyi évtized után ma sincs más vágyam, csak egyet kérek, hogy HÁZÁBAN LAKHASSAM EGÉSZ ÉLETEMBEN, LÁTHASSAM MILYEN JÓSÁGOS AZ ÚR ÉS GYÖNYÖRKÖDHESSEM TEMPLOMÁBAN!
No comments:
Post a Comment