Az elmúlt hét élményekben gazdag volt, előkészület a várva várt esküvőre unokaöcsémnek, a bátyámékkal való találkozásra , az állampolgárságuk ünnepélyes felvételére , a Méhkeréki gyülekezet délutáni istentiszteletére, és közben annyi, de annyi érzelem feltört a lelkem mélyéről.Isten szólt hozzám, ihletett, ismét bűnbánatra indított. Hangos zokogás vett erőt rajtam hazafele..vágyódás a belényesi szeretteim után és anya gyülekezetem után.A tudat, hogy ott voltunk 100 km-re Belényestől és nem láthattam őket, nem ölelhettem meg őket és nem nyújthattam át mindazt amit az elmúlt hét éjjelein készítgettem azoknak akiket Isten szívemre helyezett! Mégis zúgolódás mentesen tártam fel lelkem annak Aki most számomra érthetetlen ok miatt nem adta meg a találkozást! Közben kislányom által üzent:"-Anyuka , hívd fel a mamáékat és mondd meg hogy mennyire hiányoznak! " Erőt véve magamon megosztottam gyermekeimmel, férjemmel:"Ó, nem csak ők hiányoznak..mindenki aki Belényesi szerettem, rokonom, gyülekezetemhez tartozik..." Együtt sírtak és éreztek velem férjem, gyermekeim mégis reggelig Édesanyám arcát vágytam csak látni legalább..így felhívtam és elmondtam mindezt neki és a boldogító ígéret, hogy jönnek ők nemsoká vigasztal.Ó, de hosszú volt a mai nap, többször elsírtam magam és nemrég átmentem barátnőmhöz és ott magamra hagyott egy gyönyörű dalt hallgatni amit most közzé nem tudok tenni(pedig sokaknak küldeném üzenetként) és ott szemembe ötlött ez a gyönyörű imádság az eddig számomra nem ismert Magdaléna újságból.A kép is onnan származik.Most erre vágyom !Az elmúlt hétvégéből ízelítőt majd ha lecsillapodtam érzelmileg és fizikai
erőm is megújul..Kérlek hordozzatok imáitokban!
Tenni fogom. Szeretettel.
ReplyDelete